04.06.
| Bálint Ádám: Fóliók >>>
03.19.
| Civilként az állam működési hézagaiban – L. Ritók Nóra előadása >>>
03.17.
| Tudományos zsebsorozattal szórakoztatja közönségét a Grand Café >>>
03.16.
| Homo Ludens Project feat. Góbi Rita Társulat: Az érintés dicsérete >>>
03.13.
| Új koncertfelvételekkel nyitja meg médiatárát a hosszú hétvégére a 16 éves Müpa >>>
02.20.
| Kurtág 95: élőben közvetíti a zeneszerző születésnapi koncertjét a Müpa >>>
02.25.
| Duda Éva Társulat: Prizma >>>
02.18.
| Az Erdélyi Magyar Írók Ligája rendezvényei a Magyar Széppróza Napja alkalmából >>>
02.16.
| Homo Ludens Project – Beszélgetés Dr. Beck Zoltánnal, Dr. Kelemen Zoltánnal, Orsós Jánossal >>>
 TiszaLINE Szalon

04.28.
| Előkerültek Pilinszky álmai >>>
04.27.
| PesText 2021 – Négyszázezer forint összdíjazású irodalmi pályázat >>>
04.26.
| A nomádok földje kapta a legjobb film Oscarját >>>
04.03.
| Milan Dunđerski ifjúsági költészeti díj >>>
03.19.
| Sziveri-díj, 2021 >>>
02.04.
| A Szépírók Társaságának felhívása >>>
12.15.
| Humorban gazdag Ájvonne érkezik a REÖK-be >>>
12.13.
| Trafó – Mi a te ügyed? >>>
12.11.
| Izgalmas kortárs krimi Podmaniczky Szilárd új könyve? >>>

Borsi Bálint, Fekete Vince, Fellinger Károly, Gerevich András, Jász Attila, Kiss Anna, Markó Béla, Siska Péter, Szálinger Balázs, Veszelka Attila versei
Grecsó Krisztián, Petrik Iván prózája
„Hogy, ha a csend…” (Szabó Csaba Hölderlin-nyersműfordításai és kommentárjai)
Tanáralakok Németh László, Márai Sándor műveiben (Ifj. Sipka Sándor, Szilágyi Zsófia tanulmányai)
Tiszatáj Diákmelléklet, újra: Hansági Ágnes: Mit jelent ma Jókait olvasni?

>>>

MEGJELENT AZ ISKOLAKULTÚRA 2021/2. SZÁMA
A koronavírus-járvány következtében Magyarországon – ahogyan a világ jelentős részén – számos tanulónak kellett és kell otthonról tanulnia IKT-eszközök és az internet segítségével 2020 tavaszától hosszabb-rövidebb megszakításokkal. Az ezzel kapcsolatos kihívások és lehetőségek áttekintése – akár még a hátralévő tanév szempontjából is –  hasznos lehet […]

>>>

Zuhanások
2017.07.09 - tiszatáj

HEGEDŰS GYÖNGYI: A PONT FELETT

…már nem szólhatnék magához / nasztaszja filippovna. / a szövegkönyv lezárva” – ezekkel a szavakkal indítja új kötetét Hegedűs Gyöngyi.

Lezárva… Szokatlan kezdés. Végességhez szokott tudatunkban ez úgy rögzül: már nincs mit tenni, bevégeztetett. Adott helyzetben mi sem tűnik természetesebbnek, mint a múlt szövetét vizsgálva keresni a kapaszkodókat.

De kell-e a múltba fordulni, visszafelé keresni, szembesülni? Van értelme, haszna? És szükségszerű-e, hogy a haszonelvűség vezérelje életünket? Egyáltalán: mi a haszon? A felismerés annak minősül-e?

Amint az évgyűrűk szaporodnak a fa törzsében, úgy mi magunk is tele vagyunk ismétlődésekkel, párhuzamokkal. Csak alig figyelünk rájuk. A mindennapok, a velünk élő szabályok és szabálytalanságok, a hullámzó érzelmek, s maga a lét és a létezésbe beépülő örökös kutakodás, útkeresés, a múltban való vájkálás megannyi ismétlődést hordoznak.

Bennem a könyv olvastán az első párhuzam sejtelme egy réges-régi emlék felvillanásából fakad. Még diák voltam, amikor egy nyíregyházi könyvesboltban rábukkantam Hervay Gizella Zuhanások című oratóriumára, s a költő férjének és fiának emléket állító Kettészelt madárra. Akkoriban nem is tudtam mással foglalkozni, egyszerűen nem lehetett letenni a verseket. Fogvatartottak a szavak.

Hasonló érzést váltott ki belőlem Hegedűs Gyöngyi könyve is. S valami mély hangulati és lelki kapcsolatot véltem felfedezni a két alkotó világsejtése között.

A kötetben többször visszatérő zuhanás-élmény és a folyton felbukkanó halál-motívum is ezt az érzést erősítette: „…az idei ősz olyan volt, / mint egy félszeg gyilkosság. / semmi sem teljesedett be vele, / hogy mint a halállal, / más legyen a szavak akusztikája: / telt, szándéktalan.” (téli avar), „ilyenkor minden arc halál közeli élmény” (a sötétség próbafúrásai), „egyszer egy másik csendre ébredek, / ami nem a maga hallgatása lesz” (fehér jelentésárnyalat). A halál, a csend, a fehérség – mind a semmi partjának közelségét idézik.

S a könyv címe is… A pont felett. A pont jelezhet lezárást, véget, befejezettséget. Ugyanakkor azonban lehet az origó is. A kezdet. Vagy a centrum. Vagy egy viszonyítási lehetőség… Azt hiszem, Hegedűs Gyöngyinél egyszerre mindegyik. A pont felett pedig bármi lehet. Akár egy kérdőjel is…

A kötetbe gyűjtött írások üzenetek. Címzettjük Nasztaszja Filippovna, Dosztojevszkij regényalakja. Kivéve az utolsó szövegeket. Ezek Nasztaszja Filippovna regénybeli halála után keletkeznek, és – a megszólítás szerint – Aglaja Ivanovnához szólnak. De mégis mintha mindvégig önmagával folytatna párbeszédet a szerző életről és halálról. A leszűrt üzenet pedig az olvasó zsákmánya.

A kiköszönő utalásokból pedig kiderül, hogy a költő saját halottait is megidézi. Az édesapa (Hegedűs Lóránt), vagy az öngyilkosságba menekülő költőtárs (Borbély Szilárd) emléke is felvillan.

De „vissza lehet menni … / egy másik ember múltjába?” – kérdezi a versek írója (ébren is látni). Érdemes-e, hiszen „minden leleplezéssel / csak távolabb kerülnénk az igazságtól”. Ugyanakkor – mert „a kettévált utak / ugyanoda tartanak” s „a horizont alá süllyedt test / valahol hajnal” (valahol hajnal) – a kipróbált kapcsolatok tartósságát, kikezdhetetlenségét, folytonosságát hangsúlyozza.

A hiány, a veszteség, a pótolhatatlanság fogalmazódik meg a nomina sacra alábbi soraiban: „mióta meghalt a költő, / a tükrök belülről párásodnak /… / neve szent szövegben / nomina sacra. / még az sem olvasta, aki írta. / így nincs követője, / hogy hitével megrontsa. / mindig tetthelyen járunk. / az ott hagyott szemét is / az anyagtalanság tárgyi bizonyítéka. / mi már magunkkal sem / szennyezhetjük hazává e tájat.”

A halál az időntúliság állomása.

Így válik varázzsá az időhöz és rendhez szokott lélek számára az időtlenség. A jelenvalósággal küzdő ember csupán a látóterébe kerülőt látja, csak egy szűk horizontot vizsgál. Holott valójában nem is a jelenvaló, nem is a pillanat a fontos, hanem az egész. Ennek felismeréséhez nyújtanak kapaszkodót Zalán Tibor ajánló sorai: „ebben a könyvben nincs jelen, csak folytonos elmozdulások vannak múlt és múlt között”.

S mert az ember a létet, mint saját álmát éli – az igazán fontos ennek a megragadása, „hisz álmunkban mindenki / belőlünk van. / az is, akiben van még vágy. / az is, aki már vágytalan. / s hogy melyikünk élő, melyikünk halott, / majd az ébredés dönti el” (a test a váltás).

Élet és halál egymás nélkülözhetetlen kellékei. Képes Géza keserű iróniával így beszélt erről Álmok című versében: „Az élet álom, a halál felébredés. / Felébredt holtak egymásnak beszélnek / lidércnyomásos szörnyű álmaikról.”

Hegedűs Gyöngyi tépelődéseiben más árnyalatban jelenik meg a gondolat: „mikor álmodom, akkor / vagyok ébren. a valóság / másolat. a kép az eredet. fogyatékkal / él, mint isten az emberrel” (eredet, fogyatékkal). Világossá válik, hogy „az életről a halál / a legnagyobb felbontású kép” (a legnagyobb felbontású kép), ugyanakkor megfogalmazza mardosó kétségeit is: „ébredés után / minden hozzáférés / voltaképp jogosulatlan. talán, ha lehetnénk, / mint teremtés előtt / az Úr, látók, / világtalanul” (holtak, ébredés után).

Egyek vagyunk a múltunkkal: tetteinkkel, gondolatainkkal, vágyainkkal, örömünkkel, bánatunkkal és haragunkkal. Persze ez így meglehetősen közhelyesen hat. Mégsem szabadkozom a leírtak miatt, mert az evidenciaként elfogadott fenti állítás ellenére is nemegyszer felmentést nyújtó magyarázatokat keresünk a magunk számára, holott a magyarázat többnyire bennünk rejlik. Ahogy a levelek írója is bevallja: „nem számoltam a saját fájdalmammal / nasztaszja filippovna. / hogy az is részt kér a történetből. / mintha három evangéliummal hitelesített bánat volna / a mások szerelmi tébolya. / s az enyém: hiányzó jánosi olvasat” (jánosi olvasat).

A magyarázhatót ekként felmutató értelmezésre rímelnek „a nyitómondat” alábbi sorai is: „ha megírnám a gyermekkoromat, /…/ üresen hagynék minden második oldalt. / azoknak, akik ugyanarra más égtáj felől emlékeznek. / mint négyből három evangélista: a születés felől. / ők az egész látótér. / s az egészhez kell-e kiegészülés? / a fölösleges mint teljesség. /  a teljesség mint fogyaték. / van-e nagyobb szeretet annál, / mint a teljességből visszalépni az egész felé.”

Hervay Gizella említett oratóriumában is a fájdalomba kapaszkodik, amikor azt írja a születésről: „Mária … / ölében tartja a halált”, ám hozzáteszi: „Semmi halál sem bír a szerelemmel, / minden medencét betölt a vér, / táplálja magzatainkat.” A lét biztosítékát körülíró gondolat Hegedűs Gyöngyi plasztikus megfogalmazásában így hangzik: „mindenki a másikért lesz védtelen. / az idő, mint a vér, / forrás marad…” (angyalok le nem hullt hóban).

Stációink a szomjúság állomásai. A változás még mérhető, tetten érhető – de már nem befolyásolható: „milyen igeidő ez? milyen nyelvtanon túli szerkezet: / betölteni minden reményt, / maradni mégis ígéret” (grand mal). Így maradunk magunk számára időben és térben megfoghatatlanok. S így fordul bennünk visszájára az idő: „a múlthoz kell hit, nem / az eljövendőhöz. s nem azért / felejtem el úgy egyben, / mert felébredek, hanem / mert nálam előbb érkezett” (képekkel a kitettségben).

A legnagyobb szomjúság a szerelem, amelynek „rengeteg rejtőszíne van”, s mellette persze a barátság, a szeretet, a tisztelet is – szomjoltónak pedig marad a hit: „van olyan hang, / amitől a tárgyi világ alanyivá válik” (Ctrl v).

Sorsunk nem téveszthető el: „lehetünk-e más, / mint a halál beállta” (napról levált árnnyal). De kell a megtartó erő segítsége („krisztust sem / a szögek tartották a kereszten” – a sötétség próbafúrásai). Kell az élethez segítő a kapaszkodó, ahol Istent is egyetlen mondatba lehet sűríteni, mert „élni nem más, mint feltámadni / a kereszten” (kettős corpus).

Ez a mi szabadságunk. Aminek „nem volt végpontja. kezdet / volt mindvégig. / eredet. egy másik idő / testbe özönlése” (a második váz), s ahol „ítélni csak ő ítélhet, akire / nem vonatkozik semmilyen / kötelező vonzat. / marad alanyeset / bármilyen prepozícióval” (Ctrl c).

Izgalmas – a gondolatokat több szálon futtató – versgyűjteményt tett elénk Hegedűs Gyöngyi. Vallomás és üzenet. Ahol egyszerre lehetünk álmodó és álmodott.

S mert „az írás / csak arra jó, hogy vallasson” (a pont felett)a költő gondoskodik róla, hogy a válaszok megerősítést nyerjenek a kötetet díszítő kitűnő fotók révén is, amelyek segítenek a befogadónak a pillanat mögé kerülni. (Az alkotó egyébként itt is egyfajta kettősség érzetét kelti, amikor illusztrátorként Hidasi Hegedűs Gyöngyiként tűnik fel. E kettősség pedig alátámasztja és kiemeli a verseken végigvonuló párhuzamot – hiszen a szövegekben az üzenetek küldője és a címzett mindig egyszerre van jelen.)

Oláh András

 

1339193Hegedűs Gyöngyi: a pont felett

Új Forrás Kiadó

Tatabánya, 2017

2000 Ft

 

 

 

 

 


Címke: , , , ,
2021.05.07 - tiszatáj

LÁNG ZSOLT:
BOLYAI – REGÉNY CSILLAGPORBÓL, FORRADALOMNYOMOKBÓL
Láng Zsolt új regénye a világhírű erdélyi matematikust, a nemeuklideszi geometria feltalálóját megidéző Esterházy Péter-idézettel nyit. A Bevezetés a szépirodalomba mottóként citált szöveghelye azért is fontos a 2019-es mű értelmezésében, mert több szempontból kijelöli azt a kontextust, azt a szöveghagyományt és prózapoétikát, azt az eredetet, amiből a Láng Zsolt-i textus megszülethetett, és azt a szerkezetet, amelyben az ő nemeuklideszi (?) tere működik… – BENCSIK ORSOLYA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.05.04 - tiszatáj

Jóllehet 1901-ben Párizsban modern esztétikai kurzusokon vett részt, a festészet és a művészettörténet területén Apollinaire autodidakta volt. Ám kitűnő ízléssel, ösztönösen ráérzett minden újra, azonnal meg tudta ítélni valamiről, hogy az valódi érték vagy sem. Úgy érezte, hogy küldetése van, támogatnia kell azokat a művészeket, akik egyfajta új esztétikát képviselnek a szokványos, idejét múlt festmények alkotóival szemben […]

Tovább olvasom >>>
2021.05.02 - tiszatáj

A címmel kapcsolatban sok mindenre asszociálhat az ember. Többek között Szabó Magda Az ajtó c. regénye, illetve színpadi változata is eszünkbe juthat. A címbe emelt tárgy ráadásul ősi szimbólum is, és a mögötte meghúzódó valóság titkai mindig izgalmasak. Az ajtó mögött ott lehetnek a múlt emlékei, vagy éppen olyan dolgok, amelyek nem tartoznak a külvilágra. Gömöri György kötetcímadó verse is számos értéket rejt… – BAKONYI ISTVÁN KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.05.02 - tiszatáj

GÖMÖRI GYÖRGY: ERDÉLYI ARCOK
Gömöri György hatvan év költői terméséből válogatta össze azt a három tucat verset, amelyek elszakíthatatlanok Erdélytől, pontosabban szólva Erdély atmoszférájától, történelmétől, a magyar szellemi életben betöltött szerepétől, illetve az ott élő magyar kisebbség helyzetétől. A jól átgondolt kötetkompozíció kétséget sem hagy a költő személyes kötődése felől, ám nem csupán Gömöri Erdély-képét ismerhetjük meg a verseken keresztül… – BARÁTH TIBOR KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.29 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS PÉTERFY GERGELLYEL AZ IRODALMI TEHETSÉGGONDOZÁSRÓL
Az Akadémiánk online folyóirata, a Felhő Café biztosít bemutatkozási, publikálási lehetőséget a hallgatóknak és a lap Facebook-oldala élő adásokhoz, beszélgetésekhez, felolvasásokhoz nyújt több tízezer olvasót elérő felületet. Rendszeres kapcsolatban vagyunk kiadókkal, a végzett hallgatóink köteteit kiajánljuk, több végzett hallgatónk kötete jelent már meg a Librinél, az Álomgyárnál és a Kalligramnál… – PÁNCZÉL ANDRÁS INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.27 - tiszatáj

SZANISZLÓ JUDIT: LELI ÉLETE
A regény felütése úgy szól: „Egy fotó leírása következik”. De a fotók sokszor hiányoznak, a hangfelvételeket tartalmazó kazettákra pedig popslágereket vettek rá. Pontosan ez a nemrögzítettség, ez a hiány biztosítja a családregény megírásának lehetőségét: fotók és hangfelvételek véletlenszerű sorrendben, amelyek nem a referencialitásból merítik hitelüket, hanem abból, hogy az elbeszélő számára ugyanabban a „dobozban” foglalnak helyet, vagy foglalnának helyet, ha léteznének… – BOCSIK BALÁZS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.23 - tiszatáj

AZ IFJÚ NYOMOZÓ
Amennyire könnyednek tűnik a plakát, netán a cím alapján, olyan megkapó és rejtett tartalékokkal bír Evan Morgan bűnügyi mozija, 2020 egyik legnagyobb meglepetéssikerét eredményezve… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.23 - tiszatáj

Székely Örs kapta idén a Makói Medáliák irodalmi díjat, amelyet 2005-ben a József Attila-emlékév alkalmából alapított Makó város önkormányzata. A díj célja, hogy Makó városa támogassa az elsőkötetes költőket, ahogyan az egykor József Attilával is történt… – JANÁKY MARIANNA INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Normal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő