04.06.
| Bálint Ádám: Fóliók >>>
03.19.
| Civilként az állam működési hézagaiban – L. Ritók Nóra előadása >>>
03.17.
| Tudományos zsebsorozattal szórakoztatja közönségét a Grand Café >>>
03.16.
| Homo Ludens Project feat. Góbi Rita Társulat: Az érintés dicsérete >>>
03.13.
| Új koncertfelvételekkel nyitja meg médiatárát a hosszú hétvégére a 16 éves Müpa >>>
02.20.
| Kurtág 95: élőben közvetíti a zeneszerző születésnapi koncertjét a Müpa >>>
02.25.
| Duda Éva Társulat: Prizma >>>
02.18.
| Az Erdélyi Magyar Írók Ligája rendezvényei a Magyar Széppróza Napja alkalmából >>>
02.16.
| Homo Ludens Project – Beszélgetés Dr. Beck Zoltánnal, Dr. Kelemen Zoltánnal, Orsós Jánossal >>>
 TiszaLINE Szalon

04.03.
| Milan Dunđerski ifjúsági költészeti díj >>>
03.19.
| Sziveri-díj, 2021 >>>
02.04.
| A Szépírók Társaságának felhívása >>>
12.15.
| Humorban gazdag Ájvonne érkezik a REÖK-be >>>
12.13.
| Trafó – Mi a te ügyed? >>>
12.11.
| Izgalmas kortárs krimi Podmaniczky Szilárd új könyve? >>>
11.18.
| Ezer újkori metszetet tesz digitális közkinccsé az Országos Széchényi Könyvtár >>>
11.13.
| Kürti László és Ross Gillett kapja a Balassi Bálint-emlékkardot >>>
10.30.
| Lemezen adták ki Keith Jarrett legendás müpabeli koncertjét >>>

Borsi Bálint, Fekete Vince, Fellinger Károly, Gerevich András, Jász Attila, Kiss Anna, Markó Béla, Siska Péter, Szálinger Balázs, Veszelka Attila versei
Grecsó Krisztián, Petrik Iván prózája
„Hogy, ha a csend…” (Szabó Csaba Hölderlin-nyersműfordításai és kommentárjai)
Tanáralakok Németh László, Márai Sándor műveiben (Ifj. Sipka Sándor, Szilágyi Zsófia tanulmányai)
Tiszatáj Diákmelléklet, újra: Hansági Ágnes: Mit jelent ma Jókait olvasni?

>>>

Mindenkit nagy szeretettel várunk a SZTE JGYPK Rajz-Művészettörténet Tanszék hallgatóinak közös ólomüveg-kiállítására
2020. november 4. 17 óra 
Tiszatáj Szalon (Szeged, Roosevelt tér 10-11.)

>>>

Az értelmezés győzelme a kritika felett
2017.08.25 - tiszatáj

KRUSOVSZKY DÉNES: KÍMÉLETLEN SZENTIMENTALIZMUS

Krusovszky Dénes három évvel ezelőtt megjelent kritika- és esszékötete sok fejtörést okozott, ugyanis a benne foglalt írások egy részénél nem érzem indokoltnak a kötetbe foglalást. A problémám elsősorban abból fakad, hogy úgy érzem, a kritikakötetek létjogosultsága mára mintha megkérdőjeleződne. Míg korábban ennek a műfajnak volt jelentősége, mára a szinte bárki számára elérhető könyvtárak, a digitalizált folyóiratok és az így hozzáférhetővé váló információ ezeket részben fölöslegessé tette. Míg a 19. század elején, vagy akár a század közepén született kritikakötetek a mai olvasó számára történeti dokumentumok egy olyan korból, amikor a kritika a nyilvános párbeszéd egyik központi eleme volt, amiben költői és irodalmi programok születhettek meg (nem véletlen, hogy jellemzően irodalomtörténészeket foglalkoztatnak). Ma azonban az irodalmi életünkre egyre kevésbé van egy-egy kritikus hatással, hiszen – ahogy arra Kru­sovsz­ky is felhívja a figyelmet – „Minden csoportosulás meg tudja szervezni a maga fórumait, ki tudja adni a maga lapját és a szerzői köteteit.” (19.) Hogy ennek a mondatnak az igazságtartalma 2017-re részben kétségessé válik, azt Kru­sovszky nem láthatta előre, azonban az élet nem cáfolta a legfontosabb állítását: ma mindenkinek lehet saját fóruma, a kritika mint műfaj pedig demokratizálódik. Az irodalmi blogok, online folyóiratok (vagy éppen online térbe vonult hagyományos folyóiratok), a webkettő nyilvánossága tálcán kínálja annak lehetőségét, hogy bárkiből kritikus legyen, hogy bárki részt vehessen az irodalmi közéletben. Az irodalmi kritikák kötetbe gyűjtését azonban elsősorban nem az teszi elavulttá, hogy szinte bárki lehet kritikus, hanem az, hogy a megírt kritikák jellemzően elérhetővé válnak az online térben, így pedig kötetbe foglalásuk elsősorban presztízskérdés lehet. Ráadásul a Kíméletlen szentimentalizmus legrégebbi szövegei a kötet megjelenésekor már nyolc évesek voltak, nyolc év alatt pedig jócskán veszítenek aktualitásukból.

