04.06.
| Bálint Ádám: Fóliók >>>
03.19.
| Civilként az állam működési hézagaiban – L. Ritók Nóra előadása >>>
03.17.
| Tudományos zsebsorozattal szórakoztatja közönségét a Grand Café >>>
03.16.
| Homo Ludens Project feat. Góbi Rita Társulat: Az érintés dicsérete >>>
03.13.
| Új koncertfelvételekkel nyitja meg médiatárát a hosszú hétvégére a 16 éves Müpa >>>
02.20.
| Kurtág 95: élőben közvetíti a zeneszerző születésnapi koncertjét a Müpa >>>
02.25.
| Duda Éva Társulat: Prizma >>>
02.18.
| Az Erdélyi Magyar Írók Ligája rendezvényei a Magyar Széppróza Napja alkalmából >>>
02.16.
| Homo Ludens Project – Beszélgetés Dr. Beck Zoltánnal, Dr. Kelemen Zoltánnal, Orsós Jánossal >>>
 TiszaLINE Szalon

04.28.
| Előkerültek Pilinszky álmai >>>
04.27.
| PesText 2021 – Négyszázezer forint összdíjazású irodalmi pályázat >>>
04.26.
| A nomádok földje kapta a legjobb film Oscarját >>>
04.03.
| Milan Dunđerski ifjúsági költészeti díj >>>
03.19.
| Sziveri-díj, 2021 >>>
02.04.
| A Szépírók Társaságának felhívása >>>
12.15.
| Humorban gazdag Ájvonne érkezik a REÖK-be >>>
12.13.
| Trafó – Mi a te ügyed? >>>
12.11.
| Izgalmas kortárs krimi Podmaniczky Szilárd új könyve? >>>

Demus Gábor, Deres Kornélia, Fecske Csaba, Harcos Bálint, Jenei Gyula, Lackfi János, Szijj Ferenc, Tönköl József versei
Berta Ádám, Faludi Julianna, Szakács Réka, Szil Ágnes prózája
Beszélgetés Tüskés Gábor irodalomtörténésszel
György Péter, Kőbányai János, Lengyel András tanulmánya
Wehner Tibor és Sopotnik Zoltán Kammerlohr-Kováts László alkotásairól
Diákmelléklet – Boldog Zoltán: Az olvasás nélküli irodalom

>>>

MEGJELENT AZ ISKOLAKULTÚRA 2021/2. SZÁMA
A koronavírus-járvány következtében Magyarországon – ahogyan a világ jelentős részén – számos tanulónak kellett és kell otthonról tanulnia IKT-eszközök és az internet segítségével 2020 tavaszától hosszabb-rövidebb megszakításokkal. Az ezzel kapcsolatos kihívások és lehetőségek áttekintése – akár még a hátralévő tanév szempontjából is –  hasznos lehet […]

>>>

Mágikus szocrealizmus
2017.11.16 - tiszatáj

GABRIEL GARCÍA MÁRQUEZ: UTAZÁS KELET-EURÓPÁBAN

Pusztán csak hatvan évet kellett arra várni, hogy Márquez 1957-es útirajza magyar nyelven is hozzáférhetővé váljék. Ez azonban most kivételesen nem a szokásos magyar „megkésettség” toposz újabb alakváltozata, a csúszást politikai okok indokolják. A kolumbiai író flörtjei a „létező szocializmus” útvesztőivel.

Gabriel García Márquez bédekkerének 1957-es megjelenése óta a volt szocialista tömb politikai rendszerei összeomlottak, ami óhatatlanul magában hordozza azt is, hogy az Utazás Kelet-Európában című könyvet kortárs nézőpontból, egyfajta utólagos pozícióból szemléljük. Amikor munkájának első lapjain a neves kolumbiai szerző azzal próbálja ironikusan enyhíteni a vasfüggöny brutalitását, hogy lám-lám, az nem is vasból van, az hozzávetőlegesen annyira bizarr, mint a Nyugati övezet című 1951-es magyar propagandafilm. Utóbbiban egyes szereplők Nyugat-Berlinből a kapitalista terror elől menekülnek a szabadság földjére, keletre, hogy aztán a film protagonistája, Somlay Artúr pár hónappal később barátai internálása miatti öngyilkosságával mutassa meg, mi is az a keleti szép új világ. Márquez ugyanakkor képes arra, hogy ideáinak a valósággal való szembesítésekor folyamatosan felülvizsgálja álláspontját, és szocialistaként (vagy legalábbis: baloldaliként) kritikával illesse a kelet-európai politikai rendszereket. Márquez nem naiv George Bernard Shaw, akinek látását a Patyomkin-falvak szimulákruma elvakítja. Nem szabad azonban elfelednünk, hogy a könyv megírása idején még nem létezett a berlini fal (azt csak 1961 augusztusától kezdték építeni), ahogyan azt sem, hogy a magyar forradalom leverése dacára a „népi demokrácia” eszméje, ahogyan azt Kelet-Európában elképzelték, az ötvenes évek végén még korántsem volt annyira lejáratódva, mint hatvan évvel később, ezért Márquez perspektívája is eltérő volt.

Ezt azért szükséges nyomatékosan hangsúlyozni, mivel a magyar recepció egynémelyike az Utazás Kelet-Európában című könyvet „unalmassága” és „közhelyszerűsége” miatt kárhoztatja. Ó, hát persze, utólagos pozícióból rendkívül könnyű bölcsnek és tájékozottnak mutatkozni, csakhogy a szerzőnek nem lehetett meg az az időbeli távolsága és történelmi tapasztalata, amellyel mi rendelkezünk. Neki nem az úgynevezett (csúnya szó következik:) „posztszocialista” korszak felől kellett kifejtenie véleményét, hanem az eseményekkel szinkrón módon. Analógiaként hozható fel Fejtő Ferenc A népi demokráciák történetére fókuszáló, oldalszámát tekintve is grandiózus könyve, amely minden kritikai éleslátása ellenére is láthatóan hisz a szocializmus megreformálhatóságában. Ezért amikor a magyar kritika evidens tételek megfogalmazásával vádolja Márquezt, elmulasztja emlékeztetni magát arra, hogy ezek az „evidenciák” 1957-ben még baromira nem voltak magától értetődőek, hanem utólagos nézőpontból váltak úgyszólván evidenciákká. Sőt: a Nobel-díjas író tisztánlátását éppen az a tény, hogy akkori alternatív véleménye banálissá vált, dicséri, ráadásul úgy, hogy baloldali aktivistaként a „baráti országokról” alkotott mágikus ideáit kellett személyes tapasztalatok alapján revideálnia.

A baráti országok, ahová Márquez 1957-ben ellátogatott, közelebbről Kelet-Németországot (nevezhetjük NDK-nak is), Lengyelországot, Csehszlovákiát, a Szovjetuniót, végül pedig Magyarországot jelentik. Az Utazás Kelet-Európában nehezen besorolható műfajú alkotás, többféle szövegtípust foglal magában, melyek fluktuálva váltakoztatják egymást. Amíg fővonalakban mindvégig stabilan az útirajz műfaja dominálja a szöveget, addig a Kelet-Berlinről szóló részek inkább a napló kategóriája felé mozdulnak el, a Lengyelországgal és Csehszlovákiával foglalkozó fejezetekben a riport és a szociográfia, a Szovjetunió esetében az eszmetörténeti reflexió erősödik fel, míg a Magyarországgal kapcsolatos fejtegetések inkább a politikai esszé fogalmához sorolhatók. Utóbbi magyarázatul is szolgál arra, hogy miért nem jelenhetett meg a könyv magyar nyelven 1989-ig (bár arra nem ad választ, hogy az elmúlt negyedszázadban miért folytatódott ez a csönd). Nevezetesen azért, mert az 1956-os forradalmat követő évben ideiglenesen hazánkban állomásozó Márquez eléggé leszedi a keresztvizet Kádár János ötvenhatos pálfordulásáról (vagyis arról, hogy a forradalmi kormány tagjaként november 4-e után szembefordult Nagy Imrével), és nyíltan politikai leszámolással vádolja őt. Attól eltekintve, hogy a magyar kiadás szerkesztői a latin-amerikai író tévedéseit (Kisújszállás és Újpest összekeverése, Újpest és Budapest 170 kilométerben meghatározott távolsága) gyakori felkiáltójelezéssel fölöslegesen erősítették fel, a szerző helyzetértékelése a jelenleg kanonikus történettudományi álláspontokkal meglepően egybevág, vagy másként fogalmazva, ma is megállja a helyét. Nem egészen világos azonban, hogy a szerkesztők miért szúrták be a kötetbe utólagosan Márqueznek azt az 1958-as, Nagy Imre kivégzését követő karcolatát, amely ilyenformán megbontja az útinaplószerű formát és az egyidejű reflexiót.

Az Utazás Kelet-Európában olvasható „inverz antropológiaként” is. Ahogyan egykoron az európai vagy észak-amerikai etnográfusok és antropológusok tekintetükkel gyarmatosították a „primitívnek” ítélt harmadik világokat, úgy Gabriel García Márquez szavain keresztül az egykori kolonizált úgyszólván visszavág. Ebben az értelemben fordul meg az antropológia klasszikus földrajzi iránya, az antropológia hazatér, maga a kolonizáló misszionárius válik az idegen tekintet prédájává. Márquez könyve az „idegen” és a „saját” fogalmi dichotómiája felől ragadható meg, melyben a saját világ (Kelet-Európa és annak egy bizonyos történelmi periódusa) idegen nézőpontból (egy dél-amerikai író prizmáján keresztül) kerül nagyító alá. Hasonló ez ahhoz, mintha Bronisław Malinowski Balomáját vagy Claude Lévi-Strauss Strukturális antropológiáját az ezen könyvek tárgyát képező, távoli földrészek „törzsei” olvasnák, ahol a gyarmatosító megfigyelő és a gyarmatosított megfigyelt szerepet cserél. Márquez imagológiai meglátásai, amikor a lengyel vallásosságról és építészeti szürkeségről, a csehszlovák polgárosultságról, a Szovjetunió explicit módon is jelzett kafkai abszurditásáról, vagy a kora Kádár-kori magyar vécék feliratáról értekezik, végső soron terepmunka keretében végzett antropológiai leírások. Ily módon a könyv nem csak a Hű De Nagyon Nagy Író kultikus rangja miatt tarthat érdeklődésre számot, hanem ebből a „posztkoloniális” perspektívából az önreprezentációk és a résztvevő megfigyelés különbségei is ütköztethetővé válnak.

Gerencsér Péter

 

 

3716808_5Gabriel García Márquez: Utazás Kelet-Európában

Fordította: Székács Vera – Scholz László

Budapest, Magvető, 2017

176 oldal, 3290 Ft

 

 

 

 

 


Címke: , , , ,
2021.05.09 - tiszatáj

Demus Gábor, Deres Kornélia, Fecske Csaba, Harcos Bálint, Jenei Gyula, Lackfi János, Szijj Ferenc, Tönköl József versei
Berta Ádám, Faludi Julianna, Szakács Réka, Szil Ágnes prózája
Beszélgetés Tüskés Gábor irodalomtörténésszel
György Péter, Kőbányai János, Lengyel András tanulmánya
Wehner Tibor és Sopotnik Zoltán Kammerlohr-Kováts László alkotásairól
Diákmelléklet – Boldog Zoltán: Az olvasás nélküli irodalom

Tovább olvasom >>>
2021.05.08 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS A VACSORA ZSUZSIVAL ZENEKARRAL
Május 13-án jelenik meg a Vacsora Zsuzsival zenekar új EP-je Talán nincs baj címmel. A tagokkal 2020 szeptemberében a Gribedli stúdió udvarán, egy felvételszünetben beszélgettünk tagcserékről, koncertélményekről, és a már rögzített, de kiadatlan számok sorsáról… – SZUTORISZ SZABOLCS INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
2021.05.07 - tiszatáj

LÁNG ZSOLT:
BOLYAI – REGÉNY CSILLAGPORBÓL, FORRADALOMNYOMOKBÓL
Láng Zsolt új regénye a világhírű erdélyi matematikust, a nemeuklideszi geometria feltalálóját megidéző Esterházy Péter-idézettel nyit. A Bevezetés a szépirodalomba mottóként citált szöveghelye azért is fontos a 2019-es mű értelmezésében, mert több szempontból kijelöli azt a kontextust, azt a szöveghagyományt és prózapoétikát, azt az eredetet, amiből a Láng Zsolt-i textus megszülethetett, és azt a szerkezetet, amelyben az ő nemeuklideszi (?) tere működik… – BENCSIK ORSOLYA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.05.04 - tiszatáj

Jóllehet 1901-ben Párizsban modern esztétikai kurzusokon vett részt, a festészet és a művészettörténet területén Apollinaire autodidakta volt. Ám kitűnő ízléssel, ösztönösen ráérzett minden újra, azonnal meg tudta ítélni valamiről, hogy az valódi érték vagy sem. Úgy érezte, hogy küldetése van, támogatnia kell azokat a művészeket, akik egyfajta új esztétikát képviselnek a szokványos, idejét múlt festmények alkotóival szemben […]

Tovább olvasom >>>
2021.05.02 - tiszatáj

A címmel kapcsolatban sok mindenre asszociálhat az ember. Többek között Szabó Magda Az ajtó c. regénye, illetve színpadi változata is eszünkbe juthat. A címbe emelt tárgy ráadásul ősi szimbólum is, és a mögötte meghúzódó valóság titkai mindig izgalmasak. Az ajtó mögött ott lehetnek a múlt emlékei, vagy éppen olyan dolgok, amelyek nem tartoznak a külvilágra. Gömöri György kötetcímadó verse is számos értéket rejt… – BAKONYI ISTVÁN KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.05.02 - tiszatáj

GÖMÖRI GYÖRGY: ERDÉLYI ARCOK
Gömöri György hatvan év költői terméséből válogatta össze azt a három tucat verset, amelyek elszakíthatatlanok Erdélytől, pontosabban szólva Erdély atmoszférájától, történelmétől, a magyar szellemi életben betöltött szerepétől, illetve az ott élő magyar kisebbség helyzetétől. A jól átgondolt kötetkompozíció kétséget sem hagy a költő személyes kötődése felől, ám nem csupán Gömöri Erdély-képét ismerhetjük meg a verseken keresztül… – BARÁTH TIBOR KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.29 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS PÉTERFY GERGELLYEL AZ IRODALMI TEHETSÉGGONDOZÁSRÓL
Az Akadémiánk online folyóirata, a Felhő Café biztosít bemutatkozási, publikálási lehetőséget a hallgatóknak és a lap Facebook-oldala élő adásokhoz, beszélgetésekhez, felolvasásokhoz nyújt több tízezer olvasót elérő felületet. Rendszeres kapcsolatban vagyunk kiadókkal, a végzett hallgatóink köteteit kiajánljuk, több végzett hallgatónk kötete jelent már meg a Librinél, az Álomgyárnál és a Kalligramnál… – PÁNCZÉL ANDRÁS INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.23 - tiszatáj

AZ IFJÚ NYOMOZÓ
Amennyire könnyednek tűnik a plakát, netán a cím alapján, olyan megkapó és rejtett tartalékokkal bír Evan Morgan bűnügyi mozija, 2020 egyik legnagyobb meglepetéssikerét eredményezve… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Normal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő