01.12.
| Vers l’infini. Konok Tamás életmű-kiállítása (1930–2020) >>>
12.08.
| Figyelem és irgalmasság – Iványi Gábor és Liszkai Tamás >>>
12.07.
| Edda Művek, Prognózis, Ámen és Sziámi albumokkal zárul a Lemezjátszó Classic >>>
12.07
| Egy nő – Művész Távmozi (online premier) >>>
12.03.
| Civilként az állam működési hézagaiban – L. Ritók Nóra előadása >>>
12.01.
| ArteKino 2020 – Nézz egy hónapig ingyen európai fesztiválfilmeket! >>>
11.27.
| A Szépírók Társasága XVI. fesztiválja >>>
11.26.
| Indul az e-Trafó online programsorozat >>>
11.26.
| Asztali beszélgetések… – Tompa Andrea és Szabó B. András disputája >>>
11.25.
| Olasz világsztárral, „operapástétommal” és adventi koncerttel folytatódik a Müpa Home műsora >>>
11.25.
| Sajtó és ideológia a hatvanas években >>>
NAPI TANDORI

12.15.
| Humorban gazdag Ájvonne érkezik a REÖK-be >>>
12.13.
| Trafó – Mi a te ügyed? >>>
12.11.
| Izgalmas kortárs krimi Podmaniczky Szilárd új könyve? >>>
11.18.
| Ezer újkori metszetet tesz digitális közkinccsé az Országos Széchényi Könyvtár >>>
11.13.
| Kürti László és Ross Gillett kapja a Balassi Bálint-emlékkardot >>>
10.30.
| Lemezen adták ki Keith Jarrett legendás müpabeli koncertjét >>>
10.30.
| Hogyan mutatja be egy bevásárlóközpont értékvilágát egy logó? >>>
10.30.
| A művészet, az együttműködés és a kihívásokon felülkerekedő kreativitás ünnepe volt a 29. CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál >>>
10.29.
| Asztali beszélgetések… – Sztehlo Gábor, az embermentő >>>
10.17.
| Swimathon Pécs 2020 >>>
10.15.
| Embertani érdekességek a Határtalan Régészet őszi számában >>>

Báger Gusztáv, Bob Dylan, Komor Zoltán, Lengyelfalvi Egbert, Nyirán Ferenc, Talabér Miklós, Zalán Tibor versei
William Shakes­peare szonettjei Fazekas Sándor fordításában
Abafáy-Deák Csillag, Csabai László, Hegedűs Imre János prózája
Lengyel András, Marjanucz László, Tverdota György, Zimonyi Zoltán tanulmánya
Nagy József: Mnémosyne

>>>

Mindenkit nagy szeretettel várunk a SZTE JGYPK Rajz-Művészettörténet Tanszék hallgatóinak közös ólomüveg-kiállítására
2020. november 4. 17 óra 
Tiszatáj Szalon (Szeged, Roosevelt tér 10-11.)

>>>

Önkorbácsolt bikahernyó
2017.11.08 - tiszatáj

REÖK – MOLIÈRE: TARTUFFE

Örömmel olvasom a neten, hogy a szegedi REÖK pinceszínháza folyamatosan műsoron tartja Molière Tartuffe-jéből készült előadását. Szórakoztatni, nevelni, ismereteket lehet terjeszteni ezzel a produkcióval, a kötelező olvasásban szenvedő gimnazisták számára is. Igaz, a Herczeg Tamás rendezte előadás alapanyaga nem a klasszikus, a Vas István által fordított mű, hanem a Parti Nagy Lajos-féle „átirat”, de az ifjúság így azt is megtanulhatja, hogy a parafrázis milyen remek műfaj.

A Tartuffe egyébként soha, semmilyen fordításban nem lesz poros. A XIV. Lajos korabeli, Molière által alexandrinusokban, rímelő verspárokban megírt mű mondanivalója mindig aktuális lesz. Másokat megtévesztő, majd kifosztó veszélyes sunnyogók mindig lesznek és olyanok is, akik bedőlnek az ilyeneknek. Az álnokság és átverés remekművét egyre több magyar színház tűzi műsorára mostanában s a darab végén fityegő, utólag odabiggyesztett deus-rex ex machina megoldás legtöbb rendezésben bizarr jelenkori áthallást kap. A szegedi REÖK pinceszínházában bemutatott Tartuffe előadásban a rendező nem él a happy end adta asszociációs lehetőséggel, Herczeg Tamás Parti Nagy Lajos „parti-túráját” választja és követi, ami elhagyja a „fringe” jelenetet, itt a jó király nem hoz megnyugtató megoldást, mint a mesékben szokott. A szegediek előadása inkább emlékeztet valamiféle trillerre, amiben a negatív hős főszereplő megállíthatatlanul nyomul célja felé, majd feloldhatatlan feszültséget hagyva maga után totális győzelmet arat. No ja, a néző manapság nem lóg a mesék tején, szereti, ha valódi világot hörpinthet.

Persze a rendezés „színházi valódit” varázsol elénk, a commedia dell’arte elemeitől az abszurd formákig (amik, mint tudjuk nem is állnak oly messze egymástól) sokféle megoldást ötvöz. Herczeg Tamás Bocsárdi László neves rendező tanítványaként az erdélyi színjátszás hatásait is felmutatja. (Albu István marosvásárhelyi Karamazovokja is eszünkbe jut a hal, mint ókeresztény szimbólum szerepeltetéséről). Ebben a produkcióban azonos arányban van jelen a realitás és annak fonákja. Az iróniával teli, komikus és groteszk elemek és a vizuális szimbólumok is bőven megjelennek, maguk a jelmezek is hordoznak jelentés kódokat. A látványért felelős Papp Janó Pernelle-nét és fiát Orgont groteszk bábunak öltöztette. (Pernelle-nét Balog József alakítja, mint bónuszt rakja le a Tartuffe szerepe mellé.) Anya és fia dőlnek be csupán a betolakodó vendég nyáladzó szövegeinek, csak kettejüket tudja Tartuffe marionettként mozgatni, az ő arcuk lisztfehér, válluk oly módon megemelt és kitömött, hogy nyakuk és fejük szinte belevész felsőruházatuk gallérjába.

Kancsár József Orgonja remek élőbáb figura. Az alvajárók rezzenéstelen arckifejezésével jön, megy, kezében egy akváriummal, úgy viselkedik, mint aki be van lőve, vagy hipnózis hatása alatt áll. Elborult elmével követi Tartuffe sugalmazott parancsait. Nem vesz tudomást családja lázongásáról, atyai teljhatalmát megszilárdítja. Hogy eddig is autokrata lehetett, az abból sejthető, hogy gyerekei komoly személyiség zavarral küzdenek. Damis dadog, a fal mellett közlekedik, kezét, lábát a görcs rángatja. A Barnák László által kiválóan, alakított pszichésen terhelt fiú láthatóan retteg az apjától, miközben az esze nagyon is a helyén van, hiszen pontosan látja és jelzi is, hogy Tartuffe tönkre fogja tenni a családot. Marianne, Orgon lánya sem százas. Göblyös Sára kiváló commedia’dell arte figuraként működik, csipszet ropogtatva üldögél, depizik a jeleneteiben, az ő Marianne-je már rég beletörődött abba, hogy vakon kell engedelmeskednie apjának, még akkor is, ha az vőlegényétől, Valértól fosztja meg őt. Szerencse, hogy Valér ebben az előadásban meg se jelenik, mert nehéz lenne elhinni, hogy a fülig vérpiros szájú Marianne szerelmi gerjedelmeket kelt benne. Dorine itt slampos takarítónő, abszolút cseléd külsővel, kismama cipőbe (nem tudni, hol lehet kapni manapság még ilyet) és valami otthonkafélébe besavanyítva. Sötét színű öltözékén fehéren virít egy éktelen méretű rakott fodor, a ruha szinte állig be van gombolva, így Tartuffe híres „takarja be!” – már, mint a keblét – felszólítás kapcsán hiába keressük a dekoltázst, az bizony nincsen sehol. Ebben az öltözékben Farkas Andrea természetesen nem lehet egy cserfes Dorine, inkább egy zsörtölődő, duzzogó vénlány, amit a művésznő hitelesen meg is jelenít.

A Parti Nagy Lajos-i nyelvezet is segítségére van a rendezőnek az abszurd felé menetelésben. Ironizáló fogalmak, sose hallott szaftos szóösszetételek röpködnek a színpadon, ezeket a szereplők, a nézők felé kifordulva mindig nyomatékosan megismétlik. A családtagok változatos metaforákkal, elnevezésekkel jellemzik Tartuffe-t: ő a bikahernyó, az imagúnár, imabubus, a buzgonár, a szemforgatonc, no meg a kárhozat szatyor. Tartuffe szerint viszont Damis egy nyálcsorganc kis pubi. Szóval eszement látni-, hallani- és befogadni valók vannak ebben a szegedi előadásában, de valahogy minden mindennel klappol. Az arányok jók, minden együtt áll egy furcsa bizarr, viszolygást keltő, de egyben szórakoztató és elgondolkodtató előadáshoz.

Molière ebben a művében a címszereplőt viszonylag későn lépteti színre, a Pernelle család tagjai már mind elmondták, hogy miért utálják a betolakodó vendéget, amikor végre megláthatjuk őt magát. Tartuffe itt egy mini korbácskával kezében érkezik azzal antrézik, hogy megkorbácsolja magát. Később, az elcsábító jelenet színhelyére is egy korbácsot visz, de az már egy komoly szado-mazo eszköz. Balog József Tartuffe-je egy minden hájjal megkent fazon, aki minden helyzetből kivágja magát, szinte irigyeljük szellemes és ügyes váltásait, amikkel magát pillanatok alatt ártatlanná varázsolja és a másikat gyanúba keveri. Fenn áll a veszély, hogy a néző egyszer csak neki kezd szurkolni. Talán mert nem szereti a balekokat és az ostobákat? A mai néző a sikeresnek, a győzőnek szurkol, vagy nem így van?

E változatban nincs asztal alá bújás, Orgon oldalt a takarásban húzódik meg, mikor felesége Elmira légyottra hívja Tartuffe-t, aki a kitervelt színhelyen félmeztelenül jelenik meg. Elmira meglepődik, de aztán olyan remekül játssza a szerepét, hogy a néző attól tarthat, hogy az elvakult Orgon még lekurvázza a csúcsjelenet után, hiszen úgy is tűnhet számára a dolog, hogy a neje riszálta magát Tartuffe-nek. De nem erről szól a dramaturgia, Orgon hiúságában megsértve omlik össze a nagyjelenet után. A Csorba Kata alakította Elmira vonzó külsejét, rajta alig fedezhetünk föl groteszk vonást, szerepe szerint (ál) kacér, hiszen láttatnia kell férjével Tartuffe dürrögését. Karcsú, légies mégis erős egyéniségnek látszik, aki még mindig reménykedik, hogy vissza szerzi férjét. Hiszen kiderül, hogy lassan kihűl a hitvesi ágy, olyan ritkán hál benne a ház ura. Tartuffe ki is mondja egyszer, hogy Orgon impotens. S hogy miért is nem vonzódik kellőképpen szép nejéhez az talány marad, mindenesetre a nézőt meglepi az a férficsók, amit Tartuffe a lefagyott Orgon ajkára nyom, miután közli vele, hogy ettől kezdve, minden az övé, hisz vagyonát őrá íratta.

Tartuffe Herczeg rendezésében a címszerepkő nem szégyenül meg, nem állnak rajta bosszút a családtagok, nem éri el az igazságszolgáltatás, hanem mint a pszichotrillerekben szokott, győzedelmeskedik. És nincs feloldás. Sátánizmus van és hatalom, ugyan akkor humor is, amit Balog laza, elegáns intellektuális „bunkósággal” vegyít az előadásba (mikor Elmírának megígéri hogy hallgat, mint a sír, azt is hozzá fűzi ”melyben egy nemzet süllyed el”). Fekete csuklyájában olyan, mit valami kluklux klán tag, Szucsinka plébánossal vegyítve (utóbbit Mikszáth Különös házasságból ismerhetjük), de magában hordozza a Notre Dame-i toronyőr Frollóját, vagy akár a népmesék mézes szavú vasorrú bábájának férfi változatát is. Egyszer a romantikus negatív hősök tulajdonságait, másszor ezek paródiáit ötvözi rafinált módon, és formál nevetséges és félelmetes figurát.

Markáns gondolkodási különbségei is felvillannak az előadásban két szereplő vitája folytán, amikor a vagyon öröklés törvényeit taglalja Cleante (Kosztolányi József játssza, aki nagy nyereség a csapatnak) Tartuffe nem a jog oldaláról szemléli a dolgokat, hanem a hatalom státusából. Az erősebb kutya győz magabiztosságával áll a család kisemmizésének kérdéséhez. Ilyenről is hallottunk már, nemde?

A darabot már a születésekor betiltották, mert kifigurázta az emberi szűklátókörűséget, hiszékenységet, és butaságot. Ezt az előadást azonban tanmesének írhatjuk föl a következő generáció számára. Ez a Tartuffe ugyanis pontosan megmutatja, hogy kinek áll a zászló manapság, ki a kreatív, az ügyes, a győztes személyiség, a potenciális túlélő, a menő, a nyerő. Aki jól tudja: „bűn csak az, aminek híre kel.” Ilyen egyszerű ez kérem.

Pacsika Emília

 

e4710ea0caa54c5d561a4702a971c28e_XL Tartuffe 1 Tartuffe2

logo_OKF4


Címke: , , , , , , , ,
2021.01.14 - tiszatáj

MÜLLER DEZSŐ:
ALÁMERÜL ATLANTISZOM
Indulás és érkezés, és ami közte van. Egy tartalmas életmű stációi sorakoznak Müller Dezső legújabb verseskötetében. Ahogy öregszik az ember, gondolatai egyre többször elidőznek a Máté Péter által megénekelt „lázas ifjúság”-nál… – FÁBIÁN TIBOR KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.01.13 - tiszatáj

MAURER DÓRA IXEK 7-1 CÍMŰ TÁRLATA A VINTAGE GALÉRIÁBAN
Új, színpompás tárlatát tekinthetjük meg Maurer Dórának, a magyar avantgárd jeles képviselőjének, alkotójának. A Kossuth-díjas grafikus és festőművész IXEK 7-1 címet viselő munkái újdonsült szériájának, az IXEK 22-nek (2019-2020) válogatott darabjai. Három alapszínben: vörösben, sárgában, kékben „ragyogó” geometrikus alakzatok… – TAKÁTS FÁBIÁN ÍRÁSA

Tovább olvasom >>>
2021.01.13 - tiszatáj

KONOK TAMÁSRA EMLÉKEZTEK A LUDWIG MÚZEUMBAN
z Asztali beszélgetések sorozat és a Ludwig Múzeum közös online rendezvényén a Nemzet Művésze címmel kitüntetett Kossuth-díjas festőművészre, Konok Tamásra emlékeztek pályatársai, barátai a művész 91. születésnapján, 2021. január 9-én… – GALAMBOS ÁDÁM BESZÁMOLÓJA

Tovább olvasom >>>
2021.01.11 - tiszatáj

PIECES OF A WOMAN
Mundruczó régebben sem idegenkedett a melodrámától, ám némi kitérő után forgatott legújabb filmje mintha a zsáner legtisztább párlata lenne, kérdés, milyen végeredménnyel… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.01.08 - tiszatáj

MÁRTON LÁSZLÓ: KÉT OBELISZK
Márton László legújabb regénye, a Két obeliszk továbbhalad a szerző által már jól kikövezett poétikai úton: a fikcionalitás és a referencialitás dichotómikus rendszerének fel-, illetve megbontását tűzi ki célul. Ami azonban az előző két kötethez, A mi kis köztársaságunkhoz és a Hamis tanúhoz képest változott, az az, hogy ezúttal nem (csak) a magyar történelem egy jelentős eseménye (Vésztői köztársaság, tiszaeszlári vérvád) kerül a Márton-féle fikciós krónika középpontjába, hanem egy nemzeteken átívelő szerelmi történet… – KLAJKÓ DÁNIEL KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.01.06 - tiszatáj

MÉG EGY KÖRT MINDENKINEK
Zenitjén már túljutott az egyik legünnepeltebb kortárs dán rendező, ettől függetlenül Thomas Vinterberg vígdrámája szoros kezekkel összetartott, potens szerzői teljesítmény, amely mindenképpen a pályakép jobban sikerült darabjai között foglal helyet… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.01.06 - tiszatáj

INTERJÚ PETŐCZ ANDRÁSSAL AZ IRODALMI TEHETSÉGGONDOZÁSRÓL 
Petőcz András Babérkoszorú-díjas költő beszél irodalmi tehetséggondozásról, a Kodolányi János Egyetemen általa vezetett kreatív írás tanfolyamon végzett munkáról, annak tapasztalatairól… – PÁNCZÉL ANDRÁS INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
2021.01.03 - tiszatáj

ÁFRA JÁNOS: RÍTUS
Útmutató, vizualizáció, meditáció. Efféle benyomást keltenek a Rítus egyes szám második személyben írott versei. Az olvasó részben ennek köszönhetően érezheti: ősi örökség rejtélyeibe vezető beavatástörténet részese. Áfra János harmadik verseskötete egyszerre kezeli komolyan a rituális konstrukciók előírásait, és ébreszt megdöbbenést az abszurdba forduló, de nagyon is ismerős magatartásformákkal szemben… – URBÁN ANDREA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2020.12.30 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS MILCHO MANCHEVSKI FILMRENDEZŐVEL
Legtöbben az Eső előtt rendezőjeként ismerjük, ám a macedón direktor az elmúlt közel 30 évben sem tétlenkedett. Miután Velencéből a legjobb filmnek járó Arany Oroszlánnal távozott, öt újabb munkával jelentkezett: a hazai forgalmazásba is bekerült Árnyékok és Anyák után a Fűzfát is megtekinthették az érdeklődők, igaz, a pandémiára való tekintettel csak a Művész Távmoziban… – SZABÓ G. ÁDÁM INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Normal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő