„Az lesz, aminek lennie kell”

BUDAPEST BÁBSZÍNHÁZ: HOLLE ANYÓ

A Budapest Bábszínház egy sokak által ismert, és sokszor újramesélt történetet választott legújabb előadásaként. Az óvodásoknak és kisiskolásoknak szóló Holle anyót április 21-én mutatta be a színház a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében. A Grimm-testvérek meséjének színpadi adaptációját Szabó T. Anna, Kuthy Ágnes és Gimesi Dóra készítette, a mesés látványt pedig Hoffer Károly tervezte.

Finom és meseszerű az előadás nyitóképe. „Békebeli” kisvárost látunk, ahol jönnek, mennek a figurák. „Tiszta bábszínház” ez az előadás, ahol a választott technikáknak köszönhetően a mozgatók nem láthatók, csak a mese csodája jelenik meg a nézők szeme előtt. A földi világban marionett bábukkal találkozunk, az égi világban pedig pálcás (vajang) bábuk jelennek meg. A profi színpadtechnika lehetővé teszi, hogy hangsúlyosan elválasztódjon a lenti és a fenti világ, a Föld és az Ég. A középső vastag havas rész takarja a bábművészeket, ez a választóvonal a valóság és a mese között.  Ez a színpad mozgatható része is, ami mindig arra indul el, ami éppen hangsúlyosabb jelentést kap a történetben. A lenti világban él Bella, az árva lány, akit gonosz mostohája és mostohatestvére gyötör és sanyargat. A fenti világ a félig tündér, félig boszorkány Holle anyóé, aki kézben tartja a világ körforgását, felel az évszakok váltakozásáért, és őrzi a természetet.

A lenti és a fenti világot az a kút köti össze, amibe a szép és kedves Bella az orsóját keresve beleugrik. A színpadon a kút megnyúlik, alagúttá válik, és felér az égbe. A való világból történő átmenet nemcsak a mese részét képezi, hanem ez az alagút ad lehetőséget a bábtechnika változtatására is: a marionett bábu pálcás bábuvá változik az Égben. A fenti világban Bella először a kenyerektől duzzadó kemencével találkozik. A kemence, mint a dzsinn az Aladdin című musicalben, életre kel, táncol, énekel, bohóckodik. Szabó T. Anna humoros dalszövege és Bella Máté vagány zenéje kizökkentik az orsóját kereső főhősnőt és a nézőt szomorúságából, és mesés, csodás világba kalauzolják a jelenlévőket.

A táncoló kemence után Bella megismerkedik a gyümölcsétől roskadozó almafával. A lány segít leszüretelni a gyümölcsöt, jutalma pár nyugalmas pillanat lesz a fa tövében.

A pihenés után folytatódik a vándorlás, és Bella megismerkedik Holle anyóval. Holle anyó figuráját látva mintha a Csillagok háborúja Yoda mestere jelenne meg a színpadon, humorával is emlékeztet az idős jedi mesterre. Az idős jedi lovag a természet erejével tudja mozgásra bírni a körülötte lévő tárgyakat, ahogyan Holle anyó is. Táncol a színpadon a seprű, a lapát és a poroló, kergetik a még tapasztalatlan Bellát. Yoda mester és Holle anyó is bottal jár, a bot különleges erővel bír a kezükben, ha szükséges, megrenget eget-földet. Ugyanaz az ősi erő és tudás hatja át az idős hölgy jelenlétét, mint az idős jedi lovagét. Bella is olyan, mintha Holle anyó padavanja lenne, a korosodó, nagy tudású mester és tanítványa jelenik meg a színpadon. Ágas-bogas haja, nagy levelekkel takart mellkasa, és csillagokkal szórt szoknyája miatt mintha fordítva jelenne meg rajta a lent és fönt. Holle anyó alakjában felfedezhetjük a jóságos nagymamát, aki hagyja, hogy Bella úgy végezze el a kiszabott munkát, ahogy szeretné. Szabadságot ad neki, megdicséri és megjutalmazza, ha jól végezte a munkáját.

Holle anyót Kovács Marianna bábszínész játssza, beszéde együtt él a figurával, mintha az ő hangjára készült volna a báb. A szorgalmas lányt alakító Payer Alma Virág hangja kedvességet áraszt, kecsességgel ruházza fel Bella szép bábuját. Spiegl Anna, a lusta Ella szerepében úgy játszik a hangjával, hogy sipítozásán jókat kacagnak a gyerekek a nézőtéren. A bábszínészek „jelenlétén” az is érződik, hogy biztos kézzel birtokolják a szükséges technikát. Megbújva a paraván mögött, rutinosan mozgatják a hosszú zsinóron lógó marionett bábukat, és a néző könnyen mozog együtt velük a vajang bábokra át. Legyen szó akár a gonosz mostoháról, vagy az ellentétes természetű lányokról, vagy magáról Holle anyóról, a bábuk szinte önálló életre kelnek, és a kivételes színészi játéknak köszönhetően saját személyiséget kapnak a figurák.

Az első felvonás azzal zárul, hogy Bella aranyruhában visszatér otthonába, és a gyerekek hangos „wow” kiáltással fogadják az átváltozást. A második felvonásban megismétlődik a történet, a lusta Ella haszonlesés céljából végigjárja ugyanazt az utat, mint mostohatestvére az első részben. Csetlései, botlásai, haszontalansága olyan humorral fűszerezve jelenik meg a színpadon, hogy a nézőben fel sem merül, hogy ugyanazt az eseménysort látja, mint az előző felvonásban. A nézőtéren ülő gyerekek hangosan kacagnak, amikor az almafából mókás kukacok bújnak elő, hogy megbüntessék a rest Ellát, amiért nem szedte le az almákat, a kemence ismét dalra fakad, de most dühösen táncol, hiszen elégtek a kenyerek. Holle anyó sem az a tündi-bündi nagymama, aki kakaóval kínálta Bellát az első részben, hanem megbünteti Ellát semmirekellősége miatt. A gyerekeket sodorja a történet, minden mozzanatra reagálnak: nevetnek a táncoló takarítóeszközökön, elámulnak, amikor a színpad mozogni kezd, kicsit megijednek, amikor Holle anyó mérgében úgy földhöz veri a botját, hogy szinte beleremeg az egész világ. A közel kétszer 40 perc maga a varázslat, az egész nézőtéren érződik, hogy amit látunk, működik a gyerekek és felnőttek körében egyaránt.

Az előadás nem akarja újraértelmezni a mesét, nem kíván mást megmutatni, mint amiről valójában szólhat: a jó és szorgalmas lány elnyeri jutalmát, a lusta és gonosz pedig megkapja méltó büntetését. A versekkel és zenével újramesélt történet nem téríti el a prózai színházat a musical irányába, mindig a helyzetnek megfelelően érkeznek a dalok. A Holle anyó egy izgalmas történet, ami a 21. században is fontos gondolatokat közvetít óvodások, kisiskolások számára az alapvető példázatosságon kívül is, például a természet változásáról, hiszen minden gyerek kíváncsi arra, hogy miért és hogyan váltakoznak az évszakok, és hogy honnan jön a hó. A darab mindenféle didaktikus célzat nélkül ábrázolja a háromgenerációnyi női szerepet. Találkozunk a szép, kedves, árvaságra jutott Bellával, a csúnya, ostoba mostohatestvérével, Ellával, a gonosz mostohaanyával, és a Földanyát megszemélyesítő Holle anyóval, aki nagymamaként bánik a lányokkal, és ellenpontot mutat a földi világ elrettentő anya figurájával.

Az előadás legfontosabb hozadéka mégis talán az, hogy mindennek megvan a maga ideje, annak is, hogy a mesét újra átéljük, ahogy a kislányom kérte az előadás végén: „Anya! Nézzük meg még egyszer!”

„A világban rend lesz megint,
zajlik minden törvény szerint.
Az lesz, aminek lenni kell:
a virág nyit, a mag kikel,
hull a levél, hull a hó,
így akarja, így kívánja,
így várja Holle anyó!”

Pákozdi Petra

Fotó: Éder Vera – Budapest Bábszínház

Budapest Bábszínház: Holle anyó

Színpadra alkalmazta: Szabó T. Anna, Kuthy Ágnes, Gimesi Dóra