02.20.
| Kurtág 95: élőben közvetíti a zeneszerző születésnapi koncertjét a Müpa >>>
02.25.
| Duda Éva Társulat: Prizma >>>
02.18.
| Az Erdélyi Magyar Írók Ligája rendezvényei a Magyar Széppróza Napja alkalmából >>>
02.16.
| Homo Ludens Project – Beszélgetés Dr. Beck Zoltánnal, Dr. Kelemen Zoltánnal, Orsós Jánossal >>>
02.15.
| Plakátkiállítás a Visegrádi csoport 30. évfordulója alkalmából >>>
02.15.
| A Magyar Művészeti Akadémia Elfolyó idő c. tárlata a Pesti Vigadóban >>>
02.13.
| Csáth és démonai bemutató a Vígstreamházban >>>
02.11.
| Egy nő filmvetítés ingyenes · Online esemény >>>
02.06.
| Februári új kiállítások, programok, események a Deák17 Galériában >>>
02.06.
| Otthonába költözik a színház! – indulnak a Miskolci Nemzeti Színház online közvetítései >>>
 TiszaLINE Szalon

02.04.
| A Szépírók Társaságának felhívása >>>
12.15.
| Humorban gazdag Ájvonne érkezik a REÖK-be >>>
12.13.
| Trafó – Mi a te ügyed? >>>
12.11.
| Izgalmas kortárs krimi Podmaniczky Szilárd új könyve? >>>
11.18.
| Ezer újkori metszetet tesz digitális közkinccsé az Országos Széchényi Könyvtár >>>
11.13.
| Kürti László és Ross Gillett kapja a Balassi Bálint-emlékkardot >>>
10.30.
| Lemezen adták ki Keith Jarrett legendás müpabeli koncertjét >>>
10.30.
| Hogyan mutatja be egy bevásárlóközpont értékvilágát egy logó? >>>
10.30.
| A művészet, az együttműködés és a kihívásokon felülkerekedő kreativitás ünnepe volt a 29. CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál >>>
10.29.
| Asztali beszélgetések… – Sztehlo Gábor, az embermentő >>>

Quan Barry, Báthori Csaba, Becsy András, Csehy Zoltán, Alan Dugan, G. István László, Németh András, Radnai István, Vas Máté versei

Mátyás Győző, Petőcz András prózája

Mítoszok, mesék, testamentumok – Margaret Atwood szövegvilágairól (Benczik Vera, Kérchy Anna, Kovács Fruzsina, Kürtösi Katalin, Martonyi Éva, Sághy Miklós tanulmányai)

>>>

Mindenkit nagy szeretettel várunk a SZTE JGYPK Rajz-Művészettörténet Tanszék hallgatóinak közös ólomüveg-kiállítására
2020. november 4. 17 óra 
Tiszatáj Szalon (Szeged, Roosevelt tér 10-11.)

>>>

„nem írhatok mást, csak azt, ami az enyém”
2018.02.15 - tiszatáj

FIATAL VAJDASÁGI IRODALOM ÉS A DÉLSZLÁV HÁBORÚ SZEGEDEN

Az Élőlánc – fiatal vajdasági irodalom és a délszláv háború címet viselő irodalomtörténeti konferenciát 2018. február 8-án rendezték meg Szegeden, a Fiatal Írók Szövetsége, az SZTE BTK és a Grand Café szervezésében.

Az eseményt Korpa Tamás, a Fiatal Írók Szövetségének társelnöke nyitotta meg. Felvezető beszédében hangsúlyozta, már nem megíratlan a délszláv háború és az 1999-es NATO-bombázás , hiszen a konferencián sor került a balkáni valóságra reflektáló művek bemutatására. A konferencián fiatal vajdasági szerzők művei kerültek terítékre: Akció van!, Több élet (Bencsik Orsolya); Mintha emberekből állna (Benedek Miklós); A dögeltakarító (Danyi Zoltán); Nem Szarajevóban (Kollár Árpád); Fantomkommandó (Orcsik Roland); St. Euphemia (Sirbik Attila); Halott nők (Terék Anna).

A megnyitót követő előadásában Deczki Sarolta három mű elemzésével foglalkozott. Beszélt A dögeltakarító (Danyi Zoltán), a Fantomkommandó (Orcsik Roland) és a St. Euphemia (Sirbik Attila) című regényekről. A háborús konfliktusok óta húsz esztendő telt el, azóta felnőtt egy újabb generáció, de a három tárgyalt szöveg még mindig egy traumatizált nemzedék hangját közvetíti. Orcsik szavaival élve: „divattá lett háborúról írni.” A mai napig egyre növekvő szövegkorpusz újabb és újabb kérdéseket vet fel. Deczki rávilágított a történetírás és az irodalom problematikus viszonyáról. Bár a délszláv vérontás valóságos, hús-vér tapasztalat, szerinte nem szükséges az irodalomnak kizárólag a realitás talaján maradni, szemben a történetírással. A fikció eredményezhet egy olyan általános, mélyebb élettudást, ami igazán kifejezi a veszteség súlyát.

Patócs László a Fantomkommandó (Orcsik Roland), a St. Euphemia (Sirbik Attila) és a Több élet (Bencsik Orsolya) kapcsán jelölte ki a vajdasági irodalom feladatát: bár a határvonal közegeket választ el egymástól, de a nemzetek között mindig lesznek olyan témák, motívumok, melyek erősítik az együvé tartozást. A volt Jugoszlávia népei különböző horizontról tekintenek vissza a történtekre, de a  traumát mindenkinek nehéz feldolgozni. Patócs szerint a háborúban nincsen győztes, mindenki elveszít valamit: legyen az terület, identitás vagy család. Erre példa a nyolcvanas-kilencvenes évek kivándorlási hulláma, hiszen az emigrált szerzők közül sokan a háború után sem tértek vissza szülőhazájukba.

Losoncz Kelemen Emese a konferencia harmadik előadójaként Danyi Zoltán A dögeltakarító című regényét vette górcső alá. A mű szerinte allegorikus olvasást igényel, ugyanis a zavaros, pontatlan elbeszélésmód által Danyi a háború elmondhatatlanságára hívja fel a figyelmet. A regény központi motívuma a háború értelmetlensége és a borzalmakat feldolgozni nem képes ember identitásvesztése. A parancsokat vakon teljesítő főszereplő otthontalanságának érzése a hazája iránt érzett hűségből fakad.

Kollár Árpád Nem Szarajevóban című verseskötetének Szarajevóban nem ciklusával Mészáros Márton foglalkozott. Szarajevó a háborúk története szempontjából szimbolikus hely, ugyanakkor a sokszínűség jelképe is, ami bizonyíték arra, hogy mégis megfér egymás mellett többféle etnikum és vallás is. Az előadás az implicit pátosz fogalmán keresztül közelített a vershez, rámutatva arra, hogy a szerző  az elbeszélő személyén kívülre helyezi a háború szörnyűségeit. Mészáros kiemelte, hogy a versciklusban a nyilvános közösülések leírása háborús metaforákat követ.

A szekció utolsó előadójaként Ternovácz Dániel kínált olvasati lehetőségeket a Halott nők (Terék Anna) és a Mintha emberekből állna (Benedek Miklós) című kötetekhez. Míg prózairodalom terén feltételezhető egy egységes narratíva, ez a költészet esetében már nem mondható el, ehelyett fragmentálódott posztháborús élményről beszélhetünk. A versek műfajtalansága a lírai feltárulkozásból adódik: mit és hogyan lehet írni a vészterhes időkről? A háború okozta törésvonal a kilencvenes években társadalmi átalakulást is eredményezett: az élet és halál között lebegő nők marginalizálódtak a maszkulin rend fennhatósága miatt. Bár nemi különbségek a háborúfelfogásban is adódtak, de férfi és nő számára egyaránt kollektív tapasztalattal járt a bombázás, ami „véget vetett a képregényháborúnak.”

Az első kerekasztal-beszélgetés a prózaírók (Bencsik Orsolya, Danyi Zoltán, Orcsik Roland, Sirbik Attila) köré szerveződött Szántai Márk közreműködésével. A beszélgetés során kiderült, hogy a vajdasági magyar szerzők nem dokumentumregényeket akartak gyártani, ezért főleg hozott anyagból, emlékképekből dolgoztak. A háború rettenetét közvetve vagy közvetlenül, de mind átélték, ezért elég volt minimális kutatómunka a gondolatok lejegyzéséhez, éppen ezért pontatlanságokat is papírra vetettek. A konstruálás, a fikció szempontjából a tárgyi tévedések mindegyikük számára lényegtelen, bár Orcsik itt is kiemelte a következetesség jelentőségét. A szerzők inspirációt zenéből, színházi darabokból, filmekből, irodalmi művekből merítettek, igyekezve az ihlet és az utánzás közötti arany középúton maradni, hiszen ahogy Danyi mondta: „nem írhatok mást, csak azt, ami az enyém”.

A következőkben Fehér Dorottya moderálásával alakult ki diskurzus a líraszekció tagjai között: Benedek Miklós, Kollár Árpád és Terék Anna alkotói munkásságáról folyt a beszélgetés. Arra a kérdésre, hogy milyen benyomások maradtak meg emlékezetükben a háború kapcsán, válaszul a nosztalgia kettősségét fejtegették. A virágzó alkoholcsempészet, az infláció okozta áruhiány és a vérszagú behívó képeit elhomályosítja a változás izgalma, a gyerekkori játékosság és a késő esti kóborlások. Terék Anna anekdotái rávilágítottak a negatívumok melletti szépségre is: „ha jött az áramszünet, nem kellett menni iskolába.”  Kollár Árpád ma már nevetve gondol édesapja fizetésére, ami – kiszámolták akkoriban – 112 darab tojással volt egyenértékű, és Benedek Miklós is belenyugvással nyilatkozott: „értékes művek születtek, hogy legalább valami haszna legyen a háborúnak.”

A közönség ezt követően átvonult a Grand Caféba, ahol Slobodan Tišma szerb író Bernardi szobája című NIN-díjas regényének bemutatójára került sor. A könyv 2017-ben, a FISZ és a Jelenkor Kiadó gondozásában jelent meg, és a konferencián tárgyalt művekkel együtt meg lehetett vásárolni a helyszínen. Tišmával Orcsik Roland és Rajsli Emese beszélgettek, a hallgatóság felé felváltva tolmácsolták az író gondolatait. A szerző a beszélgetést megelőzően kiosztott mindenkinek egy-egy lapot, amely általa fontosnak vélt személyes információkat tartalmazott: ennek tanúsága szerint aluliskolázottnak tartja magát, és életében összesen tíz könyvet olvasott el. Művészi munkássága azonban nem merül ki prózaírói tevékenységében, hiszen meghatározónak tartja a performanszművészetet, és magát főleg zenészként aposztrofálja.

Az estet Tolnai Szabolcs Minotaurusz című filmje zárta, majd szintén a Grand Caféban a Yugo Boss szolgáltatta zenéivel a jó hangulatot a programokon végig kitartó és később becsatlakozó közönségnek.

Vojnics-Rogics Réka

 


Címke: , , , , , ,
2021.03.05 - tiszatáj

MARKÓ BÉLA: EGY MONDAT A SZABADSÁGRÓL
Markó Béla politikai pályájának lezárása után a kétezer tízes évektől kezdve fokozatosan visszatért az irodalmi életbe. A költő képes volt a megújulásra, újabb köteteiben először kötött versformákkal és bravúros szonettekkel foglalta vissza az őt megillető helyet az irodalomban, majd a 2020-ban kiadott Egy mondat a szabadságról cíművel szakított az általa ápolt költői hagyományokkal. A haikuk és szonettek után új formákat és új tematikákat hoz, éppen a szabadversek frissessége és az érdekes tematika kölcsönzik azt a mentális lüktetést a kötetnek, amely nem csak irodalomkedvelők számára lehet érdekes, hiszen a kötet egy idősödő költő-politikus számvetése is, feleselése az elmúlással… – NAGY IGNÁC KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.03.04 - tiszatáj

MARKÓ BÉLA: AMIT AZ ÖRDÖG JÓVÁHAGY. SZONETTEK
A keresés kényszere – talán ezzel írható le az az erő, ami ott munkál a kötet egésze mögött. Mi lakozik a festékrétegek alatt? Mit rejthet egy sötét folt a vásznon, mit lepleznek a ruhák redői, mit vet ki a partra a tenger? Hol vannak, hová vezetnek az alkotáson hagyott nyomok – legyen szó festményről, épületről, versről, a teremtett világról? Ahogy a szonettek beszélője a festmények vonalaiban, foltjaiban próbál „egy-egy üzenetre lelni” (47), úgy keresi a soráthajlásokban, a szabályos és szabálytalan szonettrészletekben az olvasó is az értelmezés kapaszkodóit… – VARGA BETTI KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.03.03 - tiszatáj

GYÖRGY PÉTER: FAUSTUS AFRIKÁBAN. SZERZŐDÉS A VALÓSÁGGAL
György Péter Faustus Afrikában című könyvének, mely időben és térben széles kulturális horizonton vizsgálja a művészet és a valóság viszonyát, alapvető tézise, hogy a hatalmi, politikai viszonyok döntően befolyásolják, milyen művészi „szerződések” köthetők a valósággal egy adott korban, és ebből következően ezek a paktumok azt is nagymértékben meghatározzák, hogy miképpen közvetíti, vagy talán helyesebben: hozza létre számunkra a művészet a valóságot… – SÁGHY MIKLÓS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.03.02 - tiszatáj

POÓS ZOLTÁN: ROCK & ROLL ÁRUHÁZ – EZ A DIVAT, 1957–2000
A divat nemcsak az individualitás kifejezésének ad lehetőséget, hanem a közösségi létezésnek is. Ott képes működni, ahol megvalósul a szabadság társadalmi struktúrája és emberi közösségek jönnek létre. Ehhez pedig rugalmas társadalmi és gazdasági feltételek szükségesek. Az ötvenes és hatvanas évek Magyarországára az előbb felsorolt körülmények kevéssé voltak jellemzők. Ugyanakkor a divat igénye volt az egyik legnagyobb ösztönzője a rendszer demokratizálódásának… – HERCEG LILLA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.03.01 - tiszatáj

JIM THOMPSON: 1280 FŐ
Unalmasnak, sőt, ostobának látszó, valójában simulékony, jéghidegen könyörtelen, ravasz gonosztevő: ismerős karaktertípus az oklahomai író több, mint 30 évet felölelő ouvre-jában, Daniel Woodrell (Winter’s Bone) cseppet sem véletlenül jegyzi meg a reprint 2011-es előszavában, hogy Thompson legalább kétszer építette fel ugyanazt a figurát. És valóban, az 1280 fő az 1952-es, gyakran csúcsműként aposztrofált A bennem élő gyilkos […] párdarabja, összekötő motívumuk egy seriffuniformisba bújt pszichopata bomló elméjének mélyanalízisével kecsegtet – nem véletlenül hivatkoznak a skizofréniát, halált, átverést dőlt betűkkel hangsúlyozó szerzőre Stephen Kingtől Jo Nesbóig… SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.28 - tiszatáj

BORSIK MIKLÓS: ÁTOKNAPTÁR
Borsik Miklós Átoknaptár című debütáló munkája ennél jobb időzítéssel nehezen tudott volna megjelenni. Lírájának ismerős és közeli tapasztalatainkat kényelmetlen, groteszk fénytörésekbe állító mozzanatai ugyanis most, 2021 elején olvasva akarva-akaratlanul visszatükröznek valamit a minket körülvevő világ aktuális kizökkentségéből, a bizonytalanság és az abból fakadó feszültségek természetéből. Elég csupán egy kicsit figyelmesebben körülnéznem a magam környezetében, hogy hasonlóképp tűnjön fel előttem is minden, mint Borsik vonaton ülő versbeszélője előtt… – TOKAI TAMÁS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.27 - tiszatáj

BENEDEK MIKLÓS: MIKÖZBEN HALKAN
Pontos képet sosem fest, csupán a precíz körvonalakkal érzékeltet. A lírai alanyok egészen aprónak látszanak ebben a kötetben, míg az őket körbevevő környezet, társas kapcsolatok, primitív viszonyulások hangsúlyossá válnak. A mondatvégi írásjelek (kivételt képez a pont és néhol a kérdőjel) teljes elhagyása sűrített formát eredményez, mégis ennek ellenére minden egyes szabadvers kifejtve, hosszabb szövegfolyamként is megállná a helyét… – WERNER NIKOLETT KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.26 - tiszatáj

LEGÉNDY JÁCINT: FÖLDALATTI OLTÁR
Látványos és sokatmondó a kötet borítója, amelyen a szer­ző félmeztelen, alvó portréja látható kékes derengésben, amely nagyon illeszkedik a tematikához. A sejtelmes portré a kitárulkozás és a zártság aktusaként egyszerre jeleníti meg az underground individuum önmagát felvállaló, kifejező testnyelvét, ugyanakkor a modellnek a nézők felé tanúsított közömbös passzivitását, a nyugalom, a békés önmegadás magatartását. Az oldalmargókon végigfuttatott illusztrációk, amelyek a költő saját kollázsaiból készültek, már önmagukért beszélve idézik meg a ’80-as évek újhullámának hangulatát, mintegy annak oltárképeiként… – HORVÁTH ÉVA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.24 - tiszatáj

TÉREY JÁNOS: NAGY TERVEKKEL JÖTTEM ROSMERSHOLMBA
Térey János egész lírai életművét áthatja a nagyság igénye. Már az első kötetekben feltűnő volt a beszélő erőteljes hangja, a megszólalás provokatív élessége, a sokat emlegetett természetes arrogancia. A nagyság itt leginkább a gyengeség (és gyengédség) hiányában, a kíméletlen határozottságban, illetve a nyelvi eredetiségben, elevenségben, pezsgésben érvényesült… – GÖRFÖL BALÁZS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Normal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő