Negyvenesek

KÁLMÁN-NAP, REÖK

Kálmán és Olga vendégeket vár, egy másik házaspárt, később betoppan a család ezermestere is. Papírforma szerint tehát ötük, de hamar rájövünk, inkább saját életünk válságain nevetgélünk vagy hümmögünk Hajdu Szabolcs legújabb lakásszínházi előadásán.

A szobaszínházi intimitás, a szereplőktől való karnyújtásnyi távolság ismerős élmény, Hajdu Szabolcs előadásaiban viszont az a más, hogy kifejezetten profán, napi gyakoriságú helyzeteket rak elénk. Olyannyira egyszerű, mindnyájunknál elhangozható beszélgetések tanúi vagyunk a Kálmán-nap című előadáson a REÖK-ben, hogy egyszer csak rádöbbenünk, valójában magunkat nézzük és hallgatjuk.  Pont úgy, ahogy az Ernelláék Farkaséknál című előadásban illetve filmen is volt, csak éppen most más a szitu.

A Kálmánékhoz érkező vendégek névnapot köszönteni jönnek, de egyúttal egy nagy szívességet is kérnek, hogy bejelentkezhessenek barátaik lakásába a gyerek iskolaválasztása miatt. Nem kis kérés, amire a feleség azt mondja, szívesen, a férj pedig azt, hogy nem. Mindez a darab első öt percében történik, s a konszolidált családi tablón máris megjelenik az első hajszálrepedés. És ez még csak a jéghegy csúcsa, mert, ahogy az már lenni szokott, az első szikra belobbant mindent, ami tűzveszélyes, például (jobb esetben) a működni látszó házasságok felszíne alatt bujkáló elégedetlenségeket, vagy (rosszabb esetben) az egyre mélyülő hazugságokat.

Mindez így egyszerűnek hangzik, de nem az, mert a kipattanó problémák újabbaknak nyitnak utat, s egyre több sebezhető pont tárul fel. Az előadás ezer finom szálból összefont főtémája zavarba ejtően életszerű, ugyanúgy, mint az előadás stílusa és játékmódja. A remek színészek mintha eszköztár nélkül játszanának (pedig dehogy), ettől úgy tűnik, mintha épp csak véletlenül lennénk tanúi egy összejövetelnek, és ez lebilincselő.

Az előadás felfogható az Ernelláék folytatásának is – nyilatkozta a rendező -, tényleg egy tőről fakad mindkettő, ez is a negyvenévesek válsághangulatáról szól: „innentől kezdve minden csak ismétlődik” – mondja az egyik szereplő. A Kálmán nap persze önmagában érthető, kerek egész, csak míg az Ernelláékban a megteremtett vagy elszalasztott egzisztencia volt a fő kérdés, itt most azt látjuk, amikor megroppannak az addigi tartós, stabil párkapcsolatok. Amit az egyik előbb észlel, a másik később, de van, akinek a napi hajtásban fel sem tűnik. Elsősorban nem is lelki problémákról van szó, hanem annak alapjairól, a házastársi intimitás meglazulásáról, amire mindenki másképp reagál. Meg lehetne beszélni (1), de kényelmesebb elbagatellizálni (2), észre sem venni (3, külső kapcsolatba bonyolódni (4). A darab erejét az a társasjáték-dramaturgia adja, ahogyan az alternatívák feltárulnak, azaz, hogy kiről mi derül ki, és ki, kinek, mit, és mennyit mond el. Ami az előadás legnagyobb humorforrását adja, hogy mindez pontosan azon az elnagyolt, olykor csak toldalékszavakból álló hiányos, de mégis sokatmondó nyelvezettel hangzik el, ahogyan a való életben kommunikálunk egymással.

Az előadás még az elején tart a remélhetően hosszú sikerszériának, ugyanis a premier óta épp csak két hét telt el. A bemutatót Debrecenben tartották, azért ott, mert a darabot játszó öt színész közül négyen odavalósiak. Hajdu Szabolcs egy kivételével most is régi színész alkotótársaival dolgozott, Török-Illyés Orsolyával, Szabó Domokossal, Gelányi Imrével, továbbá ebben a darabban csatlakozott hozzájuk a Forte Társulat előadásiból ismert, szintén debreceni származású Földeáki Nóra.

Ibos Éva   

A képek a debreceni Páholy Lakásszínházbeli előadáson készültek (Fotó: Molnár Péter/Hajdú Bihari Napló)