Tiszatájonline | 2018. január 8.

Deres Kornélia: DeGenerális

A múlt összerongyolódott. Barázdáink
letarolva, az agyi szennycsatornák
blokád alatt. Szimmetrikus tremor.
Bizonytalanok a léptek, a kerámia
kávébarnára ég. Bemutatkozunk hetedszer is,
önveszélyeztető gesztusokból nem elég.
Itt a kém, a rongyos ügynök, már belül.
Irt és tarol. Jobb napokon csak rokonokat
látunk üres képkeretbe, máskor előhívjuk
a holtakat is. Nekromanciából jeles.
[…]

I.

Úriembernek néztük az elején, halszálkás öltöny,

selyeming, nyúlszőr kalap a fej tetején. Minden

tiszta, pontatlanságra sincs panasz. Olyan,

akivel szívesen teáznál egy esőző délutánon,

megkavarva a rokonok hibáját és kollégák

mocskolódásait. Megbízható, kerek arca rémlik,

és a sor csillogó jelvény. Talán egy félreértett

bajusz még.

II.

Aztán hirtelen: a mérgezés hét fő tünete. Vagyis, bűne.

III.

A múlt összerongyolódott. Barázdáink

letarolva, az agyi szennycsatornák

blokád alatt. Szimmetrikus tremor.

Bizonytalanok a léptek, a kerámia

kávébarnára ég. Bemutatkozunk hetedszer is,

önveszélyeztető gesztusokból nem elég.

Itt a kém, a rongyos ügynök, már belül.

Irt és tarol. Jobb napokon csak rokonokat

látunk üres képkeretbe, máskor előhívjuk

a holtakat is. Nekromanciából jeles.

II.

Generális, most már tessék letenni azt a fegyvert,

lefagyasztani a vérmosolyt. Jelvényeid agyarként

villognak a szem mögött. És miattad gázt lőnek

a szinapszisok közé, kunkorodik az emlékezet.

Újraírja a mesét: teljes vég és részeges kezdet.

Mindig röhögünk ugyanazon a viccen.

Ebben a rengetegben uralkodsz, Generális,

agytörzsek felett.

I.

Maffiás korona. Minden adósságot, minden

kötődést zsebre tett.

(Megjelent a Tiszatáj 2017/6. számában)