Tiszatájonline | 2017. november 2.

Krinò – a gondolkodás új műhelye Szegeden

Az alkotó filozófiai gondolkodás új bázisa jöhet létre azzal, hogy 2017 első félévében elindult a „Krinò” Workshop of Thinking elnevezésű szeminárium a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán Federico Sollazzo egyetemi oktató irányításával… – BOROS TIBOR BESZÁMOLÓJA

Az alkotó filozófiai gondolkodás új bázisa jöhet létre azzal, hogy 2017 első félévében elindult a „Krinò” Workshop of Thinking elnevezésű szeminárium a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán Federico Sollazzo egyetemi oktató irányításával.

A kezdeményezés több szempontból is újszerűnek tekinthető: nemcsak egyetemi hallgatók látogathatják, s az egyetemi hallgatók esetében nem a lexikális tudást kérik számon, hanem az alkotó gondolkodást. Az október 18-án bemutatott Krinò a tervek szerint a további szemeszterekben is meghirdetésre kerül és feltehetően 2018 őszén önálló intézménnyé alakul.

Federico Sollazzo már 2016-ban közzétette gondolatait az intézményesült filozófiaoktatással kapcsolatban (Filozófia ez? Tiszatáj Online, 2016. 06. 13.). Koncepciójának lényegét úgy lehetne megfogalmazni, hogy az akadémiai tudománnyá tett filozófia letért az eredetileg neki szánt útról, a kreativitás keresése helyett nagyrészt pusztán adatközvetítővé vált.

A szemináriumnak vannak ajánlott témakörei, amelyek impulzusként szolgálhatnak az alkotó filozofáláshoz, amennyiben referenciaként ajánlott gondolkodók személyes témákat fejtenek ki. Nem a lezárt nagy rendszerek képviselői, hanem éppen azok ellenzői.

Meglátásom szerint az eddigi eszmecserék alapján a Krinò fő törekvései az alábbiak lehetnek:

A fő cél a kreatív gondolkodás. Ennek eléréséért a már megismert hibás gyakorlatok elkerülése kerül napirendre. A hivatalos, az akadémiai filozófiaoktatás módszertanával, rendszerével kapcsolatban kifogásolható, hogy abban a gondolkodás módszertana és szókészlete egy előre gyártott zárt rendszer. Ez behatárolttá teszi a gondolkodást.

Nem kívánatos a gondolkodók (oktatók, kutatók) mennyiségi mutatók alapján való rangsorolása sem. Ez a módszer képtelen megkülönböztetni, felfedezni a kreatív gondolatot, s ezzel a közvélemény elé tárni az önmagát ismétlő gondolatoknál, adatközvetítésnél magasabb minőséget.

A minőséget részben az újszerűség jelenti, az, hogy új gondolat születik, részben a hitelesség, az, hogy egy nézet vagy nézetrendszer hirdetői tisztában vannak önmagukkal, rá mernek kérdezni gondolataik lényegére, eredetére.

Következésképpen kiesnek ebből a körből az önvizsgálatra nem hajlandó narratívák (vallások, ideológiák). Ugyanakkor, a Krinònak nem célja ezen nem hiteles (nem autentikus) kultúrák ellen harcolni, leleplezésükre vagy a velük való vitára energiát fordítani. Elképzelésük szerint pusztán kerülni kívánják, hogy hasonló hibákat kövessenek el.

Az önálló gondolkodás szabadságával együtt jár a diskurzus szabadsága, ezért a gondolatok eredetének megkérdőjelezése nem lehet tabu. A szabad diskurzusok attól tekinthetők szabadnak, hogy nincs előre meghatározott metodológiájuk.

A gondolatok különböző eszközökkel, műfajokkal való kifejezése kívánatos, ezáltal az alkotó filozófiai gondolkodás inkább tekinthető művészetnek, mint tudománynak. A workshop, a műhely művészeti vagy irodalmi klub, amelyben, feltehetően, leginkább a filozófiai líra kerül napirendre.

Ez a tevékenység abban az értelemben nem alkalmazott filozófia, ahogyan ezt a tudományos életben tekintik, de a szokásos népszerű filozófia fogalmával sem írható le pontosan, amennyiben a népszerű filozófiával kapcsolatban minőségi aggályok vethetők fel. (Nem jutnak elég mélyre, pontatlanok, s akár a lényeget is kifelejthetik, amikor egyszerűbbé, érthetőbbé próbálják tenni a filozófiai gondolatokat.)

Tulajdonképpen az „egészséges” gondolkodás a cél. Terápiának viszont azért nem nevezhető ez a filozofáló eszmecsere, mert a szokásos terápiáknál alá-fölérendeltséget hoznak létre a terápia igénylője és folytatója között.

Mindez nem zárja ki azt, hogy a Krinòban megvalósuló alkotó filozófiai gondolkodásnak és irodalmi tevékenységnek gyakorlati, akár terápiának tekinthető haszna is legyen.

Olyan ez, mint a szenvedélyből végzett munka, amely során nem a munkavégzés hatékonysága a cél. Ha a hatékonyságot helyeznék előtérbe, akkor veszélybe kerülne szenvedély jellege, a tevékenység spontán öröme.

A kezdeményezés az alkotó filozofálást, tehát az életről, az igazságról, az egyén és a közösség érdekéről (a közjóról) való nyitott szellemű alkotó gondolkodást az előbb felsorolt módon kívánja megvalósítani. Viszont az alkotó emberek sajátossága az, hogy gondolataik folyamatosan mozgásban vannak, ezért az előbbiekben felsorolt elvek módosulhatnak.

Azt, hogy az alkotó filozófiai gondolkodás és irodalmi, művészeti tevékenység gyakorlása milyen perspektívákat nyit, nehéz megjósolni. Nem zárható ki, hogy az előbbiekben értelmezett módon alkotván, az eddig ismert gyakorlatnál nagyobb szellemi és érzelmi szabadságra, az ezáltal megszerezhető mélyebb és hitelesebb tudásra épülve megújítható a filozófiai gondolkodás Magyarországon.

Boros Tibor

(A szerző filozófus, okleveles andragógus)