Irodalomtörténet és műfajelmélet a Mindentudás Színházi Egyetemén

ARANY JÁNOS, A BALLADA SHAKESPEARE-JE

Arany János csodálatos balladáinak világába és a romantika idején született költői műfaj sajátosságaiba Nyilasy Balázs irodalomtörténész, egyetemi tanár avatta be a Mindentudás Színházi Egyeteme hallgatóságát december 4-én a Sík Ferenc Kamaraszínházban. Az előadó azzal kezdte, hogy ünnepelni fogjuk a kétszáz éve született költőóriást, és Kosztolányi Dezsőt idézte, aki azt írta, „Nem ismerek az egész földgolyón nagyobb művészt Arany Jánosnál, sem az élők, sem a halottak között”, s hogy ő maga a magyar nyelv.

A költészet mindig is kiemelt kategóriának számított a filozófusok körében, nem véletlenül beszélt Platón a „múzsák szent őrületéről”, a teremtő művészetről – mondta bevezetőjében Kovács Edit színművész, esztéta, a sorozat házigazdája. Majd Hegel szavaival folytatta, az Esztétikai előadások című tanulmányból idézett. „A költői szubjektivitás arra képesíti a költőt, hogy behatoljon a szellemi tartalom minden mélységébe, és a tudat világosságába állítsa mindazt, ami benne rejtőzik. Mert bármennyire kell is kicsillognia és valóban ki is csillog a benső a maga testi formájából a többi művészetben, mégis a szó a legértelmesebb és a szellemnek legmegfelelőbb közlési eszköz, amely meg tud ragadni és ki tud fejezni mindent, ami csak átmegy a tudat magasságain és mélységein s bensőleg jelenlévővé válik.”

Nyilasy Balázs költő, kritikus, irodalomtörténész, egyetemi tanár. A Kossuth Lajos Tudományegyetemen magyar–orosz szakon diplomázott. Volt gimnáziumi tanár, majd szerkesztőként dolgozott előbb a Zrínyi, majd később a Szépirodalmi Kiadónál – hallottuk a bemutatást. Tanszékvezető tanár volt a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen, tanított a Kolozsvári Bólyai Tudományegyetemen és az Eszterházy Károly Főiskolán is. Jelenleg a Károli Gáspár Református Egyetem tanára. Több verseskötete mellett irodalmi tanulmányok is fűződnek a nevéhez, köztük olyan is, amely Arany költészetével foglalkozik.

Nyilasy Balázs irodalomtörténeti bevezetővel nyitotta előadását és német költőktől hozott példákat. Mint mondta, a műballada műfaja először 1774-ben jelent meg, August Bürger Lenore című költeményével, amelynek Kelet-Európában is számos követője akadt. A műfaj elsődleges jegye, hogy szubjektív, a második, hogy párbeszéddel kezdődik. Lenore hiába várja szerelmét, vádaskodását anyja istenkáromlásnak nevezi. Majd mégis eljön Vilmos, pontosabban egy kísértet, csontváz érkezik lovon, hogy magával vigye Lenorét, aki szörnyethal. A romantika jellemzője ez a borzongató, hatásvadász hangulat, a didaktikus, morális karakter főleg a német irodalmat határozza meg. Lenore a halálával megbűnhődik tiszteletlen beszéde miatt.

Az előadó értékelése szerint ez a ballada nem remekmű, nem eléggé mély értelmű, inkább csak hatásvadász, thriller, amelyből hiányzik az emberi mélység. A német irodalomban különösen divatossá vált a ballada műfaja, főleg Schiller és Goethe tevékenységének köszönhetően 1797-ben, a ballada évében már jelentősebb művek születtek. Goethénél a zeneiség, a ritmika, Schillernél a látványos, jelentékeny, szuggesztív, mitologikus elemek jellemzők.

Az első magyar balladák nem hoztak áttörést, Arany volt az első, aki rangra emelte ezt a műfajt. Gyulai Pál szerint Arany volt a ballada Shakespeare-je. Tény, hogy költészetében kiküszöbölt minden korábbi felszínes, hatásvadász elemet, és az igényesség, a nívó, a mélyebb értelem felé fejlesztette ezt a formát – hangsúlyozta Nyilasy Balázs.

A műfaj jellemzőjéről elhangzott, hogy viszonylag rövid, a 80-100 soros költemény tömörré tud válni. Fontos benne a párbeszéd, ami lehet üres, konvencionális, amelynek nincs mélyebb jelentése, de Arany a párbeszédet is tartalmassá tette. A magyar balladairodalom többi képviselője a költőóriás szintjére nem ér fel, példaként Kölcsey Rózáját (1814), Kisfaludy, Czuczor, Vörösmarty műveit említette az előadó. Úgy fogalmazott: Arany a történelmi ballada megújítója, míg a többiek megmaradtak a pátosz és a retorika szintjén.

A kétszáz éve született költőóriás 1852-ben fordult ehhez a különös műfajhoz, és 1853 már a nagy balladák éve lesz. A líra nem alkalmas arra, hogy abban a pesszimizmusát bontsa ki, és Arany nem is tartja magát lírikusnak. A sötét narráció kapóra jön saját lelkiállapotához. Elemzők úgy is fogalmaznak, hogy a ballada a költő saját lelki diszpozíciójából következik.

A balladai elbeszélés drámai helyzetekre épül, olyan műfaj ez, amit három szempont együttes megléte határoz meg. Az első az elbeszélő tehetség, a második a drámai tehetség, gondolkodás és a harmadik a költői tehetség. Volt sok jelentős költő, de Arany János az egyetlen, aki mind a három készséggel bírt, aki azt csinált a nyelvvel, amit akart – mondta az előadó.

Hozzáfűzte, hogy talán még Garcia Lorca az a költő, akire jellemző a háromféle tehetség együttléte. Aztán a párbeszéd jegyeit taglalta, ami sosem üres, sokkal inkább megvilágító erejű, a karaktereket határozza meg. Rozgonyiné jellemzője, hogy tűzről pattant, és a költő ragyogó érveléssel írja le, hogy nem „gyönge asszony”, hanem „hív magyar nő”. Az V. Lászlóból a király téveszméit, megbolydult lelkét, a szellemes megszólításokat említette példaként. Az egész költemény egyetlen drámai jelenet, és mindig életszerű (Szondi két apródja). A párbeszéd sosem retorikus, mindig élő beszéd (Vörös Rébék, a magyar költészet egyik leghorrorisztikusabb műve).

Azt is megtudtuk, hogy Arany János nagyszerű érzékkel használ kihagyásokat, elhallgatásokat, amivel feszültséget teremt. Zách Klára megbecstelenítése után nem tudjuk meg, apja hogyan kezeli a lányát. Jelenetteremtő drámai és a nyelvvel bánó költői képessége egyedülálló. Hol közelíti, hol lelassítja a jeleneteket, amelyek nélkül nehéz elképzelni történetet, jellemeket. A Híd-avatás, a Tetemre hívás, A walesi bárdok és több hosszabb ballada is egyetlen jelenet.

Egészen kivételes a narrációs, elbeszélő képesség a Tengeri-hántásban, a tárgyiasság, a realizmus. Míg Schiller balladái elvontak, a Szent László elképesztő konkrétsággal, részletességgel fogalmaz. Az V. László hisztérikus hangot üt meg, a Híd-avatás komoly pszichológiai ábrázolás, a lélek mélységeit jeleníti meg, akárcsak az Ágnes asszony. Tökéletes idegorvosi látlelet Abigélnél (Tetemre hívás) a sokk leírása – magyarázta Nyilasy Balázs.

A harmadik képesség a költői, és Arany nagy nyelvművész, mindig jól bánik a nyelvvel, a zeneiséget, a melódiát tökéletesen alkalmazza ahhoz, amit a tartalommal közvetíteni akar (Zách Klára). A Tengeri-hántás komor, a pesszimizmus jellemzi, strófaszerkezete visszafogott, aszimmetrikus. A Szondi két apródjának különleges a rímelése (a lant – alant), roppant érdekesek a funkcionális rímek, metaforája kifinomult szimbolikára vall, ami akár a modernizmushoz vagy az avantgardizmushoz is kapcsolható.

Ez a három képesség fenomenálisan működik költészetében, megújítja, magasabb szintre emeli a balladát. De nemcsak ez a triász jellemzi, hanem az is, hogy mit akar a költő a balladával. Schillernél a dráma, az esszé fontosabb műfaj volt, Goethe a Faustot hatvan évig írta, regényeket, hosszabb elbeszéléseket alkotott. Arany azonban nem arra használja ezt a formát, hogy elmondjon egy történetet, hanem viszonyulását, gondolkodását fejezi ki a világról – szögezte le az előadó.

Ezek a balladák „beteljesült vágyai egy ártatlan világnak”, paradicsomi harmónia sugárzik belőlük, a látomás egyenrangú a sötét balladákkal, azt mondják, bármi szörnyűség ellenére tartsunk fenn valami idealizmust. A Szondi két apródja a tartást, a morált, az értéket hangsúlyozza, a fiúk minden unszolás ellenére kitartanak a várkapitány mellett. Van persze ballada, ahol a sötét oldal, a szenvedés, a bűn jellemző, ami nem tehető jóvá (Ágnes asszony, Zách Klára), itt az őrületbe való belehullás a bűn következménye. A Tengeri-hántás, A Vörös Rébék a kafkai világot mutatja, a szorongást, az elveszettséget, a káoszt. A Híd-avatás kísértetballada, amelyben a nagyváros számkivetettjei, szerencsétlen emberroncsai jelennek meg, akik nem követtek el bűnt, csak boldogtalanok, az instabil világot látják.

A költő viszonya a világhoz hol a bizalomra épül, azt sugallja, valahol mégis van harmónia, hol pedig a szenvedésre, és azt mondja, minden kaotikus körülöttünk. Joga van a vízióhoz, és véleménye van a világról, ezért különösen tartalmasat, egzisztenciálisat formál abból a műfajból, ami akár könnyebb is lehetne – hallottuk az érvelést.

Kovács Edit azzal köszönte meg az előadást, hogy egy ilyen est után biztosan sokunknak kedve támad Arany műveit levenni a polcról. De vajon a 200. évforduló hozott-e új kutatási eredményeket? Nyilasy Balázs erre így válaszolt: · Szövegfeltárásra mindig szükség van, a régi ismereteket frissíteni kell, a levelezésében volt feltáratlan terület, erről jelent meg új kötet. Folynak filológiai munkák, de az irodalomértelmezés nem sok újat hozott. Úgy véli, a posztmodern és a posztstrukturalizmus nem alkalmas Arany értelmezésére, megértésére, megértetésére.

A Mindentudás Színházi Egyetemén legközelebb, 2018. január 8-án ismét a magyar irodalom egyik évfordulós gyöngyszeme, de akkor a kortárs Szabó Magda és az ifjúsági regény műfaja lesz a téma, amelyről Szilágyi Zsófia irodalomtörténész tart majd előadást.

Niedzielsky Katalin