Tiszatájonline | 2017. szeptember 15.

„Életemmé tettem a fotót”

SEBASTIÃO SALGADO FOTÓKIÁLLÍTÁSA A MŰCSARNOKBAN
A brazil származású fotográfus 2004 és 2011 között tett harminc utazása nyomán keletkezett művek egyrészt feltérképezik a „teremtés idejét”, másrészt Salgado célja a Genesis kiállítással a természet szépségének bemutatásán túl, az is, hogy cselekvésre szólít… – FÜRTH ÉVA BESZÁMOLÓJA

SEBASTIÃO SALGADO FOTÓKIÁLLÍTÁSA A MŰCSARNOKBAN

A brazil származású fotográfus 2004 és 2011 között tett harminc utazása nyomán keletkezett művek egyrészt feltérképezik a „teremtés idejét”, másrészt Salgado célja a Genesis kiállítással a természet szépségének bemutatásán túl, az is, hogy cselekvésre szólít.

Bár én szinte minden fotókiállítással kapcsolatos írásban hitet teszek az intim termes kisméretű, jól áttekinthető kiállítások mellett, most kalapot kell emeljek Salgado műcsarnokbeli mind témájában, mind kivitelezésében nagyméretű, sok képes, soktermes, mondanivalójában is grandiózus kiállítása előtt.

A megrendezés előnye közé tartozik a jól láthatóság, a képek aláírásának komolyan eligazító jellege, ez persze összefügg a művész cseppet sem titkolt céljával, a képekkel való gyönyörködtetésen túl, felvilágosít, tanít, cselekvésre ösztönöz és alaposan tájékoztat.

Sebastião Salgado 1944-ben született, Brazíliában, kisgyermekkorát még a piacgazdaság előtti időszakban, a hatalmas esőerdők árnyékában, természet közeli, főleg állattenyésztéssel foglalkozó családja körében élte. Ezt a számára paradicsomi állapotot mélyen őrzi emlékeiben. Sokoldalú képzettsége, széles skálájú élettapasztalata, világnézeti elkötelezettsége tükröződik munkásságában. Jelenleg Párizsban él. Az érdekesség kedvéért megjegyezném, hogy 2014-ben Wim Wenders és Juliano Ribeiro Salgado megrendezte Az élet sója című nagysikerű dokumentumfilmet a művészről.

Két korábbi jelentős projektjében az 1993-as Workers (Munkások), és a 2000-es Migrations (Vándorlás) címűekben elsősorban radikális baloldali nézeteinek megfelelően, az erőltetett gazdasági-társadalmi változások veszteseiről, áldozatairól készít dokumentációt. A Genesis cimű kiállítása a megmentendő természet, az állatvilág és a civilizációtól távoli, nagyon korai társadalmak közösségeiről szól, aggódó, szeretetteljes figyelemmel.

Jó ötletnek tartom és látom, hogy kezd rendszeressé válni, hogy bizonyos fotókiállítások a szerző jobb megismerése és megértése miatt filmvetítésekkel segítik az érdeklődő nézőket. Itt egy amerikai előadáson készült kisfilm szolgál erre. Feltétlenül érdemes megnézni, ha jobban akarjuk magát a kiállítást érteni.

Fel kell készülni, hogy sok idő és figyelem kell ahhoz, hogy a teljes anyagot, de legalábbis a nagy részét, befogadjuk, mind fotóművészeti különlegességét élvezzük, mind a bolygóval kapcsolatos érzékenységünket és tenni akarásunkat mozgósítani tudjuk. A témákat, a kiállítás-tervező Lélia Wanick Salgado, aki a művész felesége, társa, értő módon tagolta. Öt nagy csoport szerint látható a kiállítás: Déli Félteke, Természeti Szentélyek, Afrika, Északi Terek és Amazónia és Pantanal. A földrajzi egységenkénti teremmegoszlások segítenek a hatalmas anyagon belül az eligazodásban, de egyúttal lehetőséget nyújtanak a térbeli távolság ellenére, hogy Salgado művészetével bemutassa a megőrzendő értékek közös vonásait is.

A Jéghegy a Paulet-sziget és a déli Shetland-szigetek között című 2005-ös nagyméretű alkotás vezeti  be a látogatót a kiállítás tematikájába, és adja meg egyúttal alaphangot. Az oly jellemző stílusjegyek, a víz csillámló feketesége, a jéghegy boltíves különleges formája és „sok színű”, szürke-fehérsége,  mint művészi megjelenési forma gyakran visszatér a képeken.  Tagadhatatlan, hogy építészeti-jellegű természeti megnyilvánulások egész sora látható, például, a Fitz Roy-hegy argentin Patagóniában, vagy a Madagaszkáron fotózott Katedrális barlang és a Bazalt orgonasípok, hogy csak néhány példát ragadjak ki. (Meg kell említenem, hogy a fotóművész tanult építészetet, ami nyomott hagyott alkotásai egy részén.)

A Madagaszkáron fotózott Majomkenyérfák című kép akár egy Pérely-faliszőnyeg is lehetne. Az ugyanitt fotózott Propeller fa szinte beleolvad a sziklás háttérbe, vagy az elefántláb kaktusz különlegessége is megragadó.

Ugyanígy varázsol el az állatokról készített csodás fotók hada, Madagaszkáron a Denevérek című kép, a Galapagoson készített Tengeri leguán óriás pikkelyes lábán csillogó fény, a Sanders-sziget pingvinjei és a Madagaszkáron a fán kapaszkodó fehér majmok fekete arcából a kamerába néző szemek látványa. Az afrikai nagyon ritka hegyi gorilla, amiből már csak nyolcszáz példány él.

Minden földrajzi egységnél van néhány egészen megejtő tájkép is, ami ugyanúgy, mint az előzőekben ismertetett képek, témájukkal és különleges látásmódjukkal, valamint a technikai tudás ilyen magas szintjével mozdulatlanságra ítélik a kiállítás látogatóját. A dél-patagóniai jégmező, a Vihar Madagaszkár-szigetén, a Homokpad a Mamboló folyón, az algériai homokdűnék és még folytathatnám.

A témák legizgalmasabbika persze az emberi közösségek fotói. A tettenérés talán itt a legkönnyebb, hogy nemcsak fotótémákat keresett Salgado, de érteni és mélyen megismerni is akarja a még meglévő, a civilizáció által nem befolyásolt csoportok életét és közösségi kapcsolatait. A Hagen-hegy singsing ünnepének sárember előadói, a szűrőt készítő mentawai törzs fiatal tagja,  a jali nők csoportja, akiknek hátán orchidearostokból szőtt szép, színes csíkos táska lóg. Afrikában a dinka népesség égetett tehéntrágyával bekent teste. A tehéntrágya a rovarok ellen véd. Brazíliában a zo’é nép életének bemutatása. És néhány valódi lenyűgöző portré, Az etiópiai Omo Nemzeti Parkban készített női portré, itt élnek a „tányérajkú” nők. A portré, a gyönyörű szomorúszemű fiatal nő fának dönti a fejét, neki a fülét alakították tányérformájúra, kopasz fején díszítő hegek és nyaklánc a nyakában. Ugyancsak portrénak tekinthető Pápua Új-Guinea-ban lefotózott fiatal különleges tekintetű előadóművész.

A leírtaknál sokkal-sokkal több megismerhető mind a természet, mind az emberi társadalom védendő és megőrzendő értékeiből a kiállításon bemutatott 245 kép megtekintésével.

Fürth Éva

08-2-311-41 09-2-10976 09-3-9828 09-7-12440 10-2-14196 10-4-7501 11-1-267 04-1-193-69 04-3-291-62 05-1-450-43 05-3-241-67 07-3-192-57a

Genesis – Sebastião Salgado fotókiállítása a Műcsarnokban   

A kiállítás szeptember 6-tól – november 12-ig tart nyitva

Kurátor és kiállítástervező: Lélia Wanick Salgado
Kurátorasszisztens: Tulipán Zsuzsanna
Kiállítási grafika: Plavecz Sára
Szöveggondozás: Götz Eszter, Tomka Eszter
Fordítás: Bodóczky Miklós, Sarkady-Hart Krisztina