Utassy József: Irdatlan ég alatt (1989)

Szoknyát küldtél s egy doboz kockasajtot:
fényes fájdalmamat feledjem el.
Apám tagadjam meg?!? Te Rongy Akarnok!
Ringyó Magyarország! Szégyentelen.

És ha Papa széttépi a behívót?
Sőt: nemet mond, kiáltó nagy nemet?!
Kopóidat, csendőreid uszítod:
lőjék agyon, akár egy korcs ebet.

Hát mellemre ne tűzd a gyásznak érmét!
Viseld jelvényeidet magadon!
A többit elragyogja majd a térkép:
s a Don, a Don, a Don, a Don, a Don.
[…]

70 éve, 1947 márciusában jelent meg először folyóiratunk, a Tiszatáj. Az évforduló emlékére a következő hónapokban régi számainkból szemlézünk. 1989-ben folytatta munkáját az eredeti szerkesztőség: júliusban – három év kényszerszünet után – az 1986-ban betiltott számmal jelentkezett.

(RÉSZLET)

Az ég alatt,

az irdatlan ég alatt,

egy férji mered ki a földből,

magányosan egy férfi.

Meztelen, mint Jézus.

Nagy szeme lobbanékony.

Harminchárom éves.

Agyát öli a téboly,

agyát öli a téboly.

Vigyázzban áll, feszes vigyázzban.

Lábához béklyózták a földet.

Lépni nem tud, hallucinál csak:

„Nosza öleld meg!” „Rajta, öld meg!”

Lábához béklyózták: a Földet.

16

Aj, hogy ragyog rajtam ez a

szikrás hómező-ing!

Ilyen ragyogásban tűnt el

apám is, s most ő int’

 

a Hadak Újáról felém:

csillagág öt ujja,

zubbonyát, a zörgő zöldet,

fújja a szél, fújja.

17

Anyámnak hősi halott a párja,

méhe a szerelem hullaháza.

S hogy belefojtsák a szót a gyávák,

ajkát iszonyú csókra zárták.

Megszült hát engem: forradalmat.

De nekem minden bordám kardlap!

S anyám — kit koldus hazámnak hívok —

mert a megváltó krajcár hiányzik:

kiül a gazdag világ sarkára,

s homlokán sorsom harmonikázik.

18

Szoknyát küldtél s egy doboz kockasajtot:

fényes fájdalmamat feledjem el.

Apám tagadjam meg?!? Te Rongy Akarnok!

Ringyó Magyarország! Szégyentelen.

És ha Papa széttépi a behívót?

Sőt: nemet mond, kiáltó nagy nemet?!

Kopóidat, csendőreid uszítod:

lőjék agyon, akár egy korcs ebet.

Hát mellemre ne tűzd a gyásznak érmét!

Viseld jelvényeidet magadon!

A többit elragyogja majd a térkép:

s a Don, a Don, a Don, a Don, a Don.

19

A húgomnak hosszú, szőke haja volna.

Míg fésülködne, én a tükröt tartanám,

s incselkednék vele: csúnya vagy, nem tetszel,

barátnőid szebbek … — Hadd haragudna rám!

A taknyosan is szép, csöpp csintalan öcsémnek

csúzlit csinálnék, s ha csörrenne az ablak:

magamra vállalnám a kis mesterlövésznek

találataiért kijáró jutalmat.

Vasárnap délelőtt — nehogy még rajtakapjon! —

valami kedveset füllentenénk anyámnak,

s elcsalnánk a Papát: meséljen újra arról,

hogy menekült meg ö, s hogy pusztult el a Század.

(Megjelent a Tiszatáj 1989/7. számában)

A Tiszatáj folyóirat archívuma elérhető a Szegedi Tudományegyetem Klebelsberg Könyvtárának oldalán >>>