Igazibb, mint hiteles?

CÉLKERESZTBEN
AZ OSZTÁLY VESZTESE

Wéber Anikó Az osztály vesztese című ifjúsági regényét beszélték ki, vitatták meg február 22-én a tizen- és huszonéveseket is megszólító Y-generáción. Az Y-generáció állandó résztvevői Fenyő D. György, az ELTE Radnóti Miklós Gyakorló Általános Iskola és Gyakorló Gimnázium vezető magyartanára; Szekeres Nikoletta kritikus, szerkesztő; Mészáros Márton, a Károli Gáspár Református Egyetem tanára és Totth Benedek író, műfordító.

Első problémaként rögtön felmerült, kinek is szólhat a 2016-ban megjelent regény. Többféle választ hallhattunk, de a beszélgetők mindannyian arra jutottak, hogy nem feltétlenül a könyv hátsó borítóján megjelölt 11 éves korosztály a fő befogadója, inkább a szülők, pedagógusok és a 13-14 éves fiatal olvasók.

A történet hitelességét hosszabban is feszegették az ítészek, és arra a következtetésre jutottak, hogy a regény hiteles képet fest a könyvben szereplő ötödikes korosztályról, hiszen a 11 évesekre jellemző a kiközösítés, klikkesedés, előfordulhatnak erőszakoskodások, hatalmi, presztízs harcot folytatnak, egymáshoz hasonlítgatják magukat. Bár Mészáros Márton kissé szkeptikusan megjegyezte, hogy gyerekkorában egyáltalán nem találkozott a könyvben szereplő helyzetekkel, sőt, szerinte a könyv egyik kulcsjelentében leírt falevéldobálás fizikailag sem lehetséges. Majd később hozzá is tette, hogy a regény inkább igazabb, mint amennyire hiteles.

A könyv szerkezete alapján több kérdés is felmerült. Mészáros Márton hiányosságokat tapasztalt a belső fokalizátor esetében. A történeteket egy egyes szám, harmadik személyű narrátor meséli el, de minden sztorit az adott szereplő szemszögéből látunk. A hiány abból adódott, hogy az első fejezetben az áldozat nem mondja el, hogy ki a tettes, és a regény további részéből sem lehet kideríteni, hogy ki volt az elkövető. Mészáros Márton szavaival élve: „az utcáról jött be a gyilkos”. Szekeres Niki hozzátette, hogy a történeteket összekötő asszociációs hálózat a könyv egyik fő erőssége. A történet idejére vonatkozóan is eltért a beszélgetők véleménye. Kisebb vita alakult ki arról, hogy dramaturgiailag megfelelő-e, hogy az egyes történetek nem pontosan ugyanabban az időpontban játszódnak.

A regény nyelvezetével kapcsolatban mind egyetértettek abban, hogy Az osztály vesztese nyelve nem izgalmas, bátortalan, és talán „szikár” kifejezésmódot kellett volna jobban kidolgozni. Bár a történet fontos dolgokról beszél, de kissé szürke nyelven. Kifogásolták, hogy nem igazán kiforrottak a párbeszédek, minden szereplő ugyanolyan nyelvi síkon szólal meg, tehát nyelvileg egyáltalán nincsenek jellemezve. A regény legjobb fejezetének Kristóf történetét (Sárkány, aki nem tudott repülni) mondták, nagyon izgalmasnak vélték a kettős képzeletvilág megjelenését. Szekeres Nikoletta hozzátette, hogy a Feriről szóló történet, Az életre kelt tablókép is erős képeket közvetít, és az olvasó számára megdöbbentő lehet, ahogy a tudattalan megmutatkozik a fejezetben, de nyelvileg ez a rész sem kiemelkedő. Totth Benedek kifejezetten döcögősnek találta a mondatokat. Fenyő D. Györgynek hiányzott, hogy a könyv nem teremtett meg egy teljesen új világot. Nem hozott létre egy olyan iskolát, amire az olvasók emlékezni fognak, ahová visszatérnének újabb és újabb történetekért. Viszont a vitapartnerek egyöntetűen lelkesen éltették a csavart a történet végén, miszerint sokkal vagányabb tettesnek lenni, mint áldozatnak.

A beszélgetés utolsó részében Kovács Eszter, a könyvet gondozó Pagony Kiadó főszerkesztője osztott meg kulisszatitkokat a közönséggel. Megtudhattuk, hogy a Sárkány, aki nem tudott repülni című fejezet a kiadó által meghirdetett 2015-ös Aranyvackor pályázatra íródott. A mese szerzőjét, Wéber Anikót a pályázat után kérték fel, hogy írjon regényt az elkészült novella köré. A regényben fellelhető krimi szál csak később került a már majdnem kész szövegbe. Kovács Eszter igyekezett védelmébe venni a vitapartnerek által nyelvileg homogénnek titulált szöveget, és bemutatta a közönség sorában rejtőző írónőt, Wéber Anikót. Anikó reagált a beszélgetés alatt felmerült kritikákra. Elmesélte, hogy nem is állt szándékában új világot teremteni ezzel a regénnyel, hiszen a célja az volt, hogy mindenki a saját iskoláját ismerhesse fel benne. Azt is elárulta, hogy a történetben főszerepet játszó Sári nénit saját magáról mintázta, és részben megtörtént eseményeken, saját tapasztalatokon alapulnak a könyv egyes sztorijai, sőt, még a megjelenített gyerekek egy része sem kitalált, és még az emlegetett falevéldobálás is megtörtént eseményeken alapszik.

A beszélgetést Fenyő D. György zárta azzal a gondolattal, hogy a könyv igazi üzenete az, hogy a történetben megtörtént agresszió a digitális világhoz alkalmazkodva, teljesen új minőségben jelenik meg. Az interneten, a közösségi oldalakon közzétett bántalmazásnak örökre nyoma marad, és az agresszor soha többé nem tudja jóvátenni vétkét, vagy meggondolni magát.

Pákozdi Petra

Wéber Anikó: Az osztály vesztese

Pozsonyi Pagony Kft.

Budapest, 2016

210 oldal, 2490 Ft