Illyés Gyula: A hírlapíró (1984)
És te kezded; egyik végtagod a szívet
gyúrja, míg a másik finoman hátranyúl
s míg pislogva várod: valami tán lehull,
hangod egyre hősibb trillákba lendíted.
S míg köröttünk dühét fortyogja egy ország,
kacsintsz egyet s hosszú karodat fölvetve
megadod a hangot, a vezérlőt, melyben
mint tányéron a kés sikolt a hazugság…
| 70 éve, 1947 márciusában jelent meg először folyóiratunk, a Tiszatáj. Az évforduló emlékére a következő hónapokban régi számainkból szemlézünk. 1984-ben járunk, Illyés Gyula verse a novemberi számban jelent meg. |
Ahogyan a sertés orrát a trágyába
fúrja és ott szortyog s szív érett illatot,
úgy fúrod, nagy szellem! te is a jóllakott
burzsuák, kéjhölgyek, selyemfik piszkába
orrodat és röfögsz bemázolt pofával
fordulsz az ég felé és kezded himnuszod
e szép létről, míg a megfontolt alkuszok,
a köz kebeléből hars éljenzés szárnyal.
Hajlongsz: no ez szép volt; lám a művészethez
értesz! no igazság bajnoka, most kezdjed
a nép jogaiért az ősi küzdelmet,
méltón emlegetett hős-mesterséghez…
És te kezded; egyik végtagod a szívet
gyúrja, míg a másik finoman hátranyúl
s míg pislogva várod: valami tán lehull,
hangod egyre hősibb trillákba lendíted.
S míg köröttünk dühét fortyogja egy ország,
kacsintsz egyet s hosszú karodat fölvetve
megadod a hangot, a vezérlőt, melyben
mint tányéron a kés sikolt a hazugság…
(Megjelent a Tiszatáj 1984/11. számában)
