Tandori Dezső: Persely-Kokszpor-Árbockeresztrúd
Minden hasonlat: … (kb Goethe).
Heaney – verslétezése nekem ma hasonlat; egykor, hogy az EURÓPA KÖNYVKIADÓ egyik pompás költészeti felfedezés-sorozatába (akár pl. Michael Krügert) válogathattam önszántamból egy kötetnyit az akkor még nem Nobel-díjas ír költőtől. Sokat jártam aztán, ahogy már lehetett, ír földre, de a poétával nem találkoztam; a táj, a települések stb. sora idézte őt. (Ld. pl. a nyírfa-motívum itt.) A mai fordítócsapatot – Mesterházi Mónika, Imreh András, Gerevich András etc. – lelkesen becsülöm. (Többször is beválogatták munkáimat Heaney-publikációikba.)
[…]
| 1947 márciusában indult útjára a Tiszatáj folyóirat. Története, e küzdelmekkel és eredményekkel teli 70 év nemcsak a mindenkori szerkesztőség históriája, de főképpen a lapot írással, gondolattal és élettel megtöltő szerzők, barátok és kollégák története. Közülük kértünk meg néhányat, hogy az ünnep alkalmából válasszák ki az elmúlt évtizedek Tiszatájban megjelent anyagai közül a számukra legkedvesebbet, melyet köszöntő soraik kíséretében ez alkalomból újra közreadunk. A 70 éves Tiszatájat köszöntő ünnepi sorokat, valamint a lap archívumából kiválasztott régi-új szövegeket következő számainkban mutatjuk be. |
Minden hasonlat: … (kb Goethe).
Heaney – verslétezése nekem ma hasonlat; egykor, hogy az EURÓPA KÖNYVKIADÓ egyik pompás költészeti felfedezés-sorozatába (akár pl. Michael Krügert) válogathattam önszántamból egy kötetnyit az akkor még nem Nobel-díjas ír költőtől. Sokat jártam aztán, ahogy már lehetett, ír földre, de a poétával nem találkoztam; a táj, a települések stb. sora idézte őt. (Ld. pl. a nyírfa-motívum itt.) A mai fordítócsapatot – Mesterházi Mónika, Imreh András, Gerevich András etc. – lelkesen becsülöm. (Többször is beválogatták munkáimat Heaney-publikációikba.)
A hasonlat: elő-utó teljesség és csonkaság. Ugrás a sötétbe. Szabadságot jelent nekem, hogy a kis mai Heaney-együttest[1] önkifejezési célra használhatom, mintegy „rászűkített szemmel”.
Van is így egyenes (íves, cakkos) megfelelés, meg nincs is. Hetekig irkálgattam kis terjedelmű munkákat, s egy különösen elmúlás-érzékeny délelőttömön meglett a szellemiek párosítása. (Erőltetve – ism. – semmi sincs.) Verseimet ld. alább.
Szellemi lakomák
I. (Jégről.)
Várom, engedjen fel szívem.
II. (Szívből.)
…Véresen…?!
Nyelvemlék
Kezdetben: vala… (mi?)
(Költészet, mely tartalmi esztetizálás.)
Két tenyér, ha
Nem értek egyet.
De mi az, hogy
értek? nem értek?
Csak értekezés.
Hasonlat „B terv”
…S: Ha végül kiderül,
hogy mégse (annyira)?
Hát akkor mennyire?
És melyik tenyéré
(a „mi is”)?
Borzasztó az egész.
Nem oly borzasztó, és nem oly egész.
(Túl sokat hallom…)
Itt nagyon „élet-halál” volt a kérdés. Arany János Hamletjének okán. (Hatása „rám”, is.)
Így nem lehetne élni.
Csak hát meghalni meg
sehogyan se lehetne.
(Aktív félelmeim)
Zúgás agyi ereimben.*
„Agyő, Uramisten,
csak mingyár’!”
*(Zúgás a zugokban)
Kísértetes
Míg ő engem huzamosan gondol
ki-tudja-milyen XY-nak,
én őt azonnalian*
akarnám
özv. XY-nének!
*(Méltóbb életszerelem.)
Kis komponálódásom: bef.
Össz-vegy XY. (Én = mindenféle.)
Özvegy XY-né. (Már nem tudom.)
Lejegyezve: 2017. II. 2/3.
[1] Utalás Seamus Heaney a Tiszatáj 2016. július-augusztusi számában megjelent verseire. A szövegek újraolvashatók az alábbi internetes elérhetőségen: https://tiszatajonline.hu/?p=102791
(Megjelent a Tiszatáj 2017/5. számában)
