„A mobilod is a tested része”

BESZÉLGETÉS
A TECHNOLÓGIA URALMÁRÓL

A legújabb filozófiai trendeket és a technológia valóságátalakító hatását ismerheti meg az, aki ellátogat az Andrássy úti Platán-Latarka Galériában rendezett szabadegyetemre május 3-án este 6 órakor. A Lengyel Intézet galériájában Nemes Z. Márió költő-esztéta, Horváth Márk és Lovász Ádám filozófusok adnak elő a 19. században végbement társadalmi gyorsulásról, mely elindította azt a valóságátalakító folyamatot, mely napjainkra is kihat.  

Miért érdekel titeket a technológiai fejlődés és társadalmi gyorsulás mint jelenség?

Lovász Ádám: A gyorsulás azért foglalkoztat miket, mivel a mindennapokban folyamatosan tapasztalni a jelenlétét. Az emberi társadalmakban a gyorsulás mint kényszer jelenik meg. A technológiai fejlődésnek ugyanis van egy önálló tempója, ami arra kényszeríti az embereket, hogy azok „utána fussanak”, megpróbálják azt beérni. A technikai fejlődés egy önálló erővé válik.

Horváth Márk: A technika és a társadalmi gyorsulás meghatározza a mindennapjainkat. A közlekedési eszközöktől kezdve a telekommunikációs eszközökig. Például egy újságírónak interjú közben már nem papírra kell jegyzetelnie, hanem a mobiljával képes rögzíteni a beszélgetést. A szöveg azonnal visszahallgatható, felgyorsítható lesz. Mi, emberek azonban nem tudunk lépést tartani ezzel a tempóval. Amikor a munkánkban, a napi tevékenységeinkben megállunk, és kívülről próbáljuk szemlélni a gyorsulás jelenségét, akkor érezzük a gyorsulást kifejezetten horrorisztikusnak. A 21. században pedig már nem tudunk anélkül a társadalomról gondolkodni, hogy ne nézzünk szembe a társadalmi gyorsulás jelenségével.

Könyvetek is megjelent a témával kapcsolatban Felbomlás és dromokrácia címen. Hogyan elemzitek benne a gyorsulás folyamatát?

Lovász Ádám: A könyvben a technikai és a társadalmi gyorsulást a 19. század elejétől követjük nyomon a 21. századig. Három korszakot vizsgálunk: az elsőben a 19. és a korai 20. században megjelenő gyorsulási diskurzust mutatjuk be, a második rész a posztmodernt járja körül, a harmadikban pedig a kortárs gyorsulás-elméleteket vizsgáljuk.

Horváth Márk: Már a 19. és a 20. század gondolkodóinak a műveit is áthatotta a gyorsulás diskurzusa. Ezért a kötetünkbe olyan szerzőket igyekeztünk válogatni, akiknek nemcsak egy-egy rövid szövegében tűnik fel a gyorsulás mint jelenség, hanem a gyorsulást általánosabb szinten is problematizálják, az végigvonul az életművükön.

A gyorsulás szemszögéből vizsgálták a társadalmat

A május 3-ai első előadásotokban a 19. századot veszitek górcső alá. Szóba kerül Marx, Simmel, a dadaisták és a futuristák. Ezek szerint szociológiai és művészeti szempontból egyaránt bemutatjátok a változásokat?

Lovász Ádám: Arra törekedtünk, hogy az előadás interdiszciplináris legyen, vagyis szerettünk volna több tudományterületet lefedni. Így jobban bemutatható a 19. század és a 20. század elejének korszelleme, kulturális reflexiója. A futuristák például eltüntették a művészeti ágak közötti határvonalakat, ezért is válnak a festményeik dinamikusabbá, mozgóképszerűvé.

Nemes Z. Márió: Továbbá az avantgárd más irányzataiban, a futuristák mellett a konstruktivistáknál is meghatározó szerepet kap a gépkultusz és a hozzá kapcsolódó gyorsulás metafora. Ezért sem állíthatjuk, hogy a mi előadásunk csakis napjaink gyorsulásával foglalkozik, hiszen a toposz már jóval korábban, a modernitás megszületésével együtt megjelent. A gyorsulás értelmezhető egyfajta forradalomként. Továbbá a forradalom fogalmában is benne van a gyorsulás-mozzanat. Beszélhetünk a nagy francia forradalomról, a 19. századot átívelő romantikus forradalmi mozgalmakról és a hozzájuk kapcsolódó esztétikai ideológiákról is. És ha már Marx neve előkerült, nagyon érdekes, hogy a Kommunista Kiáltványban van egy rész, melyben a filozófus megfogalmazza, hogy a mozgalomnak reagálnia kell a kapitalizmus gyorsulására is, miközben a régi rend, a feudális, rendi mozzanatok elpárolognak. Marx a Verdampfen szót használja, vagyis arra utal, hogy a korábbi mozzanatok gőzzé válnak, mely egyértelműen egy gőztechnikai metafora. Az első előadásunkban ezért lesz számunkra fontos a gőzmozdonyok, a vonatok megjelenése. A vonat a technológiai szimbóluma a 19. századi gyorsulás diskurzusnak.

A vonat mint gyorsulás szimbóluma

A második, május 24-ei előadás témája a posztmodern. A téma kapcsán mely szerzők gondolatait mutatjátok be?

Lovász Ádám: A legfontosabb Paul Virilio francia filozófus, mivel ő alkotta meg a dromokrácia kifejezést, melyet a következőképpen lehet leírni: a sebesség uralma a társadalom felett.

Horváth Márk: A modernitás mögött álló tendencia, közös nevező a gyorsulás. A gyorsulás társadalmi változásokat indukál, melyek eredménye Virilio szerint a további gyorsulás. A technológiai innovációk a háborúval és a munkaerőpiaccal is szorosan összefüggnek. A technológia fejlődésével egyes munkák feleslegessé válnak, az ember feladatát és a helyét a gép veszi át.

Az 1995-ben megjelent Páncélba zárt szellem című animációs filmben is arról beszélnek az egyes szereplők, hogy kinek hány százalékban gép a teste.

Nemes Z. Márió: Manapság is csak százalékokról tudunk beszélni. A mobilod is a tested része. Ez a tény bizonyos százalékú kiborgizációt jelent. A telefonon ráadásul ott van az internet és a szociális média, a Facebook, mely a felhasználótól folyamatos visszacsatolást igényel. A Facebookhoz a létezésed hozzá van kötve. Folyamatosan reagálni kell, a reakcióidő pedig csökken, a kommunikáció felgyorsul. Mindez egy teljesen más észlelési helyzetet hoz létre. Újfajta érzéklettant, ismeretelméletet eredményez.

Horváth Márk: A folyamat már valójában az iparosodással elindult. Virilio a gyorsulást egy tömeges proletarizációként írja le, mivel egy közös nevezőre hozza az embereket. A gyári munkás is egy meghosszabbodása a munkagépnek. Ez a folyamat azonban nem felszabadítja, hanem leépíti az embert.

Nemes Z. Márió: A jelenkor másik problémája, hogy a szociális média az értelmezés lehetőségét is csökkenti. A posztokra lájkokban reagálunk, melyek bináris kódok. Sőt, a lájkolás még a kommentelést is visszafejleszti. Új jelenség a Facebook-cseten, hogy már a cseten leírt sorokat is tudod egyenként lájkolni.

Batou, a tested hány százalékban eredeti? – Páncélba zárt szellem (1995)

Ezek a fejlemények pesszimizmusra adnak okot?

Nemes Z. Márió: Én nem vagyok pesszimista. A kérdés az, hogy ki milyen következtetéseket von le. Lehetséges egy techno-pesszimista álláspont, és lehetünk derűlátóak is. Én kritikus vagyok, de elfogadom a változást. El kell fogadnunk, hogy a kultúrának új meg új figurációi jönnek létre. Én nem vagyok biztos abban, hogy a változások miatt maga a kultúra leegyszerűsödne, hiszen lehetséges, hogy olyan új terek nyílnak, melyek kompenzálják ezt a leegyszerűsödést. Az új terek új komplexitást hoznak magukkal. Például olyan új művészeti alkotások születnek, melyek rákapcsolódnak, reagálnak a legújabb jelenségekre. A poszt-internet art műfajában alkotó képzőművészek például olyan műveket hoznak létre, melyek az internet médiumára, a technológiai gyorsulásra, virtualitásra reflektálnak.

Lovász Ádám: Én úgy érzem, hogy a gyorsulásnak rendkívüli veszélyei vannak, de meg kell találnunk benne azokat az egérlyukakat, melyekben képesek vagyunk fennmaradni. Jacob Burckhardt svájci művészettörténész szerint a történelem kutatása olyan, mint a viharok kutatása. A történelemben a válságok felfoghatók negatívan, de a válságok egyben katalizálják, felgyorsítják a társadalmi változásokat is, melynek vannak pozitív és negatív hátulütői is.

Horváth Márk: A gyorsuláshoz én negatívan viszonyulok, de a gyorsulásban benne rejlik egy felszabadító erő is. A negativitást én élvezem. A gyorsulás keltette ellentmondásokat én nem akarom feloldani, erre nem vagyok képes. Ha egy kutató a jelenünk kaotikus világát akarja leírni, már nem szolgálhat olyan általános képletekkel, mint anno Kant vagy Leibniz.

A folyamatos technológiai megújulások következtében hogyan változik meg a valóság?

Horváth Márk: A jelenkori változás jól magyarázható a francia filozófus, Baudrillard szimulákrum fogalmával. A való világot lemásoló szimuláció visszahat a valóságra, sőt bizonytalanná teszi azt. Napjainkra a szimuláció alakítja a valóságot. Ráadásul Baudrillard szerint a folyamat már a reneszánsz korától elkezdődött.

Nemes Z. Márió: Én egy művészetszociológiai jelenséget említenék. Napjainkra a művészet online jelenléte abszolút meghatározó. A kortárs művész már nem úszhatja meg, hogy ne használja a Facebookot vagy más online felületeket a művei és önmaga népszerűsítésére. Vagyis a művészeknek a szerepüket már virtuálisan is fel kell építeniük. Már egy felolvasóest kapcsán sem az a lényeg, hogy mi történt az adott esten, hanem, hogy mit osztottak meg róla a Facebookon.

A felolvasóest egy képpé redukálódik.

Nemes Z. Márió: Pontosan. Egy felolvasóest, mely egy élő esemény lenne, mely azért van kitalálva, hogy a szöveg textualitásából kilépjünk, és egy élő, testies élményt éljünk át. A virtualizáció viszont ezt az élményt is bekebelezi. Már nem érdekes, hogy ki mit olvasott fel, hanem az az érdekes, hogy az eseményről milyen képek, lájkok, kommentek érkeznek.

De azért a Platán-Latarka Galériában tartott előadásotokra érdemes élőben is részt venni?

Nemes Z. Márió: Mindenképp. Már csak azért is, mert mi szeretnénk meghaladni a klasszikus előadásmódot. Az előadásunk egy performance lecture lesz, mely inkább fog hasonlítani egy színházi előadásra, mintsem egy száraz akadémiai tanórára.

P. Szabó Dénes

Előzetes regisztráció a [email protected] címen.

A további előadások május 24-én és június 7-én lesznek. Bővebb információ: https://polinst.hu/node/11135

Borítókép: Nemes Z. Márió költő-esztéta, Horváth Márk, Lovas Ádám filozófusok