Tegnap ismét a youtube-on kalandoztam, és megnéztem az 1998-as Moby Dick végső vadászatjelenetét. Valósággal lenyűgözött, amin mindig is gondolkodtam, de még soha nem írtam le.
Mire gondolok? Arra, hogy ez a bálna mehetne, amerre akar ebben az óriási óceánban, üldözői soha nem találnák meg. És mégis ott fújtat előttük, nem merül alá, nem változtat irányt, nem rázza le őket.
Bármilyen különös, azt gondolom, hogy a zsákmány(nak remélt) állat útvonalát a vadász szabja meg, s erre éppen a bálnavadászat a legjobb bizonyíték, hiszen a szárazföldön nincs hova bújni, míg a vízben nagyon is van, főleg az emberrel szemben, aki képtelen úgy üldözni a bálnát, mint egy kardszárnyú delfin. Illetve lenne hova bújni, ha az állat még tudna gondolkodni. Erre azonban még egy olyan fenevad, mint Moby Dick a maga „pokolian eltökélt vadság[ával]”, még az sem képes.
Mert a vadászatban az a rettenetes és érdekes, hogy a vadász szabja meg. Nem a vad felkeresésére, becserkészésére gondolok, sem arra a pillanatra, amikor esetleg nekiront üldözőjének, mint Moby Dick, aki nemcsak Ahabot, hanem Ishmael kivételével az egész legénységet elpusztítja. Hanem mondhatni a klimaxra, a vadászat legizgalmasabb és legfélelmetesebb szakaszára. Az üldözés, történjék bár szárazföldön vagy vízen, az üldöző irányítása alatt történik.
A puszta mozdulattal, amellyel a vadász kiválasztja áldozatát, már utat és ezzel mondhatni státust is szab neki. Azontúl a zsákmány egy tekintet rabja, még akkor is, ha nem tud róla, vagy ha ideig-óráig képes is elrejtőzni előle. Nézzünk csak meg egy természetfilmet: a bivalycsordának el sem kellene szaladnia az oroszlánok elől, akárhányan vannak is, mégis trappolva rohannak, s közben a nőstény oroszlánok már ki is választották a gyengébb vagy megsebesült példányt. Az atavisztikus félelem a génekben van, ahogy az atavisztikus robbanékonyság is.
Ahab már a szagát is megérzi Moby Dicknek, annyira eggyéforrott vele: nemcsak az ő, akit üldöz, hanem a sorsa, mi több, a végzete is. És amikor Ahab meghal, valamiképpen elpusztul Moby Dick is, hiszen az ő története csak addig volt érdekes, amíg Ahab üldözte. A zsákmánynak nem lenne története a vadász nélkül.
Demény Péter