Ez utóbbi talán a kötet egyik legnagyobb hibája, ugyanis az egymás után sorakozó kritikák aktualitásuk híján könnyedén kontextusukat vesztik, és egyszerűen érdektelenné válnak. Pedig Krusovszky éles szemű, figyelmes olvasó, aki ráadásul láthatóan egyaránt jártas az irodalmi életben és a górcső alá vett szerzők életművében. Ami pedig még fontosabb: nem csak jó kritikus, hanem jó értelmező és ebből erednek a kötet legizgalmasabb és legerősebb szövegei.

Míg a gyakran csak pár oldalt kitevő kritikákban éppen csak megvillantja szövegértelmezői képességeit (vannak persze kivételek, mint a Térey János Ultrájáról írt „A CONTRA és a TRANS között”, mely szöveg formailag már közelebb áll az esszéhez, mint a kritikához), a kötetbe került esszékben (melyek egy része itt jelent meg először) azonban kevésbé kötik kezét terjedelmi korlátok és ez kifejezetten előnyére válik a szövegeknek.

Különösen a Borbély Szilárdról és Marno Jánosról írt szövegeit érdemes kiemelni, mert bár a kötet összes írásán érezni, hogy az előkerülő szerzők személyesen is fontosak Kru­sovszkynak, azonban kettejük esetében a leginkább szembetűnő ez a döntés. Ez persze nem meglepő, hiszen Krusovszkynak mindketten visszatérő hivatkozási pontjai (ugyanúgy, ahogy a kötetben több rövidebb kritika tárgyát képezi Tandori Dezső, illetve Takács Zsuzsa). Bár Borbélyról írt nekrológnak is beillő zárószövege szintén említésre méltó, azonban a kötet legerősebb esszéje A testhezről írt Hangot ad a húsnak. Ez a szöveg már közelebb áll a tanulmányhoz, mint az esszéhez, azonban nem erőltet magára valamilyen hamisnak ható tudományos nyelvet, hanem megtartja azt az értekező hangot, amivel a többi szövegben is találkozhatunk. Krusovszky végig nagyon finoman fejti fel A testhez különböző rétegeit, rámutatva az összefüggésekre, a tematikus ismétlődésekre és kitérve a kulturális kontextusra. Mindezt végig úgy teszi, hogy nem bonyolódik bele a részletekbe, nem esik a túlírás hibájába.

Ez utóbbi egyébként sem róható fel a kötetnek, ugyanis legtöbbször épp az ellenkezőjét érezzük. Marno Este című verséről írt szövege (A bomlásban azonosuló én) az egyik legjobb példa erre. A kevesebb, mint négy oldalas elemzés első másfél oldalát magának a versnek az újraközlése, illetve egy Marno lírájáról írt rövid bemutató teszi ki, így szinte alig marad hely arra, hogy a szöveggel foglalkozzon, pedig Marno verse megérdemelné, hogy az ajánláson túl is figyelmet szenteljen neki, különösen annak fényében, hogy milyen kiemelten foglalkozik Marno életművével Krusovszky.

A Kíméletlen szentimentalizmus nagy hibája, hogy a szövegek néha túlságosan is in medias res kezdődnek és idejekorán véget érnek. Talán érdemes lett volna nagyobb hangsúlyt fektetni az esszékre, akár úgy is, hogy a kritikákat és egyéb rövidebb esszéisztikus szövegeket átdolgozza, kibővíti Krusovszky, így ugyanis az olvasó könnyen elvész a szövegek között, melyek néha látszólag koncepciótlanul követik egymást. Egy szigorúbb szerkesztői hozzáállásra már csak azért is szükség lett volna, mert az olyan részek, mint a Tíz kiskritika élesen kilógnak a többi közül, és az olvasónak olyan érzése van, hogy csak tölteléknek kerültek be a kötetbe, pedig azokra az oldalakra befért volna egy hosszabb elemzés Marnó, Borbély vagy éppen Tandori verseiről.

A Kíméletlen szentimentalizmus nem tökéletes kötet, de értékei messze fölülmúlják hibáit, ez pedig elsősorban annak köszönhető, hogy a könyv minden lapján érezni, hogy Krusovszky őszintén szereti az irodalmat és azokat a szerzőket, akikről ír.

Szabolcsi Gergely

(Megjelent a Tiszatáj 2017/4. számában)

 

harmattanL’Harmattan Kiadó
Budapest, 2014
178 oldal, 1950 Ft

 

 

 

 

 

 


Címke: , , , ,
2021.04.21 - tiszatáj

TVERDOTA GYÖRGY: HAGYOMÁNY ÉS LELEMÉNY
Kiemelkedően fontos tanulmánykötet jelent meg éppen két éve. Nagy időhatárokat fog egybe, harminc év terméséből állt össze. Az esetleges rossz nyelvek igyekezetét állítsuk meg rögtön. A gyűjtemény nem egy egyébként létező – tipikus – igyekezet terméke, hogy egy szerzőnek legyen sok év után, akár régi szövegekből is, újból egy kötete. Az egész itt lényegesen nagyobbat ad ki, mint az egyes tanulmányok sejtetnék… – SZÉCHENYI ÁGNES KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.17 - tiszatáj

THE FATHER 
Mielőtt bárki kedvét szegné az esetleges teatralitás, nyugodtak lehetünk: Zeller színdarab-adaptációja nemcsak a formai gyerekbetegségektől szabadul meg, hanem egy tematikai irányzat kurrens csúcsdarabjává is avanzsál… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.16 - tiszatáj

Székely Örs szerény költő, még nincs Wikipédia-szócikke se, de pár adat összegyűjthető róla. 1992. május 7-én született Kolozsváron. Brassóban zeneiskolában tanult, majd a Babes-Bolyai Tudományegyetem magyar-német tanári alapszakos hallgatója volt, a mesterképzést viszont már az ELTÉ-n végezte esztétikán. Jelenleg a doktori disszertációját írja. Tanulmányai mellett volt kántor, alkalmi tudósító vagy service desk agent, ez utóbbi akármit is jelentsen… – BÍRÓ-BALOGH TAMÁS LAUDÁCIÓJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.15 - tiszatáj

SYPORCA WHANDAL: VÁKUUM CÍMŰ TÁNC- ÉS PERFORMANCE FOTÓI KAPCSÁN
A szavak elmerültek benne… A bennfentes (mégis független) nézőpontok koncentrált köröket, spirális érzeteket gerjesztettek… A mozdulatok fázisai befelé szakadtak, tér-tágító gondolatokat teremtettek, változatosan és visszatérően sokszorozták önmagukat…

Tovább olvasom >>>
2021.04.15 - tiszatáj

SUSANNA CLARKE: PIRANESI
A regényben megjelenő belső és intertextuális utalások valójában már Piranesi nevében benne rejlenek. Nemcsak a Másik neve válik beszédessé, hanem a narrátoráé is, hiszen utal Giovanni Battista Piranesire, egy olasz építészre, rajzművészre, akinek rajzai hasonlóak a Clarke által megálmodott Csarnokokhoz, mindez pedig egy újabb külső referencia lehet az olvasók számára a kötet mélyebb megismeréséhez, értelmezéséhez… – BORBÍRÓ ALETTA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.14 - tiszatáj

DRY CLEANING: NEW LONG LEG
Kötelességemnek érzem azzal kezdeni, hogy annak, amit az angol Dry Cleaning zenekar csinál, tulajdonképpen nem kellene működnie – nem is úgy működik, ahogy a mezei zenehallgató azt megszokhatta kedvenc A- vagy épp Zs-listás Spotify-előadóitól. A londoni banda áprilisban megjelent debütáló albuma, a New Long Leg éppen azért érdekes annyira, mert az egyre görcsösebb pózokba merevedő gitározós-éneklős zenekarok világában egyszerre zavar össze, villanyoz fel, érint meg, és gondolkodtat el arról, milyen is a lesújtó mindennapok felemelő popzenéje 2021-ben… – NAGY AMBRUS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.12 - tiszatáj

Borsi Bálint, Fekete Vince, Fellinger Károly, Gerevich András, Jász Attila, Kiss Anna, Markó Béla, Siska Péter, Szálinger Balázs, Veszelka Attila versei
Grecsó Krisztián, Petrik Iván prózája
„Hogy, ha a csend…” (Szabó Csaba Hölderlin-nyersműfordításai és kommentárjai)
Tanáralakok Németh László, Márai Sándor műveiben (Ifj. Sipka Sándor, Szilágyi Zsófia tanulmányai)
Tiszatáj Diákmelléklet, újra: Hansági Ágnes: Mit jelent ma Jókait olvasni?

Tovább olvasom >>>
2021.04.10 - tiszatáj

KARINTHY GÁBOR ÖSSZEGYŰJTÖTT VERSEI
Ha az olvasó egy olyan költő kötetét veszi a kezébe, amelyik harminc-negyven évvel ezelőtt bizonyos újdonsággal és máig érvényes hatással volt rá, akkor kétféle szempont érvényesül a versek olvasása közben. A félelem vagy csak óvatosság, hogy ennyi idő elteltével vajon ugyanazt az elragadtatást, ugyanazokat az érzelmeket éli újra át, vagy pedig a szöveg már nem talál benne olyan mély visszhangra, az irodalmi köznyelv, az olvasók ízlése megváltozott, és a relevancia helyett inkább irodalomtörténeti meghatározásra kényszerül… – SÁNTHA JÓZSEF KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Normal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő