Anne Carson versei

Carson, Anne (1950, Toronto) költő, klasszika-filológus. Szapphó és Euripidész angol fordítója. A legnagyobb hatású angol nyelvű kortárs költők egyike. Bár szívesen beszél a műveiről és tart előadásokat, a saját életéről szándékosan szűkszavú. Anne Carson 15 évesen egy bevásárlóközpontban talált egy Szapphó-kötetet: ennek és középiskola tanárának hatására fordult az ókori görög irodalom felé. Carson komoly tudományos karriere és költői életműve párhuzamosan, egymásra utalva bontakozott ki. Az itt olvasható versek a szerzőnek a Magvető Kiadónál hamarosan megjelenő Vörös önéletrajza című kötetéből származnak. Fotó © Peter Smith

Igazság

Gérüón a bátyjának köszönhetően egészen korán megismerte az igazság fogalmát.

————

Reggelente együtt mentek iskolába. Az idősebb, a nagyobb testvér

haladt elöl,

olykor futásnak eredt, vagy letérdelt egy kőért.

A kövek teszik boldoggá a bátyámat,

gondolta Gérüón, és míg hátul kullogott, a köveket tanulmányozta.

Milyen sokféle kő van,

a kísérteties és a józan egymás mellett hever a vörös porban.

Meg kéne torpannia, hogy elképzelhesse az életüket!

Micsoda sors a jussuk, most egy boldog tenyér kikötőjéből hajóznak

ki a levegőre. Gérüón továbbsietett.

Az iskolaudvarra érve erősen összpontosított lépéseire.

Özönlöttek körülötte a gyerekek,

és őt sodorta volna magával a fű kiállhatatlan vörös rohama

és mindenhonnan a fű szaga,

akár a viharos tenger. Érezte is, hogy apró kocsányain csüngve szemei

kihajolnak koponyáján.

Az ajtóig el kell jutnia. Nem szabad szem elől tévesztenie a bátyját.

Ez a két dolog.

Az iskola téglaépülete egy észak-déli tengely mentén húzódott. Délre: Főbejárat,

minden fiúnak és lánynak kötelező áthaladni rajta.

Északra: Óvoda, a bozótosra néző, nagy, kerek ablakokkal,

körben magas áfonyabokrok.

A Főbejárat és az Óvoda közt folyosó futott végig. Gérüón

százezer kilométernyi

mennydörgő alagútnak látta, óriások ökölcsapásától kinyílt, neon ég alatt.

Az iskola első napján anyja kézen fogva

vezette át az idegen terepen. Ezt a feladatot aztán bátyja

hajtotta végre nap mint nap.

De szeptemberből október lett, és Gérüón bátyjában egyre nőtt a nyugtalanság.

Gérüón mindig is hülye volt,

de mostanában a tekintetében is bujkált valami zavarba ejtő.

Még egyszer utoljára kísérj el, most tényleg megjegyzem az utat,

mondaná Gérüón. Szemek, irtózatos lyukak. Hülye, felelte Gérüón bátyja,

és otthagyta.

Gérüónnak kétsége sem volt afelől, a hülye helyes kifejezés. Ám ha igazság tétetik,

elhull a világ.

Apró vörös árnyékán toporgott, most mitévő legyen.

Előtte magasodott a Főbejárat. Talán –

Gérüón maga elé meredt, és elméje tüzeit kerülgetve elért oda,

ahol a térképnek kellett lennie.

Az iskolafolyosó térképének helyén azonban csak egy ragyogó üres lapot talált.

Gérüónt elöntötte a düh.

A lap lángra gyúlt, és porrá égett. Gérüón elrohant.

Ezután egyedül járt iskolába.

Közelébe sem ment a Főbejáratnak. Az igazság tiszta. Megkerülte a hosszú tégla

oldalfalat,

elhaladt a Hetedik osztály, a Negyedik osztály, a Második osztály és a Fiúöltöző ablaka alatt,

az iskola északi vége felé tartott,

és helyet foglalt az Óvodát körbeölelő bokrok közt. Ott állt

mozdulatlan,

míg valaki észre nem vette odabentről, és ki nem ment érte.

Nem hadonászott.

Nem kopogtatott az ablaküvegen. Várt. Várt aprón, vörösen, egyenes háttal,

egyik kezével új iskolatáskáját

szorította, másikkal szerencsepénzét fogdosta kabátzsebében,

míg szempilláin elolvadtak

az első hópelyhek, és betakarták fehérrel az ágakat körülötte, elnémítva

a világ nyomait.

Mindegyik

 

Az igazak álma édes, mint a méz.

————

Gérüón kiskorában szeretett aludni, de még annál is jobban szeretett felébredni.

Pizsamában futott ki a házból.

Zord reggeli szelek fújtak, az eget villámok hasították, és mindegyik oly kék volt,

mintha egy új világ kezdete lenne.

Felé süvített a szó, mindegyik, és felbomlott a szélben. Régóta küzdött

Gérüón a szavakkal, a mindegyikkel is:

ha sokáig bámulta őket, lebontották magukat betűkre, és távoztak tőle.

Megmaradt a jelentésük helye, de üresen.

Közeli fák ágain és bútorokon csimpaszkodtak a betűk egyesével.

Mit jelent a mindegyik?

Gérüón az anyját kérdezte. Ő sosem hazudott neki. Ha egyszer megmondta a jelentést,

az úgy is maradt.

Azt jelenti, felelte, hogy mindegyik gyereknek, neked és a bátyádnak is van saját szobája.

Ebbe a strapabíró szóba öltözködött hát Gérüón: mindegyik.

Az iskolában felírta a táblára (hibátlanul) egy vörös selyemkrétával.

Elérzékenyülve idézte eszébe a rá rímelő

szavakat, amiket szintén megtarthatna. Aztán beköltöztették

Gérüónt a bátyja szobájába.

Véletlen volt. Gérüón nagymamája látogatóba jött, és leesett a buszról.

Az orvosok egy nagy ezüst tűvel

rakták újra össze. A nagymamának és a tűnek aztán Gérüón szobájában kellett feküdnie

hónapokon át. Így kezdődött Gérüón éjszakai élete.

Addig Gérüón csak nappal és a nap vörös átmeneteiben élt, éjszaka nem.

Mi ez a szag a szobádban? kérdezte Gérüón.

Gérüón és a bátyja emeletes ágyukon feküdtek, Gérüón volt fölül.

Ha csak megmoccant,

az ágyrugók ping shunk shunk ping kényelmesen körbezárták,

mint egy vastag, tiszta kötés.

Nincs itt semmilyen szag, mondta Gérüón bátyja. Biztos a zoknid bűzlik,

vagy a béka,

behoztad a békát? kérdezte Gérüón. Te bűzlesz, Gérüón.

Gérüón elgondolkodott.

A tényeket tisztelte, talán ez is egy volt közülük. Majd valami

egészen más hallatszott lentről.

shunk shunk ping ping ping ping ping ping ping ping ping ping ping ping

ping ping ping ping ping ping ping ping ping.

A bátyja a dákóját húzogatta, mint elalvás előtt általában.

Miért húzogatod a dákódat?

kérdezte Gérüón. Semmi közöd hozzá, mutasd a tiédet, mondta a bátyja.

Nem.

Fogadok nincs is. Gérüón ellenőrizte. De van.

Olyan randa vagy, hogy leesett.

Gérüón elcsendesült. Tudta, mi a különbség a tények és a testvérgyűlölet közt.

Mutasd meg,

cserébe kapsz valami jót, mondta Gérüón bátyja.

Nem.

Odaadom az egyik macskaszememet.

Úgysem fogod.

De igen.

Nem hiszek neked.

Ígérem.

Mármost Gérüón nagyon szeretett volna egy macskaszemet. A pince hűvös padlóján

térdelve szoktak üveggolyózni

bátyjával és annak barátaival, de még sosem sikerült nyernie.

A macskaszemnél

csak az acélgolyó volt feljebb. Ezért innentől szexszel fizetett

a macskaszemekért.

A bátyámat ez teszi boldoggá, gondolta Gérüón. Anyának ne mondd,

szólt a bátyja.

Az alámerülés az éj rohadt rubinjába a szabadság

és a rossz logika versengésévé változott.

Gyerünk, Gérüón.

Nem.

Tartozol nekem.

Nem.

Gyűlöllek. Nem érdekel. Megmondom anyának. Mit mondasz meg?

Hogy senki sem szeret az iskolában.

Gérüón megdermedt. A sötétségben felduzzadnak a tények. Néha lement

az alsó ágyra

és hagyta, hadd tegyen a bátyja, ahogy kedve tartja, vagy a két ágy közt feszítette ki magát,

arcát saját matracának nyomva,

hideg lábujjaival egyensúlyozva odalent. Utána mindig ellágyult a bátyja hangja.

Aranyos vagy, Gérüón, holnap elviszlek úszni, oké?

Gérüón visszamászott az ágyába,

visszagombolta a pizsamáját, és hátára feküdt. Egyenes háttal feküdt

a vörös lüktetés

döbbenetes forróságában, ahogy tovasüllyedt, és töprengett,

miben különbözik a kívül és a belül.

A belül az enyém, gondolta. Másnap Gérüón és a bátyja

elmentek a strandra.

Úsztak, gyakorolták a böfögést, és egy pokrócra heveredve lekváros-homokos szendvicset ettek.

Gérüón bátyja talált egy amerikai dollárt,

és Gérüónnak adta. Gérüón egy régi harci sisak darabkájára bukkant, és elrejtette.

Ugyanezen a napon

kezdte írni önéletrajzát. Gérüón ebben a művében jegyezte le, mi van belül,

különös tekintettel saját hősiességére

és a környezetét oly elszomorító korai halálára. Ridegen mellőzött mindent,

ami külsődleges.

Fenyvesi Orsolya fordításai

Magvető Kiadó

Budapest, 2017

160 oldal, 2999 Ft

Kapcsolódó írásunk: Mitikus coming out (Krusovszky Dénes utószava)