Leszek A. Moczulski: Felszólalás (1981)
Milyen otromba vagyok mikor így
kitanult hasonlatok nélkül
beszélek s pont a szeretetről.
Nem találtam fel a puskaport.
Nem lövöldöztem verebekre a tetőn.
Nem én fedeztem fel
hogy robban az atom.
Ma már tudom.
A szeretet leszűkíti a választás körét.
[…]
| 70 éve, 1947 márciusában jelent meg először folyóiratunk, a Tiszatáj. Az évforduló emlékére a következő hónapokban régi számainkból szemlézünk. „1981 június: az ún. közléspolitikai hibák »legnagyobbika«. A Most – Punte – Híd c. rovatunkban régen esedékes volt már egy lengyel összeállítás. Gyűlt az anyag másfél éve, volt abban jó és kevésbé jó írás, egy valami hiányzott: vezérlő elv, amelynek mentén haladva egy ilyen összeállításnak koncepciója lesz, tehát nem összedobált halmaz, hanem valódi »blokk« jelenik meg. Néhány művelődéstörténeti írás aztán megadta ezt a vezérlő fonalat. Miután odakint úgyis áttekinthetetlen a helyzet, jobb, ha – »azt keressük, ami összeköt” – kissé porosabb, majdhogynem »unalmas« lesz az összeállítás, minthogy parazsat vegyünk a fejünkre. Bennünket lepett hát meg a legjobban, amikor csörögni kezdtek a telefonok, rémhírek röppentek, amelyek szerint már össze is szedték a lapot a standokról, mert – úgymond – mi a Szolidaritás, sőt a KOR [Komitet Obrony Robotników – az 1976-os megtorlások idején alakult Munkásvédelmi Bizottság] prominens képviselőit is közöltük. Püff neki! […] Hiába mondtuk, hogy az anyag jó része másfél éve itt várakozik, a szerkesztés tehát akkor indult, amikor a Szolidaritásról még Wałęsa se hallott, a vád vád maradt: hiba történt, mert ilyen kényes politikai helyzetben 4 ívnyi anyagot közöltünk a lengyel kultúra múltjáról, a lengyel–magyar történelmi kapcsolatokról stb. […] Később hallottuk, honnan is származott a gyanúsítás, miszerint a KOR prominenseit is közöltük: Pándi Pál tartott tájékoztatót Szegeden, ahol élesen kirohant a Tiszatáj felelőtlen szerkesztői ellen, mondván még azt az ellenforradalmár Leszek Moczulskit is közölték, aki a legelszántabb ellensége a lengyel- és a világszocializmusnak. A tartalomjegyzékből könnyen kideríthető, hogy a mi Moczulskink a két neve között egy nagy ’A’ betűt is használ, teljes neve tehát: Leszek A. Moczulski. […] A lengyel összeállítás utóéletéhez tartozik, hogy már a Jaruzelsky-időben, 1982-ben a Literatura na Świecie (a lengyel Nagyvilág) részletesen ismertette és dicsérte az itthon kárhoztatott összeállítást. Így okoztunk hát mi lépten-nyomon »külpolitikai bonyodalmakat.«” (Részlet Annus József kiadatlan visszaemlékezéseiből) |
Milyen otromba vagyok mikor így
kitanult hasonlatok nélkül
beszélek s pont a szeretetről.
Nem találtam fel a puskaport.
Nem lövöldöztem verebekre a tetőn.
Nem én fedeztem fel
hogy robban az atom.
Ma már tudom.
A szeretet leszűkíti a választás körét.
Emberek.
Megalkothattam volna saját nyelvemet,
újabb lázadó iskolát teremtve ezzel,
tanítványokat választhattam volna közületek.
Életuntakból és megsértettekből
reguláris haderőt szervezhettem volna, mely eszméimet
terjesztené barbár, leigázatlan földeken.
Akkor nem lennék, mint ma, ilyen
végtelenül mosolyognivaló.
Csordás Gábor fordítása
(Megjelent a Tiszatáj 1981/6. számában)
