Tiszatájonline | 2017. május 14.

Kormányos Ákos versei

felnyitlak.
vérmeződ monoton dörömbölését,
szikém éles sercegése bolondítja.
sejtjeid között, a préselhetetlen rést,
kérdés nélkül tágítom.
szuverén tested, játékomként használom.
kisujjam, lezúduló folyamodba döföm,
hogy érezhessem ízed.
sós vagy, ahogy sós vagyok én is,
és ahogy sós belül minden,
amit szeretni érdemes.
[…]

Felnyitlak

felnyitlak.

vérmeződ monoton dörömbölését,

szikém éles sercegése bolondítja.

sejtjeid között, a préselhetetlen rést,

kérdés nélkül tágítom.

szuverén tested, játékomként használom.

kisujjam, lezúduló folyamodba döföm,

hogy érezhessem ízed.

sós vagy, ahogy sós vagyok én is,

és ahogy sós belül minden,

amit szeretni érdemes.

remegő, nyitott panorámakép vagy.

a nap, ahogy rásüt nyitott testedre,

szabadon lélegző szerveidre,

még sohasem voltál ennyire gyönyörű.

nyitott könyv vagy, szinte olvaslak.

majd hirtelen, a sorok közé nyúlok,

míg a rideg szöveten túl, el nem érem a lelked,

mint mikor a szíved indítják újra, puszta kézzel.

ne félj, vigyázok rá, még óvszert is húzok hozzá.

érzem magányos vagy,

ahogy magányos vagyok én is,

és ahogy magányos körülöttünk mindenki,

kinek a lelkét érdemes megérinteni.

Paraván mögött

ketten írjuk ezt a verset,

te onnan,

a paraván mögül lüktetéseddel,

és én, a választón innen

teljes valómmal,

mert ott vagy,

nem látlak, de érezlek.

játszótérnek használlak,

ahogy a levegő apró molekulái

másznak légcsöved létráin,

véred plazmája, játszik a körhintán,

ahogy gondolataid kergetik egymást,

egyre gyorsabban és gyorsabban.

tudom hogy ott vagy,

és te is tudod, hogy én itt,

hallgatod, amint szívem libikókázik

játszótereden, ahogy vágyakozik utánad.

csak árnyad látom innen,

de többet tudok tested működéséről

mint aki ezt a falat közénk húzta,

megakadályozván, hogy a sejtjeim

közötti résbe sejtjeid behatoljanak,

de szemeim folyton bőrünk határait fürkészik,

ezt a finom, varázslatos paravánt,

hogy átlátszó szövetein

néha napján

megpillanthassanak.

(Megjelent a Tiszatáj 2017/1. számában)