Szabó Magda titkai

SZILÁGYI ZSÓFIA A MINDENTUDÁS SZÍNHÁZI EGYETEMÉN

Szabó Magda gyermek- és ifjúsági regényeinek elemzésével, az írónő munkásságának és életének összefonódásával, halhatatlan szereplőkkel, hősteremtő kényszerrel és a töretlen népszerűség titkaival is foglalkozott január 8-ai előadásában Szilágyi Zsófia egyetemi tanár. A Mindentudás Színházi Egyeteme sorozat új évi első programja kapcsolódik a Békéscsabai Jókai Színház idei Születésnap című bemutatójához, és az érdeklődő közönség ezúttal is zsúfolásig megtöltötte a Sík Ferenc Kamaraszínházat.

Kovács Edit színművész, esztéta, a sorozat házigazdája bevezetőjében arra figyelmeztetett, hogy a rendkívül gazdag életműnek csak egyik fejezetébe nyerhetünk bepillantást. Mint mondta, tavaly, amikor Szabó Magda századik születésnapjára emlékeztünk, a centenáriummal kapcsolatban több szerzőtől megkérdezték, hogy saját világában hol helyezné el a Kossuth-díjas írót. Háy János – aki a Corvin-ösztöndíjat Szabó Magda javaslatára kapta meg – így nyilatkozott:

„Ez a próza rám íróilag nem hatott. Azonban megerősített olyan alapokat, amelyek inkább az íráshoz való viszony tekintetében fontosak, s egyre fontosabbak, látván a szakmai hanyagság elharapódzását, hogy igenis az anyagot, amit megragadsz, rendesen meg kell dolgozni, az időt nem spórolhatod ki belőle, s hogy a cél a mű létrehozása, s nem az, hogy ki tapsol vagy nem tapsol hozzá. Hogy nem nyavalygunk, hanem dolgozunk. Az tény, hogy a posztmodern, nyelvkritikus, a formai és strukturális izgalmakra épülő irodalom külhonban a kilencvenes évek elején, nálunk a kétezres években lassan átadja a helyét egy sors- és problémaérzékenyebb irodalomnak. Ez megerősítette azokat az alkotókat, akik a nyelvkritikai fordulat előtt hagyományosabb prózát műveltek. Ez hozta vissza Szabó Magdát is a pályára a kilencvenes évek végén. Ám nem szabad elfeledni, azok, akik a posztmodern poétikán nevelkedtek, már nem úgy komponálnak, nem úgy építenek egy mondatot, mint a korábbi történetelbeszélő írók.”

Az idézet után Kovács Edit köszöntötte Szilágyi Zsófia professzort, irodalomtörténészt, kritikust, aki tavaly márciusban A Légy jó mindhalálig és más iskolaregények címmel tartott nagy sikerű előadást, és teljesen új megvilágításba helyezte Móricz Zsigmond regényeit. Az Eötvös Loránd Tudományegyetemen szerzett magyar nyelv és irodalom, valamint orosz nyelv és irodalom szakos középiskolai tanári diplomát, tanított a Pannon Egyetemen, jelenleg a Szegedi Tudományegyetemen ad elő, a Magyar Tudományos Akadémia doktora. Kutatási területe a kortárs és modern magyar irodalom és prózaelmélet.

Szilágyi Zsófia mondandójának elején leszögezte: Szabó Magda gyermek- és ifjúsági regényeit pályája elején írta, és arra keressük a választ, hogy miért hagyta abba ezt a sorozatot, illetve hol helyezhetők el ezek a regények az életművében.

Móriczot általában később szereti meg a felnőtt olvasó, Szabó Magdát nagyon hamar, gyermekként; minden művét egész életében nagy olvasói érdeklődés, szeretet övezte, viszont nincs komoly elemzés, tanulmány, értékelés a munkásságáról. A Születésnapról is hiába keresnénk tudományos elemzést, csak az olvasók, bloggerek véleményét lehet megtalálni. Különös, hogy az irodalomtörténészek nálunk nem nagyon szeretik a népszerű írókat, valami gyanakvás veszi körbe őket. Szabó Magda műveit nem könnyű értékelni, nem ponyvaregények, nem is a magas irodalomhoz tartoznak, a kettő között helyezhetők el. Megítélésével kapcsolatban bajban vannak az irodalomtörténészek azért is, mert hosszú életet élt, sok évtizeden át volt aktív. Költőként kezdte, tíz év távollét után regényekkel tért vissza – mondta Szilágyi Zsófia.

Elhangzott, hogy kemény asszony volt Szabó Magda, aki nagyon figyelt a kritikai visszhangra. (Állítólag Kulcsár Szabó Ernő kritikust, aki egyszer elmarasztaló véleménnyel illette, megátkozta.) Úgy vélte, az író legnagyobb bűne egy rossz mű, mégis követhet el hibát, de ha a kritikus lehúzza, az olyan, mintha artistára lőne, jóvátehetetlen bűn. Ennek a felfogásnak az okát az előadó abban látja, hogy az írónő az ötvenes években indult, amikor valóban politikai súlya volt a hivatalos irodalomkritikának, s véleménye szerint ezért is szólal meg róla nehezen irodalomtörténész, nem készül monográfia, elemzés.

Műveiről nem lehet az élete nélkül beszélni, mert saját sorsát írta meg, minden művében az életével dolgozott. Szórakozott a kritikusokkal, megvezette őket a Für Elise-ben is, ahol új életrajzot talált ki magának. Korábban is sok életrajzi adatot a regényeiből tudtunk meg, itt felbukkan Cili, a trianoni árva, akit a szülei örökbe fogadtak. Cili valójában fikció, a barátnőjéből gyúrta össze, érdekes a szőke-barna lány ellentét, sokan elhittük ezt a mesét. Egy beszélgetésen, amikor a kritikusok Cili tényszerűségéről vitatkoztak, a kilencvenéves írónő a hátsó sorban felállt és egy régi fényképet lobogtatott. Majd egy interjúban elismerte, hogy fikció volt – hallhattuk az érdekességeket.

Szilágyi Zsófia rámutatott: Babits, Kosztolányi a pályakezdésétől a haláláig ugyanabban a feltételrendszerben élt és alkotott. De Szabó Magda nem. Újholdas költőként indult, majd 1948-ban a politikai változás miatt tízéves szilenciumra ítélték férjével, Szobotka Tiborral együtt, amit örök sérelemként éltek meg. Egy reggel 1949-ben megkapta a Baumgarten-díjat, este pedig a táviratot, hogy visszavonták. 1948 és 1958 között tanárnőként dolgozott, a tanítványai rajongtak érte. Visszaemlékezéseikben sokan elmondták, hogy Magda néni más volt, mint a többi tanár, másképpen öltözött, másképpen beszélt, szeretettel gondoltak rá.

A Születésnap 1962-ben jelent meg, az Abigél 1970-ben. Szabó Magda úgy vélte, az íróság és a tanárnőség nem fér össze. A Freskó 1958-ban jelent meg, azzal tért vissza. A gyerekek látták a könyvét a kirakatban, tudta, hogy nem nekik való, de azt is, hogy hiába tiltaná, úgyis elolvassák. Aztán egyik tanítványa megkérdezte, nem szégyelli-e magát, hogy olyat írt amit egy gyerek nem olvashat. Ezért döntött úgy, hogy a költészetet abbahagyja, és a gyerekeknek alkot.

Mondják meg Zsófikának, Tündér Lala, Bárány Boldizsár – ezekre a kötetekre jellemző az anyamítosz. Szabó Magda azt mondta, az anyja meséiből írta könyveit, és a háttérben ott van Jablonczay Lenke, aki nem tudta kiteljesíteni önmagát. Több olyan jelentős magyar szerző írt ifjúsági irodalmat, akiknek nem voltak saját gyermekei – magyarázta az előadó –, Szabó Magdánál ez a vállalt gyermektelenség szembenállás volt a hatalommal.

Milyen eszközök jellemzik ezeket a könyveket? A Tündér Lalát és a Sziget-kéket meghatározza a kettőzött világ, az emberek és tündérek, illetve emberek és állatok világa. Nagy macska- és kutyaimádó volt az írónő. A Tündér Lala felépített tündérmese kivételes fantáziával. S egy bökkenővel Szilágyi Zsófia szerint: Szabó Magda tündérei halhatatlanok, viszont öregszenek, öregen élnek a végtelenségig, míg a görög mitológiai hősök nem öregszenek. Ez a következmény gondot jelenthet már a gyermekolvasónak.

Különös többnézőpontúság jellemző Szabó Magda műveire, az író szabadon váltogatja, hogy mikor melyik szereplőjének a fejével gondolkodik, így írásából kicsendül akár a szülő, a nagyszülő vagy a gyerek szempontja. Mindezt osztályfőnökként persze nem tehette meg. Az is tény, hogy az ifjúsági regények általában megrendelésre születtek nála is. Janikovszky Éva kérte például, hogy a felszabadulás utáni iskolát mutassa be – mondta az irodalomtörténész. – A Vörös tinta című filmforgatókönyvet 1959-ben írta, Kádár Mária alakjában saját drámáját dolgozta fel, szerelmi story is helyet kap a történetben. Az írás jelzi, hogy jól ismerte a tantestületet, ugyanakkor tartalmaz olyan „korabeli” kijelentéseket, mint például: az iskola nem hazudik. A szövegből nem lett regény, sosem jelent meg.

Erősen látszik a második világháború közelsége, pedig már a hatvanas években járunk. Sok az árva, a félárva, látjuk ennek következményeit. Az Álarcosbál (1961), a Születésnap (1962) az 1946-ban született gyerekekről szól. A Mondják meg Zsófikának című könyvet 1965-ben adták ki. Jellemző rá az illúzió, hogy az új gyerek már más, és megjelenik a szakadék a generációk között.

Erős hősteremtő kényszere volt Szabó Magdának, figurákban gondolkodott, megemelt figurákban, nyilván volt rajta egyfajta szociális nyomás, a vallásos, református neveltetése sugallta a megtéréstörténetet, hogy az embernek meg lehet javulni. A kétkezi munka dicsérete is jellemző, a hierarchia csúcsún a pozitív hősök, mint Bori szülei, a házmester és a trolivezető, lenézett szakma a kozmetikusé. Jól ismerte a kislányok gondolkodásmódját, a rajongásból lett szerelmet, tudta, hogy a valóság nem mindig azonos a vágyálmokkal. Szereplői 16-17 évesen férjhez mennek, megtalálják az igazit. Közösség és egyén viszonyának szép példája az Abigél, akit először nem fogadnak be, aztán mégis, a mai regényekben is gyakori téma – fogalmazott Szilágyi Zsófia. Amit ma megmosolygunk, az az őrs túlértékelése, ma azt mondanánk, „túltolta”, túl ideálisan ábrázolta ezt a közösséget. Miután visszatért az irodalomba, nyilván hűségét, lojalitását is akarta mutatni a politikai rendszerhez.

A hatvanas, hetvenes, nyolcvanas években az ünnepelt írónőt mindenhová, színházi és könyvbemutatókra, különféle fellépésekre hívták országszerte és külföldre. A leveleiből kiderül, nagy gondot fordított az öltözködésére és a sminkjére. Az Abigél pályája csúcsa, amihez a népszerű tévésorozat is hozzájárult (1978). Hősei nem fekete-fehér figurák, a művet lelkiismeret-furdalásból írta. Hódmezővásárhelyen a református gimnáziumban döbbent rá a zsidóüldözés borzalmára. A tehetetlenség bosszantotta, s ha már a valóságban nem történt semmi, legalább az irodalomban szentelt egy művet a zsidómentésnek, az ellenállást idealizálva. Olyan világot akart bemutatni, ahol megmentik a zsidókat. Az ellenállás kapcsán az iskola világával is megismerteti az olvasót, lehet, hogy inkább lányoknak való szöveg, de az biztos, hogy szépen megkomponálta önmagát – hallhattuk az érvelést. Szilágyi Zsófia előadását a következő gondolatokkal zárta:

„Szabó Magda egész életében a nagy titkok asszonya volt, nagy titkokat tartalmaz máig az élete, életműve. 2007-es halála után, de még a legutóbbi években is új írások bukkantak fel a hagyatékából, illetve máig nem készült tudományos, elemző feldolgozás róla. Szabó Magdát ezért nemcsak olvasni, hanem kutatni is érdemes (lenne).”

A Mindentudás Színházi Egyetemén legközelebb február 5-én 18 órától Bodor Péter egyetemi docens előadását hallgathatjuk meg, akinek témája Művészetpszichológia a színházban.

Niedzielsky Katalin

Fotó: A-TEAM/Ignácz Bence