Deres Kornélia: DeGenerális
A múlt összerongyolódott. Barázdáink
letarolva, az agyi szennycsatornák
blokád alatt. Szimmetrikus tremor.
Bizonytalanok a léptek, a kerámia
kávébarnára ég. Bemutatkozunk hetedszer is,
önveszélyeztető gesztusokból nem elég.
Itt a kém, a rongyos ügynök, már belül.
Irt és tarol. Jobb napokon csak rokonokat
látunk üres képkeretbe, máskor előhívjuk
a holtakat is. Nekromanciából jeles.
[…]
I.
Úriembernek néztük az elején, halszálkás öltöny,
selyeming, nyúlszőr kalap a fej tetején. Minden
tiszta, pontatlanságra sincs panasz. Olyan,
akivel szívesen teáznál egy esőző délutánon,
megkavarva a rokonok hibáját és kollégák
mocskolódásait. Megbízható, kerek arca rémlik,
és a sor csillogó jelvény. Talán egy félreértett
bajusz még.
II.
Aztán hirtelen: a mérgezés hét fő tünete. Vagyis, bűne.
III.
A múlt összerongyolódott. Barázdáink
letarolva, az agyi szennycsatornák
blokád alatt. Szimmetrikus tremor.
Bizonytalanok a léptek, a kerámia
kávébarnára ég. Bemutatkozunk hetedszer is,
önveszélyeztető gesztusokból nem elég.
Itt a kém, a rongyos ügynök, már belül.
Irt és tarol. Jobb napokon csak rokonokat
látunk üres képkeretbe, máskor előhívjuk
a holtakat is. Nekromanciából jeles.
II.
Generális, most már tessék letenni azt a fegyvert,
lefagyasztani a vérmosolyt. Jelvényeid agyarként
villognak a szem mögött. És miattad gázt lőnek
a szinapszisok közé, kunkorodik az emlékezet.
Újraírja a mesét: teljes vég és részeges kezdet.
Mindig röhögünk ugyanazon a viccen.
Ebben a rengetegben uralkodsz, Generális,
agytörzsek felett.
I.
Maffiás korona. Minden adósságot, minden
kötődést zsebre tett.
(Megjelent a Tiszatáj 2017/6. számában)