04.06.
| Bálint Ádám: Fóliók >>>
03.19.
| Civilként az állam működési hézagaiban – L. Ritók Nóra előadása >>>
03.17.
| Tudományos zsebsorozattal szórakoztatja közönségét a Grand Café >>>
03.16.
| Homo Ludens Project feat. Góbi Rita Társulat: Az érintés dicsérete >>>
03.13.
| Új koncertfelvételekkel nyitja meg médiatárát a hosszú hétvégére a 16 éves Müpa >>>
02.20.
| Kurtág 95: élőben közvetíti a zeneszerző születésnapi koncertjét a Müpa >>>
02.25.
| Duda Éva Társulat: Prizma >>>
02.18.
| Az Erdélyi Magyar Írók Ligája rendezvényei a Magyar Széppróza Napja alkalmából >>>
02.16.
| Homo Ludens Project – Beszélgetés Dr. Beck Zoltánnal, Dr. Kelemen Zoltánnal, Orsós Jánossal >>>
 TiszaLINE Szalon

04.28.
| Előkerültek Pilinszky álmai >>>
04.27.
| PesText 2021 – Négyszázezer forint összdíjazású irodalmi pályázat >>>
04.26.
| A nomádok földje kapta a legjobb film Oscarját >>>
04.03.
| Milan Dunđerski ifjúsági költészeti díj >>>
03.19.
| Sziveri-díj, 2021 >>>
02.04.
| A Szépírók Társaságának felhívása >>>
12.15.
| Humorban gazdag Ájvonne érkezik a REÖK-be >>>
12.13.
| Trafó – Mi a te ügyed? >>>
12.11.
| Izgalmas kortárs krimi Podmaniczky Szilárd új könyve? >>>

Borsi Bálint, Fekete Vince, Fellinger Károly, Gerevich András, Jász Attila, Kiss Anna, Markó Béla, Siska Péter, Szálinger Balázs, Veszelka Attila versei
Grecsó Krisztián, Petrik Iván prózája
„Hogy, ha a csend…” (Szabó Csaba Hölderlin-nyersműfordításai és kommentárjai)
Tanáralakok Németh László, Márai Sándor műveiben (Ifj. Sipka Sándor, Szilágyi Zsófia tanulmányai)
Tiszatáj Diákmelléklet, újra: Hansági Ágnes: Mit jelent ma Jókait olvasni?

>>>

MEGJELENT AZ ISKOLAKULTÚRA 2021/2. SZÁMA
A koronavírus-járvány következtében Magyarországon – ahogyan a világ jelentős részén – számos tanulónak kellett és kell otthonról tanulnia IKT-eszközök és az internet segítségével 2020 tavaszától hosszabb-rövidebb megszakításokkal. Az ezzel kapcsolatos kihívások és lehetőségek áttekintése – akár még a hátralévő tanév szempontjából is –  hasznos lehet […]

>>>

A víziók mentén hasadt színpadi tér
2018.01.09 - tiszatáj

HAJNÓCZY PÉTER A HALÁL KILOVAGOL PERZSIÁBÓL CÍMŰ KISREGÉNYÉNEK SZÍNPADI ADAPTÁCIÓJÁRÓL

Hajnóczy Péter, a Mészöly Miklós által a „magyar irodalom ködlovagjaként” aposztrofált figura legsikeresebb kisregénye Szenteczki Zita színházrendező és Juhász András intermédiaművész közös produkciójaként került a Trafó színpadára, és vette uralmába a nézőtér tudatát.

A Hajnóczy-elbeszélés keretei lehetetlenné teszik a hagyományos, lineárisan interpretált narratíva lehetőségét – köszönhetően annak, hogy párhuzamosan működtetett szövegsíkok és az elbeszélő tébolyult tudata teremtette ingázás térben és időben, az őrület kreálta vízió és valóság közöttiség feszül egymásnak.

A főszereplő delíriumos állapotban kapaszkodókat keres a valóság felé, ennek kvázi segítségéül hívja elő emlékeiből ifjúkorának egynyári szerelmi kalandját. A múlt eseményei felidézésének folyamatából azonban kizökkentik az őrület teremtette rémképek, melyek hallucinációként futnak végig a szövegen. Tulajdonképpen három világosan elkülöníthető szövegsík között mozgunk: (1) az alkohol uralta jelen idejű pokol, (2) a múlt jelentéktelen eseményei és (3) az örökkévalóságba, a léten túliba helyezett víziók mentén keretezett rétegek között egyensúlyozunk.

A színpadi adaptáció mindezt remekül érzékelteti egy furcsa, audiovizuális háló segítségével. A nézőtér elé és mögé helyezett vászon síkja és a színpadon zajló játék között állandó mozgásban tartja a befogadó tekintetét, mintegy a vizuális impulzusoknak középpontjába helyezve a szemlélőt.

A szemközti vászon ábrázolta eseménysor első benyomásra azt az érzetet kelti a nézőben, hogy megkettőzi a színpadon zajló játékot, azonban a vetített film egy sokkal szubjektívebb perspektívából ábrázol, a néző már-már kínos közelségbe kerül az eseményekkel. Tulajdonképpen itt szembesülhetünk először befogadói helyzetünkkel: az elbeszélő tébolyának nem puszta külső megfigyelői vagyunk, hanem elméjének szerves részévé válva éljük át az eseménysort. Itt érzékeljük igazán főhősünk perspektíváját, a remegő kezet a söröspoháron, a félig szívott cigarettát, az ellenszenvessé torzult vonásokat Krisztina arcán. Mindezt a színpadi játék szerves részét képező stáb rögzíti (pontosabban: játssza el annak rögzítését). Kamerákkal, mikrofonokkal mozogva azt az érzetet keltik, hogy a rajtuk keresztül dokumentált látószög jelen időben mutatkozik a filmvásznon, így a jelen által keretezett valóság megkérdőjeleződik. Erre az érzetre erősít rá az a rendezői fogás is, mikor magának a színpadi térnek a perspektívája fordul el 180 fokban. Krisztina és a fiú vacsorajelenetében a színészek függőlegesen játszanak, miközben a mozgókép vízszintesen ábrázolja őket. A valóság mint viszonyítási pont tehát ebben a környezetben nem létezik. A tébolyult elmében és annak emlékezetében tapogatózunk csupán.

A filmes stábbal felszínre hozott metanyelvi aktus által a darab egy furcsa, öndefiniáló játékba kezd. Színész és játéka párhuzamosan kerül értelmezésre a színház performatív jelenében és a rögzített, komponált mozgóképen. Ez párhuzamba állítható a kisregény szöveget a szövegbe helyező technikájával, egészen pontosan az író delíriumos valóságával, melyben a rettenetes fehér papírra rögzíti a múlt darabkáját, a nyári szerelmi kalandot. Mindkét narratíva azt az érzetet kelti, hogy tanúi vagyunk az alkotás megszületésének, mely színdarab és szöveg esetében is a végleges mű egészének szerves részeként nyílik ki előttünk. Az alkotási folyamat tehát éppúgy a struktúra részét képezi, mint az ott születő mű.

Az elbeszélés jellegzetes delíriumos víziói, a rémképek meglepő szövegszerűséggel kerültek megformálásra a színpadon. A mozgókép és színészi játék alkotta egység megteremtődését ezek esetében érzékelhetjük a legélesebben. A színész által megkomponált hallucinációk egy-egy testen keresztül megelevenítve kerülnek ábrázolásra, míg a mozgóképen az így megjelenő figurák alakja élő organizmust alkotva egymásba folyik, majd egyesül.

Mindezt a több síkba tördelt, mindent átható vizualitást tovább fokozza a néző mögé helyezett vászon, melyre csupán periférikusan figyelhet. Ez a szemközti síkban megjelenő mozgóképet kettőzi meg, csak a színek által újraértelmezve, kifordítva, azok komplementerében.

A darab nyújtotta audiovizuális élményt a zenei hatások teszik teljessé, egyrészt Sőrés Zsolt szuggesztív hegedűjátéka, másrészt a korabeli banális táncdalslágerek mindenki által ismert, mégis torzított, szinte hátborzongató hangeffektként felcsendülő zenei hatása révén. Ezek teremtik meg azt a delíriumos örvényt és szubjektív emlékáradatot, mely magába olvasztja a nézői tudatot.

Szenteczki Zita és Juhász András produkciója tökéletesen jelenítette meg Hajnóczy prózájának erős képi megformáltságát, filmszerűségét, és rátalált a tökéletes eszközökre annak színpadi interpretálásához.

Varga Réka

 

 

Fotó: Nagy György

 

Kapcsolódó írásunk:

Csenki Nikolett beszámolója >>>


Címke: , , , , , ,
2021.05.07 - tiszatáj

LÁNG ZSOLT:
BOLYAI – REGÉNY CSILLAGPORBÓL, FORRADALOMNYOMOKBÓL
Láng Zsolt új regénye a világhírű erdélyi matematikust, a nemeuklideszi geometria feltalálóját megidéző Esterházy Péter-idézettel nyit. A Bevezetés a szépirodalomba mottóként citált szöveghelye azért is fontos a 2019-es mű értelmezésében, mert több szempontból kijelöli azt a kontextust, azt a szöveghagyományt és prózapoétikát, azt az eredetet, amiből a Láng Zsolt-i textus megszülethetett, és azt a szerkezetet, amelyben az ő nemeuklideszi (?) tere működik… – BENCSIK ORSOLYA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.05.04 - tiszatáj

Jóllehet 1901-ben Párizsban modern esztétikai kurzusokon vett részt, a festészet és a művészettörténet területén Apollinaire autodidakta volt. Ám kitűnő ízléssel, ösztönösen ráérzett minden újra, azonnal meg tudta ítélni valamiről, hogy az valódi érték vagy sem. Úgy érezte, hogy küldetése van, támogatnia kell azokat a művészeket, akik egyfajta új esztétikát képviselnek a szokványos, idejét múlt festmények alkotóival szemben […]

Tovább olvasom >>>
2021.05.02 - tiszatáj

A címmel kapcsolatban sok mindenre asszociálhat az ember. Többek között Szabó Magda Az ajtó c. regénye, illetve színpadi változata is eszünkbe juthat. A címbe emelt tárgy ráadásul ősi szimbólum is, és a mögötte meghúzódó valóság titkai mindig izgalmasak. Az ajtó mögött ott lehetnek a múlt emlékei, vagy éppen olyan dolgok, amelyek nem tartoznak a külvilágra. Gömöri György kötetcímadó verse is számos értéket rejt… – BAKONYI ISTVÁN KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.05.02 - tiszatáj

GÖMÖRI GYÖRGY: ERDÉLYI ARCOK
Gömöri György hatvan év költői terméséből válogatta össze azt a három tucat verset, amelyek elszakíthatatlanok Erdélytől, pontosabban szólva Erdély atmoszférájától, történelmétől, a magyar szellemi életben betöltött szerepétől, illetve az ott élő magyar kisebbség helyzetétől. A jól átgondolt kötetkompozíció kétséget sem hagy a költő személyes kötődése felől, ám nem csupán Gömöri Erdély-képét ismerhetjük meg a verseken keresztül… – BARÁTH TIBOR KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.29 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS PÉTERFY GERGELLYEL AZ IRODALMI TEHETSÉGGONDOZÁSRÓL
Az Akadémiánk online folyóirata, a Felhő Café biztosít bemutatkozási, publikálási lehetőséget a hallgatóknak és a lap Facebook-oldala élő adásokhoz, beszélgetésekhez, felolvasásokhoz nyújt több tízezer olvasót elérő felületet. Rendszeres kapcsolatban vagyunk kiadókkal, a végzett hallgatóink köteteit kiajánljuk, több végzett hallgatónk kötete jelent már meg a Librinél, az Álomgyárnál és a Kalligramnál… – PÁNCZÉL ANDRÁS INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.27 - tiszatáj

SZANISZLÓ JUDIT: LELI ÉLETE
A regény felütése úgy szól: „Egy fotó leírása következik”. De a fotók sokszor hiányoznak, a hangfelvételeket tartalmazó kazettákra pedig popslágereket vettek rá. Pontosan ez a nemrögzítettség, ez a hiány biztosítja a családregény megírásának lehetőségét: fotók és hangfelvételek véletlenszerű sorrendben, amelyek nem a referencialitásból merítik hitelüket, hanem abból, hogy az elbeszélő számára ugyanabban a „dobozban” foglalnak helyet, vagy foglalnának helyet, ha léteznének… – BOCSIK BALÁZS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.23 - tiszatáj

AZ IFJÚ NYOMOZÓ
Amennyire könnyednek tűnik a plakát, netán a cím alapján, olyan megkapó és rejtett tartalékokkal bír Evan Morgan bűnügyi mozija, 2020 egyik legnagyobb meglepetéssikerét eredményezve… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.23 - tiszatáj

Székely Örs kapta idén a Makói Medáliák irodalmi díjat, amelyet 2005-ben a József Attila-emlékév alkalmából alapított Makó város önkormányzata. A díj célja, hogy Makó városa támogassa az elsőkötetes költőket, ahogyan az egykor József Attilával is történt… – JANÁKY MARIANNA INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Normal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő