Ten Years

Hong Kong történelmének utóbbi pár évtizedét alapjaiban határozta meg az 1997-es „Átadás”, amikor a szigetország bő másfél évszázad után megszűnt brit gyarmatnak lenni, és visszakerült Kína fennhatósága alá. Bár Hong Kong az „egy ország – két rendszer” elvének köszönhetően jelentős mértékű autonómiát élvez, polgárai és politikai erői folyamatosan tartanak a növekvő kínai befolyástól és az asszimiláció lehetőségétől – Kína és Hong Kong közt így jó ideje izzik a feszültség, és ez az utóbbi években csak erősödött. Az ilyesmi pedig nyilván hatással van a művészetre is.

A filmgyártásban legutóbb a Johnnie To produceri istápolása alatt született Trivisa mondta el a magáét az Átadásról egy bűndráma keretei közt: három gengszter egy utolsó nagy dobásra készül 1997 elején, tudván, hogy miután az ország kínai fennhatóság alá kerül, nehezebb dolguk lesz. Bár a törvény csúnyábbik oldalával ágálva trükkös dolog morális állásfoglalást tenni, a Trivisában ott van egyfajta melankólia arról, hogy a világ rossz irányba változik.

A 2015 végén bemutatott Ten Years egészen más: egy disztopikus antológia, amely a 2025-ös, egyre növekvő kínai befolyás alatt sínylődő Hong Kongról mesél nyomorúságos kispolgári történeteket. Az öt rendező öt kisfilmjében, a vezérmotívumot leszámítva, csak annyi a közös, hogy alacsony, sőt szinte nem létező költségvetésből készültek (a teljes mű cirka 77 ezer amerikai dollárba került).

Az első darab, az Extras egy indiai bevándorlóról és a triád egy középkorú, pitiáner tagjáról szól, akiket felbérel a kínai kormány, hogy egy ünnepségen kövessenek el egy tisztviselők elleni álmerényletet – így akarják ugyanis igazolni a nép előtt egy új nemzetbiztonsági törvény bevezetésének szükségességét. A nyílegyenes sztori az egyszerű kisemberek nehéz helyzetét és a hatalom egyre növekvő és egyre agresszívabb befolyását kívánja érzékeltetni – ennyit el is ér, viszont sem a karakterei, sem a dialógusai nem olyan erősek, hogy bármiféle maradandó benyomást tegyen.

A Season of the End az antológia leginkább nagyra törő, egyben azonban legkiforratlanabb darabja. Már-már szürreális, kísérleti filmbe hajló dráma egy nőről és egy férfiról, akik buldózerekkel lerombolt házak tárgyainak (vagyis a múlt) megőrzésével foglalkoznak (mintha csak állatokat tömnének ki). A koncepcióból valamiféle szuggesztív erejű, melankolikus merengés próbál kinőni, de a színészi játéktól a képi világig mindent meglehetősen primitíven tálalnak. Amatőr film a készítők képességeit jócskán meghaladó ambíciókkal.

A Dialect egy taxisofőrt állít középpontba, akit lehetetlen helyzetbe hoz, hogy a kormány elrendeli, a város bizonyos területein csak mandarinul beszélő sofőrök dolgozhatnak. Ez az antológia talán legjobb darabja: egyértelműen, szomorúan és egy csipetnyi abszurddal meg komor humorral érzékelteti, mit tesz az átlagemberekkel, ha a politika beleszól a mindennapjaikba. Egyetlen hibája, hogy megelégszik egy állapot felvázolásával – nincs se íve, se csúcspontja. Másrészt viszont talán épp ettől lesz olyan lakonikus és kisrealista.

A Self-Immolation több szempontból is kilóg társai közül: egyrészt azért, mert egy áldokumentumfilm, amelyben a cselekményt interjúk és riportok szakítják meg, másrészt pedig azért, mert a narratívája egy rejtélyre épül – ki az az ismeretlen személy, aki tiltakozásul felgyújtotta magát a brit konzulátus előtt? Egyben ez az antológia legmozgalmasabb darabja: emberrablás, titkosrendőrség, gyújtogatás, tüntetők és rendfenntartók összecsapása. Az üzenet azonban egyértelmű: a függetlenségre törekvést a hatalom bármi áron brutálisan elfojtja.

Az utolsó darab, a Local Egg egy bolttulajdonost szemlél, aki értetlenül áll az új törvény előtt, mely szerint az eladásra kínált tojásokat többé nem lehet „helyi tojásként” címkézni – hanem csak „hongkongi tojásként”. Ez az egyetlen kisfilm, amely a főszereplő és az ifjúsági kommunista mozgalomba besorozott fia kapcsolatán keresztül felvet valamiféle reményt egy jobb jövőre. Rövid, tömör és egyértelmű.

A Ten Years általában mind történeteit, mind filmes eszközeit tekintve szerény célokat tűz ki maga elé. A költségvetés és a profizmus hiánya sokszor kiütközik, bár ezeket a szerény célokat többnyire így is eléri. Ez és az érzékeny, aktuális téma pedig elég is volt hozzá, hogy a film váratlan sikert arasson a hazájában – és hogy kihívja maga ellen a kínai cenzorok haragját.

Rusznyák Csaba

Ten Years (2015)

Rendező:
Ng Ka-leung, Jevons Au, Chow Kwun-Wai, Fei-Pang Wong, Kwok Zune

Szereplők:
Peter Chan, Kai Chi Liu, Lau Ho-Chi, Courtney Wu, Kin-Ping Leun