Három József Attila-dedikáció (1958)
Több számunkra egy újonnan előkerülő József Attila-dedikáció, mint kegyeletes költői relikvia; irodalomtörténeti dokumentum: a költő környezetét, egykori barátait, támogatóit ismerhetjük meg ezekből. A József Attila-kutatás már szépszámú ilyen dedikációt napfényre hozott, s belőlük lassan kikerekedik a költő híveinek, barátainak táborát jelző névsor. Itt három nemrég előkerült, a költő »Nem én kiáltok” című kötetébe írt még kiadatlan ajánlást közlünk. A szegedi és makói barátok köre tágul általuk…
70 éve, 1947 márciusában jelent meg először folyóiratunk, a Tiszatáj. Szegeden 1946 őszén jött létre egy fiatalokból, egyetemi és főiskolai hallgatókból álló munkaközösség, a Kálmány Lajos Kör. Céljuk az alföldi néptudományi kutatás, a népi gondolat előadásokkal, kiadványokkal való terjesztése volt egy irodalmi folyóirat hasábjain keresztül. Megszületett a Tiszatáj (nevét Péter László javaslatára kapta), amely ma, 70 évével a magyar szépirodalmi folyóiratok között a legöregebb.
Az évforduló emlékére a következő hónapokban régi számainkból szemlézünk. 1958-ban járunk, a Tiszatájban három ismeretlen József Attila-dedikáció bukkan föl… |
Nem véletlen, hogy kinek dedikál könyvet egy költő, s még kevésbé lehet érdektelen, hogyan szól egy-egy könyvajánlás. Ezért több számunkra egy újonnan előkerülő József Attila-dedikáció, mint kegyeletes költői relikvia; irodalomtörténeti dokumentum: a költő környezetét, egykori barátait, támogatóit ismerhetjük meg ezekből. A József Attila-kutatás már szépszámú ilyen dedikációt napfényre hozott, s belőlük lassan kikerekedik a költő híveinek, barátainak táborát jelző névsor. Itt három nemrég előkerült, a költő »Nem én kiáltok” című kötetébe írt még kiadatlan ajánlást közlünk. A szegedi és makói barátok köre tágul általuk:
Kesztner Zoltán neve nem ismeretlen már a József Attila-irodalomban; gyakran említi József Jolán is a költőről írott könyveiben, előfordul a költő versesköteteiben is. A makói villanytelep igazgatója Espersit János után, tán a második legnagyobb jótevője, pártfogója volt az apátlan-anyátlan szegény diákköltőnek. Nem kételkedhetünk abban, hogy Saitos Gyula híven tolmácsolta a költő vallomását: életének legboldogabb esztendeje a makói villanytelep cseresznyefáinak árnyékában telt el. Egyébként a kutatás eddig három kötetet ismer, melyet a költő Kesztnernek dedikált (Szépség koldusa, Nincsen apám, se anyám, Döntsd a tőkét); ezek sorát hasznosan egészíti ki a most előkerült példány.
Hegyi István a szegedi nagy népiesek követője, novellaíró. Rendőrfogalmazó volt. Első elbeszéléseiben meleg falusi színek keltek életre, később elszürkült, az idilljei mögött meghúzódó egyéni tragédiák írásait groteszkké tették. Néhány évvel ezelőtti haláláig kapcsolatban maradt azokkal, akik József Attilával ez időben a szegedi fiatal írócsoport tagjai voltak. Résztvett a Tömörkény Társaság életében, írásai azonban már régóta nem jutottak megjelenéshez.
Weisel Samu a Szepességből ideszármazott ny. Máv felügyelő, amikor József Attila megismerte, mar a hatvanadik éve felé járt. A művelt vasutast, aki valaha az eperjesi jogakadémiára járt, az ifjabb Terescsényi Gyula vezette be Juhász Gyuláék baráti társaságába. Weisel bohémkedő, italkedvelő ember volt, a szegedi éjszakában találkozott össze a Juhász Gyula köré toborzódott fiatal költő-nemzedékkel. Tagja volt az asztaltársaságnak indult Tömörkény Társaságnak, mely eleinte az Oskola utcai Kék golyóban, később a Kossuth Lajos sugárúti Raffay-vendéglőben fehér asztal mellett tartotta összejöveteleit. A Kilényi-féle Juhász-gyűjtemény egyébként őrzi Juhász Gyulának Weisel Samuhoz 1928 máj. 24-én írott levelét.
(Megjelent a Tiszatáj 1958/5. számában)