02.20.
| Kurtág 95: élőben közvetíti a zeneszerző születésnapi koncertjét a Müpa >>>
02.25.
| Duda Éva Társulat: Prizma >>>
02.18.
| Az Erdélyi Magyar Írók Ligája rendezvényei a Magyar Széppróza Napja alkalmából >>>
02.16.
| Homo Ludens Project – Beszélgetés Dr. Beck Zoltánnal, Dr. Kelemen Zoltánnal, Orsós Jánossal >>>
02.15.
| Plakátkiállítás a Visegrádi csoport 30. évfordulója alkalmából >>>
02.15.
| A Magyar Művészeti Akadémia Elfolyó idő c. tárlata a Pesti Vigadóban >>>
02.13.
| Csáth és démonai bemutató a Vígstreamházban >>>
02.11.
| Egy nő filmvetítés ingyenes · Online esemény >>>
02.06.
| Februári új kiállítások, programok, események a Deák17 Galériában >>>
02.06.
| Otthonába költözik a színház! – indulnak a Miskolci Nemzeti Színház online közvetítései >>>
 TiszaLINE Szalon

02.04.
| A Szépírók Társaságának felhívása >>>
12.15.
| Humorban gazdag Ájvonne érkezik a REÖK-be >>>
12.13.
| Trafó – Mi a te ügyed? >>>
12.11.
| Izgalmas kortárs krimi Podmaniczky Szilárd új könyve? >>>
11.18.
| Ezer újkori metszetet tesz digitális közkinccsé az Országos Széchényi Könyvtár >>>
11.13.
| Kürti László és Ross Gillett kapja a Balassi Bálint-emlékkardot >>>
10.30.
| Lemezen adták ki Keith Jarrett legendás müpabeli koncertjét >>>
10.30.
| Hogyan mutatja be egy bevásárlóközpont értékvilágát egy logó? >>>
10.30.
| A művészet, az együttműködés és a kihívásokon felülkerekedő kreativitás ünnepe volt a 29. CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál >>>
10.29.
| Asztali beszélgetések… – Sztehlo Gábor, az embermentő >>>

Quan Barry, Báthori Csaba, Becsy András, Csehy Zoltán, Alan Dugan, G. István László, Németh András, Radnai István, Vas Máté versei

Mátyás Győző, Petőcz András prózája

Mítoszok, mesék, testamentumok – Margaret Atwood szövegvilágairól (Benczik Vera, Kérchy Anna, Kovács Fruzsina, Kürtösi Katalin, Martonyi Éva, Sághy Miklós tanulmányai)

>>>

Mindenkit nagy szeretettel várunk a SZTE JGYPK Rajz-Művészettörténet Tanszék hallgatóinak közös ólomüveg-kiállítására
2020. november 4. 17 óra 
Tiszatáj Szalon (Szeged, Roosevelt tér 10-11.)

>>>

A víziók mentén hasadt színpadi tér
2018.01.09 - tiszatáj

HAJNÓCZY PÉTER A HALÁL KILOVAGOL PERZSIÁBÓL CÍMŰ KISREGÉNYÉNEK SZÍNPADI ADAPTÁCIÓJÁRÓL

Hajnóczy Péter, a Mészöly Miklós által a „magyar irodalom ködlovagjaként” aposztrofált figura legsikeresebb kisregénye Szenteczki Zita színházrendező és Juhász András intermédiaművész közös produkciójaként került a Trafó színpadára, és vette uralmába a nézőtér tudatát.

A Hajnóczy-elbeszélés keretei lehetetlenné teszik a hagyományos, lineárisan interpretált narratíva lehetőségét – köszönhetően annak, hogy párhuzamosan működtetett szövegsíkok és az elbeszélő tébolyult tudata teremtette ingázás térben és időben, az őrület kreálta vízió és valóság közöttiség feszül egymásnak.

A főszereplő delíriumos állapotban kapaszkodókat keres a valóság felé, ennek kvázi segítségéül hívja elő emlékeiből ifjúkorának egynyári szerelmi kalandját. A múlt eseményei felidézésének folyamatából azonban kizökkentik az őrület teremtette rémképek, melyek hallucinációként futnak végig a szövegen. Tulajdonképpen három világosan elkülöníthető szövegsík között mozgunk: (1) az alkohol uralta jelen idejű pokol, (2) a múlt jelentéktelen eseményei és (3) az örökkévalóságba, a léten túliba helyezett víziók mentén keretezett rétegek között egyensúlyozunk.

A színpadi adaptáció mindezt remekül érzékelteti egy furcsa, audiovizuális háló segítségével. A nézőtér elé és mögé helyezett vászon síkja és a színpadon zajló játék között állandó mozgásban tartja a befogadó tekintetét, mintegy a vizuális impulzusoknak középpontjába helyezve a szemlélőt.

A szemközti vászon ábrázolta eseménysor első benyomásra azt az érzetet kelti a nézőben, hogy megkettőzi a színpadon zajló játékot, azonban a vetített film egy sokkal szubjektívebb perspektívából ábrázol, a néző már-már kínos közelségbe kerül az eseményekkel. Tulajdonképpen itt szembesülhetünk először befogadói helyzetünkkel: az elbeszélő tébolyának nem puszta külső megfigyelői vagyunk, hanem elméjének szerves részévé válva éljük át az eseménysort. Itt érzékeljük igazán főhősünk perspektíváját, a remegő kezet a söröspoháron, a félig szívott cigarettát, az ellenszenvessé torzult vonásokat Krisztina arcán. Mindezt a színpadi játék szerves részét képező stáb rögzíti (pontosabban: játssza el annak rögzítését). Kamerákkal, mikrofonokkal mozogva azt az érzetet keltik, hogy a rajtuk keresztül dokumentált látószög jelen időben mutatkozik a filmvásznon, így a jelen által keretezett valóság megkérdőjeleződik. Erre az érzetre erősít rá az a rendezői fogás is, mikor magának a színpadi térnek a perspektívája fordul el 180 fokban. Krisztina és a fiú vacsorajelenetében a színészek függőlegesen játszanak, miközben a mozgókép vízszintesen ábrázolja őket. A valóság mint viszonyítási pont tehát ebben a környezetben nem létezik. A tébolyult elmében és annak emlékezetében tapogatózunk csupán.

A filmes stábbal felszínre hozott metanyelvi aktus által a darab egy furcsa, öndefiniáló játékba kezd. Színész és játéka párhuzamosan kerül értelmezésre a színház performatív jelenében és a rögzített, komponált mozgóképen. Ez párhuzamba állítható a kisregény szöveget a szövegbe helyező technikájával, egészen pontosan az író delíriumos valóságával, melyben a rettenetes fehér papírra rögzíti a múlt darabkáját, a nyári szerelmi kalandot. Mindkét narratíva azt az érzetet kelti, hogy tanúi vagyunk az alkotás megszületésének, mely színdarab és szöveg esetében is a végleges mű egészének szerves részeként nyílik ki előttünk. Az alkotási folyamat tehát éppúgy a struktúra részét képezi, mint az ott születő mű.

Az elbeszélés jellegzetes delíriumos víziói, a rémképek meglepő szövegszerűséggel kerültek megformálásra a színpadon. A mozgókép és színészi játék alkotta egység megteremtődését ezek esetében érzékelhetjük a legélesebben. A színész által megkomponált hallucinációk egy-egy testen keresztül megelevenítve kerülnek ábrázolásra, míg a mozgóképen az így megjelenő figurák alakja élő organizmust alkotva egymásba folyik, majd egyesül.

Mindezt a több síkba tördelt, mindent átható vizualitást tovább fokozza a néző mögé helyezett vászon, melyre csupán periférikusan figyelhet. Ez a szemközti síkban megjelenő mozgóképet kettőzi meg, csak a színek által újraértelmezve, kifordítva, azok komplementerében.

A darab nyújtotta audiovizuális élményt a zenei hatások teszik teljessé, egyrészt Sőrés Zsolt szuggesztív hegedűjátéka, másrészt a korabeli banális táncdalslágerek mindenki által ismert, mégis torzított, szinte hátborzongató hangeffektként felcsendülő zenei hatása révén. Ezek teremtik meg azt a delíriumos örvényt és szubjektív emlékáradatot, mely magába olvasztja a nézői tudatot.

Szenteczki Zita és Juhász András produkciója tökéletesen jelenítette meg Hajnóczy prózájának erős képi megformáltságát, filmszerűségét, és rátalált a tökéletes eszközökre annak színpadi interpretálásához.

Varga Réka

 

 

Fotó: Nagy György

 

Kapcsolódó írásunk:

Csenki Nikolett beszámolója >>>


Címke: , , , , , ,
2021.03.03 - tiszatáj

GYÖRGY PÉTER: FAUSTUS AFRIKÁBAN. SZERZŐDÉS A VALÓSÁGGAL
György Péter Faustus Afrikában című könyvének, mely időben és térben széles kulturális horizonton vizsgálja a művészet és a valóság viszonyát, alapvető tézise, hogy a hatalmi, politikai viszonyok döntően befolyásolják, milyen művészi „szerződések” köthetők a valósággal egy adott korban, és ebből következően ezek a paktumok azt is nagymértékben meghatározzák, hogy miképpen közvetíti, vagy talán helyesebben: hozza létre számunkra a művészet a valóságot… – SÁGHY MIKLÓS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.03.02 - tiszatáj

POÓS ZOLTÁN: ROCK & ROLL ÁRUHÁZ – EZ A DIVAT, 1957–2000
A divat nemcsak az individualitás kifejezésének ad lehetőséget, hanem a közösségi létezésnek is. Ott képes működni, ahol megvalósul a szabadság társadalmi struktúrája és emberi közösségek jönnek létre. Ehhez pedig rugalmas társadalmi és gazdasági feltételek szükségesek. Az ötvenes és hatvanas évek Magyarországára az előbb felsorolt körülmények kevéssé voltak jellemzők. Ugyanakkor a divat igénye volt az egyik legnagyobb ösztönzője a rendszer demokratizálódásának… – HERCEG LILLA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.03.01 - tiszatáj

JIM THOMPSON: 1280 FŐ
Unalmasnak, sőt, ostobának látszó, valójában simulékony, jéghidegen könyörtelen, ravasz gonosztevő: ismerős karaktertípus az oklahomai író több, mint 30 évet felölelő ouvre-jában, Daniel Woodrell (Winter’s Bone) cseppet sem véletlenül jegyzi meg a reprint 2011-es előszavában, hogy Thompson legalább kétszer építette fel ugyanazt a figurát. És valóban, az 1280 fő az 1952-es, gyakran csúcsműként aposztrofált A bennem élő gyilkos […] párdarabja, összekötő motívumuk egy seriffuniformisba bújt pszichopata bomló elméjének mélyanalízisével kecsegtet – nem véletlenül hivatkoznak a skizofréniát, halált, átverést dőlt betűkkel hangsúlyozó szerzőre Stephen Kingtől Jo Nesbóig… SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.28 - tiszatáj

BORSIK MIKLÓS: ÁTOKNAPTÁR
Borsik Miklós Átoknaptár című debütáló munkája ennél jobb időzítéssel nehezen tudott volna megjelenni. Lírájának ismerős és közeli tapasztalatainkat kényelmetlen, groteszk fénytörésekbe állító mozzanatai ugyanis most, 2021 elején olvasva akarva-akaratlanul visszatükröznek valamit a minket körülvevő világ aktuális kizökkentségéből, a bizonytalanság és az abból fakadó feszültségek természetéből. Elég csupán egy kicsit figyelmesebben körülnéznem a magam környezetében, hogy hasonlóképp tűnjön fel előttem is minden, mint Borsik vonaton ülő versbeszélője előtt… – TOKAI TAMÁS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.27 - tiszatáj

BENEDEK MIKLÓS: MIKÖZBEN HALKAN
Pontos képet sosem fest, csupán a precíz körvonalakkal érzékeltet. A lírai alanyok egészen aprónak látszanak ebben a kötetben, míg az őket körbevevő környezet, társas kapcsolatok, primitív viszonyulások hangsúlyossá válnak. A mondatvégi írásjelek (kivételt képez a pont és néhol a kérdőjel) teljes elhagyása sűrített formát eredményez, mégis ennek ellenére minden egyes szabadvers kifejtve, hosszabb szövegfolyamként is megállná a helyét… – WERNER NIKOLETT KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.26 - tiszatáj

LEGÉNDY JÁCINT: FÖLDALATTI OLTÁR
Látványos és sokatmondó a kötet borítója, amelyen a szer­ző félmeztelen, alvó portréja látható kékes derengésben, amely nagyon illeszkedik a tematikához. A sejtelmes portré a kitárulkozás és a zártság aktusaként egyszerre jeleníti meg az underground individuum önmagát felvállaló, kifejező testnyelvét, ugyanakkor a modellnek a nézők felé tanúsított közömbös passzivitását, a nyugalom, a békés önmegadás magatartását. Az oldalmargókon végigfuttatott illusztrációk, amelyek a költő saját kollázsaiból készültek, már önmagukért beszélve idézik meg a ’80-as évek újhullámának hangulatát, mintegy annak oltárképeiként… – HORVÁTH ÉVA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.25 - tiszatáj

SZLUKOVÉNYI KATALIN: ÁLOMKONYHA
Szlukovényi Katalin 2020-ban, a Jelenkor Kiadó gondozásában megjelent Álomkonyha című könyve hét év versanyagát gyűjti össze, a kötetben is reflektáltan alanyi líraként működő versek elbeszélője pedig az elmúlt hét évben ledoktorált, negyvenéves lett, családot alapított, részt vett két országgyűlési választáson és rendületlenül írt. Ezek az állapotok és változások adják az Álomkonyha hétköznapi élethelyzetek jeleneteire épített versvilágát, melyet az elbeszélő életközépi válságának létösszegző gyakorlatával szembeni iróniája szervez leginkább egységgé… – VESZPRÉMI SZILVESZTER KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.24 - tiszatáj

TÉREY JÁNOS: NAGY TERVEKKEL JÖTTEM ROSMERSHOLMBA
Térey János egész lírai életművét áthatja a nagyság igénye. Már az első kötetekben feltűnő volt a beszélő erőteljes hangja, a megszólalás provokatív élessége, a sokat emlegetett természetes arrogancia. A nagyság itt leginkább a gyengeség (és gyengédség) hiányában, a kíméletlen határozottságban, illetve a nyelvi eredetiségben, elevenségben, pezsgésben érvényesült… – GÖRFÖL BALÁZS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.24 - tiszatáj

A Magyar Széppróza Napja 2021. évi online programsorozatából ajánljuk a Magyar Írószövetség Arany János alapítványa és a MISZJE (Magyar Irodalmi Szerzői Jogvédő és Jogkezelő Egyesület) programját: Hansági Ágnes irodalomtörténésszel, Jókai-kutatóval Kiss A. Kriszta irodalmár készített interjút.

Tovább olvasom >>>
2021.02.23 - tiszatáj

GURUBI ÁGNES: SZÍV UTCA
„Szétcincálom, apró darabokra szedem, elemzem, megmagyarázom, bizonyítékokkal alátámasztom” (132) – elemzi a párkapcsolati konfliktusban a másik felé tett gesztusait Anna, a Szív utca énelbeszélője, az analitikus szemlélet pedig nem csupán tematikai, de metanarratív szinten is központi kérdéssé válik a regényben. A negyvenes, kétgyermekes nő az életén át- meg áthömpölygő problémák eredőit kutatja: azt, hogy hogyan váltak időről időre működésképtelenné a párkapcsolatai, mi okozhatja kamasz lánya, Zsófi autoimmun betegségét, mivel magyarázhatók a szüleiről alkotott sztereotípiái, vagy hogy milyen titkok húzódtak megtört nagyanyja, Bergman Bella konok hallgatása mögött… – FERENCZ-FEHÉR DOROTTYA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Normal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő