01.12.
| Vers l’infini. Konok Tamás életmű-kiállítása (1930–2020) >>>
12.08.
| Figyelem és irgalmasság – Iványi Gábor és Liszkai Tamás >>>
12.07.
| Edda Művek, Prognózis, Ámen és Sziámi albumokkal zárul a Lemezjátszó Classic >>>
12.07
| Egy nő – Művész Távmozi (online premier) >>>
12.03.
| Civilként az állam működési hézagaiban – L. Ritók Nóra előadása >>>
12.01.
| ArteKino 2020 – Nézz egy hónapig ingyen európai fesztiválfilmeket! >>>
11.27.
| A Szépírók Társasága XVI. fesztiválja >>>
11.26.
| Indul az e-Trafó online programsorozat >>>
11.26.
| Asztali beszélgetések… – Tompa Andrea és Szabó B. András disputája >>>
11.25.
| Olasz világsztárral, „operapástétommal” és adventi koncerttel folytatódik a Müpa Home műsora >>>
NAPI TANDORI

12.15.
| Humorban gazdag Ájvonne érkezik a REÖK-be >>>
12.13.
| Trafó – Mi a te ügyed? >>>
12.11.
| Izgalmas kortárs krimi Podmaniczky Szilárd új könyve? >>>
11.18.
| Ezer újkori metszetet tesz digitális közkinccsé az Országos Széchényi Könyvtár >>>
11.13.
| Kürti László és Ross Gillett kapja a Balassi Bálint-emlékkardot >>>
10.30.
| Lemezen adták ki Keith Jarrett legendás müpabeli koncertjét >>>
10.30.
| Hogyan mutatja be egy bevásárlóközpont értékvilágát egy logó? >>>
10.30.
| A művészet, az együttműködés és a kihívásokon felülkerekedő kreativitás ünnepe volt a 29. CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál >>>
10.29.
| Asztali beszélgetések… – Sztehlo Gábor, az embermentő >>>
10.17.
| Swimathon Pécs 2020 >>>

Csontos Márta, Hartay Csaba, Marno János, Mizsur Dániel versei

„Alternatív földrajz” (kortárs egyiptomi költőnők versei Tüske László válogatásában és műfordításában)

Csippán Péter, Domokos Márton, Repkő Ágnes, Sántha József prózája

Bálint Péter, Gömöri György, Miskolczy Ambrus tanulmánya

>>>

Mindenkit nagy szeretettel várunk a SZTE JGYPK Rajz-Művészettörténet Tanszék hallgatóinak közös ólomüveg-kiállítására
2020. november 4. 17 óra 
Tiszatáj Szalon (Szeged, Roosevelt tér 10-11.)

>>>

Zuhanások
2017.07.09 - tiszatáj

HEGEDŰS GYÖNGYI: A PONT FELETT

…már nem szólhatnék magához / nasztaszja filippovna. / a szövegkönyv lezárva” – ezekkel a szavakkal indítja új kötetét Hegedűs Gyöngyi.

Lezárva… Szokatlan kezdés. Végességhez szokott tudatunkban ez úgy rögzül: már nincs mit tenni, bevégeztetett. Adott helyzetben mi sem tűnik természetesebbnek, mint a múlt szövetét vizsgálva keresni a kapaszkodókat.

De kell-e a múltba fordulni, visszafelé keresni, szembesülni? Van értelme, haszna? És szükségszerű-e, hogy a haszonelvűség vezérelje életünket? Egyáltalán: mi a haszon? A felismerés annak minősül-e?

Amint az évgyűrűk szaporodnak a fa törzsében, úgy mi magunk is tele vagyunk ismétlődésekkel, párhuzamokkal. Csak alig figyelünk rájuk. A mindennapok, a velünk élő szabályok és szabálytalanságok, a hullámzó érzelmek, s maga a lét és a létezésbe beépülő örökös kutakodás, útkeresés, a múltban való vájkálás megannyi ismétlődést hordoznak.

Bennem a könyv olvastán az első párhuzam sejtelme egy réges-régi emlék felvillanásából fakad. Még diák voltam, amikor egy nyíregyházi könyvesboltban rábukkantam Hervay Gizella Zuhanások című oratóriumára, s a költő férjének és fiának emléket állító Kettészelt madárra. Akkoriban nem is tudtam mással foglalkozni, egyszerűen nem lehetett letenni a verseket. Fogvatartottak a szavak.

Hasonló érzést váltott ki belőlem Hegedűs Gyöngyi könyve is. S valami mély hangulati és lelki kapcsolatot véltem felfedezni a két alkotó világsejtése között.

A kötetben többször visszatérő zuhanás-élmény és a folyton felbukkanó halál-motívum is ezt az érzést erősítette: „…az idei ősz olyan volt, / mint egy félszeg gyilkosság. / semmi sem teljesedett be vele, / hogy mint a halállal, / más legyen a szavak akusztikája: / telt, szándéktalan.” (téli avar), „ilyenkor minden arc halál közeli élmény” (a sötétség próbafúrásai), „egyszer egy másik csendre ébredek, / ami nem a maga hallgatása lesz” (fehér jelentésárnyalat). A halál, a csend, a fehérség – mind a semmi partjának közelségét idézik.

S a könyv címe is… A pont felett. A pont jelezhet lezárást, véget, befejezettséget. Ugyanakkor azonban lehet az origó is. A kezdet. Vagy a centrum. Vagy egy viszonyítási lehetőség… Azt hiszem, Hegedűs Gyöngyinél egyszerre mindegyik. A pont felett pedig bármi lehet. Akár egy kérdőjel is…

A kötetbe gyűjtött írások üzenetek. Címzettjük Nasztaszja Filippovna, Dosztojevszkij regényalakja. Kivéve az utolsó szövegeket. Ezek Nasztaszja Filippovna regénybeli halála után keletkeznek, és – a megszólítás szerint – Aglaja Ivanovnához szólnak. De mégis mintha mindvégig önmagával folytatna párbeszédet a szerző életről és halálról. A leszűrt üzenet pedig az olvasó zsákmánya.

A kiköszönő utalásokból pedig kiderül, hogy a költő saját halottait is megidézi. Az édesapa (Hegedűs Lóránt), vagy az öngyilkosságba menekülő költőtárs (Borbély Szilárd) emléke is felvillan.

De „vissza lehet menni … / egy másik ember múltjába?” – kérdezi a versek írója (ébren is látni). Érdemes-e, hiszen „minden leleplezéssel / csak távolabb kerülnénk az igazságtól”. Ugyanakkor – mert „a kettévált utak / ugyanoda tartanak” s „a horizont alá süllyedt test / valahol hajnal” (valahol hajnal) – a kipróbált kapcsolatok tartósságát, kikezdhetetlenségét, folytonosságát hangsúlyozza.

A hiány, a veszteség, a pótolhatatlanság fogalmazódik meg a nomina sacra alábbi soraiban: „mióta meghalt a költő, / a tükrök belülről párásodnak /… / neve szent szövegben / nomina sacra. / még az sem olvasta, aki írta. / így nincs követője, / hogy hitével megrontsa. / mindig tetthelyen járunk. / az ott hagyott szemét is / az anyagtalanság tárgyi bizonyítéka. / mi már magunkkal sem / szennyezhetjük hazává e tájat.”

A halál az időntúliság állomása.

Így válik varázzsá az időhöz és rendhez szokott lélek számára az időtlenség. A jelenvalósággal küzdő ember csupán a látóterébe kerülőt látja, csak egy szűk horizontot vizsgál. Holott valójában nem is a jelenvaló, nem is a pillanat a fontos, hanem az egész. Ennek felismeréséhez nyújtanak kapaszkodót Zalán Tibor ajánló sorai: „ebben a könyvben nincs jelen, csak folytonos elmozdulások vannak múlt és múlt között”.

S mert az ember a létet, mint saját álmát éli – az igazán fontos ennek a megragadása, „hisz álmunkban mindenki / belőlünk van. / az is, akiben van még vágy. / az is, aki már vágytalan. / s hogy melyikünk élő, melyikünk halott, / majd az ébredés dönti el” (a test a váltás).

Élet és halál egymás nélkülözhetetlen kellékei. Képes Géza keserű iróniával így beszélt erről Álmok című versében: „Az élet álom, a halál felébredés. / Felébredt holtak egymásnak beszélnek / lidércnyomásos szörnyű álmaikról.”

Hegedűs Gyöngyi tépelődéseiben más árnyalatban jelenik meg a gondolat: „mikor álmodom, akkor / vagyok ébren. a valóság / másolat. a kép az eredet. fogyatékkal / él, mint isten az emberrel” (eredet, fogyatékkal). Világossá válik, hogy „az életről a halál / a legnagyobb felbontású kép” (a legnagyobb felbontású kép), ugyanakkor megfogalmazza mardosó kétségeit is: „ébredés után / minden hozzáférés / voltaképp jogosulatlan. talán, ha lehetnénk, / mint teremtés előtt / az Úr, látók, / világtalanul” (holtak, ébredés után).

Egyek vagyunk a múltunkkal: tetteinkkel, gondolatainkkal, vágyainkkal, örömünkkel, bánatunkkal és haragunkkal. Persze ez így meglehetősen közhelyesen hat. Mégsem szabadkozom a leírtak miatt, mert az evidenciaként elfogadott fenti állítás ellenére is nemegyszer felmentést nyújtó magyarázatokat keresünk a magunk számára, holott a magyarázat többnyire bennünk rejlik. Ahogy a levelek írója is bevallja: „nem számoltam a saját fájdalmammal / nasztaszja filippovna. / hogy az is részt kér a történetből. / mintha három evangéliummal hitelesített bánat volna / a mások szerelmi tébolya. / s az enyém: hiányzó jánosi olvasat” (jánosi olvasat).

A magyarázhatót ekként felmutató értelmezésre rímelnek „a nyitómondat” alábbi sorai is: „ha megírnám a gyermekkoromat, /…/ üresen hagynék minden második oldalt. / azoknak, akik ugyanarra más égtáj felől emlékeznek. / mint négyből három evangélista: a születés felől. / ők az egész látótér. / s az egészhez kell-e kiegészülés? / a fölösleges mint teljesség. /  a teljesség mint fogyaték. / van-e nagyobb szeretet annál, / mint a teljességből visszalépni az egész felé.”

Hervay Gizella említett oratóriumában is a fájdalomba kapaszkodik, amikor azt írja a születésről: „Mária … / ölében tartja a halált”, ám hozzáteszi: „Semmi halál sem bír a szerelemmel, / minden medencét betölt a vér, / táplálja magzatainkat.” A lét biztosítékát körülíró gondolat Hegedűs Gyöngyi plasztikus megfogalmazásában így hangzik: „mindenki a másikért lesz védtelen. / az idő, mint a vér, / forrás marad…” (angyalok le nem hullt hóban).

Stációink a szomjúság állomásai. A változás még mérhető, tetten érhető – de már nem befolyásolható: „milyen igeidő ez? milyen nyelvtanon túli szerkezet: / betölteni minden reményt, / maradni mégis ígéret” (grand mal). Így maradunk magunk számára időben és térben megfoghatatlanok. S így fordul bennünk visszájára az idő: „a múlthoz kell hit, nem / az eljövendőhöz. s nem azért / felejtem el úgy egyben, / mert felébredek, hanem / mert nálam előbb érkezett” (képekkel a kitettségben).

A legnagyobb szomjúság a szerelem, amelynek „rengeteg rejtőszíne van”, s mellette persze a barátság, a szeretet, a tisztelet is – szomjoltónak pedig marad a hit: „van olyan hang, / amitől a tárgyi világ alanyivá válik” (Ctrl v).

Sorsunk nem téveszthető el: „lehetünk-e más, / mint a halál beállta” (napról levált árnnyal). De kell a megtartó erő segítsége („krisztust sem / a szögek tartották a kereszten” – a sötétség próbafúrásai). Kell az élethez segítő a kapaszkodó, ahol Istent is egyetlen mondatba lehet sűríteni, mert „élni nem más, mint feltámadni / a kereszten” (kettős corpus).

Ez a mi szabadságunk. Aminek „nem volt végpontja. kezdet / volt mindvégig. / eredet. egy másik idő / testbe özönlése” (a második váz), s ahol „ítélni csak ő ítélhet, akire / nem vonatkozik semmilyen / kötelező vonzat. / marad alanyeset / bármilyen prepozícióval” (Ctrl c).

Izgalmas – a gondolatokat több szálon futtató – versgyűjteményt tett elénk Hegedűs Gyöngyi. Vallomás és üzenet. Ahol egyszerre lehetünk álmodó és álmodott.

S mert „az írás / csak arra jó, hogy vallasson” (a pont felett)a költő gondoskodik róla, hogy a válaszok megerősítést nyerjenek a kötetet díszítő kitűnő fotók révén is, amelyek segítenek a befogadónak a pillanat mögé kerülni. (Az alkotó egyébként itt is egyfajta kettősség érzetét kelti, amikor illusztrátorként Hidasi Hegedűs Gyöngyiként tűnik fel. E kettősség pedig alátámasztja és kiemeli a verseken végigvonuló párhuzamot – hiszen a szövegekben az üzenetek küldője és a címzett mindig egyszerre van jelen.)

Oláh András

 

1339193Hegedűs Gyöngyi: a pont felett

Új Forrás Kiadó

Tatabánya, 2017

2000 Ft

 

 

 

 

 


Címke: , , , ,
2021.01.22 - tiszatáj

ORBÁN JÁNOS DÉNES AZ IRODALMI TEHETSÉGGONDOZÁSRÓL
Orbán János Dénes, József Attila- és Magyarország Babérkoszorúja-díjas költő, a Kárpát-medencei Tehetséggondozó műhely Előretolt Helyőrség Íróakadémiájának vezetője – PÁNCZÉL ANDRÁS INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
2021.01.20 - tiszatáj

MÁNYOKI ÁDÁM MŰVEI NYOMÁN, EGY MŰTEREMLÁTOGATÁS MARGÓJÁRA
Mányoki Ádám (1991) festőművész, grafikus. 2019-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetem Képgrafika szakán. Mesterei: Madácsy István és Szurcsik József voltak. Sokoldalú művész, aki már az egri főiskolán is többféle technikával kísérletezett. A kezdetekben illusztrációkat készített, a litográfiát vegyes technikával kombinálva alkotott, főleg Pilinszky verseinek hatására…

Tovább olvasom >>>
2021.01.19 - tiszatáj

A fotózásra Miklós kért meg, a Volt egyszer egy Közép-Európa (1989) válogatott anyaghoz, majd az egyik legszebb könyve, Az én Pannóniám (1991) kapcsán. Ekkor tudtam meg, hogy ez a mosolygós, kedves ember – aki barátai közé fogadott a második találkozás után, mert hogy én is Szekszárdon születtem ‒ milyen szigorú, már-már kegyetlen. Többször át kellett dolgoznom az egészet. Miután megjelent, én közömbösen lapozgattam. Hogy miért használtak a kritikusok a képek kapcsán szuperlatívuszokat, máig nem értem […]

Tovább olvasom >>>
2021.01.19 - tiszatáj

NAGY GÁBOR FESTŐMŰVÉSZ ÉLETMŰ-KIÁLLÍTÁSA
Nagy Gábor festőművész olyan nagyszabású kiállítással jelentkezett október elején Szeged művészetértő közönsége előtt, amely a közel öt évtizedet átfogó képzőművészeti pályafutásának – és az egyes műcsoportokban részletesen dokumentálható – változatos alkotói tevékenységének hiteles bemutatója. Azért is lehet – sőt kell – most az életmű korrekt mérlegét megvonni, mert a REÖK két szintjének összes termeit megtöltik a művész alkotásai, azaz több mint háromszáz művet vonultat föl a kiállítás […]

Tovább olvasom >>>
2021.01.18 - tiszatáj

BARTÓK IMRE: JERIKÓ ÉPÜL
Formabontó posztapokaliptikus-poszthumanista trilógiájának sokatmondóan vegyes fogadtatása után Bartók Imre az új keretek között sem hagyja el azokat a törekvéseket és irányvonalakat, amelyek előző köteteit vezették és meghatározták. A Jerikó épül családregény, fejlődésregény, de már összetettségét és merészségét tekintve is érdemes összevetni A Patkány évével kezdődő, nagyszabású, transzgresszív trilógiával… – VIDOSA ESZTER KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.01.18 - tiszatáj

Csontos Márta, Hartay Csaba, Marno János, Mizsur Dániel versei

„Alternatív földrajz” (kortárs egyiptomi költőnők versei Tüske László válogatásában és műfordításában)

Csippán Péter, Domokos Márton, Repkő Ágnes, Sántha József prózája

Bálint Péter, Gömöri György, Miskolczy Ambrus tanulmánya

Tovább olvasom >>>
2021.01.13 - tiszatáj

MAURER DÓRA IXEK 7-1 CÍMŰ TÁRLATA A VINTAGE GALÉRIÁBAN
Új, színpompás tárlatát tekinthetjük meg Maurer Dórának, a magyar avantgárd jeles képviselőjének, alkotójának. A Kossuth-díjas grafikus és festőművész IXEK 7-1 címet viselő munkái újdonsült szériájának, az IXEK 22-nek (2019-2020) válogatott darabjai. Három alapszínben: vörösben, sárgában, kékben „ragyogó” geometrikus alakzatok… – TAKÁTS FÁBIÁN ÍRÁSA

Tovább olvasom >>>
2021.01.13 - tiszatáj

KONOK TAMÁSRA EMLÉKEZTEK A LUDWIG MÚZEUMBAN
z Asztali beszélgetések sorozat és a Ludwig Múzeum közös online rendezvényén a Nemzet Művésze címmel kitüntetett Kossuth-díjas festőművészre, Konok Tamásra emlékeztek pályatársai, barátai a művész 91. születésnapján, 2021. január 9-én… – GALAMBOS ÁDÁM BESZÁMOLÓJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Normal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő