02.20.
| Kurtág 95: élőben közvetíti a zeneszerző születésnapi koncertjét a Müpa >>>
02.25.
| Duda Éva Társulat: Prizma >>>
02.18.
| Az Erdélyi Magyar Írók Ligája rendezvényei a Magyar Széppróza Napja alkalmából >>>
02.16.
| Homo Ludens Project – Beszélgetés Dr. Beck Zoltánnal, Dr. Kelemen Zoltánnal, Orsós Jánossal >>>
02.15.
| Plakátkiállítás a Visegrádi csoport 30. évfordulója alkalmából >>>
02.15.
| A Magyar Művészeti Akadémia Elfolyó idő c. tárlata a Pesti Vigadóban >>>
02.13.
| Csáth és démonai bemutató a Vígstreamházban >>>
02.11.
| Egy nő filmvetítés ingyenes · Online esemény >>>
02.06.
| Februári új kiállítások, programok, események a Deák17 Galériában >>>
02.06.
| Otthonába költözik a színház! – indulnak a Miskolci Nemzeti Színház online közvetítései >>>
 TiszaLINE Szalon

02.04.
| A Szépírók Társaságának felhívása >>>
12.15.
| Humorban gazdag Ájvonne érkezik a REÖK-be >>>
12.13.
| Trafó – Mi a te ügyed? >>>
12.11.
| Izgalmas kortárs krimi Podmaniczky Szilárd új könyve? >>>
11.18.
| Ezer újkori metszetet tesz digitális közkinccsé az Országos Széchényi Könyvtár >>>
11.13.
| Kürti László és Ross Gillett kapja a Balassi Bálint-emlékkardot >>>
10.30.
| Lemezen adták ki Keith Jarrett legendás müpabeli koncertjét >>>
10.30.
| Hogyan mutatja be egy bevásárlóközpont értékvilágát egy logó? >>>
10.30.
| A művészet, az együttműködés és a kihívásokon felülkerekedő kreativitás ünnepe volt a 29. CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál >>>
10.29.
| Asztali beszélgetések… – Sztehlo Gábor, az embermentő >>>

Quan Barry, Báthori Csaba, Becsy András, Csehy Zoltán, Alan Dugan, G. István László, Németh András, Radnai István, Vas Máté versei

Mátyás Győző, Petőcz András prózája

Mítoszok, mesék, testamentumok – Margaret Atwood szövegvilágairól (Benczik Vera, Kérchy Anna, Kovács Fruzsina, Kürtösi Katalin, Martonyi Éva, Sághy Miklós tanulmányai)

>>>

Mindenkit nagy szeretettel várunk a SZTE JGYPK Rajz-Művészettörténet Tanszék hallgatóinak közös ólomüveg-kiállítására
2020. november 4. 17 óra 
Tiszatáj Szalon (Szeged, Roosevelt tér 10-11.)

>>>

Fekete Vince: Kizökkent idő
2017.10.27 - tiszatáj

 

Sz. L. és K. E.

 

MEMBRÁN. A NULLADIK NAP…

Mert valahol ebben a láncban rejlik a titok…

Mint a lovak, a kutyák, az egerek, a bárányok,

az őzek, a nyulak, mint egy-egy állat, aki képtelen

a verbális kommunikációra, és összetekeredik,

horpasza ráng, zihál, remeg, reszket, mások meg

nyihognak, bömbölnek, visítanak, sápítanak,

süvöltenek, fújtatnak és visongnak vagy bégetnek,

mialatt eszközök csillognak a hideg fényben,

érzékeny műszerek tapogatják le, tárják fel az

idegvégződések, idegrostok és idegdúcok hálózatát…

 

Szanaszét tört éjszaka, utána hosszú, meleg nap,

a szobában legyek zümmögnek, és hangok,

sikító, vicsorgó, felnagyított, szüntelenül dudáló,

kürtölő, esküvős konvojok kocsisora, távoli kiáltás

a park felől, eszeveszett harangozás valahonnan, a

lenti templom irányából, és nyávogó, vernyákoló

macskák, a magasan szálló repülők frekvenciái,

s a szomszédból a már-már ordító benzines fűkasza,

 

mint egy-egy halálos influenzavírus mindenik, ami

néhány jelentéktelennek tűnő mutációval enyhe

lefolyású variánssá változtatható, vagy „csupán” a

legenyhébb típusú fertőzés, ami apró korrekciókkal

akár halálossá is alakítható. S az állat, kit korábban már

szúrtak meg egy-egy injekciós tűvel, a fehér kesztyűs

kéz láttára megpróbál fedezéket keresni, szűköl, remeg,

liheg a rettegéstől, mialatt érzékeny membránok, tűvékony

mutatók jelzik kívül-belül a tizedesre pontos értékeket.

 

Mint amikor ki akarna valami szakadni: fáj, lüktet, pulzál…

 

VALAKI MÁS

Amikor mindketten maguk mögött hagyják

a mindennapi, a normális életüket, és mint

két féktelen, szenvedélyes kamasz dobják

magukat ebbe a kapcsolatba, amikor szállodák,

garniszállók, kollégiumok, egyéb helyek

lakói lesznek néhány napra, vendéglők,

kocsmák, teázók, kávéházak látogatói,

sétálóhelyeken andalgók, történelmi- és

kultúrhelyeken sétálók, hogy egymással

lehessenek, hogy pillangók repkedhessenek a

gyomrukban a boldogságtól, hogy levetkezzék

a ruháikat, levetkezzék Másik életüket egy, két,

pár napra, éjszakára, hogy maguk mögé

utasítsanak mindent a valódi, a másik életükből,

és mindketten valaki más legyenek, valaki,

aki ugyanaz, de mégis más, akinek megadatik

ez az ajándék, ez a kizökkent idő, hogy ki tudjon

lépni a mindennapjaiból, el tudjon távolodni

a rutintól, a megszokott önmagától, ha röpke időre

is, Nő és Férfi legyen, szerető és szeretett legyen,

és mint valami álomban egyesüljenek, adják

oda egymásnak magukat, mint valami képtelen

álomban engedje a Férfi, hogy finoman irányítson

a Nő, hogy fürdőszobában, szőnyegen, tükör

előtt, padlón, széken, mindenhol kipróbálják

a szerelmet, hogy harapják, kóstolgassák,

ízlelgessék a gyümölcseit, s hogy kifacsarják

az utolsó cseppig magukból e gyümölcsök

istenien zamatos levét…

 

A HIÁNYZÓ H.

Hát hogyan is lehetett volna „bátor” akkor, amikor

felvette mellette időközben, mert fel kellett vennie,

a telefonját, hosszan kicsengett, beszélni akartak Vele,

érdeklődni Tőle, hát hogy?, csak kussolt, csak

sunyított gyáván, mert hogyan, miképpen, mi módon

is lehetett volna „betyár” akkor, és éppen ott, a

nagy Hősnek, vagy a kinek is, a minek is a szerepében,

és mit is cselekedhetett volna abban a jócskán pikáns

helyzetben, amikor nem sokkal utána, vagy előtte már?

a nagy kék szőnyegen, a félig-meddig a Másik, igen,

az Ő lakásában (is), azon a hatalmas kék szőnyegen, a

Másikén is, hát… egymáséi voltak, s majd aztán este későn

leültek a félig-meddig megint a Másik asztalához

(is), és megvacsoráztak, talán azon a széken ülve,

amit Ő is, a Harmadik is szerethetett, és nem

idegesítette, hogy akármikor meglephetné a mit sem

sejtő H. őket, bár tudta, hogy mindent alaposan

végiggondoltak, kifinomultan megszerveztek, és hogy

több ezer kilométerről nem lehet csak úgy,

ukmukfukk hazajönni, de mégis, mégis, valami

 

zavart félelem, riadtság, kétségbeesés ott bujkált

bennük, kívül-belül, s a bőrük alatt.

 

PRIZMA

Úgy jönnek-mennek a levelek közöttük egyfolytában,

mintha az a napi evangéliumuk lenne, a

mindennapi örömhírük, jó hírük, és hiába

beszélgetnének naponta akár órákat is, mégis van,

mindig van mondanivalójuk a leveleikben,

és mindig úgy várják ezeket a küldeményeket, mint

az égi áldást, mint a szomjas föld az esőt várja, és

ha nem jön, akkor elesettek és reménytelenek

lesznek, és idegesek és gondterheltek, és kíváncsiak

és türelmetlenek, hogy megtudják végre, hogy

miért nem írt a másik, mert szükségük van erre a

varázsra, mert szükségük van ezekre a mondatokra,

a kedvességre, a szerelemre, mert érezni akarják, bár a

leveleken keresztül, ha rövid időre is, a másikat…

 

És jönnek-mennek közöttük a levelek, és olyanok

ezek számukra, mint az a prizma, amelybe

rendszeresen, naponta besugárzik a napsugár, megtöri,

elemeire bontja, szivárványos fénycsóvává alakítja a

fehér fényt, mert ezt teszik ők is, szinte sugározva, egymásra

vetülve, a lehető legnagyobb intenzitással

élik meg az együtt töltött időt, majd szétszedik a jövő-

menő leveleikben mindezt elemeikre, mindezeket

a történéseket végiganalizálják, egymás mellé rakják, majd

összerakják, hogy összeálljon kettejük színesen

sziporkázó külön élete eggyé, időnként megint eggyé…

 

(Megjelent a Tiszatáj 2017/5. számában)


Címke: , ,
2021.03.04 - tiszatáj

MARKÓ BÉLA: AMIT AZ ÖRDÖG JÓVÁHAGY. SZONETTEK
A keresés kényszere – talán ezzel írható le az az erő, ami ott munkál a kötet egésze mögött. Mi lakozik a festékrétegek alatt? Mit rejthet egy sötét folt a vásznon, mit lepleznek a ruhák redői, mit vet ki a partra a tenger? Hol vannak, hová vezetnek az alkotáson hagyott nyomok – legyen szó festményről, épületről, versről, a teremtett világról? Ahogy a szonettek beszélője a festmények vonalaiban, foltjaiban próbál „egy-egy üzenetre lelni” (47), úgy keresi a soráthajlásokban, a szabályos és szabálytalan szonettrészletekben az olvasó is az értelmezés kapaszkodóit… – VARGA BETTI KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.03.03 - tiszatáj

GYÖRGY PÉTER: FAUSTUS AFRIKÁBAN. SZERZŐDÉS A VALÓSÁGGAL
György Péter Faustus Afrikában című könyvének, mely időben és térben széles kulturális horizonton vizsgálja a művészet és a valóság viszonyát, alapvető tézise, hogy a hatalmi, politikai viszonyok döntően befolyásolják, milyen művészi „szerződések” köthetők a valósággal egy adott korban, és ebből következően ezek a paktumok azt is nagymértékben meghatározzák, hogy miképpen közvetíti, vagy talán helyesebben: hozza létre számunkra a művészet a valóságot… – SÁGHY MIKLÓS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.03.02 - tiszatáj

POÓS ZOLTÁN: ROCK & ROLL ÁRUHÁZ – EZ A DIVAT, 1957–2000
A divat nemcsak az individualitás kifejezésének ad lehetőséget, hanem a közösségi létezésnek is. Ott képes működni, ahol megvalósul a szabadság társadalmi struktúrája és emberi közösségek jönnek létre. Ehhez pedig rugalmas társadalmi és gazdasági feltételek szükségesek. Az ötvenes és hatvanas évek Magyarországára az előbb felsorolt körülmények kevéssé voltak jellemzők. Ugyanakkor a divat igénye volt az egyik legnagyobb ösztönzője a rendszer demokratizálódásának… – HERCEG LILLA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.03.01 - tiszatáj

JIM THOMPSON: 1280 FŐ
Unalmasnak, sőt, ostobának látszó, valójában simulékony, jéghidegen könyörtelen, ravasz gonosztevő: ismerős karaktertípus az oklahomai író több, mint 30 évet felölelő ouvre-jában, Daniel Woodrell (Winter’s Bone) cseppet sem véletlenül jegyzi meg a reprint 2011-es előszavában, hogy Thompson legalább kétszer építette fel ugyanazt a figurát. És valóban, az 1280 fő az 1952-es, gyakran csúcsműként aposztrofált A bennem élő gyilkos […] párdarabja, összekötő motívumuk egy seriffuniformisba bújt pszichopata bomló elméjének mélyanalízisével kecsegtet – nem véletlenül hivatkoznak a skizofréniát, halált, átverést dőlt betűkkel hangsúlyozó szerzőre Stephen Kingtől Jo Nesbóig… SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.28 - tiszatáj

BORSIK MIKLÓS: ÁTOKNAPTÁR
Borsik Miklós Átoknaptár című debütáló munkája ennél jobb időzítéssel nehezen tudott volna megjelenni. Lírájának ismerős és közeli tapasztalatainkat kényelmetlen, groteszk fénytörésekbe állító mozzanatai ugyanis most, 2021 elején olvasva akarva-akaratlanul visszatükröznek valamit a minket körülvevő világ aktuális kizökkentségéből, a bizonytalanság és az abból fakadó feszültségek természetéből. Elég csupán egy kicsit figyelmesebben körülnéznem a magam környezetében, hogy hasonlóképp tűnjön fel előttem is minden, mint Borsik vonaton ülő versbeszélője előtt… – TOKAI TAMÁS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.27 - tiszatáj

BENEDEK MIKLÓS: MIKÖZBEN HALKAN
Pontos képet sosem fest, csupán a precíz körvonalakkal érzékeltet. A lírai alanyok egészen aprónak látszanak ebben a kötetben, míg az őket körbevevő környezet, társas kapcsolatok, primitív viszonyulások hangsúlyossá válnak. A mondatvégi írásjelek (kivételt képez a pont és néhol a kérdőjel) teljes elhagyása sűrített formát eredményez, mégis ennek ellenére minden egyes szabadvers kifejtve, hosszabb szövegfolyamként is megállná a helyét… – WERNER NIKOLETT KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.26 - tiszatáj

LEGÉNDY JÁCINT: FÖLDALATTI OLTÁR
Látványos és sokatmondó a kötet borítója, amelyen a szer­ző félmeztelen, alvó portréja látható kékes derengésben, amely nagyon illeszkedik a tematikához. A sejtelmes portré a kitárulkozás és a zártság aktusaként egyszerre jeleníti meg az underground individuum önmagát felvállaló, kifejező testnyelvét, ugyanakkor a modellnek a nézők felé tanúsított közömbös passzivitását, a nyugalom, a békés önmegadás magatartását. Az oldalmargókon végigfuttatott illusztrációk, amelyek a költő saját kollázsaiból készültek, már önmagukért beszélve idézik meg a ’80-as évek újhullámának hangulatát, mintegy annak oltárképeiként… – HORVÁTH ÉVA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.24 - tiszatáj

TÉREY JÁNOS: NAGY TERVEKKEL JÖTTEM ROSMERSHOLMBA
Térey János egész lírai életművét áthatja a nagyság igénye. Már az első kötetekben feltűnő volt a beszélő erőteljes hangja, a megszólalás provokatív élessége, a sokat emlegetett természetes arrogancia. A nagyság itt leginkább a gyengeség (és gyengédség) hiányában, a kíméletlen határozottságban, illetve a nyelvi eredetiségben, elevenségben, pezsgésben érvényesült… – GÖRFÖL BALÁZS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Normal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő