06.30.
| Grand Café – Gurubi Ágnes Szív utca című regényének bemutatója >>>
06.19.
| A Tricikli Fesztivál részletes programja >>>
06.09
| Grand Café – Ráolvasás 06. – Krusovszky Dénes: Áttetsző viszonyok >>>
06.08.
| A Szőke Óceán – Szépírók a Vígmatrózban >>>
05.27.
| Isteni testek – kötetbemutató >>>
05.17.
| Munkácsy-díjas festőművész kiállításával nyit újra a REÖK >>>
05.14.
| Online Túlélősóval jelentkezik Szegedről a MASZK Egyesület >>>
04.06.
| Bálint Ádám: Fóliók >>>
03.19.
| Civilként az állam működési hézagaiban – L. Ritók Nóra előadása >>>
 TiszaLINE Szalon

05.17.
| Középiskolások irodalomról – szóval, képpel >>>
06.03.
| Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!) >>>
06.03.
| Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei) >>>
06.02.
| Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája) >>>
06.04.
| Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017) >>>
04.28.
| Előkerültek Pilinszky álmai >>>
04.27.
| PesText 2021 – Négyszázezer forint összdíjazású irodalmi pályázat >>>
04.26.
| A nomádok földje kapta a legjobb film Oscarját >>>
| Tandori Dezső: Szellem és félálom >>>

Acsai Roland, Fenyvesi Orsolya, Lanczkor Gábor, László Liza, Maurits Ferenc, Németh Zoltán, Mary Oliver, Veszprémi Szilveszter versei
Molnár Lajos, Tarcsay Zoltán prózája
Tőzsér Árpád naplójegyzetei
Balázs Katalin, Balogh Gyula, Kelemen Zoltán, Milián Orsolya tanulmánya
Diákmelléklet: Gerencsér Péter a Jókai-regények filmes adap­tációiról

>>>

VERSENY A SZEGEDI EGYETEM FENNÁLLÁSÁNAK
100. ÉVFORDULÓJÁRA
Az SZTE Gyakorló Gimnázium és Általános Iskola magyar nyelv és irodalom munkaközössége áprilisban irodalmi vetélkedővel ünnepelte a Szegedi Tudományegyetem kettős – a szegedi egyetem létrejöttének 100 éves, illetve a szegedi „összegyetem” megalakulásának 20 éves – évfordulóját. Az eseményhez kapcsolódóan a gimnázium az elmúlt év őszén 3 fordulós irodalmi pályázatot hirdetett középiskolás diákok számára […]

>>>

Csalás nélkül
2017.04.12 - tiszatáj

LAUDÁCIÓ NAGY HAJNAL CSILLA DÍJÁHOZ

Élveboncolás, talán ez a szó írja körül legpontosabban, milyen állapotba kerültem, amikor arról olvastam Nagy Hajnal Csilla első verseskötetében, miért félek az őrültektől. Vagy attól a kísérteties érzéstől, hogy önmagam számára is vaktérkép vagyok. Hogy megosztódott, megsokszorozódott az, amit én-nek nevezek. Hogy a kezem, a lábam, a nemi szervem tárgy, nem azonosak velem, aki talán pusztán fantázia vagyok, kilobbanó sejtcsomó. Nagy Hajnal Csilla költeményei friss hangon, női szempontból érzékeltetik a kielégületlen vágyba vetettség iszonyát és gyönyörét. Majdnem dísztelen versformákat használ, a szépség nála törmelék. „Mindig te leszel a saját fejébe zárt lány”, írja bevezetésül a kamaszválság időtlen kiábrándultságába, amit jól kiegészítenek Gužák Klaudia groteszk rajzai. A 2016-os évben több figyelemre méltó első kötet született. Az átlag fölötti generáció egyik kiemelkedő szerzőjét, Nagy Hajnal Csillát köszönthetjük a Makói Medáliák díjátadóján.

A kötet címe, Miért félünk az őrültektől bátran használja a többes számot, nem finomkodik, közvetlenül szólítja meg az olvasót. Az „őrület” mellett a „félelem” kerül a középpontba, illetve a rákérdezés gesztusa. Elementáris kétely a sablonos formákkal, válaszokkal szemben. A normalitás gyanús, talán emiatt is írja Csilla az egyik költeményében, hogy: „Hosszas keresgélés után találtam / magamnak egy rendellenességet.” Mert a rend csal, a rend átver, a rend kényszerzubbony, parancsszavainak szajkózása halálos unalom. Amikor olvastam a kötet verseit, többször is felmerült bennem, honnan ez a szinte már érett, kiábrándult hang? „Én is így próbálok csalás / nélkül szétnézni könnyedén”, írja József Attila az egyik költeményében. És mit lát Nagy Hajnal Csilla? Nyelvbe vetett szereplőket, amit a cikluscímek is jól érzékeltetnek: Én, Te, Ő, Isten, Kötőszavak, és végül mindezek utóiratba foglalt lomtalanítása. Ugyanakkor a korlátozott nyelvi világgal párhuzamosan létezik egy másik is: „Van egy párhuzamos világ, / ahol apám sohasem hűlt ki.” Kihűlt kapcsolatok, családtörmelék, és egy pálinkabűzös Isten, aki nem ad semmiféle tanácsot, csak egy üveg mézet. És akkor itt zümmögést hallani, körberajzanak a méhek, és betömik a helyrehozhatatlannak tűnő repedéseket. Ugyanakkor Istenről beszélni talán lehetetlen félelem nélkül: „Mama álmában mindig egy / nagy fekete vonat után szalad, de / sosem éri el.” Fekete vonat, melyben fekete zongorát hallani, a belőle feltörő fekete csend zúg Csilla verseiben. A köztes terek csendje, ahol „mindketten ugyanúgy rettegünk.”

A halál pedig ott kísért már a kötet elején: „A lány kamaszkorában / írt egy novellát, / csak azért, hogy valahol / megölhesse magát, / fájdalom nélkül.” A költészet, az irodalom kóstolót nyújt a haláltorból, akár többször is meghalhatunk, attól függően, mennyire tudunk azonosulni a hősökkel. Erről ábrándozhatott Nagy Hajnal Csilla egyik név szerint is megidézett szerzője, a lélek bugyraiban elmerülő, a keserűen szép Sylvia Plath. Van-e jogom a boldogsághoz, vagy szégyen önmagamnak gyönyört okozni? Akárcsak Sylvia Plath, Nagy Hajnal Csilla is rákérdez az önszeretet tabujára, a világ falairól pedig visszapattan a lírai alany vallomása: „ígérem, soha többé / nem fogom ennyire / szeretni magamat.” József Attilához hasonlóan Nagy Hajnal Csilla analitikus költészetet művel, és akárcsak a Medáliák költője, ő sem elégszik meg a pszichológia magyarázataival. Petri Györgyhöz hasonlóan, aki magyarázatok írt M. számára, itt sincs magyarázat arra, honnan a testbe zárt bűntudat. És ha már testről is olvasunk, akkor vajon az végérvényesen meghatározza az identitásunkat? Akkor is, ha az azonos neműekhez vonzódunk, esetleg mindkettőhöz? Az én körvonalai rejtélyesek, kibogozhatatlanok, olykor csomósak: „egy pillanatra magam sem éreztem úgy / mintha ezt én mondtam volna. // És tényleg ki vagyok én / ha bárkit szerethetek?”

Talán ebből is látni, hogy Nagy Hajnal Csilla verseiben minden alapvetőnek hitt érték bezár a futószalagon gyártott válaszok, a sterilitás paradicsomába: „Költözz velem az Ikeába. / Minden bútorunkat / a nevén szólíthatnánk, hogy / egymást sosem kelljen. // Levegőt innánk gyönyörű / talpas poharakból, / miközben / egy piros fotelből néznénk, / minden pár milyen / egyforma.” Ha nem is szabadít meg önmagunktól, Nagy Hajnal Csilla a félelmek, a szorongás megnevezésével, élveboncolásával elhiteti az olvasóval, hogy magányával nincs egyedül.

Nem szóltam még a kötet humoráról, iróniájáról, pedig van benne bőven, a fapofával elmondott történetekben, pl. amikor az egyik versben a lírai alany nem fél a lábamputációtól, mert újabb lábakat növeszt majd magának. Vagy amikor az Igor című versében a szeretőkről azt írja, hogy: „A fiúk, akik / az egyetemen tanulnak, majdnem / mindig nagyon szépek. […] A maga módján mind / nagyon sikeres lesz / – ki ebben, ki abban -, / és gyönyörű, törékeny, félős / lányokkal fognak / szeretkezni, / zokniban.” Ebben a versben a politika is belenyal a párkapcsolatba, a lírai alany felveti az orosz hős, Igor kapcsán: „Hogy képes volna-e / szenvedélyes szerelmet táplálni / Putyin iránt, / abban nem lehetek biztos, de / valószínű.” Ez a vers jól érzékelteti, hogy a vágy tárgya lehet egy politikus is. Gondoljunk csak bele, hányan feküdnének le egy ország miniszterelnökével? Abszurd, ám nincs abban semmi különös, hogy valaki jobban szereti a miniszterelnököt a saját férjénél vagy feleségénél, sőt a saját gyerekeinél is.

Ezek után azt is hihetnénk Nagy Hajnal Csilla kíméletlenül őszinte költő. A kötet legjobb verseiben nincs pátosz, közhely, bárgyú életbölcsesség, nem oktat ki és nem rágja szájba az üzenetet. A sokszor nyersnek, kendőzetlennek tűnő mondatok mellbevágóan hatnak, ám ennek ellenére mégsem tudnánk meghatározni a kötet szubjektumát, azt az én-t, amit versről versre színrevitt a szerző. Az egyik versben azt találni, hogy: „Sosem leszek talán eléggé meztelen.” A költemények őszintesége így nyelvi kérdéssé válik. Amennyiben sikerülne is teljesen lecsupaszítani az én-t, akkor talán áttetszővé válna, semmivé foszlana. Minden nyelv előbb-utóbb megkopik, egy idő után az emléke sem marad meg. Az anyanyelvünk, amihez ösztönösen ragaszkodunk, nem örök és változatlan. Pedig nincs más, mint ez az illúzió: „Vagy én, te, ő és Isten, / egy grillsütő körül, / négy kopott férfiingben.” Végezetül pedig nem is marad más hátra, minthogy megköszönjük Nagy Hajnal Csillának a költészet vigaszát, hogy „megköszönjük egymásnak a magányt.” A Miért félünk az őrültektől egy igen bátor első verseskötet, gyávaság lenne figyelmen kívül hagyni.

Orcsik Roland


Címke: , , , ,
2021.06.15 - tiszatáj

CIROK SZABÓ ISTVÁN: AGANCSPARK
KORMÁNYOS ÁKOS: PARAVÁN
Írjuk le anyánk kezét, írjuk le partnerünk testét. Cirok Szabó István Agancspark című kötetében párhuzamként kínálkozik az erdő. A Paraván beszélője ezzel szemben próbálja analitikusan, anatómiai pontosságra törekedve leírni partnere testét, mégis csak az agytekervények közé jutva kiált fel: „Megtaláltalak. / Itt eredsz. / Itt vagy.” A szelíd Agancspark és a nyers Paraván eredője, a felismerés mégis ugyanaz: ember és természet csak együtt értelmezhetők […]

Tovább olvasom >>>
2021.06.15 - tiszatáj

DÓMKERTI ZENÉS ESTÉK
A „püspöki fészek” udvarán ezen a nyáron is megrendezik a Dómkerti Zenés Estéket, a következő évadban pedig világsztárok is fellépnek Szegeden a Filharmónia Magyarország koncertsorozatában, a Tisza bérletben […]

Tovább olvasom >>>
2021.06.14 - tiszatáj

CIROK SZABÓ ISTVÁN: AGANCSPARK
Az utóbbi időben számos fiatal költő figyelemre méltó kiadványát vehette kézbe az érdeklődő olvasó. Ezek egyike az Agancspark című verskötet volt, Cirok Szabó István tollából. A karcsú, mintegy hatvan oldalt kóstáló könyvecske három ciklusába – Lékhorgászat, Nem tapsol senki, A madarak már elmentek, most a halak vándorolnak – mindössze harminchárom verset gyűjtött össze a szerző… – BERETI GÁBOR KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.06.12 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS SZABÓ IMOLA JULIANNÁVAL
Június 19-én Szabó Imola Julianna is vendége lesz a Tricikli Fesztiválnak. A Megálló Közösségi Házban a gyerekirodalom és illusztrációk viszonyáról beszélget majd Kollár Árpáddal, segít bemutatni Darvasi László Pálcika, a detektív című könyvét, és részt vesz a Grand Café Ráolvasás Extra elnevezésű zenés felolvasásán. A szegedi meghívás apropóján gyermekirodalmi-szépirodalmi-illusztrátori pozíciójáról, a 2020 decemberében megjelent Holtak aranya, holdak ezüstje című könyvéről, és a fesztivállal kapcsolatos várakozásairól, terveiről kérdeztük… – VESZPRÉMI SZILVESZTER INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
2021.06.12 - tiszatáj

Acsai Roland, Fenyvesi Orsolya, Lanczkor Gábor, László Liza, Maurits Ferenc, Németh Zoltán, Mary Oliver, Veszprémi Szilveszter versei
Molnár Lajos, Tarcsay Zoltán prózája
Tőzsér Árpád naplójegyzetei
Balázs Katalin, Balogh Gyula, Kelemen Zoltán, Milián Orsolya tanulmánya
Diákmelléklet: Gerencsér Péter a Jókai-regények filmes adap­tációiról

Tovább olvasom >>>
2021.06.11 - tiszatáj

GUNDA
Növényi táplálkozást szorgalmaz, leölt állatok milliárdjai ellen szólal fel. Szerencsére azonban Viktor Kosszakovszkij nem nyílt propagandában érdekelt: a Gunda intim közelségből szemléli egy mikroközeg állatvilágát… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.06.09 - tiszatáj

OPERA ÚJRA ÉLŐBEN – ANDREA CHÉNIER
Az opera azért nagyszerű dolog! Különösen élőben, színpadon. Vagy 8 hónap után ismét élőben hallgatni operát – leírhatatlan mámor! Különösen, hogy az ember egyik kedvencét, a francia forradalom balladáját zúdítja rá a Magyar Állami Operaház amúgy nem létező társulata. Május 29-én Giordano szeszélyes remekének sodró dallamai csendültek föl az Erkel Színházban. Nehezen indul a történet […]

Tovább olvasom >>>
2021.06.08 - tiszatáj

GRÁF DÓRA: KÖRNYEZETISMERET
Az érzékiség halmozása érzéketlenséghez vezet – rendszerint ez a premisszája azoknak a történeteknek, amelyekben a főszereplő az egymást tételesen követő randevúiról, viszonyairól számol be. Monoton sorban felbukkanó és eltűnő (fél)idegenek, utánuk egyre nagyobb űr, elszakadás a valóságtól, stb. – gyakran találkozunk ennek a lélektani folyamatnak az ábrázolásával. Gráf Dóra Környezetismeret című, debütáló lírakötete először is azzal lep meg, hogy habár jelentős részben ilyen versszituációkból építkezik – a női beszélő férfiakkal találkozik, akik valamilyen benyomást tesznek rá, függetlenül attól, (kiderül-e,) mi történik köztük –, merőben szokatlan irányba futtatja ki a szövegeket. Ugyanis derű sugárzik belőlük… – PUROSZ LEONIDASZ KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.06.06 - tiszatáj

EGY LÉTKÖTÉLEN EGYENSÚLYOZÓ GONDOLATAI A TÚLSÓ PART FELÉ.
Nem kellett ehhez a rövid esszéhez címet keresnem. Maga a kötet fedőlapja annyira találó. Nem tudok jobbat. Emlékidő. Őszintén megvallva, nem az esztéta igényességével, hanem a személyes érintettség miatt olvastam el, szinte egy szuszra, a kötetet. Javíthatatlan individualistaként, mindig magamat, a saját életemet kerestem – és találtam meg – a versekben… – BOTOS KATALIN ÍRÁSA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
H. Balogh Gyula: Alsóvárosi hitregékBakos András: Isteni testekSzathmári István: Spanyol reggeliSántha József: BörtönkarnagyNormal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattTandori Dezső: Nincs beszédülésPetőcz András: A visszaforgatott időLengyel András: Tömörkény-tanulmányokKálnay Adél: Szivárványország (Utazz velem!)Virág Zoltán (szerk.): Színkép, hangkép, összkép (Írások elméletről és gyakorlatról)Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Fried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházTandori Dezső: A szomszéd banánhalSeregi Tamás: Művészet és esztétikaÉszlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Zalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)„Ragyogó pusztulás” – kortárs osztrák irodalmi antológia (szerk.: Bombitz Attila)Lengyel András: Ellenkultúra, peremhelyzetben (Marginalitástörténeti vázlatok)Bíró-Balogh Tamás: Az irodalom személyességekabai lóránt: semmi színSzlováknak lenni csodás…Petőcz András: A megvénhedt IstenDemény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólTandori Dezső: Szellem és félálomKálnay Adél: Hamvadó időSzepesi Attila: IstenporPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Sághy Miklós: A fény retorikájaTandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézCsiki László: A kaptárBaka István: Műfordítások III.Jász Attila: Fürdőkádból a tengerTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaBíró-Balogh Tamás: TollvonásokFried István: Magyar irodalom(történet)