04.06.
| Bálint Ádám: Fóliók >>>
03.19.
| Civilként az állam működési hézagaiban – L. Ritók Nóra előadása >>>
03.17.
| Tudományos zsebsorozattal szórakoztatja közönségét a Grand Café >>>
03.16.
| Homo Ludens Project feat. Góbi Rita Társulat: Az érintés dicsérete >>>
03.13.
| Új koncertfelvételekkel nyitja meg médiatárát a hosszú hétvégére a 16 éves Müpa >>>
02.20.
| Kurtág 95: élőben közvetíti a zeneszerző születésnapi koncertjét a Müpa >>>
02.25.
| Duda Éva Társulat: Prizma >>>
02.18.
| Az Erdélyi Magyar Írók Ligája rendezvényei a Magyar Széppróza Napja alkalmából >>>
02.16.
| Homo Ludens Project – Beszélgetés Dr. Beck Zoltánnal, Dr. Kelemen Zoltánnal, Orsós Jánossal >>>
 TiszaLINE Szalon

04.28.
| Előkerültek Pilinszky álmai >>>
04.27.
| PesText 2021 – Négyszázezer forint összdíjazású irodalmi pályázat >>>
04.26.
| A nomádok földje kapta a legjobb film Oscarját >>>
04.03.
| Milan Dunđerski ifjúsági költészeti díj >>>
03.19.
| Sziveri-díj, 2021 >>>
02.04.
| A Szépírók Társaságának felhívása >>>
12.15.
| Humorban gazdag Ájvonne érkezik a REÖK-be >>>
12.13.
| Trafó – Mi a te ügyed? >>>
12.11.
| Izgalmas kortárs krimi Podmaniczky Szilárd új könyve? >>>

Borsi Bálint, Fekete Vince, Fellinger Károly, Gerevich András, Jász Attila, Kiss Anna, Markó Béla, Siska Péter, Szálinger Balázs, Veszelka Attila versei
Grecsó Krisztián, Petrik Iván prózája
„Hogy, ha a csend…” (Szabó Csaba Hölderlin-nyersműfordításai és kommentárjai)
Tanáralakok Németh László, Márai Sándor műveiben (Ifj. Sipka Sándor, Szilágyi Zsófia tanulmányai)
Tiszatáj Diákmelléklet, újra: Hansági Ágnes: Mit jelent ma Jókait olvasni?

>>>

MEGJELENT AZ ISKOLAKULTÚRA 2021/2. SZÁMA A koronavírus-járvány következtében Magyarországon – ahogyan a világ jelentős részén – számos tanulónak kellett és kell otthonról tanulnia IKT-eszközök és az internet segítségével 2020 tavaszától hosszabb-rövidebb megszakításokkal. Az ezzel kapcsolatos kihívások és lehetőségek áttekintése – akár még a hátralévő tanév szempontjából is –  hasznos lehet, […]

>>>

Mindenkit nagy szeretettel várunk a SZTE JGYPK Rajz-Művészettörténet Tanszék hallgatóinak közös ólomüveg-kiállítására
2020. november 4. 17 óra 
Tiszatáj Szalon (Szeged, Roosevelt tér 10-11.)

>>>

Hogyan ugróköteleznek a román giliszták?
2017.03.22 - tiszatáj

DAN LUNGU:
TYÚKOK A MENNYBEN

Akácos út, ha végig megyek rajtad én, Eszembe jut egy régi szép regény – kezdődik a magyar nóta, hogy aztán a refrénben már egy „szerelmi könnyes vallomást” muzsikáltasson a cigánnyal az utca legszebb lányának ablaka alatt az énekes, miközben azon búslakodik, hogy a múlt elszaladt, s őneki csak e kis dal maradt. Dan Lungu Tyúkok a mennyben című műve, amely aligha nevezhető szép regénynek, de nem is szándékozik annak lenni, egy moldvai városszél Akácos utcáján kalauzolja végig az olvasót – bár a kalauzolás többnyire a Gyűrött Traktor nevű kocsmába érve megreked –, ahol a szép lányok többnyire már házsártos feleségekké lettek, és ahol a romantika iránti hajlamok leginkább a megesett hajadonokról szóló pletykákban teljesednek ki. Ami viszont a könnyeket illeti, azokból Lungu regénye is fakaszt néhányat – legalábbis komoly esélye van annak, hogy mire a végére jut, jónéhányszor sírósra kacagja magát az olvasó.

Dan Lungu regénye ugyanis a kortárs román művészetben oly hangsúlyosan jelen lévő neorealizmus ihletésében fogant. Ám míg a filmművészet többnyire a hétköznapok felszíne alatt zajló tragédiákra fókuszál, Lungu – hasonlóan az ország határain túl szintén sikeres írótársához, Petru Cimpoeşuhoz – a realizmus groteszk változatát műveli. Lungu regénye ugyanis olyan közegben játszódik, amely országhatároktól függetlenül ismerős lehet azoknak, akik a Lajtán innen születtek: egy városszéli utcában, amelynek lakói, a szocializmus gyári munkásai, a rendszerváltás során egyik pillanatról a másikra munkanélküliekké lettek, így aztán túlélési stratégia gyanánt felelevenítették a városba költözésük előtti időkből magukkal hozott életmódjukat, és újrateremtették maguknak a falusi világot a kültelki végeken. Persze szó sincs róla, hogy munkalehetőség híján nem volna mit tenni az ilyenféle környezetben. Lehet például világháborús emlékekről mesélni az utcabeli gyerkőcöknek, különböző méretű, üres spray-palackokat hajigálva a tűzbe, biztosítandó a harci jelenetek élethű aláfestését, minek eredményeképpen az „ott lévő gyermekek közül egyik sem fogja elfelejteni soha, mi a különbség a nagy és a kisebb ágyúk között” (37.), valamint arról diskurálni az asszonnyal, mihez kellene kezdeni, ha hirtelenjében a baromfiudvar tyúkjai úgy megokosodnának, hogy ismernék a szorzótáblát, de elfelejtenének rendesen tojni – „Hát te embeeer, elvisszük a ProTV-hez, és tele leszünk dollárral” (97.) –, vagy éppen nagy odaadással hiába várni arra, hogy megrepedjenek a falu gyüttmentjeként számon tartott Ezredes házának falai.

Lungu regényének kisvárosa ugyanis a legkevésbé sem ingerszegény környezet, és lakói gondoskodnak arról, hogy semmiképp se válhassék azzá. Itt még nem inflálódtak el az események, és minden új információnak minimum hírértéke van, némelyik pedig már-már mitikus jelentőségre tehet szert. Az, hogy az egyik fiatalasszony bekéredzkedik az Ezredes házába telefonálni, és aztán beszámol az ott látottakról, elegendő ahhoz, hogy ideig-óráig ő váljék az Akácos utca legnépszerűbb közszereplőjévé, mígnem letaszítja a trónról az álhír, miszerint Geambașuék lánya teherbe esett, ráadásul úgy, hogy „az embrió társtulajdonosának”  (14.) kiléte ismeretlen. Itt a pletykák főszereplőjének lenni nem szégyen, hanem dicsőség, és az Akácos utca lakói mindent meg is tesznek annak érdekében, nehogy kikerüljenek a köz figyelmének fókuszából. Mitu bá’ például aprólékos részletességgel meséli el a Gyűrött Traktor törzsközönségének, hogyan látogatott el még szerszámlakatosként és öntőgépészként Nicolae Ceaușescuhoz, amit a nép legszeretettebb fia – akit mellesleg a regény szereplői a Meglőtt, a Főbelőtt és a Kilyuggatott néven is emlegetnek – egy, az utcabeliek által sohasem látott Daciával honorált. Ám nem a Kárpátok Géniusza az egyetlen politikus, aki szerepet kap a regényben. Ion Iliescuról például azt tudhatjuk meg, miért volna sorscsapás, ha ő lenne az ember anyósa: „(…) egyfolytában vigyorog, s ettől nekem is vigyoroghatnékom lesz. Hát szólj hozzá! Jön a feleségem, mondja, nincs pénzünk kenyérre se, s én vigyorgok, mert látom vigyorogni Iliescut. Jön a főnök, mondja, hogy holnaptól munkanélküli vagyok, én vigyorgok, mert, a francba is, Iljicset vigyorogni látom.” (55.) A politika egyébként is kiszámíthatatlan fátum, amely a legfurmányosabb módokon képes lesújtani az emberre, ám az Akácos utca lakói átlátnak a szitán, és hiperrealista részletességű összeesküvés-elméleteket képesek közös erőfeszítéssel kidolgozni arról például, hogy a leendő építkezési helyszínen elhelyezett csövek miért azt jelzik előre félreérthetetlenül, hogy felsőbb utasításra a környék összes házát ledózerolják majd. Amikor pedig egy hibásan földelt háromfázisú villanyvezeték a felszínre űzi Covalciuc bácsi kertjében a gilisztákat, az az Akácos utcából kiinduló gyűrűsféreg-export koncepciójának kidolgozására ihleti a Gyűrött Traktor törzsgárdáját, elvégre „Nyugaton vagyont lehet csinálni egy szekér gilisztából”, főleg, ha a nyüveknek ugrókötelet adnak, hadd „csodálkozzanak azok a fafejű nyugatiak, milyen bokajátékuk van a román gilisztáknak.” (130.)

Muszáj, mert megérdemelt, hogy egy bekezdést szenteljünk itt a kötetet fordító Szonda Szabolcsnak is. Szonda ugyanis bravúrosan ülteti át a moldvai tájnyelvet magyarra, azáltal, hogy kissé székelyesen beszélteti a szereplőket, mindemellett a népetimológiai kifejezéseket is olyan invenciózus megfelelőkkel adja vissza, mint például a Covalciuc menyét gyötrő székrepedés. A másik ok, ami miatt elengedhetetlen méltatnunk a fordítót, abban rejlik, hogy ha létezik irodalmi diplomácia, annak bizonyára Szonda Szabolcs az egyik nagykövete, aki amellett, hogy remek technikával és merítéssel fordít kortárs román szerzőket magyarra, Bukarestben tart előadásokat Simona Popescu, Dan Lungui és Alexandru  Muşina írásainak stilisztikai aspektusairól a műfordító szempontjából, valamint a román nyelvű közönség számára ír cikkeket és elemzéseket a romániai magyar irodalomról. Valamint kiváló érzékkel választja ki azokat a fordítanivalókat, amelyek a magyar közönség számára minden kulturális háttér nélkül is élvezhetőek. Elvégre a Gyűrött Traktor lehetne akár Győrött is, valamelyik külvárosi panel alagsorában.

Mert a múlt, amely a nótában oly könnyedén elszaladt, közös teher. És ha ilyen, románul-magyarul is olvasható regények maradnak utána, akkor valamiképp mégiscsak megérte.

Haklik Norbert

 

3439860_5Dan Lungu: Tyúkok a mennyben

Fordította: Szonda Szabolcs

Pont Kiadó, 2016

152 oldal, 3465 Ft

 

 

 

 

 


Címke: , , , ,
2021.05.04 - tiszatáj

Jóllehet 1901-ben Párizsban modern esztétikai kurzusokon vett részt, a festészet és a művészettörténet területén Apollinaire autodidakta volt. Ám kitűnő ízléssel, ösztönösen ráérzett minden újra, azonnal meg tudta ítélni valamiről, hogy az valódi érték vagy sem. Úgy érezte, hogy küldetése van, támogatnia kell azokat a művészeket, akik egyfajta új esztétikát képviselnek a szokványos, idejét múlt festmények alkotóival szemben […]

Tovább olvasom >>>
2021.05.02 - tiszatáj

A címmel kapcsolatban sok mindenre asszociálhat az ember. Többek között Szabó Magda Az ajtó c. regénye, illetve színpadi változata is eszünkbe juthat. A címbe emelt tárgy ráadásul ősi szimbólum is, és a mögötte meghúzódó valóság titkai mindig izgalmasak. Az ajtó mögött ott lehetnek a múlt emlékei, vagy éppen olyan dolgok, amelyek nem tartoznak a külvilágra. Gömöri György kötetcímadó verse is számos értéket rejt… – BAKONYI ISTVÁN KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.05.02 - tiszatáj

GÖMÖRI GYÖRGY: ERDÉLYI ARCOK
Gömöri György hatvan év költői terméséből válogatta össze azt a három tucat verset, amelyek elszakíthatatlanok Erdélytől, pontosabban szólva Erdély atmoszférájától, történelmétől, a magyar szellemi életben betöltött szerepétől, illetve az ott élő magyar kisebbség helyzetétől. A jól átgondolt kötetkompozíció kétséget sem hagy a költő személyes kötődése felől, ám nem csupán Gömöri Erdély-képét ismerhetjük meg a verseken keresztül… – BARÁTH TIBOR KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.29 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS PÉTERFY GERGELLYEL AZ IRODALMI TEHETSÉGGONDOZÁSRÓL
Az Akadémiánk online folyóirata, a Felhő Café biztosít bemutatkozási, publikálási lehetőséget a hallgatóknak és a lap Facebook-oldala élő adásokhoz, beszélgetésekhez, felolvasásokhoz nyújt több tízezer olvasót elérő felületet. Rendszeres kapcsolatban vagyunk kiadókkal, a végzett hallgatóink köteteit kiajánljuk, több végzett hallgatónk kötete jelent már meg a Librinél, az Álomgyárnál és a Kalligramnál… – PÁNCZÉL ANDRÁS INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.27 - tiszatáj

SZANISZLÓ JUDIT: LELI ÉLETE
A regény felütése úgy szól: „Egy fotó leírása következik”. De a fotók sokszor hiányoznak, a hangfelvételeket tartalmazó kazettákra pedig popslágereket vettek rá. Pontosan ez a nemrögzítettség, ez a hiány biztosítja a családregény megírásának lehetőségét: fotók és hangfelvételek véletlenszerű sorrendben, amelyek nem a referencialitásból merítik hitelüket, hanem abból, hogy az elbeszélő számára ugyanabban a „dobozban” foglalnak helyet, vagy foglalnának helyet, ha léteznének… – BOCSIK BALÁZS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.23 - tiszatáj

AZ IFJÚ NYOMOZÓ
Amennyire könnyednek tűnik a plakát, netán a cím alapján, olyan megkapó és rejtett tartalékokkal bír Evan Morgan bűnügyi mozija, 2020 egyik legnagyobb meglepetéssikerét eredményezve… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.23 - tiszatáj

Székely Örs kapta idén a Makói Medáliák irodalmi díjat, amelyet 2005-ben a József Attila-emlékév alkalmából alapított Makó város önkormányzata. A díj célja, hogy Makó városa támogassa az elsőkötetes költőket, ahogyan az egykor József Attilával is történt… – JANÁKY MARIANNA INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.22 - tiszatáj

INTERJÚ JÓNÁS ZOLTÁNNAL AZ IRODALMI TEHETSÉGGONDOZÁSRÓL 
Jónás Zoltán előadóművész, kultúraszervező, az erdélyi, felvidéki és észak-magyarországi egyetemeket összefogó Kortárs Hangon irodalmi pályázatának és műhelyének alapító főszervezője beszél a tehetséggondozásban szerzett tapasztalatairól… – PÁNCZÉL ANDRÁS INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Normal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő