Nem mesebeszéd!

A GYEREK- ÉS IFJÚSÁGI IRODALOM KÉZIKÖNYVÉNEK BEMUTATÓJA

A Fiatal Írók Szövetsége (FISZ) gondozásában frissen megjelent Mesebeszéd – A gyerek- és ifjúsági irodalom kézikönyve című tanulmánykötetet június 13-án mutatták be a Restro Puskinban. A tanulmányokban tárgyalt, illetve a kötet kiadása kapcsán felmerülő kérdésekről és problémákról a FISZ társelnöke, Antal Nikolett beszélgetett a szerkesztőkkel: Hansági Ágnessel, Hermann Zoltánnal, Mészáros Mártonnal és Szekeres Nikolettával.

A kötetbemutató helyszínéül választott kávézót már jóval a kezdés (délután hat óra) előtt megtöltötte a hallgatóság. A szabálytalanul elhelyezett székek és asztalok között kellemes hangvételű, tanulságos párbeszédnek lehettünk szem- és fültanúi. Antal Nikolett a beszélgetés elején rámutatott arra, hogy A gyerek- és ifjúsági irodalom kézikönyve alcím komoly elvárásokat támaszt, s ennek kapcsán feltette a kérdést: a tudományos diskurzus nyelve alkalmas-e jelenleg egy széles réteget megcélzó kézikönyv megírására. Hansági Ágnes válaszában kifejtette, hogy szerkesztőtársaival egy olyan tanulmánykötet létrehozására törekedtek, mely annak ellenére, hogy a tudományos érdeklődést is kielégítő komplex témákat tárgyal, elsősorban azokat az olvasókat kívánja megszólítani, akik a felmerülő problémákkal a gyakorlati oldalon szembesülnek: tanárokat, könyvtárosokat, s természetesen a szülőket. Ennek érdekében a tanulmányok szerzői érthető és világos nyelvhasználatra törekedtek. Hermann Zoltán szerint a könyv egyik nagy erénye annak nyelvi sokszínűsége, minden szerző a saját stílusában vetette papírra gondolatait, következtetéseit. A Mesebeszédben számos szakma és tudományterület képviselteti magát: a kötet tanulmányai tizenkilenc különböző szerző alkotásai. Mészáros Márton arra hívta fel a figyelmet, hogy az érthetőség nem egyenlő a leegyszerűsítéssel; a tudomány nem egyszerűsíthető le csupán azért, mert (például jelen tanulmánykötet esetében) gyermekeknek szánt alkotásokkal foglalkozik.

A beszélgetés moderátora ezt követően összefoglalta azokat az általános problémákat, melyek a kötet létrehozásának kiindulópontjául szolgáltak. A gyerekirodalommal foglalkozó események, programok alacsony számát, a szakma jelenlegi leértékeltségét a tudományos szférában, valamint a magas színvonalú gyerekirodalmat támogató állami beavatkozás hiányát említette. Szekeres Nikoletta ennek kapcsán kifejtette: a tanulmánykötet alapvető célkitűzése, hogy rámutasson a gyerekirodalomról való gondolkodás fontosságára, s beindítsa az erről szóló diskurzust. Ez ugyan lassú folyamat, de az ennek érdekében megvalósuló konferenciák, kerekasztal-beszélgetések, posztgraduális egyetemi képzések (mely elsőként a Károli Gáspár Református Egyetemen valósult meg) vagy épp egy tanulmánykötet jelentik az előrehaladás kis lépéseit. A szülők, tanárok, irodalmárok, kutatók és könyvtárosok közötti párbeszéd, az együtt gondolkodás jelenti az érdemi fejlődést, mind Magyarországon belül, mind nemzetközi viszonylatban. Az összefogás kapcsán Hermann Zoltán az intézményrendszerek együttműködésének fontosságáról is beszélt: szép dolog, ha alsó- és középszinten összetartásra törekszünk, de az igazi változáshoz állami szintű figyelemre volna szükség. Ezen kívül sokat segítene a piaci szereplő részvétele is a folyamatban. Hansági Ágnes összekötné a kutatást az alkalmazással: gyümölcsöző módszer lenne, ha akadémikusok tartanának továbbképzést tanároknak, hiszen a két fél megoszthatná egymással tapasztalatát, tudását. Mivel az olvasás nemcsak az irodalom, hanem a világ megismerését is jelenti, az irodalmi műveltséget már az általános iskolában meg kell alapozni. A tanárképzésnek, az iskola presztízsének fontos szerepe van abban, hogy az iskolapadból kikerülők jobban boldoguljanak a világban. Mészáros Márton hangsúlyozta: a felnőttek számára írt irodalom olvasásához a gyerekirodalomra is szükség van. A gyerekirodalom olvasásának elvesztése a szépirodalom olvasásának későbbi elvesztésével jár. Aki pedig elveszíti ezt az olvasói attitűdöt, az előbb-utóbb nem csupán a szépirodalmat, hanem a munkahelyi szerződést, a hivatalos értesítőt, sőt a számlát sem fogja érteni.

Végezetül a kötet szerkezeti felépítéséről és a megjelenés technikai körülményeiről volt szó. A négy részre tagolt kötet altémáit Antal Nikolett ismertette. Az első rész történeti áttekintést nyújt, valamint a kortársak kontextusba helyezésével foglalkozik. A második középpontjában a mese áll; a harmadik rész az ifjúsági- és young adult irodalom aktuális kérdéseit tárgyalja, különös figyelmet fordítva az ezzel kapcsolatos tabukra. A negyedik, egyben utolsó rész tanulmányai a látvány, a képiség, a vizualitás szerepéről szólnak. Hermann Zoltán elmondta, hogy a Mesebeszéd szövegei az előre elképzelt koncepció jegyében, „megrendelésre” készültek. A szerkesztő a kötettel szorosan összefüggő, a Károli Gáspár Református Egyetemen akkreditált Gyermek- és ifjúsági irodalom szakirányú posztgraduális képzésről is beszélt. Elmondta, hogy a tanulmányok összhangban vannak az említett szakon tanultakkal, a könyv fontos funkciója, hogy a leendő hallgatók tankönyvként, jegyzetként is használhassák. Hermann azt is elárulta, hogy az egyetemen tavaly novemberben rendezett gyerekirodalmi konferencia előadásaiból is tanulmánykötetet terveznek létrehozni.

Az Ünnepi Könyvhétre megjelent Mesebeszéd sikerét az is bizonyítja, hogy négy nap alatt a FISZ standjának összes példány elkelt, a néhány megmaradt könyvre pedig a kötetbemutató hallgatói csaptak le. Bízunk benne, hogy minél előbb elkészül az utánnyomás, s így még több ember kapcsolódhat majd be a gyerekirodalom érdekében folytatott párbeszédbe.

Górász Péter

Mesebeszéd. A gyerek- és ifjúsági irodalom kézikönyve

Fiatal Írók Szövetsége

Budapest, 2017

492 oldal, 2800 Ft