04.06.
| Bálint Ádám: Fóliók >>>
03.19.
| Civilként az állam működési hézagaiban – L. Ritók Nóra előadása >>>
03.17.
| Tudományos zsebsorozattal szórakoztatja közönségét a Grand Café >>>
03.16.
| Homo Ludens Project feat. Góbi Rita Társulat: Az érintés dicsérete >>>
03.13.
| Új koncertfelvételekkel nyitja meg médiatárát a hosszú hétvégére a 16 éves Müpa >>>
02.20.
| Kurtág 95: élőben közvetíti a zeneszerző születésnapi koncertjét a Müpa >>>
02.25.
| Duda Éva Társulat: Prizma >>>
02.18.
| Az Erdélyi Magyar Írók Ligája rendezvényei a Magyar Széppróza Napja alkalmából >>>
02.16.
| Homo Ludens Project – Beszélgetés Dr. Beck Zoltánnal, Dr. Kelemen Zoltánnal, Orsós Jánossal >>>
 TiszaLINE Szalon

04.28.
| Előkerültek Pilinszky álmai >>>
04.27.
| PesText 2021 – Négyszázezer forint összdíjazású irodalmi pályázat >>>
04.26.
| A nomádok földje kapta a legjobb film Oscarját >>>
04.03.
| Milan Dunđerski ifjúsági költészeti díj >>>
03.19.
| Sziveri-díj, 2021 >>>
02.04.
| A Szépírók Társaságának felhívása >>>
12.15.
| Humorban gazdag Ájvonne érkezik a REÖK-be >>>
12.13.
| Trafó – Mi a te ügyed? >>>
12.11.
| Izgalmas kortárs krimi Podmaniczky Szilárd új könyve? >>>

Borsi Bálint, Fekete Vince, Fellinger Károly, Gerevich András, Jász Attila, Kiss Anna, Markó Béla, Siska Péter, Szálinger Balázs, Veszelka Attila versei
Grecsó Krisztián, Petrik Iván prózája
„Hogy, ha a csend…” (Szabó Csaba Hölderlin-nyersműfordításai és kommentárjai)
Tanáralakok Németh László, Márai Sándor műveiben (Ifj. Sipka Sándor, Szilágyi Zsófia tanulmányai)
Tiszatáj Diákmelléklet, újra: Hansági Ágnes: Mit jelent ma Jókait olvasni?

>>>

Mindenkit nagy szeretettel várunk a SZTE JGYPK Rajz-Művészettörténet Tanszék hallgatóinak közös ólomüveg-kiállítására
2020. november 4. 17 óra 
Tiszatáj Szalon (Szeged, Roosevelt tér 10-11.)

>>>

Megváltástörténet az Angyal utcából
2017.04.03 - tiszatáj

KŐRÖSI ZOLTÁN: AZ ÍTÉLETIDŐ

Kőrösi Zoltán munkáját olvasva nehéz elvonatkoztatni attól, hogy egy fiatalon elhunyt, nagyszerű író utolsó regényét tartjuk a kezünkben. Ez a tudat nyilván kölcsönöz még egy árnyalatnyi sötétet a műnek, ám Az ítéletidő kétségkívül a tragikus életrajzi háttér nélkül is komor olvasmány. Kínálja magát a párhuzam egy másik nagy mesélő utolsó nagyepikai művével, amely félig-meddig szintén városregény: talán a Mikszáth-életmű monumentális záró­darab­jára, A fekete városra volt még jellemző ugyanaz az „ember az embernek farkasa”-hangulat és pesszimizmus, amely a Kőrösi-regénynek is a sajátja.

Ám míg Mikszáth a boldog békeidők felhőtlen végóráiban a régmúltba nyúlt vissza, hogy olyan korba helyezhesse regénye cselekményét, amelynek lényege volt a szélhámosság és a viszálykodás, Kőrősinek nem kellett ily messzire kalandoznia a történelemben, elvégre e kritériumoknak a jelenkori Magyarország is egészen jól megfelel. Kőrösi a régmúlt helyett inkább a közeljövőbe helyezte regényének cselekményét, azt vizsgálva, hogyan hatna a közösség és az egyén életére egy váratlan, országos méretű kataklizma, és ezáltal a regény a késő-mikszáthi pesszimizmus mellett olyan kortárs művekkel is párhuzamot kínál, mint Térey Jánostól A Legkisebb Jégkorszak, vagy a kortárs magyar sci-fi nagy tehetségű debütánsa, Vékony Krisztián regénye, a Sors-algoritmus.

Minden bizonnyal a hideg polgárháborúba merevedett mai magyar valóság is közrejátszik a katasztrófa sújtotta kö­zeljövőben játszódó negatív utópiák ezen új hullámában. A kor­társ magyar irodalom ezzel a filmvilág jól bevált receptjét is újragondolja, nem véletlenül, hiszen a zsánerrel járó alaphelyzet számos izgalmas aspektus kifejtésére nyújt alkalmat. Minden valamirevaló hollywoodi rendező tudja: a jó katasztrófafilmhez elengedhetetlenek a szimbolikus helyszínek, a személyes szál, valamint a nyomasztó, lehetőleg mégis optimista végkicsengésű vízió arról, hogyan alakítja át a társadalmi viszonyokat a túléléséért küzdő emberiség összefogásának kényszere. Kiváló alkalom ez arra, hogy rendkívüli helyzetekre kalibrálva gondoljuk tovább korunk társadalmi viszonyait. Lássuk, hogyan alkalmazta ezt a receptet Kőrösi Zoltán az életművében oly kiemelt szerepet játszó város, a jelenkori Budapest világára.

A regény felütése – némi prózaírói önreflexió-futamot követően a végenincs, számtalan más történetből összetapadó történetekről – nagyívű, érzékletes történelmi áttekintés arról, hogyan vált az idők során napjaink Külső-Ferencvárosa a főváros részévé úgy, hogy máig is őriz valamit hajdani vidékiségének aurájából. A helyszínrajz háttere előtt mozgásba lendül a jól bevált, Kőrösi-féle nagyvárosi mágikus realizmus, amely egyúttal a személyes szálat is elindítja: odaköltözik az Angyal utcai lakásba az elárvult kisfiúhoz, Boriszhoz nagybátyja, Robi bácsi, miután a fiúgyermek szülei életüket vesztették egy bizarr balesetben, amelynek során az ütközéskor a betonkeverőből rájuk ömlő anyag révén önnön síremlékükké szilárdultak. A személyes tragédiát aztán hamarosan követi az országos méretű sorscsapás is. A Magyarországra méretezett világvége az Angyal és a Mester utca sarkán kezdődik el egy októberi reggelen, és érkezését mindent átható szarszag adja hírül. Aztán tölcsér nyílik a Mester utcai aszfaltban, amely hamarosan elkezdi a felszínre fortyogni az elfeledett múlt relikviáit, „a római pengéktől az avar vérteken át a hun kengyelen keresztül a német, zsidó, szláv, longobárd és besenyő, kun és magyar csontoktól a legkülönbözőbb népekig mindenféle, valaha itt járt nemzedék emlékei és tárgyai előkerültek, ráadásul a lehető legnagyobb összevisszaságban”, a következő kérdésre fakasztva az elbeszélőt: „Ki köpköd itt kire?” (44–45.)

Szép, önironikus, jelképszerű megfogalmazása ez a jellegzetesen közép-európai, totali­tariánus történelemfelfogásnak, amely a múltat csakis a jelenhez mint elkerülhetetlen következményhez vezető okok láncolataként hajlamos értelmezni. A szimbólumokba oltott társadalomkritikának azonban ezzel még nincs vége, a tölcsérről ugyanis hamarosan kiderül, hogy nem csupán az alvilági régiókba tart, hanem láthatatlanul az ég felé is folytatódik. Ezzel egyidejűleg rejtélyes, öltönyt viselő, illetve ballonkabátos figurák kezdenek városszerte felbukkanni, akikről csak annyit tudhatni biztosan, hogy az egyik csoport az angyalokkal, a másik pedig az ördögökkel azonosítható. Ám arról, hogy a kettő közül melyik az ördögök légiója és melyik az angyalsereg, a véleményeket logikus támpontok híján csakis a megnyilatkozó vakhitű meggyőződése táplálja. Mindeközben a kormány nemigen tesz egyebet, mint hogy szajkózza a magyarság küldetéséről és mártíromságáról a szólamokat, a külső és belső ellenségekről szóló összeesküvés-elméleteket, és folyton-folyvást kommunikál. S ha még ebből sem világos, a jelenkori magyar valóság mely apektusáról van szó itten, Kőrösi hamarosan ténylegesen is kettészakítja a hazát, miután egy ismeretlen eredetű, országos méretű áramkimaradás révén eluralkodik a határ innenső oldalán a sötétség, és a Duna medre a folyó közepén felemelkedik, hogy fizikailag is kettézárja Nyugat- és Kelet-Magyarországot.

Ebben a miliőben próbál boldogulni Robi bácsi és Borisz, akik – miközben az országra szabadult katasztrófa átírja a társadalmi szabályokat és lényegtelenné teszi az osztálykülönbségeket – egyre közelebb kerülnek a háztömbjükben élő prostituálthoz, Lilihez, valamint leánygyermekéhez, Kislilihez. A közöttük kialakuló barátság története, amely Lili és Robi bácsi között egy idő után szerelemmé teljesedik, párhuzamosan fut a regényben a katasztrófa-vonallal, és egyben ellenpontját is képezi annak. Ugyanis míg az országban minden tönkremegy, addig a ferencvárosi kupleráj lassan az emberiesség jelképes fellegvárává avanzsál, lévén, hogy a mindenkit egyformán sújtó katasztrófa lebontja a társadalmi rétegek határvonalait, s ez – legalábbis az Angyal utcai házban – megteremti a lehetőségét annak, hogy új szövetségek jöhessenek létre az arra nyitott emberek között, rangtól és pozíciótól függetlenül. Ahogyan Robi bácsi fogalmaz egy helyütt Borisszal beszélgetve: „Tudod, sosem öv alá helyeztem az emberi méltóságot, hanem följebb, a szív, a szellem, a lélek szintjére, elvégre ott mennek végbe a leggyalázatosabb kurválkodások.” (172.)

A regényben szó esik egy bizonyos természetfeletti képességről is, amely Borisz családjában álíltólag apáról fiúra száll. Mindvégig eldöntetlen, hogy a fiú adottsága arra, hogy egy kupica pálinka felhajtását követően hallja a környezetében lévő emberek gondolatait, valóban nem e világi eredetű, vagy inkább a szesz képzeletfelszabadító hatásának tudható-e be. Nem baj, hogy feloldatlanul marad e talány, ugyanis ennek köszönhető a regény egyik legszebb szakasza is, amelyben Borisz a Mester utcát járva tolmácsolja az utcán kóválygó nyomorultak érzéseit és gondolatait Kislilinek, mindemellett ez a megoldás csak méginkább megerősíti az üzenetet, amelyet a Kőrösi-regény végkifejlete sugall. Amikor ugyanis a körülmények végképp lebontják a prostituált Lili és az egykori könyvtárosból végül hasonlóképpen alacsony sorba hanyatlott Robi bácsi között a társadalmi különbségeket, a két ember szimbolikus egyesülése a házasságban csodálatos módon az ország számára is elhozza a megváltást.

Kőrösi Zoltán regénye mindenféle didaktikusság nélkül, természetes szuggesztivitással suggallja: az igazi katasztrófa az, amikor az ország lakói készakarva különzárják magukat egymástól, önmaguk teremtette, képzeletbeli választóvonalak mentén. S bár Az ítéletidő alaphelyzete komor, sötét és pesszimista, a Lili és Robi bácsi között kialakuló kapcsolat krónikája mégis szavatolja az optimista végkicsengést. A Kőrösi-mű végül katasztrófa-regénynek álcázott, társadalomkritikával fűszerezett, mágikus realista nagyvárosi megváltástörténetként teljesedik katartikus regény-manifesztummá, amely mintha azt kívánná az olvasó eszébe vésni: nem kell, hogy Borisz természetfelettei képességeivel rendelkezzék az ember ahhoz, hogy elkezdjen őszintén odafigyelni a többiekre. Kőrösi-regénybe illően keserédes, felemelő és jelképszerű, hogy ez az életmű, amely írójának Magyarország, valamint a szűkebb haza, Budapest iránti szenvedélyes szeretetét fogalmazta újra minduntalan, éppen ezzel a búcsúüzenettel zárult le.

Haklik Norbert

(Megjelent a Tiszatáj 2016/12. számában)

 

kőrösiJelenkor Kiadó

Budapest, 2016

216 oldal, 3499 Ft

 

 

 

 

 

 


Címke: , , , ,
2021.05.04 - tiszatáj

Jóllehet 1901-ben Párizsban modern esztétikai kurzusokon vett részt, a festészet és a művészettörténet területén Apollinaire autodidakta volt. Ám kitűnő ízléssel, ösztönösen ráérzett minden újra, azonnal meg tudta ítélni valamiről, hogy az valódi érték vagy sem. Úgy érezte, hogy küldetése van, támogatnia kell azokat a művészeket, akik egyfajta új esztétikát képviselnek a szokványos, idejét múlt festmények alkotóival szemben […]

Tovább olvasom >>>
2021.05.02 - tiszatáj

A címmel kapcsolatban sok mindenre asszociálhat az ember. Többek között Szabó Magda Az ajtó c. regénye, illetve színpadi változata is eszünkbe juthat. A címbe emelt tárgy ráadásul ősi szimbólum is, és a mögötte meghúzódó valóság titkai mindig izgalmasak. Az ajtó mögött ott lehetnek a múlt emlékei, vagy éppen olyan dolgok, amelyek nem tartoznak a külvilágra. Gömöri György kötetcímadó verse is számos értéket rejt… – BAKONYI ISTVÁN KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.05.02 - tiszatáj

GÖMÖRI GYÖRGY: ERDÉLYI ARCOK
Gömöri György hatvan év költői terméséből válogatta össze azt a három tucat verset, amelyek elszakíthatatlanok Erdélytől, pontosabban szólva Erdély atmoszférájától, történelmétől, a magyar szellemi életben betöltött szerepétől, illetve az ott élő magyar kisebbség helyzetétől. A jól átgondolt kötetkompozíció kétséget sem hagy a költő személyes kötődése felől, ám nem csupán Gömöri Erdély-képét ismerhetjük meg a verseken keresztül… – BARÁTH TIBOR KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.29 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS PÉTERFY GERGELLYEL AZ IRODALMI TEHETSÉGGONDOZÁSRÓL
Az Akadémiánk online folyóirata, a Felhő Café biztosít bemutatkozási, publikálási lehetőséget a hallgatóknak és a lap Facebook-oldala élő adásokhoz, beszélgetésekhez, felolvasásokhoz nyújt több tízezer olvasót elérő felületet. Rendszeres kapcsolatban vagyunk kiadókkal, a végzett hallgatóink köteteit kiajánljuk, több végzett hallgatónk kötete jelent már meg a Librinél, az Álomgyárnál és a Kalligramnál… – PÁNCZÉL ANDRÁS INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.27 - tiszatáj

SZANISZLÓ JUDIT: LELI ÉLETE
A regény felütése úgy szól: „Egy fotó leírása következik”. De a fotók sokszor hiányoznak, a hangfelvételeket tartalmazó kazettákra pedig popslágereket vettek rá. Pontosan ez a nemrögzítettség, ez a hiány biztosítja a családregény megírásának lehetőségét: fotók és hangfelvételek véletlenszerű sorrendben, amelyek nem a referencialitásból merítik hitelüket, hanem abból, hogy az elbeszélő számára ugyanabban a „dobozban” foglalnak helyet, vagy foglalnának helyet, ha léteznének… – BOCSIK BALÁZS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.23 - tiszatáj

AZ IFJÚ NYOMOZÓ
Amennyire könnyednek tűnik a plakát, netán a cím alapján, olyan megkapó és rejtett tartalékokkal bír Evan Morgan bűnügyi mozija, 2020 egyik legnagyobb meglepetéssikerét eredményezve… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.23 - tiszatáj

Székely Örs kapta idén a Makói Medáliák irodalmi díjat, amelyet 2005-ben a József Attila-emlékév alkalmából alapított Makó város önkormányzata. A díj célja, hogy Makó városa támogassa az elsőkötetes költőket, ahogyan az egykor József Attilával is történt… – JANÁKY MARIANNA INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.22 - tiszatáj

INTERJÚ JÓNÁS ZOLTÁNNAL AZ IRODALMI TEHETSÉGGONDOZÁSRÓL 
Jónás Zoltán előadóművész, kultúraszervező, az erdélyi, felvidéki és észak-magyarországi egyetemeket összefogó Kortárs Hangon irodalmi pályázatának és műhelyének alapító főszervezője beszél a tehetséggondozásban szerzett tapasztalatairól… – PÁNCZÉL ANDRÁS INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Normal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő