06.30.
| Grand Café – Gurubi Ágnes Szív utca című regényének bemutatója >>>
06.19.
| A Tricikli Fesztivál részletes programja >>>
06.09
| Grand Café – Ráolvasás 06. – Krusovszky Dénes: Áttetsző viszonyok >>>
06.08.
| A Szőke Óceán – Szépírók a Vígmatrózban >>>
05.27.
| Isteni testek – kötetbemutató >>>
05.17.
| Munkácsy-díjas festőművész kiállításával nyit újra a REÖK >>>
05.14.
| Online Túlélősóval jelentkezik Szegedről a MASZK Egyesület >>>
04.06.
| Bálint Ádám: Fóliók >>>
03.19.
| Civilként az állam működési hézagaiban – L. Ritók Nóra előadása >>>
 TiszaLINE Szalon

05.17.
| Középiskolások irodalomról – szóval, képpel >>>
06.03.
| Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!) >>>
06.03.
| Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei) >>>
06.02.
| Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája) >>>
06.04.
| Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017) >>>
04.28.
| Előkerültek Pilinszky álmai >>>
04.27.
| PesText 2021 – Négyszázezer forint összdíjazású irodalmi pályázat >>>
04.26.
| A nomádok földje kapta a legjobb film Oscarját >>>
| Tandori Dezső: Szellem és félálom >>>

Acsai Roland, Fenyvesi Orsolya, Lanczkor Gábor, László Liza, Maurits Ferenc, Németh Zoltán, Mary Oliver, Veszprémi Szilveszter versei
Molnár Lajos, Tarcsay Zoltán prózája
Tőzsér Árpád naplójegyzetei
Balázs Katalin, Balogh Gyula, Kelemen Zoltán, Milián Orsolya tanulmánya
Diákmelléklet: Gerencsér Péter a Jókai-regények filmes adap­tációiról

>>>

VERSENY A SZEGEDI EGYETEM FENNÁLLÁSÁNAK
100. ÉVFORDULÓJÁRA
Az SZTE Gyakorló Gimnázium és Általános Iskola magyar nyelv és irodalom munkaközössége áprilisban irodalmi vetélkedővel ünnepelte a Szegedi Tudományegyetem kettős – a szegedi egyetem létrejöttének 100 éves, illetve a szegedi „összegyetem” megalakulásának 20 éves – évfordulóját. Az eseményhez kapcsolódóan a gimnázium az elmúlt év őszén 3 fordulós irodalmi pályázatot hirdetett középiskolás diákok számára […]

>>>

Apokalipszis holnap?
2017.03.09 - tiszatáj

VÉKONY KRISZTIÁN: SORS-ALGORITMUS

Engedtessék meg, hogy ezúttal személyesre hangoljam a felütést, ugyanis ünnepi alkalmakkor így illik. Vékony Krisztián Sors-algoritmus című bemutatkozó regényéről már hónapok óta akartam írni, rögtön azután, hogy a fénysebességhez közelítő gyorsasággal végigolvastam a könyvet. Végül úgy döntöttem, félreteszem a kötetet néhány hónapig, aztán újra előveszem, hogy megbizonyodjak afelől, objektív értékítéletemet nem homályosította-e el a lelkesedés. Az újraolvasás tanulsága az, hogy nem homályosította el: Vékony debütáló műve valóban olyan nagyon kortárs, nagyon közép-európai és nagyon magyar sci-fi, amelyet nem szentségtörés a tudományos-fantasztikus irodalom legjobbjainak fenntartott könyvespolcunkon Asimov és David Brin munkái mellé tenni.

De lássuk, mitől lesz nagyon kortárssá és nagyon magyarrá a huszonéves szerző bemutatkozó munkája. Az író a nem túl távoli jövőbe helyezi a történetet – a regényidő nincs pontosan behatárolva, de egynémely utalásból úgy tűnhet ki, a történet játszódhat akár századunk derekán is –, ám a fiktív évszámoknál sokkalta fontosabb, hogy Vékony olyan elegáns magabiztossággal játszik el a kortárs technológia legújabb vívmányai nyújtotta lehetőségekkel, hogy amennyiben nálam jelentkezne fejlesztői programmenedzseri pozícióra, pusztán a kötet alapján rögvest felvenném. Vékony Krisztián regényének alapötletét ugyanis az informatika felhasználási módjait éppen a napjainkban forradalmasító kognitív számítástechnika ihlette. Az, hogy a számítógépek gyorsasága és kapacitása a taníthatósággal, valamint a strukturálatlan adathalmazok feldolgozhatóságával, illetve a digitális eszközök által létrehozott adattömeg exponenciális növekedésével ötvözve lehetővé teszi, hogy akkora információhalmazt dolgozhassunk fel szándékainknak megfelelően, amekkorát az emberi elme képtelen volna befogadni és értelmezni. Vékony ötlete ezt a már ma is létező technológiát ötvözi a káoszelmélettel, és abból a gondolatból indul ki, hogy ha egyszerre minden létező test aktuális helyzetét, valamint mozgásának irányát és sebességét ismerjük, akkor elméletileg jövőbeni mozgásukat is teljes pontossággal megjósolhatjuk. A szerző végül a magyar és közép-európai sci-fi legjobb hagyományainak nyomdokán áthelyezi ezt a gondolatot a társadalom síkjára, és íme, máris készen van az egyik legizgalmasabb ötlet, amelyet kortárs tudományos-fantasztikus szerzőtől hosszú ideje olvastam.

Eszerint egy Bojik Brozkov nevű cseh tudós kidolgozza azt az algoritmust, amelynek alapján az emberiség jövője megjósolhatóvá válik. A képlet azonban nem sok jóval kecsegtet civilizációnk jövőjét illetően, minek következtében a titok ismerői létrehozzák a JövőVédelem nevű földalatti szervezetet, amelynek egyetlen célja van: megelőzni a jövőt. Vékony életszerű részletekkel, aprólékosan és fokozatosan ismerteti meg az olvasót a szervezet felépítésével, alkalmazottainak tevékenységi körével és munkamódszereivel, például azzal, hogyan használják a megfigyeltek mobiltelefonjai által rögzített és továbbított szívhang-változásokat annak dekódolására, mivel foglalatoskodik és milyen lelkiállapotban leledzik vizsgálódásuk alanya éppen. A szerző ezzel és számtalan más technikai megoldás elegánsan egyszerű leírásával – például a FuckGravity nevű szórakozóhely súlytalanságot biztosító táncterének, valamint a védett személyek észrevétlen megfigyelésére hivatott ügynökök láthatatlanságát biztosító lepel működési elvének bemutatásával – bőségesen szállít ötleteket arra, hogyan lehetne felhasználni a már most is hozzáférhető, vagy vélhetően néhány éven belül kifejleszthető technológiát.

Ettől lesz Vékony Krisztián regénye nagyon kortárssá. Nagyon magyarrá, azon belül is nagyon budapestivé pedig attól válik, ahogyan a szerző teljes természetességgel mozgatja szereplőit egy olyan környezetben, amelyhez jelenkori fővárosunk egyik jövőbeni, de a maihoz nagyon is hasonlatos változata, valamint az ismerős felszín alá álmodott titkos világ biztosít helyszínt. A közeljövő Budapestjének bemutatásából kiderül például, miért lépték túl a négyes metró tényleges költségei oly szégyentelen mértékben az eredetileg tervezett büdzsét – naná, hogy szupertitkos földalatti komplexumot hoztak létre az alagút mellékjárataiban –, a hidegháború meteorológiai fegyverének fejlesztésére létrehozott labor pedig hol másutt rejtőzhetne, mint a Csepel Művek elhagyatott üzemépületei alatt.

Azonban a couleur locale jövőbe transzponálása eme játékos példáknál jóval fajsúlyosabban is megjelenik a regényben. A jövőbeni Magyarország és Európa ugyanis, amely Vékony látomásából kirajzolódik, a legkevésbé sem szívderítő hely, és nagyon is lehetséges jövőváltozatnak tűnik a jelen valósága alapján. A Sors-algoritmus korában Budapest végképp kettészakadt, a Nagykörúton belül prosperáló Belső Körre, valamint a külső területekre, ahol éhező menekült gyerekek próbálják ételszállító drónokra íjjal és nyíllal vadászva megszerezni a napi betevőt, s ahol a nyomor és az erőszak az úr. Európa hasonlóképpen kettévált: Vékony regényének világában már nem az Iszlám állam jelenti a legnagyobb fenyegetést, hanem a lenézett és nyomorban tartott Balkán, amelynek frusztrációjából felemelkedik egy militáns birodalom, mely terrorral, puccsokkal és háborúval óhajt elégtételt venni az önző és önelégült Nyugaton, ahová végül Magyarország is besorolt. Vékony víziója teljesen hiteles és érzékletes képet nyújt e jövőbeli világrend olyan részleteiről is, mint hogy például miként oszlanak meg majd az Európai Unió védelmi feladatai a tagállamok haderői között.

És még nem is szóltunk arról, hogy a regény közel félezer oldalán eleven és egyéni, fejlődőképes és meglepetéseket is tartogató személyiségű szereplők próbálják elejét venni a maholnap küszöbön álló apokalipszisnak, egy sodró lendületű, váratlan fordulatokkal megspékelt thrillerben, amelybe a szerelmi szál is teljes természetességgel szövődik bele. Szükségszerűen, hiszen a Sors-algoritmus nem csupán tudományos-fantasztikus thriller, hanem egyúttal young adult regény is, amelynek hősei szinte kivétel nélkül egyetemista korúak, és a korosztályhoz illő nyelven szólalnak meg, valamint annak megfelelő tevékenységekkel múlatják idejüket, amikor éppen nem a küszöbön álló világvége megakadályozásán fáradoznak. A regény végkifejlete pedig úgy varrja el a cselekmény különböző szálait, hogy egyúttal újabb, tágabb horizontot is nyit a történetnek, azzal kecsegtetve az olvasót, hogy előbb-utóbb a regény folytatása is napvilágot lát majd. Kár volna, ha ez elmaradna. Ugyanis azzal, hogy huszonöt évesen megírta a világszínvonalú, és mégis minden ízében magyar kortárs sci-fi regényt, Vékony Krisztián egyúttal nagy felelősséget is vett a vállára. Az olvasó ugyanis hajlamos hozzászokni a jóhoz, és rendszeresen megköveteli belőle az újabb adagot.

Haklik Norbert

 

 

Sors-algoritmus_B1-625x1024Vékony Krisztián: Sors-algoritmus

Metropolis Media Group Kft.

Budapest, 2016

451 oldal, 3790 Ft

 

 

 

 

 


Címke: , , , ,
2021.06.23 - tiszatáj

AZ ARTÉR EGYESÜLET KIÁLLÍTÁSA
Art-art: összetart!
Az Artér Egyesület immár több, mint 15 éve alakult Budafokon. Tagjai olyan művészek, akik különböző szálakon kötődnek Budapest XXII-ik kerületéhez. A hivatásos alkotók szakmái az alábbiak: festő, grafikus, szobrász, keramikus, ötvös, divattervező, textiltervező, fotográfus, üvegtervező, formatervező, építész, illetve restaurátor […]

Tovább olvasom >>>
2021.06.23 - tiszatáj

– MONDJA CSUZDI ESZTER, A SIMÁNDY-ÉNEKVERSENY EGYETLEN MAGYAR GYŐZTESE
A Szegeden tanuló vajdasági szoprán, Csuzdi Eszter lett az idei Simándy-énekverseny egyetlen magyar győztese. Temesi Mária növendéke nemcsak az aranyéremmel járó félmillió forintot kapta meg, hanem koncertezni hívták Moszkvába, és további különdíjakat is nyert… – HOLLÓSI ZSOLT INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
2021.06.22 - tiszatáj

ABAFÁY-DEÁK CSILLAG
ÉS KÖLÜS LAJOS
A kiállítás címe, Magánélet, nem sokkoló, csak tényt közöl. Miközben kísérlet(ek) tanúi vagyunk. Sajnos nem csak tanúi, a mi bőrünkre is megy (és ment) a játék. Soha eddig meg nem élt helyzetbe kerültünk, valamennyien. Váratlanul csapott le ránk a vírus, a karantén, a ránk kényszerített bezártság, a reménytelenség, az egyedüllét, a kettős, vagy többes magány, amiből semerre se léphettünk ki […]

Tovább olvasom >>>
2021.06.21 - tiszatáj

OPERARAJT-PROGRAM INDÍTÁSÁT JELENTETTE BE ÓKOVÁCS SZILVESZTER
A szegedi Simándy-verseny tapasztalatai nyomán ötven énektanárral 2022-ben országszerte elindítanák a tehetségfejlesztő Operarajt-programot – jelentette be a vasárnapi díjátadó gálaesten a zsűri elnöke, Ókovács Szilveszter. A Magyar Állami Operaház főigazgatója szeretné, ha több fiú választaná ezt a pályát, és trendivé tenné az éneklést… – HOLLÓSI ZSOLT BESZÁMOLÓJA

Tovább olvasom >>>
2021.06.21 - tiszatáj

SZABÓ GÁBOR: TÖRTÉNETEINK VÉGE
Szabó Gábor tanulmánykötete a mikrohistória és az újhistoricizmus létrejötte óta igen intenzíven gyarapodó emlékezet-diskurzuso­kat bővíti kortárs magyar regények, rövidprózák, esszékötetek és Petri György lírai munkásságának mélyreható elemzésével. Első látásra is kitűnik, hogy Szabó nemcsak a legszűkebb és legelitebb kortárs kánon kínálatából válogat, hanem egy-egy szerző kevésbé előtérben lévő szövegével, vagy az idő próbáját még ki nem állt műveivel is előszeretettel foglalkozik… – KISS A. KRISZTA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.06.20 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS SIMÁNDI KATALINNAL, A LEGENDÁS TENORISTA LEÁNYÁVAL
Több mint két évtizeden át Simándy József özvegye képviselte a családot a legendás tenorról elnevezett szegedi énekversenyen. Jutka asszony köszöntőt mondott, díjat, ajándékot adott át, igyekezett segíteni a fiatal operaénekesek pályakezdését is. Halála után részben egyik leányuk, Simándi Katalin vette át ezt a feladatot, akivel a pénteki döntők szünetében beszélgettünk… – HOLLÓSI ZSOLT INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
2021.06.19 - tiszatáj

ÁRAMSZÜNETTEL ZÁRULT A MARATONI SIMÁNDY-VERSENY
Négy kategóriából négyben déli szomszédaink énekesei győztek a szegedi Simándy-versenyen, pontosabban a II. korcsoportban Temesi Mária növendéke, a szerbiai Padéról indult Csuzdi Eszter, a szegedi művészeti kar hallgatója szerezte meg az első díjat. A győzteseket a vasárnapi díjátadó gálakoncerten hallhatja a közönség a Szegedi Nemzeti Színházban… – HOLLÓSI ZSOLT BESZÁMOLÓJA

Tovább olvasom >>>
2021.06.17 - tiszatáj

SHIVA BABY 
Forma és tartalom ritkán olvad ilyen hibátlan egységbe. Sőt, Emma Seligman kritikai hozsannákkal útra bocsátott dramedyjéhez még nagyszerűbb bravúr köthető: a járványidőszakban piacra dobott művek talán legtökéletesebbje, plusz megoldásai bármelyik filmtörténeti irányzat díszére válnának… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.06.17 - tiszatáj

DARVASI LÁSZLÓ: PÁLCIKA, A DETEKTÍV
Darvasi László az első Pálcika-könyvében már megteremtette azt a színes, kedves és élettel teli mesevilágot, amely otthont ad a második kötet, A nagy Gerbera-nyomozás cselekményének is. Habár a könyv folytatás, a szerzői előszó összekapcsolja annak előzményével és el is választja tőle: „Ez most egy új mese” – így a szerző. A második kötet önmagában is megállja a helyét, bár ha valaki ezzel a kötettel ismeri meg a Pálcika-világot, annak valószínűleg egy picit fészkelődnie kell, mire a beszélő, izgő-mozgó tárgyak között kényelmesen elhelyezkedik. Mert itt megesik, hogy Pálcikának ceruzákat kell kivallatnia, az ereszt Endrének hívják és szereti heccből az emberek nyakába csorogtatni a vizet, és különös szerelem születhet egy fogpiszkáló és egy kutyatej virágocska között… – KATONA ALEXANDRA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
H. Balogh Gyula: Alsóvárosi hitregékBakos András: Isteni testekSzathmári István: Spanyol reggeliSántha József: BörtönkarnagyNormal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattTandori Dezső: Nincs beszédülésPetőcz András: A visszaforgatott időLengyel András: Tömörkény-tanulmányokKálnay Adél: Szivárványország (Utazz velem!)Virág Zoltán (szerk.): Színkép, hangkép, összkép (Írások elméletről és gyakorlatról)Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Fried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházTandori Dezső: A szomszéd banánhalSeregi Tamás: Művészet és esztétikaÉszlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Zalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)„Ragyogó pusztulás” – kortárs osztrák irodalmi antológia (szerk.: Bombitz Attila)Lengyel András: Ellenkultúra, peremhelyzetben (Marginalitástörténeti vázlatok)Bíró-Balogh Tamás: Az irodalom személyességekabai lóránt: semmi színSzlováknak lenni csodás…Petőcz András: A megvénhedt IstenDemény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólTandori Dezső: Szellem és félálomKálnay Adél: Hamvadó időSzepesi Attila: IstenporPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Sághy Miklós: A fény retorikájaTandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézCsiki László: A kaptárBaka István: Műfordítások III.Jász Attila: Fürdőkádból a tengerTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaBíró-Balogh Tamás: TollvonásokFried István: Magyar irodalom(történet)