01.12.
| Vers l’infini. Konok Tamás életmű-kiállítása (1930–2020) >>>
12.08.
| Figyelem és irgalmasság – Iványi Gábor és Liszkai Tamás >>>
12.07.
| Edda Művek, Prognózis, Ámen és Sziámi albumokkal zárul a Lemezjátszó Classic >>>
12.07
| Egy nő – Művész Távmozi (online premier) >>>
12.03.
| Civilként az állam működési hézagaiban – L. Ritók Nóra előadása >>>
12.01.
| ArteKino 2020 – Nézz egy hónapig ingyen európai fesztiválfilmeket! >>>
11.27.
| A Szépírók Társasága XVI. fesztiválja >>>
11.26.
| Indul az e-Trafó online programsorozat >>>
11.26.
| Asztali beszélgetések… – Tompa Andrea és Szabó B. András disputája >>>
11.25.
| Olasz világsztárral, „operapástétommal” és adventi koncerttel folytatódik a Müpa Home műsora >>>
NAPI TANDORI

12.15.
| Humorban gazdag Ájvonne érkezik a REÖK-be >>>
12.13.
| Trafó – Mi a te ügyed? >>>
12.11.
| Izgalmas kortárs krimi Podmaniczky Szilárd új könyve? >>>
11.18.
| Ezer újkori metszetet tesz digitális közkinccsé az Országos Széchényi Könyvtár >>>
11.13.
| Kürti László és Ross Gillett kapja a Balassi Bálint-emlékkardot >>>
10.30.
| Lemezen adták ki Keith Jarrett legendás müpabeli koncertjét >>>
10.30.
| Hogyan mutatja be egy bevásárlóközpont értékvilágát egy logó? >>>
10.30.
| A művészet, az együttműködés és a kihívásokon felülkerekedő kreativitás ünnepe volt a 29. CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál >>>
10.29.
| Asztali beszélgetések… – Sztehlo Gábor, az embermentő >>>
10.17.
| Swimathon Pécs 2020 >>>

Csontos Márta, Hartay Csaba, Marno János, Mizsur Dániel versei

„Alternatív földrajz” (kortárs egyiptomi költőnők versei Tüske László válogatásában és műfordításában)

Csippán Péter, Domokos Márton, Repkő Ágnes, Sántha József prózája

Bálint Péter, Gömöri György, Miskolczy Ambrus tanulmánya

>>>

Mindenkit nagy szeretettel várunk a SZTE JGYPK Rajz-Művészettörténet Tanszék hallgatóinak közös ólomüveg-kiállítására
2020. november 4. 17 óra 
Tiszatáj Szalon (Szeged, Roosevelt tér 10-11.)

>>>

Hiteles történetek a felejtés útjában
2017.07.12 - tiszatáj

HERMANN ILDI HIÁNYZÓ TÖRTÉNETEK CÍMŰ FOTÓKIÁLLÍTÁSA A 2B GALÉRIÁBAN

Tóth Krisztina nevezte meg megnyitójában a kiállítást a fenti címben megfogalmazott módon. Pontosan.

A kiállítás időszerűsége és különlegessége jelentős számú közönséget vonzott a Ráday utcai galéria megnyitójára. Budapest utcáin plakátok tömött sorokban. Kelthetnek gyűlöletet vagy félelmet, kinek-kinek életkora és élettapasztalata szerint, idézhetik azt a kort is, amiről a kiállító művész tudni és beszélni akar.

A kiállítás különlegessége nemcsak a témája. Hermann Ildi nyomozni ment New Yorkba, a szabadság városába, hogy, amit nem tett meg időben, tudniillik, hogy nem kérdezte meg nagyszüleit, a családot, hogy mi is történt velünk a vészkorszakban, most pótolni akarta azokkal a túlélőkkel, akik nem itt élnek közöttünk.  A falakon szöveg és kép különleges harmóniában, fotókiállítás esetében szokatlan módon. Itt azonban ez nem öncélú, fontos egymást kiegészítő szerepe van. Tóth Krisztina éles szemmel meg is figyelte, hogy a Budapest–New York távolság mit és mennyit tesz hozzá, esetleg vesz el a sorsok megismeréséből, hogy az emlékezők magyar származásúak, de nem itt élnek. Az írónő igazi művészhez méltóan kérdéseket tesz fel, ami bennünket is segít, hogy még alaposabb megfigyelői legyünk a mondanivalónak. Egyfajta sokatmondó kontraszt jelenik meg a falakon, a szövegben: menekülés, halál, veszteség, túlélés (Tóth Kriszta szavai), a képeken nyugalom, békebeli portrék, polgári környezet.

Szó, kép és a negyvenes korosztály rácsodálkozó viszonya a történetekhez, ez adja a kiállítás komplexitását. Lehetne azt mondani, hogy minden „elhurcolás-történet” (a zsidó családok így nevezték a deportálást, a munkaszolgálatra berendelést, a gettóba zárást), nagyon hasonlít egymásra. És mégsem. Ezt Kertész óta már nem is kell hangsúlyozni.

Hermann Ildi fotós eszköze, ezt már több kiállítása nyomán megírtam, az, hogy szinte azonos pozícióban fényképezi le alanyait és az azonosság alapján teszi nyilvánvalóvá a különbségeket. Most ülnek a portrék alanyai, otthonukban, kanapékon, fotelekben, kényelmesen, könyökölve, vagy karjukra támaszkodva és mindig szembenézve. Azt hiszem, ez a szembenézés nagyon lényeges eleme a portréknak.  A portrék köré szövődő történetek és a portrék alapos tanulmányozása nyitja meg az egyediséget a sorsokon belüli sorstalanságban.

Lujzi (így keresztnéven ismerjük meg a túlélőket), aki olyan mondattal kezdi a történetet, ami engem például a legjobban izgatott mindmáig „Rengeteg gyerek született közvetlenül a háború után,’45 és ’48 között, mert túlélték és visszajöttek, azonnal családot alapítottak.”  Az „odaveszett gyerekeket” pótolták.  Bevallom soha nem értettem, hogy születhettünk meg táborok, kemény menetelések, aljas megalázások után. Csibe is jól válaszol fontos kérdésekre, a mindig mesélős és a soha nem beszélős kettősségre, a túlélők problémájára. Visszaemlékezésében különös helyet kap a 60-as években Széplakon táborozó náci dalokat gajdoló keletnémetek emléke, mert nálunk lehetett ilyen nótákat üvölteni.

Kell a távolság, hogy fontos dolgokról is halljon az ember, túl azokon a nem felejthető történeteken, hogy élték túl a lágereket, kinek kije „nem jött vissza”. Ki mit hurcol még ma is magában azokkal az időkkel és az akkori és mostani Magyarországgal kapcsolatban. Van egy sajátságos stílusa a holokauszt túlélőknek. Szavak, kifejezések, amiket csak ők használnak.

Nagyon színes a spektrum, ami kirajzolódik a kiállítás nyomán a látogatóban. Különböző színvonalú megnyilvánulások, objektívek és nagyon szubjektívek teszik reálissá és egyre érthetőbbé a Hermann Ildi által New Yorkban felfedezett holokauszt emlékeket. Hermann Ildi sem fotósként, sem dokumentálóként nem ítélkezik, nem takargat, nem hamisít. Nyitottan, kíváncsian figyel.

Fürth Éva

 

unnamed1 unnamed2 unnamed

 

Hermann Ildi: Hiányzó történetek

A kiállítást megnyitja: Tóth Krisztina, író

A kiállítás kurátora: Somogyi Zsófia, művészettörténész

a kiállítás nyitva: augusztus 6-ig

Ismerni a történetünket – alapvető szükségletünk. Kell körénk-mögénk a kontextus, amibe beilleszkedünk, aminek részei vagyunk.

Hermann Ildi New Yorkban élő magyar zsidókat keresett fel otthonaikban, hogy meghallgassa, lejegyezze sorsukat és fotókat készítsen róluk. A több szempontból hiánypótló anyag alapötlete a fotós saját, elvesztett lehetőségéből született. Holokauszt-túlélő nagymamájának a meg-nem-kérdezett története adták a lökést, hogy másokét olvashatóvá, láthatóvá tegye.

A jól szituált, látványosan jól-lévő, néhol egészen hasonló enteriőrt kedvelő portréalanyok talán így még nem mesélték el senkinek az életüket. A közössé tehető tudásanyagból, a hazai holokauszt-történetek közül pedig az övék még biztosan hiányzott.

A vészkorszakról sokat tudunk, néha talán úgy érezzük, túl sokat is, annyi szörnyűség özönlik ránk megállíthatatlanul. Az átfogó képhez azonban kevésbé lehet kapcsolódni, ha van egyáltalán ilyen, s nem csak milliónyi személyes történet mozaikkockájából rakódik ki a nagykép. Mozaikkockákból: sorsokból. Amik zsigerekig ható valósággá például egy szobában válnak, ahol szemtől szemben ülünk a mesélőjükkel, és meghallgatjuk őket.

Most néhány, épp a holokauszt miatt távolba menekülő ember történetével nőtt a mozaikkockák száma és lett kevesebb az olyan sors, amelyet nem ismertünk. Az olyan történet, amelyre nem kérdeztünk rá időben, már nem elmesélhető. Szinte már csak azok vannak köztünk, akiknek a túlélők elmesélték az életüket, és akik csak tovább tudják adni a hallottakat. Lassan csak ők emlékeznek a beszélők arcára.

Hogy ne így legyen, legalább néhány esetben, íme néhány, eddig hiányzó történet.

Somogyi Zsófia, kurátor


Címke: , , , , ,
2021.01.20 - tiszatáj

MÁNYOKI ÁDÁM MŰVEI NYOMÁN, EGY MŰTEREMLÁTOGATÁS MARGÓJÁRA
Mányoki Ádám (1991) festőművész, grafikus. 2019-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetem Képgrafika szakán. Mesterei: Madácsy István és Szurcsik József voltak. Sokoldalú művész, aki már az egri főiskolán is többféle technikával kísérletezett. A kezdetekben illusztrációkat készített, a litográfiát vegyes technikával kombinálva alkotott, főleg Pilinszky verseinek hatására…

Tovább olvasom >>>
2021.01.19 - tiszatáj

A fotózásra Miklós kért meg, a Volt egyszer egy Közép-Európa (1989) válogatott anyaghoz, majd az egyik legszebb könyve, Az én Pannóniám (1991) kapcsán. Ekkor tudtam meg, hogy ez a mosolygós, kedves ember – aki barátai közé fogadott a második találkozás után, mert hogy én is Szekszárdon születtem ‒ milyen szigorú, már-már kegyetlen. Többször át kellett dolgoznom az egészet. Miután megjelent, én közömbösen lapozgattam. Hogy miért használtak a kritikusok a képek kapcsán szuperlatívuszokat, máig nem értem […]

Tovább olvasom >>>
2021.01.19 - tiszatáj

NAGY GÁBOR FESTŐMŰVÉSZ ÉLETMŰ-KIÁLLÍTÁSA
Nagy Gábor festőművész olyan nagyszabású kiállítással jelentkezett október elején Szeged művészetértő közönsége előtt, amely a közel öt évtizedet átfogó képzőművészeti pályafutásának – és az egyes műcsoportokban részletesen dokumentálható – változatos alkotói tevékenységének hiteles bemutatója. Azért is lehet – sőt kell – most az életmű korrekt mérlegét megvonni, mert a REÖK két szintjének összes termeit megtöltik a művész alkotásai, azaz több mint háromszáz művet vonultat föl a kiállítás […]

Tovább olvasom >>>
2021.01.18 - tiszatáj

BARTÓK IMRE: JERIKÓ ÉPÜL
Formabontó posztapokaliptikus-poszthumanista trilógiájának sokatmondóan vegyes fogadtatása után Bartók Imre az új keretek között sem hagyja el azokat a törekvéseket és irányvonalakat, amelyek előző köteteit vezették és meghatározták. A Jerikó épül családregény, fejlődésregény, de már összetettségét és merészségét tekintve is érdemes összevetni A Patkány évével kezdődő, nagyszabású, transzgresszív trilógiával… – VIDOSA ESZTER KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.01.18 - tiszatáj

Csontos Márta, Hartay Csaba, Marno János, Mizsur Dániel versei

„Alternatív földrajz” (kortárs egyiptomi költőnők versei Tüske László válogatásában és műfordításában)

Csippán Péter, Domokos Márton, Repkő Ágnes, Sántha József prózája

Bálint Péter, Gömöri György, Miskolczy Ambrus tanulmánya

Tovább olvasom >>>
2021.01.14 - tiszatáj

MÜLLER DEZSŐ:
ALÁMERÜL ATLANTISZOM
Indulás és érkezés, és ami közte van. Egy tartalmas életmű stációi sorakoznak Müller Dezső legújabb verseskötetében. Ahogy öregszik az ember, gondolatai egyre többször elidőznek a Máté Péter által megénekelt „lázas ifjúság”-nál… – FÁBIÁN TIBOR KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.01.13 - tiszatáj

MAURER DÓRA IXEK 7-1 CÍMŰ TÁRLATA A VINTAGE GALÉRIÁBAN
Új, színpompás tárlatát tekinthetjük meg Maurer Dórának, a magyar avantgárd jeles képviselőjének, alkotójának. A Kossuth-díjas grafikus és festőművész IXEK 7-1 címet viselő munkái újdonsült szériájának, az IXEK 22-nek (2019-2020) válogatott darabjai. Három alapszínben: vörösben, sárgában, kékben „ragyogó” geometrikus alakzatok… – TAKÁTS FÁBIÁN ÍRÁSA

Tovább olvasom >>>
2021.01.13 - tiszatáj

KONOK TAMÁSRA EMLÉKEZTEK A LUDWIG MÚZEUMBAN
z Asztali beszélgetések sorozat és a Ludwig Múzeum közös online rendezvényén a Nemzet Művésze címmel kitüntetett Kossuth-díjas festőművészre, Konok Tamásra emlékeztek pályatársai, barátai a művész 91. születésnapján, 2021. január 9-én… – GALAMBOS ÁDÁM BESZÁMOLÓJA

Tovább olvasom >>>
2021.01.11 - tiszatáj

PIECES OF A WOMAN
Mundruczó régebben sem idegenkedett a melodrámától, ám némi kitérő után forgatott legújabb filmje mintha a zsáner legtisztább párlata lenne, kérdés, milyen végeredménnyel… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Normal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő