Tiszatájonline | 2017. szeptember 20.

Egy másik „névtelen” magyar

ARADTÓL AZ ORSZÁGGYŰLÉSIG CÍMŰ KÖTET BEMUTATÓJA
Szabad György történelmi távlatba került – nem csak tavalyelőtti halálával és nem csak annak végiggondolása kapcsán, hogy kik ültek azóta az Országház házelnöki székében, amióta ő felállt onnan. Szabad György azzal került igazán történelmi távlatba, hogy megjelent az interjúkötet, ami az ő és Pavlovits Miklós 1991–1992-es beszélgetéseit tartalmazza… – SZABÓ FERENC BESZÁMOLÓJA

ARADTÓL AZ ORSZÁGGYŰLÉSIG. PAVLOVITS MIKLÓS INTERJÚJA SZABAD GYÖRGGYEL, 1991–1992 CÍMŰ KÖTET BEMUTATÓJA

Szabad György történelmi távlatba került – nem csak tavalyelőtti halálával és nem csak annak végiggondolása kapcsán, hogy kik ültek azóta az Országház házelnöki székében, amióta ő felállt onnan. Szabad György azzal került igazán történelmi távlatba, hogy megjelent az interjúkötet (a Magvető gondozásában, a Tények és tanúk sorozat új folyamának negyedik darabjaként), ami az ő és Pavlovits Miklós 1991–1992-es beszélgetéseit tartalmazza, Aradtól az Országgyűlésig címmel. A könyvet Szegeden a kérdező Schmal Alexandrával, a kiadó szerkesztőjével és Ráczné Mojzes Katalinnal, a névmutató egyik összeállítójával mutatta be.

A történelmi távlat-kifejezést itt nem pusztán a tudósító patetikus hajlama, hanem Pavlovits Miklós megjegyzései is indokolják, aki az interjúsorozatot, így a kötetet is palackpostának nevezi, a múlt jelen idejű lenyomatának, egy lezárt valóságpillanatnak. Az interjúban Szabad György se előre, se hátra nem mutogatott, hanem az első állandó házelnököt olvassuk a múltjáról, a családjáról, ötvenhatról, az Akadémia rögös útjáról, a rendszerváltásról és a kilencvenes évek legelejének mindennapjairól. Szabad nemzeti demokráciáról beszélt és ezt sugallta, miután szinte végigélte azt a bizonyos századot – legalább e kettő köti össze „a másik” „névtelen” magyarral, Göncz Árpáddal. Talán ezek a tényezők is közrejátszanak a történelmi távlatban…

Pavlovits diákkorában járt Szabad dualizmuskori szemináriumára, majd Trianon előtti magyar–francia diplomáciai iratokat fordított a professzornak. Az ismeretség szálát jó húsz évre rá vették föl újra, amikor Dlusztus Imre bogarat ültetett a szegedi VTV ex-vezetőjének fülébe egy interjúkötet-sorozatról, amit a rendszerváltás nagy alakjaival tervezett a Délmagyarország főszerkesztője. Pavlovitsnak egyből a tanár úr jutott eszébe, aki a házelnöki irodában is szívélyesen fogadta egykori tanítványát és vélhetőleg telített naptára ellenére is türelmesen ült a magnó mellé.

A könyv akkor nem valósult meg, annál inkább most. Pavlovits Szabad halálhírére porolta le a kazettákat, Schmal Alexandra pedig kapva-kapott az alkalmon, lévén az újabb kori magyar történelemmel – a második világháborúval ellentétben – nem kopogtatnak túl bőszen a kiadó ajtaján a memoárirodalmat illetően. A szerkesztő, talán épp ezért, forráskötetnek nevezi a kiadványt. Ráczné Mojzes Katalin a könyvtárszakos munkájának nehézségeiről beszélt, hisz a névmutató ez esetben nem puszta index, hanem jegyzetanyag is: a könyv főbb szereplőinek aprólékosan utána mentek munkatársával, Csorba Lászlóval.

A bemutatóból végül inkább élménybeszámoló kerekedett a SZAB Székház dísztermét csaknem megtöltő közönség előtt. Végül némi beszélgetés is kialakult a kortársak között, sőt, Szabad György özvegye nemcsak, hogy jelen volt, hanem fel is szólalt néhányszor. A takaros borítású könyv pedig – első kézből állíthatom – letehetetlen.

(MTA SZAB Székház, Szeged – 2017. szeptember 14.)

Szabó Ferenc

21740645_1911162738910425_8096040137340614103_nTÉNYEK ÉS TANÚK sorozat

Magvető Könyvkiadó

Budapest, 2017

287 oldal, 3299 Ft