04.06.
| Bálint Ádám: Fóliók >>>
03.19.
| Civilként az állam működési hézagaiban – L. Ritók Nóra előadása >>>
03.17.
| Tudományos zsebsorozattal szórakoztatja közönségét a Grand Café >>>
03.16.
| Homo Ludens Project feat. Góbi Rita Társulat: Az érintés dicsérete >>>
03.13.
| Új koncertfelvételekkel nyitja meg médiatárát a hosszú hétvégére a 16 éves Müpa >>>
02.20.
| Kurtág 95: élőben közvetíti a zeneszerző születésnapi koncertjét a Müpa >>>
02.25.
| Duda Éva Társulat: Prizma >>>
02.18.
| Az Erdélyi Magyar Írók Ligája rendezvényei a Magyar Széppróza Napja alkalmából >>>
02.16.
| Homo Ludens Project – Beszélgetés Dr. Beck Zoltánnal, Dr. Kelemen Zoltánnal, Orsós Jánossal >>>
 TiszaLINE Szalon

04.28.
| Előkerültek Pilinszky álmai >>>
04.27.
| PesText 2021 – Négyszázezer forint összdíjazású irodalmi pályázat >>>
04.26.
| A nomádok földje kapta a legjobb film Oscarját >>>
04.03.
| Milan Dunđerski ifjúsági költészeti díj >>>
03.19.
| Sziveri-díj, 2021 >>>
02.04.
| A Szépírók Társaságának felhívása >>>
12.15.
| Humorban gazdag Ájvonne érkezik a REÖK-be >>>
12.13.
| Trafó – Mi a te ügyed? >>>
12.11.
| Izgalmas kortárs krimi Podmaniczky Szilárd új könyve? >>>

Borsi Bálint, Fekete Vince, Fellinger Károly, Gerevich András, Jász Attila, Kiss Anna, Markó Béla, Siska Péter, Szálinger Balázs, Veszelka Attila versei
Grecsó Krisztián, Petrik Iván prózája
„Hogy, ha a csend…” (Szabó Csaba Hölderlin-nyersműfordításai és kommentárjai)
Tanáralakok Németh László, Márai Sándor műveiben (Ifj. Sipka Sándor, Szilágyi Zsófia tanulmányai)
Tiszatáj Diákmelléklet, újra: Hansági Ágnes: Mit jelent ma Jókait olvasni?

>>>

MEGJELENT AZ ISKOLAKULTÚRA 2021/2. SZÁMA
A koronavírus-járvány következtében Magyarországon – ahogyan a világ jelentős részén – számos tanulónak kellett és kell otthonról tanulnia IKT-eszközök és az internet segítségével 2020 tavaszától hosszabb-rövidebb megszakításokkal. Az ezzel kapcsolatos kihívások és lehetőségek áttekintése – akár még a hátralévő tanév szempontjából is –  hasznos lehet […]

>>>

Ki volt Úr, ki csak cifra szolga?
2017.06.24 - tiszatáj

JUHÁSZ FERENC:
A VÉGTELEN TÜKRE

Ilyen mesterség a lírikusé! Engesztelhetetlen hódítóvá kell edződnie, ha (Juhász Ferenc szavával) a létkoszos valóságot saját kezűleg akarja lefürdetni az alkotásban. Ez a követelmény determinálja az embert mint költői erőközpontot. Az elvárásnak persze megvan a maga metafizikai oka: az írás részesedés a teremtésből. Hozott anyagból kivitelezett valóságalapítás.

Az, hogy valaki költő, az istenség antropomorfista megnevezése, és mivel istensége nem szükségszerűen apodiktikus: hol a bőségből, hol a hiányból kombinálja ki az önnön mércéje szerinti teljességet. Kiből a szellem beszél, okot mindig talál. „Szívembe egyre mélyülő kutat ásott … a hiány” – írja egy helyütt Juhász Ferenc A végtelen tükrében.

Hogyan függ össze pályakezdése a gyötrő kollektivitás korával; az én meg a világ közötti tátongó idegenséggel; azután hogyan adja meg egy költői iskola, egy bizonyos stiláris-szemléleti törekvés (néha eltúlzott) jellegét; hogyan kapaszkodik (zárkózik) bele lényének abba a felébe, amely az ifjúkori szerepekből való kilépés és a lázadás módozatait keresgéli; micsoda, már-már tudósi lelkiismerettel és attitűddel rajongja és rettegi az anyagot; micsoda kiváltságos zsenialitással szökdösik ki a történelemből, s talál utat még életében az örökkévalósághoz? Mennyi tevékeny vonatkozás nyughatatlan e költőben!

És Juhász Ferenc pályája – kivételesen zaklatott ritmusában is (hiszen az ember egész életén át ingadozik és állandósul) – bizonyos folyékonyságot mutat. Ami nem egyéb, mint emberi és alkotói harmóniáival és diszharmóniáival összenőtt, az egész lényét átható, szinte transzcendens vágy (némi túlzással szólva: jóformán erotikus kívánkozás) a végtelen felfogása és kifejezésbeli megragadása után. Alighanem csakis akkor jutott volna el a teljes kielégülésig, ha nőül vehette volna a végtelent.

Az intellektus és a szív mély vonzódása még az alkotás legmérnökibb műveletei során is találkozik azzal az ösztönös érzéssel, melyet az ember az élet iránt táplál. Világosságot óhajt és otthont. E világosság és ez az otthon akkor érthető, akkor átlátható, ha emberi léptékű. Az élet végül is (túl immár adott ellentmondásain) mégiscsak egyfajta harmóniában éri el inspiratív erejét. A költők egy kicsivel mindenkinél szomjasabbak.

A végtelen embere (jóllehet szó sincs a két dolog okvetlen összefüggéséről) a végletek embere is. Az alkotói cselekedeteiből előtűnő lelki, szemléletbeli dualitást azonban nem lehet elintézni csupán a szimpátia vagy a respektus dimenzióiban. Mint kész, befejezett életmű, mint irodalmi jelenség: Juhász egyelőre kibogozásra váró megannyi ellentmondás. Korai, szolgáló lírai aszkézise, tehetségének olykori önszántú megalázása egy politikai kurzus kedvéért, ijesztő verbális önkívülete, valamiféle ultrabarokk szóömlés tonnás súlyai a pálya közepe táján eredt versein, fokozatos klasszicizálódása, egyre hangsúlyosabb abszolútum-éhe, azaz tépelődő, drámai istenkeresése; az az életen át kitartó belső lelkesültség, ami nála a költészetet a létezés hordozó alapjává tette: mind-mind olyan emberi-alkotói princípium, amelyek csakugyan kozmikus mértéket és léptéket igényelnek. A vele történt, hozzá fűződő nehézségek, emberi dilemmák és tragédiák dacára van benne valami örök, latinos fényérzés. Könyvének jó néhány fejezete: gyászra gyász. S mondjuk: ne lett volna mégis mámoros életrajongó? Az Istenből szőtt anyag létezésének áhítatáról beszél, a hitről, „arról a dicsőséges, vagy dicstelen matériáról, amelynek minden atomjában apró hűség-csomag, zárt élet-robbanás, vagy mint egy tiszta-szűz atombombában, Isten világot szülő szívének egy porszemnyi porcikája, a hit és hűség jövővé szerveződött diadalma.”  (Az Istenből szőtt anyag szeretete)

Juhász Ferenc egész érett, magában állóan magasrendű írásművészete gyónás és áldozás a beszéd istenének színe előtt. És A végtelen tükre se más. A szavak révén alapított létezés szókincsének további gyarapítása. A beszéd istenének színe előtt? Vagy Juhásznál a vers hozza világra tulajdon istenét?  (Ki Úr, ki csak cifra szolga?)

Annál érdekesebb, elgondolkodtatóbb, hogy e könyv, A végtelen tükre mindjárt két, a hétköznapi logika fölé kerekedni akaró, ellentmondásos szintagma címere alatt nyit. Értjük, hogyne értenénk, hogy mit sugall a könyvcím, és másodmegnevezése, a Versprózák. Érteni véljük a széles, patetikus költői gesztust, mellette a rámutatást a műfaji szintézisre. És mégis (ugyebár nem elég észrevenni, kimondani is muszáj): a végtelennek, éppen, mert végtelen nincs, nem lehet tükre, se tükörből nem észlelhető, amiképpen a verspróza fogalma is (igaz, hatra-vakra használjuk szóban és írásban) önellentmondás; éppen a vers (a szótagok szintjéig ritmizált szöveg) nem lehet soha próza.  S fordítva: a mondatok és tagmondatok ritmusára ügyelő szöveg, a próza ugyan miféle úton-módon volna betuszkolható a vers kategóriájába? Vagy a könyvkeresztelésnél is Juhász hervadhatatlan hajlama, a szintézisvágy nyilatkozik: még a formai dac vállalt félreérthetőségében is? Nem vitás, az ő egyik igen lényeges minősége a distancia. Elég gyötrelemmel, kínnal fizetett azért, hogy egyszer megadta magát az irány- vagy propagandairodalomnak („Mikor hazamegyek, / őszidőn, ha járok…. / elém fut nevetve: »te csavargó fölhő, / csókolj meg már kócos / kommonista költő« – Nagymama), és újabb tortúrákkal és gyötrelmekkel kellett fizetnie, hogy kijusson afelé a végtelen felé, amit az emberi felfogóképesség számára József Attila tett, éspedig a véges végtelen definíciójával, érthetővé és megragadhatóvá, és amire Juhász (tudatalattijában tán éppen a József Attila tapsikoló jázminjainak atavizmusát derengtetve) oly csodálatosan és borzongatóan visszhangzik: „Szép lesz majd a jázminbokor-pezsgés: / mint újszülött borjú foltosan néz, / bárányfelhő-tölgyet orral döfve lépked, / látja, mégsem érti anyját, s az egészet. / Jaj, csak én tudom mivé lett / káprázat, élet-ígéret!” (Káprázat, élet-ígéret)

A végtelen tükre az emberihez viszonyított abszurd létezésbe illeszti bele, a hódolattól a tragikai felfogáson át, s személyre szólóan, az eminens kérdést: mivé is lett valóban: káprázat, élet-ígéret? A kötet konkrét alkotói sorsok, sorsalkalmak, életpillanatok, lelkiállapotok lírai mélyelemzése. Életek rajza egy költőtől, s az ő érett írásnívójától soha vissza nem esve – olykor pedig a líraiság legmagasabb alakjában. És írástárgyul mennyi nemcsak áhítatgerjesztő, hanem asszociatív, korszakok ikonjául vehető beszédes név – találomra egynéhány: Kodály Zoltán, Tóth Árpád, Babits Mihály, Radnóti Miklós, Weöres Sándor, Hantai Simon, Szalay Lajos, Konok Tamás,

Láthatni: művészeknél jár, azok legbelsőbb szobáiban az az íráskép szerint prózának tűnő költészet, amely a munkáról, a létrehozott értékről, közös életélményekről ad kivált hatásos és jelentőségteljes hangokat, de több is ennél. Noha a szerző a fogalmazás apropóján többnyire egy-egy másik személy kvalitásában úszik, kiváltságos pillanataiban (jó, hát nevezzük így:) versprózája, amellett, hogy gyorsportré, alkotott elemzés, meghajlás ősök, társak előtt, az érték előtt – a legeredetibb ráadás is: tudniillik rendszerint a hiteles és szenvedélyes önfeltárás tetőpontját éri.

Kelemen Lajos   

 

Juhász kötetKossuth Kiadó

Budapest, 2015

158 oldal, 2990 Ft

 

 

 

 

 

 


Címke: , , , ,
2021.05.07 - tiszatáj

LÁNG ZSOLT:
BOLYAI – REGÉNY CSILLAGPORBÓL, FORRADALOMNYOMOKBÓL
Láng Zsolt új regénye a világhírű erdélyi matematikust, a nemeuklideszi geometria feltalálóját megidéző Esterházy Péter-idézettel nyit. A Bevezetés a szépirodalomba mottóként citált szöveghelye azért is fontos a 2019-es mű értelmezésében, mert több szempontból kijelöli azt a kontextust, azt a szöveghagyományt és prózapoétikát, azt az eredetet, amiből a Láng Zsolt-i textus megszülethetett, és azt a szerkezetet, amelyben az ő nemeuklideszi (?) tere működik… – BENCSIK ORSOLYA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.05.04 - tiszatáj

Jóllehet 1901-ben Párizsban modern esztétikai kurzusokon vett részt, a festészet és a művészettörténet területén Apollinaire autodidakta volt. Ám kitűnő ízléssel, ösztönösen ráérzett minden újra, azonnal meg tudta ítélni valamiről, hogy az valódi érték vagy sem. Úgy érezte, hogy küldetése van, támogatnia kell azokat a művészeket, akik egyfajta új esztétikát képviselnek a szokványos, idejét múlt festmények alkotóival szemben […]

Tovább olvasom >>>
2021.05.02 - tiszatáj

A címmel kapcsolatban sok mindenre asszociálhat az ember. Többek között Szabó Magda Az ajtó c. regénye, illetve színpadi változata is eszünkbe juthat. A címbe emelt tárgy ráadásul ősi szimbólum is, és a mögötte meghúzódó valóság titkai mindig izgalmasak. Az ajtó mögött ott lehetnek a múlt emlékei, vagy éppen olyan dolgok, amelyek nem tartoznak a külvilágra. Gömöri György kötetcímadó verse is számos értéket rejt… – BAKONYI ISTVÁN KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.05.02 - tiszatáj

GÖMÖRI GYÖRGY: ERDÉLYI ARCOK
Gömöri György hatvan év költői terméséből válogatta össze azt a három tucat verset, amelyek elszakíthatatlanok Erdélytől, pontosabban szólva Erdély atmoszférájától, történelmétől, a magyar szellemi életben betöltött szerepétől, illetve az ott élő magyar kisebbség helyzetétől. A jól átgondolt kötetkompozíció kétséget sem hagy a költő személyes kötődése felől, ám nem csupán Gömöri Erdély-képét ismerhetjük meg a verseken keresztül… – BARÁTH TIBOR KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.29 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS PÉTERFY GERGELLYEL AZ IRODALMI TEHETSÉGGONDOZÁSRÓL
Az Akadémiánk online folyóirata, a Felhő Café biztosít bemutatkozási, publikálási lehetőséget a hallgatóknak és a lap Facebook-oldala élő adásokhoz, beszélgetésekhez, felolvasásokhoz nyújt több tízezer olvasót elérő felületet. Rendszeres kapcsolatban vagyunk kiadókkal, a végzett hallgatóink köteteit kiajánljuk, több végzett hallgatónk kötete jelent már meg a Librinél, az Álomgyárnál és a Kalligramnál… – PÁNCZÉL ANDRÁS INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.27 - tiszatáj

SZANISZLÓ JUDIT: LELI ÉLETE
A regény felütése úgy szól: „Egy fotó leírása következik”. De a fotók sokszor hiányoznak, a hangfelvételeket tartalmazó kazettákra pedig popslágereket vettek rá. Pontosan ez a nemrögzítettség, ez a hiány biztosítja a családregény megírásának lehetőségét: fotók és hangfelvételek véletlenszerű sorrendben, amelyek nem a referencialitásból merítik hitelüket, hanem abból, hogy az elbeszélő számára ugyanabban a „dobozban” foglalnak helyet, vagy foglalnának helyet, ha léteznének… – BOCSIK BALÁZS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.23 - tiszatáj

AZ IFJÚ NYOMOZÓ
Amennyire könnyednek tűnik a plakát, netán a cím alapján, olyan megkapó és rejtett tartalékokkal bír Evan Morgan bűnügyi mozija, 2020 egyik legnagyobb meglepetéssikerét eredményezve… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.23 - tiszatáj

Székely Örs kapta idén a Makói Medáliák irodalmi díjat, amelyet 2005-ben a József Attila-emlékév alkalmából alapított Makó város önkormányzata. A díj célja, hogy Makó városa támogassa az elsőkötetes költőket, ahogyan az egykor József Attilával is történt… – JANÁKY MARIANNA INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Normal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő