06.30.
| Grand Café – Gurubi Ágnes Szív utca című regényének bemutatója >>>
06.19.
| A Tricikli Fesztivál részletes programja >>>
06.09
| Grand Café – Ráolvasás 06. – Krusovszky Dénes: Áttetsző viszonyok >>>
06.08.
| A Szőke Óceán – Szépírók a Vígmatrózban >>>
05.27.
| Isteni testek – kötetbemutató >>>
05.17.
| Munkácsy-díjas festőművész kiállításával nyit újra a REÖK >>>
05.14.
| Online Túlélősóval jelentkezik Szegedről a MASZK Egyesület >>>
04.06.
| Bálint Ádám: Fóliók >>>
03.19.
| Civilként az állam működési hézagaiban – L. Ritók Nóra előadása >>>
 TiszaLINE Szalon

05.17.
| Középiskolások irodalomról – szóval, képpel >>>
06.03.
| Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!) >>>
06.03.
| Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei) >>>
06.02.
| Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája) >>>
06.04.
| Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017) >>>
04.28.
| Előkerültek Pilinszky álmai >>>
04.27.
| PesText 2021 – Négyszázezer forint összdíjazású irodalmi pályázat >>>
04.26.
| A nomádok földje kapta a legjobb film Oscarját >>>
| Tandori Dezső: Szellem és félálom >>>

Acsai Roland, Fenyvesi Orsolya, Lanczkor Gábor, László Liza, Maurits Ferenc, Németh Zoltán, Mary Oliver, Veszprémi Szilveszter versei
Molnár Lajos, Tarcsay Zoltán prózája
Tőzsér Árpád naplójegyzetei
Balázs Katalin, Balogh Gyula, Kelemen Zoltán, Milián Orsolya tanulmánya
Diákmelléklet: Gerencsér Péter a Jókai-regények filmes adap­tációiról

>>>

VERSENY A SZEGEDI EGYETEM FENNÁLLÁSÁNAK
100. ÉVFORDULÓJÁRA
Az SZTE Gyakorló Gimnázium és Általános Iskola magyar nyelv és irodalom munkaközössége áprilisban irodalmi vetélkedővel ünnepelte a Szegedi Tudományegyetem kettős – a szegedi egyetem létrejöttének 100 éves, illetve a szegedi „összegyetem” megalakulásának 20 éves – évfordulóját. Az eseményhez kapcsolódóan a gimnázium az elmúlt év őszén 3 fordulós irodalmi pályázatot hirdetett középiskolás diákok számára […]

>>>

Ameddig az elemző szeme ellát
2017.04.26 - tiszatáj

LENGYEL VALÉRIA: ELFORDÍTOTT LÁTÓHATÁR

A feladat, amire Lengyel Valéria doktori disszertációból kinőtt könyvében vállalkozott, nem szorul indoklásra: a Nemes Nagy Ágnes-életmű térbeli viszonyokban, a térbeliség le- és megképezéseiben rendkívül gazdag. A kötet hiánypótló, hiszen komolyabb és fókuszáltabb vizsgálódást eddig senki sem végzett ezen a területen. Érdekes egybeesés, hogy szintén 2015-ben egy másik monográfia is megjelent a költőről (Z. Urbán Péter: Az önreflexió mintázatai Nemes Nagy Ágnes költészetében. Ráció, Budapest, 2015.).  Az életmű tehát jelen van.

A rövid, de tömör és lényegre törő felvezetésben Lengyel Valéria bemutatja az irodalom-és kultúratudományok (magyarra csak bajosan ‘a térbeliség fordulata’-ként fordítható) ‘spatial turn’-jét, annak fontosabb alakjait, műveit, állomásait, majd mindezen elméleteknek a Nemes Nagy-életműre való applikálhatóságát, az ezek mentén megnyíló új interpretációs lehetőségeket.  Magukat a – könyv legnagyobb részét kitevő – verselemzéseket a rekonstruálható kronologikus sorrendet mellőzve saját szempontjai, vizsgálódási irányai mentén öt fejezetre osztja a szerző: A látás és a tér, Az emberi test és a tér, Az emocionalitás és a tér, Térbeliség a versképen. A felszámolt és megmutatkozó közöttiség, valamint Az emlékezés és a tér. Nemes Nagy Ágnes prózaversei. Mindez nagyfokú következetességről és precizitásról tanúskodik. Ugyanez elmondható a fejezetek (és nem egyszer az alfejezetek) felépítéséről: az elemző részeket jellemzően a magyar-és idegen nyelvű szakirodalmat, elméleteket viszonylag széles körben számba vevő felvezetés előzi meg, egy rövid összefoglalás vezeti le, és a szerző magukban az elemzésekben is kellő mértékben meglevő hivatkozási hálóval lefedett kontextusban pozicionálja saját véleményét. Ez az erény vezet el a könyv első feltűnő hibájához is, az említett felvezetések ugyanis gyakran egy teljesen naiv olvasót feltételező, iskolás alapossággal járják körül a témát. Ez megjelenhet evidenciák sulykolása formájában („[…] nincs irodalom írók és költők nélkül, tehát a szerző személyiségének is van hatása. Egy robot, például Enzensberger Költészet-automatája által generált szövegek érdekesek lehetnek, de irodalmi jelentőségük megkérdőjelezhető, mert nem az ember világából születtek, s nincs mögöttük egzisztenciális tapasztalat és emberi törekvés.” (42.)), vagy azokban az esetekben, amikor az adott elemzési szempontot annyira távolról tájolja be, hogy az már egy tudománytalan, közhelyekkel terhelt szöveg benyomását kelti („Az információs társadalom vizualitása eleve passzivitásra szoktat, s a sporttal, a tánccal, vagy a meditációval ellentétben nem ösztönzi a saját testhez való viszony javítását vagy a saját testiség jelentőségének felismerését.” [90.]). Ezekhez hasonló általánosítások az elemzésekben is gyakorta felbukkannak. A kötet a szakirodalom jelentős részét németül idézi, és noha ez dicséretes alaposságra vall, az eredetileg nem német nyelven íródott szövegek (Bahtyin, Lotman, Merleau-Ponty) esetében elvárható lenne egy következetesebb stratégia az idézetek nyelvét illetően.

Jó meglátások ugyanakkor kétségkívül szép számmal akadnak: meggyőző például, ahogyan az Emberi test és a tér című fejezetben (87–132.) a Maurice Merleau-Ponty nevéhez köthető prereflexív test, és Nemes Nagy költői nyelvének testreprezentációi közti para­doxi­kus viszonyt, párhuzamokat és ellentéteket tárgyalja. Üdítően hatnak az olyan, látszólag apró észrevételek, mint az A női táj elemzésekor felfedett mitológiai konnotáció (108.): Európa egy elrabolt főníciai királylányról kapta a nevét, a versben az antropomorfizált táj egy XVI. századi német térképen nő alakjában megjelenő Európával gyakorlatilag megegyező testhelyzetben van, és a lírai én a „Hungaria”-nak megfelelő testtájára pozicionálja magát. (Ugyan­akkor van miért kárpótolnia: A távozó című vers (84–86.) „Hogy visszanézett, nem volt arca már” idézett sora két hasonló jellegű konnotációval is bír: a bibliai Lót felesége, valamint a Rilke-páhuzam miatt különösen jelentős Orpheusz-Eurüdiké-mítosz. Egyikről sem történik említés.) Az Egy pályaudvar átalakítása elemzése (194–212.) több kiemelkedően jó és markáns észrevételt tartalmaz: a pragmatikai nézőpont fontosságára, a versben megjelenő beszédaktus metapoétikus jellegére, valamint egy fontos Rilke-intertextusra egyaránt rávilágít. Erős a Között elemzése (175–190.) is: az életmű hangsúlyos, sokszor tárgyalt darabját külön fejezetben, a szöveg materialitása, a verskép, az írásjelek egyszerre demonstratív és per­formatív jelenléte felőli megközelítésben vizsgálja a szerző, ami egy valóban új és innovatív nézőponttal gazdagítja a vers eddigi interpretációs panorámáját. A konklúzió példás eleganciával és meggyőző erővel bír: „A térbeli közöttiség konstans jelenlétét […] poetolo­gi­kusan is lehet érteni, mintha a szöveg azt érzékeltetné, hogy az irodalmi szöveg a szemantikai tér bizonytalanságával szemben csak materialitásával tud biztos(abb) értelmet kínálni.” (190.)

A nemi szerepek felől vizsgálódó alfejezet (132–152.) kapcsán ideológiai állásponttól függetlenül felvetődhet a kérdés: noha közvetetten köthető a térpoétikához, szükséges-e a téma ilyen hangsúlyos reprezentáltsága egy alapvetően térpoétikai monográfiában? Ugyan nem a könyvben idézett Hélène Cixous vehemenciájával (Hélène Cixous: A medúza nevetése, ford. Kádár Krisztina = Testes könyv II., szerk.: Kiss Attila, Kovács Sándor, Odorics Ferenc. Ictus, Szeged, 1996. 357–380.), de ezen verselemzések jelentős részében (pl.: Hamutartó [138–139.], Kurvák [146–148.], Vázlatelemek az Ekhnáton éjszakájához [148–149.]) a morális szempontok válnak egyeduralkodóvá – mi több, már a felvezetésben, a költő személyével kapcsolatban is („Nemes Nagy mentségére legyen mondva, hogy több okból sem kérhető rajta számon a női szerepek tematizálása” [135.] kiemelés – P.A.G.). Ennyiben ez félrevezető: inkább tekinthető exkurzusnak, mint a könyvbe szervesen illeszkedő elemnek.

Ugyanakkor van egy valódi, címében is jelölt exkurzus is, ahol – a Múzeumi séta kapcsán – Tolnai Ottó, Gergely Ágnes, John Ashbery, Günter Kunert és Durs Grünbeim egy-egy, a múzeum tematikájához köthető verse adja az elemzési és összevetési alapot (245–268.). A más szerzők műveinek ilyetén bevonása alapvetően jó út, itt azonban néhány súlyos tárgyi tévedéshez is vezet: Kunert Pompeji I. című versének elemzésekor (254–257.) a versben azonosított, regisztrált idézetek (Goethe egyik sora, valamint egy hírhedt fasiszta szlogen) mellett a „Deine Sprache sei Jaja und Neinnein” esetében elkerüli az elemző figyelmét a bibliai sor („Legyen a ti beszédetek: igen, igen, nem, nem” – Máté evangéliuma 5:37. Az idézett verssor egyik német nyelvű bibliafordítás vonatkozó részének sem felel meg szó szerint, azonban mint utalás, félreérthetetlen.). Durs Grünbeim versének két sorát (a szerző nyersfordításában: „Ahol az ember a Pergamonoltár előtt megnyugszik mint Ábrahám ölében. / Mikori is a múzsák és a hadsereg násza?”) így értelmezi: „A Pergamonoltárral kapcsolatban felvetődik, hogy a múzsák és a hadsereg ‘násza’ nagyon régi, s a szövegkörnyezet azt implikálja, hogy ez a nász nemcsak a poroszokra, hanem már az ókori görögökre is jellemző volt.” (262.) Az értelmező autoritását el nem vitatva, itt mindenképpen meg kellett volna említeni az „inter arma silent Musae” klasszikus szállóigét.

Bántóan kevés továbbá az egyes versek összevetése, a motivikus párhuzamok, szerkezeti rímek keresése és találása az életművön belül. Az utolsó, a prózaverseket vizsgáló fejezet szinte végig nélkülözi ezt: például a Teraszos tájkép el-amarnai fáraójában, „akit a lírai én – múlt időben – ‘szeretett’” (271.), nem felismerni Ekhnáton alakját, vagy eltekinteni a megemlítésétől – egyértelműen mulasztás. Ugyanígy nem történik említés a versben később felbukkanó szikvója-erdő kapcsán a Szikvója-erdő című – ugyanebben a kötetben megjelent – versről, ezzel végképp megfosztva az elemzést egy valószínűleg termékeny, de legalábbis említésre méltó szemponttól. Az elemző Hayden White és Reinhart Koselleck történelemfilozófiai elméleteivel rokonítja a vers feltételezett mondanivalóját, az önkéntelenül szubjektív történelmi narratívákból eredő disszonanciával, ami pusztán azt az érzetet hagyja maga után, hogy pont ezen nagy ívű elméletektől nem látja az elemzett művet.

Lengyel Valéria könyvében számos jó meglátással, friss észrevétellel gazdagította a Nemes Nagy-szakirodalmat, de egységesen markáns tartalom híján a precízen végigvitt koncepció ellenére is félsiker maradt a monográfia.

Pikó András Gáspár

 

lengyelLengyel Valéria: Elfordított látóhatár. A poétikai tér Nemes Nagy Ágnes költészetében

L’Harmattan Kiadó

Budapest, 2015

316 oldal, 1990 Ft  

 

 

 

 

 


Címke: , , , ,
2021.06.23 - tiszatáj

AZ ARTÉR EGYESÜLET KIÁLLÍTÁSA
Art-art: összetart!
Az Artér Egyesület immár több, mint 15 éve alakult Budafokon. Tagjai olyan művészek, akik különböző szálakon kötődnek Budapest XXII-ik kerületéhez. A hivatásos alkotók szakmái az alábbiak: festő, grafikus, szobrász, keramikus, ötvös, divattervező, textiltervező, fotográfus, üvegtervező, formatervező, építész, illetve restaurátor […]

Tovább olvasom >>>
2021.06.23 - tiszatáj

– MONDJA CSUZDI ESZTER, A SIMÁNDY-ÉNEKVERSENY EGYETLEN MAGYAR GYŐZTESE
A Szegeden tanuló vajdasági szoprán, Csuzdi Eszter lett az idei Simándy-énekverseny egyetlen magyar győztese. Temesi Mária növendéke nemcsak az aranyéremmel járó félmillió forintot kapta meg, hanem koncertezni hívták Moszkvába, és további különdíjakat is nyert… – HOLLÓSI ZSOLT INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
2021.06.22 - tiszatáj

ABAFÁY-DEÁK CSILLAG
ÉS KÖLÜS LAJOS
A kiállítás címe, Magánélet, nem sokkoló, csak tényt közöl. Miközben kísérlet(ek) tanúi vagyunk. Sajnos nem csak tanúi, a mi bőrünkre is megy (és ment) a játék. Soha eddig meg nem élt helyzetbe kerültünk, valamennyien. Váratlanul csapott le ránk a vírus, a karantén, a ránk kényszerített bezártság, a reménytelenség, az egyedüllét, a kettős, vagy többes magány, amiből semerre se léphettünk ki […]

Tovább olvasom >>>
2021.06.21 - tiszatáj

OPERARAJT-PROGRAM INDÍTÁSÁT JELENTETTE BE ÓKOVÁCS SZILVESZTER
A szegedi Simándy-verseny tapasztalatai nyomán ötven énektanárral 2022-ben országszerte elindítanák a tehetségfejlesztő Operarajt-programot – jelentette be a vasárnapi díjátadó gálaesten a zsűri elnöke, Ókovács Szilveszter. A Magyar Állami Operaház főigazgatója szeretné, ha több fiú választaná ezt a pályát, és trendivé tenné az éneklést… – HOLLÓSI ZSOLT BESZÁMOLÓJA

Tovább olvasom >>>
2021.06.21 - tiszatáj

SZABÓ GÁBOR: TÖRTÉNETEINK VÉGE
Szabó Gábor tanulmánykötete a mikrohistória és az újhistoricizmus létrejötte óta igen intenzíven gyarapodó emlékezet-diskurzuso­kat bővíti kortárs magyar regények, rövidprózák, esszékötetek és Petri György lírai munkásságának mélyreható elemzésével. Első látásra is kitűnik, hogy Szabó nemcsak a legszűkebb és legelitebb kortárs kánon kínálatából válogat, hanem egy-egy szerző kevésbé előtérben lévő szövegével, vagy az idő próbáját még ki nem állt műveivel is előszeretettel foglalkozik… – KISS A. KRISZTA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.06.20 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS SIMÁNDI KATALINNAL, A LEGENDÁS TENORISTA LEÁNYÁVAL
Több mint két évtizeden át Simándy József özvegye képviselte a családot a legendás tenorról elnevezett szegedi énekversenyen. Jutka asszony köszöntőt mondott, díjat, ajándékot adott át, igyekezett segíteni a fiatal operaénekesek pályakezdését is. Halála után részben egyik leányuk, Simándi Katalin vette át ezt a feladatot, akivel a pénteki döntők szünetében beszélgettünk… – HOLLÓSI ZSOLT INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
2021.06.19 - tiszatáj

ÁRAMSZÜNETTEL ZÁRULT A MARATONI SIMÁNDY-VERSENY
Négy kategóriából négyben déli szomszédaink énekesei győztek a szegedi Simándy-versenyen, pontosabban a II. korcsoportban Temesi Mária növendéke, a szerbiai Padéról indult Csuzdi Eszter, a szegedi művészeti kar hallgatója szerezte meg az első díjat. A győzteseket a vasárnapi díjátadó gálakoncerten hallhatja a közönség a Szegedi Nemzeti Színházban… – HOLLÓSI ZSOLT BESZÁMOLÓJA

Tovább olvasom >>>
2021.06.17 - tiszatáj

SHIVA BABY 
Forma és tartalom ritkán olvad ilyen hibátlan egységbe. Sőt, Emma Seligman kritikai hozsannákkal útra bocsátott dramedyjéhez még nagyszerűbb bravúr köthető: a járványidőszakban piacra dobott művek talán legtökéletesebbje, plusz megoldásai bármelyik filmtörténeti irányzat díszére válnának… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.06.17 - tiszatáj

DARVASI LÁSZLÓ: PÁLCIKA, A DETEKTÍV
Darvasi László az első Pálcika-könyvében már megteremtette azt a színes, kedves és élettel teli mesevilágot, amely otthont ad a második kötet, A nagy Gerbera-nyomozás cselekményének is. Habár a könyv folytatás, a szerzői előszó összekapcsolja annak előzményével és el is választja tőle: „Ez most egy új mese” – így a szerző. A második kötet önmagában is megállja a helyét, bár ha valaki ezzel a kötettel ismeri meg a Pálcika-világot, annak valószínűleg egy picit fészkelődnie kell, mire a beszélő, izgő-mozgó tárgyak között kényelmesen elhelyezkedik. Mert itt megesik, hogy Pálcikának ceruzákat kell kivallatnia, az ereszt Endrének hívják és szereti heccből az emberek nyakába csorogtatni a vizet, és különös szerelem születhet egy fogpiszkáló és egy kutyatej virágocska között… – KATONA ALEXANDRA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
H. Balogh Gyula: Alsóvárosi hitregékBakos András: Isteni testekSzathmári István: Spanyol reggeliSántha József: BörtönkarnagyNormal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattTandori Dezső: Nincs beszédülésPetőcz András: A visszaforgatott időLengyel András: Tömörkény-tanulmányokKálnay Adél: Szivárványország (Utazz velem!)Virág Zoltán (szerk.): Színkép, hangkép, összkép (Írások elméletről és gyakorlatról)Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Fried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházTandori Dezső: A szomszéd banánhalSeregi Tamás: Művészet és esztétikaÉszlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Zalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)„Ragyogó pusztulás” – kortárs osztrák irodalmi antológia (szerk.: Bombitz Attila)Lengyel András: Ellenkultúra, peremhelyzetben (Marginalitástörténeti vázlatok)Bíró-Balogh Tamás: Az irodalom személyességekabai lóránt: semmi színSzlováknak lenni csodás…Petőcz András: A megvénhedt IstenDemény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólTandori Dezső: Szellem és félálomKálnay Adél: Hamvadó időSzepesi Attila: IstenporPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Sághy Miklós: A fény retorikájaTandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézCsiki László: A kaptárBaka István: Műfordítások III.Jász Attila: Fürdőkádból a tengerTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaBíró-Balogh Tamás: TollvonásokFried István: Magyar irodalom(történet)