04.06.
| Bálint Ádám: Fóliók >>>
03.19.
| Civilként az állam működési hézagaiban – L. Ritók Nóra előadása >>>
03.17.
| Tudományos zsebsorozattal szórakoztatja közönségét a Grand Café >>>
03.16.
| Homo Ludens Project feat. Góbi Rita Társulat: Az érintés dicsérete >>>
03.13.
| Új koncertfelvételekkel nyitja meg médiatárát a hosszú hétvégére a 16 éves Müpa >>>
02.20.
| Kurtág 95: élőben közvetíti a zeneszerző születésnapi koncertjét a Müpa >>>
02.25.
| Duda Éva Társulat: Prizma >>>
02.18.
| Az Erdélyi Magyar Írók Ligája rendezvényei a Magyar Széppróza Napja alkalmából >>>
02.16.
| Homo Ludens Project – Beszélgetés Dr. Beck Zoltánnal, Dr. Kelemen Zoltánnal, Orsós Jánossal >>>
 TiszaLINE Szalon

04.28.
| Előkerültek Pilinszky álmai >>>
04.27.
| PesText 2021 – Négyszázezer forint összdíjazású irodalmi pályázat >>>
04.26.
| A nomádok földje kapta a legjobb film Oscarját >>>
04.03.
| Milan Dunđerski ifjúsági költészeti díj >>>
03.19.
| Sziveri-díj, 2021 >>>
02.04.
| A Szépírók Társaságának felhívása >>>
12.15.
| Humorban gazdag Ájvonne érkezik a REÖK-be >>>
12.13.
| Trafó – Mi a te ügyed? >>>
12.11.
| Izgalmas kortárs krimi Podmaniczky Szilárd új könyve? >>>

Demus Gábor, Deres Kornélia, Fecske Csaba, Harcos Bálint, Jenei Gyula, Lackfi János, Szijj Ferenc, Tönköl József versei
Berta Ádám, Faludi Julianna, Szakács Réka, Szil Ágnes prózája
Beszélgetés Tüskés Gábor irodalomtörténésszel
György Péter, Kőbányai János, Lengyel András tanulmánya
Wehner Tibor és Sopotnik Zoltán Kammerlohr-Kováts László alkotásairól
Diákmelléklet – Boldog Zoltán: Az olvasás nélküli irodalom

>>>

MEGJELENT AZ ISKOLAKULTÚRA 2021/2. SZÁMA
A koronavírus-járvány következtében Magyarországon – ahogyan a világ jelentős részén – számos tanulónak kellett és kell otthonról tanulnia IKT-eszközök és az internet segítségével 2020 tavaszától hosszabb-rövidebb megszakításokkal. Az ezzel kapcsolatos kihívások és lehetőségek áttekintése – akár még a hátralévő tanév szempontjából is –  hasznos lehet […]

>>>

Whisky – földön, vízen és levegőben
2018.02.15 - tiszatáj

JOE WRIGHT: A LEGSÖTÉTEBB ÓRA

A legsötétebb óra című háborús mozi egyszerre párja és ellentéte Christopher Nolan Dunkirk (2017) és Oliver Hirschbiegel A bukás – Hitler utolsó napjai (2004) című filmjeinek. Joe Wright munkája Churchill első miniszterelnökségének első, belpolitikailag is válságos hónapját viszi színre. Miközben humorral igyekszik hígítani a történelem súlyát, mindvégig megmarad a nemzeti filmeposz által megkövetelt patetikus, sőt szentimentális tónuson belül. A legsötétebb óra 2018. január 18-tól látható a magyarországi mozikban.

A második világháború alatti franciaországi angol–francia ellenállást ironikusan tárgyaló Halló, halló! (’Allo ’Allo!, 1982–1992) című brit televíziós sorozat 64. epizódjában maga Winston Churchill jelenik meg, akinek alakját a szitkom szatirikusan ábrázolja: állandó szivarozása mellé bőséges whisky-adagok és aluszékonyság párosul. Az Il Dottor Churkill (a kormányfő neve itt szójáték) című 1941-es fasiszta propaganda-animáció, mely egyfajta Dr. Jekyll és Mr. Hyde átirat, a brit miniszterelnököt szintén hasonló módon figurázza ki. Amikor Joe Wright 2017-ben A legsötétebb órában ugyanezekhez a karikaturisztikus eszközökhöz fordul, akkor az már némileg kezd visszássá válni. No, nem azért, mert ez a „megszentségtelenítő” ábrázolás egy háborús filmeposzba nem férne bele, hanem azért, mert biztonsági játékosként ezerszer lerágott csontok kliséit aktualizálja újra, melyekből hiányzik mindenféle innováció.

 

 

A legsötétebb óra teljes mértékben beilleszkedik azon intencionált történelmi filmek kategóriájába, melyeknek társadalmi funkciója van: egyszerre rendelkezik pedagógiai-didaktikai szereppel, és tölti be a nagy nemzeti narratíva emlékezetfenntartó funkcióját. Példa erre a filmbeli Churchillnek az a Nagy-Britanniát az európai kontinenstől elhatároló, szájbarágós kijelentése, miszerint „mi tengerésznemzet vagyunk” – ami a Brexit árnyékában különös gellert kap. Ennek folytán pedig Joe Wright filmjének funkciója a brit közönség számára a nemzeti identitás erősítésében jelölhető ki, melynek során a nézőközönség újabb generációja számára meséli újra a kanonizált nemzeti nagyelbeszélést, de a „magára maradt nemzet” önértelmezését megtoldja az Európai Unióból való kilépés áthallása. A autentikusként beállított történelmi filmeposzt a film számos jegye támogatja. Először is, a több mint két órás terjedelem már önmagában is grandiózus epikus mintákat sejtet. Másodszor, a film többé-kevésbé hűen követi az 1940 májusának válságos hónapjában lezajlott eseményeket, amit azzal az egyébiránt szintén klasszikus, így aztán sablonos módszerrel hitelesít, hogy a filmképen a történelmi idő előrehaladásának megfelelően pergeti a naptárt, a film elejére pedig dokumentumfelvételeket szúr be. Az, hogy a film az 1940. május 10-én brit miniszterelnökké kinevezett Churchillt ezzel a nagy ívű, eposzi témával szemben szatirikusan ábrázolja, aki földön, vízen és levegőben folyton whisky-t vedel, nem elegendő a patetikus hangvétel lebontására, a kodifikált történelmi emlékezet megkérdőjelezésére. A legsötétebb óra sem tematikusan, sem formai-stiláris ismérveiben nem tesz hozzá semmi érdemlegeset a történelmi film (kétségtelenül meglehetően bajosan definiálható) műfaji jegyeihez, egyes jeleneteiben felerősödő szentimentalizmusa pedig időnként kifejezetten kínossá teszi.

 

 

A film sok szempontból Christopher Nolan tavaly bemutatott Dunkirk című filmjének ikerdarabja, amennyiben mindkettő a második világháborúnak ugyanazon válságos időszakát ábrázolja. A Dunkirk a „Dinamó-hadművelet” fedőnevű mentőakcióra fókuszál, amikor a brit kormány halászhajók segítségével a német haderő által körülzárt francia tengerparti város, Dunkerque térségéből hozzávetőlegesen 300 000 szövetséges katonát evakuált. A legsötétebb órának picit tágabb az időhatára, a film a müncheni paktumot aláíró Neville Chamberlain lemondatásától és Churchill miniszterelnökké történő májusi kinevezésétől nagyjából a Dinamó-hadműveletig, és az új kormányfőnek a megadást elutasító politikai irányvonala megszilárdulásáig tart. Lényegesebb azonban a két film közötti szemléletbeli különbség. A Dunkirk című alkotás alapvetően a hétköznapi emberek heroikus teljesítményére helyezte a hangsúlyt, úgyszólván alulnézetből mesélte újra a történelmi eseményeket, ezzel szemben Joe Wright filmeposza Churchill és környezete szemszögéből láttatja a brit történelem egyik legválságosabb időszakát. A filmet alapjában véve nem is az a kérdés foglalkoztatja, hogy miként élte meg Nagy-Britannia lakossága a májusi krízist, hanem azt vizsgálja, milyen megfontolások mentén dőlt el a náci Németországgal való béketárgyalás elutasítása, és hogyan erősödött meg a háborús irányvonal.

Ennek megfelelően a film alapvetően Churchillre és legszűkebb környezetére, politikai riválisaira, titkárnőjére, feleségére és a brit uralkodóra koncentrál, nem pedig a hétköznapi brit lakosságra (bár Churchillnek a londoni metrón való utazása kapcsán erre is történik érzelgős utalás). A szűk, füstös terek, melyeket a kamera a brit miniszterelnök politikai magányosságának, döntési dilemmáinak ábrázolása érdekében helyenként totálba tágít, szó szerint és metaforikusan is egyfajta föld alatti világot reprezentálnak. Ebben a vonatkozásban A legsötétebb óra másik filmtörténeti párjára, de egyszersmind ellenpontjára, Hirschbiegel A bukás című klasszikus filmeposzára rímel. Amíg utóbbi Hitler utolsó napjait német szempontból idézi meg a berlini bunkerben, addig A legsötétebb óra legádázabb ellenfelének, a frissen kinevezett brit kormányfőnek az első napjait brit perspektívából idézi meg a londoni bunkerben.

 

 

Így aztán a film a „legsötétebb órát” Churchill belső vívódásainak szempontjából mutatja be, egyértelműen ráerősítve az iskolai tankönyvekben kodifikált történelemleckére. A film tehát nem a harcra, hanem a döntési dilemmára fókuszál, amihez súlyos tehertételként adja magát a Dunkirk és Gallipoli közötti történelmi analógia (az első világháborúban ugyanis Churchill hibás stratégiai döntése miatt evakuálni kellett az antant katonákat a Gallipoli-félszigetről, neki pedig ez a fiaskó kettétörte a politikai karrierjét). Ennek megfelelően a film keretes szerkezettel operál, pesszimista parlamenti beszéddel kezdődik (Chamberlain lemondása) és optimista parlamenti beszéddel végződik (Churchill pozíciójának megszilárdulása). Olyannyira ráerősít a film az iskolai történelemkönyvekre, hogy Wright néha túl is lő a célon, amikor a béketárgyalásokat szorgalmazó politikai riválisokat, mint lord Halifaxet egyfajta összeesküvőként, hatalmi törtetőként és végső soron egyfajta hazaárulóként jeleníti meg. Ez azonban szemléletbeli hibaként vissza is vonja a film alapkérdését, elvégre ha Wright azt a dilemmát forszírozza, hogy a béketárgyalás vagy az ellenállás-e az üdvözítőbb, de egyértelműen Churchill mellé áll, és vele teremti meg a néző (politikai) azonosulásának lehetőségét, akkor kérdése voltaképpen már eleve álkérdés, áldilemma volt. A film a történelmi filmeposzok azon hibájába csúszik bele, hogy utólagos pozícióból szükségszerűnek ábrázolja a nagy formátumú politikus döntését, míg ellenfeleit pusztán gáncsoskodó, saját karrierjüket építgető alakokként intézi el, holott az új brit kormányfő döntésének helyessége saját korában egyáltalán nem volt magától értetődő.

Kétségtelen, hogy a valós Churchill mint erős történelmi személyiség tálcán kínálja fel magát bármely filmben extrém szokásainak kigúnyolására. Ennek színre vitelével A legsötétebb óra az eposzi tartalmat és a heroikus hangnemet látszólag az antihős magatartásképletével és a demisztifikált politikus képével lazítja fel. Wright a brit miniszterelnököt bogaras vénemberként reprezentálja, aki reggeltől estig dönti magába a szeszt (még a repülőgépén is whisky-t szolgálnak neki), alkoholizmusa romba dönti a családi kasszát, ágyban szivarozik, önkontroll nélkül üvöltözik a titkárnőjével, vécén, ürítkezés közbeni megjelenítése sem feltétlenül felel meg a Nagy Nemzeti Hős eszményképének. Ezek a reprezentációs formák és módok azonban bejáratottá váltak a Churchill-ábrázolásokban (lásd például a már említett Halló, halló! című szituációs komédiát), következésképpen nemhogy szubvertálnák a leleményes eposzi hős harcra kész alakját, épp ellenkezőleg, mitizálják a történelmet, konzerválják a Churchill-lel kapcsolatos mítoszokat.

Ilyenformán A legsötétebb óra semmit nem tesz hozzá a „történelmi film” vagy a „háborús filmeposz” konvencióihoz, kényelmesen beleáll azok sablonos megoldásaiba. A filmben minden kétséget kizáróan a Churchillt alakító színész, Gary Oldman grandiózus alakítása és maszkmesterének munkája viszi el a pálmát, minden egyéb a műfaji közhelyek, bevett minták szimpla felmelegítése.

Gerencsér Péter

 

 

 

A legsötétebb óra (Darkest Hour) 

Rendezte: Joe Wright

Brit történelmi dráma

2017, 125 perc

Perfect World Pictures – Working Title Films

 

 

 

 


Címke: , , , ,
2021.05.09 - tiszatáj

Demus Gábor, Deres Kornélia, Fecske Csaba, Harcos Bálint, Jenei Gyula, Lackfi János, Szijj Ferenc, Tönköl József versei
Berta Ádám, Faludi Julianna, Szakács Réka, Szil Ágnes prózája
Beszélgetés Tüskés Gábor irodalomtörténésszel
György Péter, Kőbányai János, Lengyel András tanulmánya
Wehner Tibor és Sopotnik Zoltán Kammerlohr-Kováts László alkotásairól
Diákmelléklet – Boldog Zoltán: Az olvasás nélküli irodalom

Tovább olvasom >>>
2021.05.08 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS A VACSORA ZSUZSIVAL ZENEKARRAL
Május 13-án jelenik meg a Vacsora Zsuzsival zenekar új EP-je Talán nincs baj címmel. A tagokkal 2020 szeptemberében a Gribedli stúdió udvarán, egy felvételszünetben beszélgettünk tagcserékről, koncertélményekről, és a már rögzített, de kiadatlan számok sorsáról… – SZUTORISZ SZABOLCS INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
2021.05.07 - tiszatáj

LÁNG ZSOLT:
BOLYAI – REGÉNY CSILLAGPORBÓL, FORRADALOMNYOMOKBÓL
Láng Zsolt új regénye a világhírű erdélyi matematikust, a nemeuklideszi geometria feltalálóját megidéző Esterházy Péter-idézettel nyit. A Bevezetés a szépirodalomba mottóként citált szöveghelye azért is fontos a 2019-es mű értelmezésében, mert több szempontból kijelöli azt a kontextust, azt a szöveghagyományt és prózapoétikát, azt az eredetet, amiből a Láng Zsolt-i textus megszülethetett, és azt a szerkezetet, amelyben az ő nemeuklideszi (?) tere működik… – BENCSIK ORSOLYA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.05.04 - tiszatáj

Jóllehet 1901-ben Párizsban modern esztétikai kurzusokon vett részt, a festészet és a művészettörténet területén Apollinaire autodidakta volt. Ám kitűnő ízléssel, ösztönösen ráérzett minden újra, azonnal meg tudta ítélni valamiről, hogy az valódi érték vagy sem. Úgy érezte, hogy küldetése van, támogatnia kell azokat a művészeket, akik egyfajta új esztétikát képviselnek a szokványos, idejét múlt festmények alkotóival szemben […]

Tovább olvasom >>>
2021.05.02 - tiszatáj

A címmel kapcsolatban sok mindenre asszociálhat az ember. Többek között Szabó Magda Az ajtó c. regénye, illetve színpadi változata is eszünkbe juthat. A címbe emelt tárgy ráadásul ősi szimbólum is, és a mögötte meghúzódó valóság titkai mindig izgalmasak. Az ajtó mögött ott lehetnek a múlt emlékei, vagy éppen olyan dolgok, amelyek nem tartoznak a külvilágra. Gömöri György kötetcímadó verse is számos értéket rejt… – BAKONYI ISTVÁN KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.05.02 - tiszatáj

GÖMÖRI GYÖRGY: ERDÉLYI ARCOK
Gömöri György hatvan év költői terméséből válogatta össze azt a három tucat verset, amelyek elszakíthatatlanok Erdélytől, pontosabban szólva Erdély atmoszférájától, történelmétől, a magyar szellemi életben betöltött szerepétől, illetve az ott élő magyar kisebbség helyzetétől. A jól átgondolt kötetkompozíció kétséget sem hagy a költő személyes kötődése felől, ám nem csupán Gömöri Erdély-képét ismerhetjük meg a verseken keresztül… – BARÁTH TIBOR KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.29 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS PÉTERFY GERGELLYEL AZ IRODALMI TEHETSÉGGONDOZÁSRÓL
Az Akadémiánk online folyóirata, a Felhő Café biztosít bemutatkozási, publikálási lehetőséget a hallgatóknak és a lap Facebook-oldala élő adásokhoz, beszélgetésekhez, felolvasásokhoz nyújt több tízezer olvasót elérő felületet. Rendszeres kapcsolatban vagyunk kiadókkal, a végzett hallgatóink köteteit kiajánljuk, több végzett hallgatónk kötete jelent már meg a Librinél, az Álomgyárnál és a Kalligramnál… – PÁNCZÉL ANDRÁS INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.23 - tiszatáj

AZ IFJÚ NYOMOZÓ
Amennyire könnyednek tűnik a plakát, netán a cím alapján, olyan megkapó és rejtett tartalékokkal bír Evan Morgan bűnügyi mozija, 2020 egyik legnagyobb meglepetéssikerét eredményezve… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Normal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő