04.06.
| Bálint Ádám: Fóliók >>>
03.19.
| Civilként az állam működési hézagaiban – L. Ritók Nóra előadása >>>
03.17.
| Tudományos zsebsorozattal szórakoztatja közönségét a Grand Café >>>
03.16.
| Homo Ludens Project feat. Góbi Rita Társulat: Az érintés dicsérete >>>
03.13.
| Új koncertfelvételekkel nyitja meg médiatárát a hosszú hétvégére a 16 éves Müpa >>>
02.20.
| Kurtág 95: élőben közvetíti a zeneszerző születésnapi koncertjét a Müpa >>>
02.25.
| Duda Éva Társulat: Prizma >>>
02.18.
| Az Erdélyi Magyar Írók Ligája rendezvényei a Magyar Széppróza Napja alkalmából >>>
02.16.
| Homo Ludens Project – Beszélgetés Dr. Beck Zoltánnal, Dr. Kelemen Zoltánnal, Orsós Jánossal >>>
 TiszaLINE Szalon

04.03.
| Milan Dunđerski ifjúsági költészeti díj >>>
03.19.
| Sziveri-díj, 2021 >>>
02.04.
| A Szépírók Társaságának felhívása >>>
12.15.
| Humorban gazdag Ájvonne érkezik a REÖK-be >>>
12.13.
| Trafó – Mi a te ügyed? >>>
12.11.
| Izgalmas kortárs krimi Podmaniczky Szilárd új könyve? >>>
11.18.
| Ezer újkori metszetet tesz digitális közkinccsé az Országos Széchényi Könyvtár >>>
11.13.
| Kürti László és Ross Gillett kapja a Balassi Bálint-emlékkardot >>>
10.30.
| Lemezen adták ki Keith Jarrett legendás müpabeli koncertjét >>>

Borsi Bálint, Fekete Vince, Fellinger Károly, Gerevich András, Jász Attila, Kiss Anna, Markó Béla, Siska Péter, Szálinger Balázs, Veszelka Attila versei
Grecsó Krisztián, Petrik Iván prózája
„Hogy, ha a csend…” (Szabó Csaba Hölderlin-nyersműfordításai és kommentárjai)
Tanáralakok Németh László, Márai Sándor műveiben (Ifj. Sipka Sándor, Szilágyi Zsófia tanulmányai)
Tiszatáj Diákmelléklet, újra: Hansági Ágnes: Mit jelent ma Jókait olvasni?

>>>

Mindenkit nagy szeretettel várunk a SZTE JGYPK Rajz-Művészettörténet Tanszék hallgatóinak közös ólomüveg-kiállítására
2020. november 4. 17 óra 
Tiszatáj Szalon (Szeged, Roosevelt tér 10-11.)

>>>

Ahol csak történetek maradnak
2017.03.06 - tiszatáj

BENEDEK MIKLÓS: MINTHA EMBEREKBŐL ÁLLNA

Várakozás, indulás vagy maradás? Benedek Miklós második kötetének e központi kérdései egy zárt térben várnak megválaszolásra, amelyet egy olyan magánmitológiának is tekinthető világ övez, melyben Hermész, a ngaszanok és a szel­kupok, a kártya és a foci egyaránt megfér. Benedek Miklós Mintha emberekből állna című kötete olyan egymástól távolinak tűnő hagyományokat, fogalmakat rendez egymás mellé, amelyek sokféle irányba mutatnak ugyan, de éppen ezért mozgásban tartják és feszültséggel telítik költészetét. Mindez sokszor traumatikus emlékek felidézése vagy az ősök múltjának bemutatásán keresztül történik, amely történetek alap­vetően meghatározzák a könyv hangvételét. Noha második kötetet megjelentetni talán kockázatosabb, mint elsőt. Adott a mérce, elvárások és várakozások kísérik, főként, ha a fogadtatás is meglehetősen jó volt az első könyv kapcsán. Benedek a Nem indul a hajóval Sinkó-díjat nyert el, kritikai visszhangja meglehetősen pozitív volt, így a 2014-es második kötetének megjelenése nem volt tét nélküli.

A vizuálisan is nagyon erősen megjelenített cím – a könyv illusztrátora Blaskó Árpád szabadkai grafikus – többféle értelmezési lehetőséget kínál. Egyfelől kézenfekvő a címet a grafikai munka felől értelmezni, hiszen minden ciklus elején található egy kép, amely állati és emberi csontvázakat montíroz egybe (pl. szárnyas kutyacsontváz, amelynek koponyája emberi kézfej), elbizonytalanítva a határokat emberek és állatok közt. Másfelől azonban fontos kiemelni, hogy a kötet címe A Kerítés című szöveg első sorából lett kiemelve: „A kerítés mintha emberekből állna”. A kerítés léceinek emberekhez való hasonlítása egy olyan kötetben, amely sokszor szól a határokról, a zártságról kiemelt fontossággal bírhat. Ez a szöveg azonban az Emberek és állatok című egységben található, amely ciklusban a macska és részeges gazdájának kapcsolata, az egyre szaporodó kutyák az elhagyott területeken, valamint a turulmadarakhoz hasonlított fiúk és sóly­mokkal azonosított lányok metaforái és történetei tovább erősítik a grafikai munka által sugallt értelmezést. Emellett egy interjúban Benedek Miklós hangsúlyozta, hogy kötetébe személyiségét akarta belevinni, „de az ember személyisége nagyon bonyolult, olyan, mintha több emberből állna”. (Hét Nap, LXX. évfolyam 7. szám)

A személyiség magragadásának vágya és emellett a történetmesélési szándék felvetheti azt a kérdést is, mennyiben önéletrajziak a szövegek, ám Benedek költői világa minduntalan távolít a nagyon személyes, önéletrajzi kötet megalkotásától, olyan motívumok és beemelésével, mint a sámánok (Sámánok a telepen, Táltos), nimfákhoz hasonló lányok (Nárciszokkal körülvett). Ezen szövegek mellett állnak a kötetre főként jellemző családi múltból, személyes tapasztalatokból merített versek. A Mintha emberekből állna szövegei egymásra építkeznek, a versek egy-egy szeletet, képet, mozaikdarabkát mutatnak egy jól behatárolható világból, amely a gyerekkori emlékek, a háborúk eseményeinek és következményeinek szövedékében épül fel.  A Mintha emberekből állna történeteket mesél, Benedek prózába hajló szövegei hűek maradtak az első kötet számos irányvonalához – főként az utolsó, a Foszlányok a múltból című ciklushoz kapcsolódik –, szinte folytatásként is értelmezhető. A történetek hátteréül pedig egy néptelenedő, szűkülő, néha igencsak fojtogató légkörű falu szolgál, amely akár Feketics is lehet, noha a település neve ebben a kötetben nem hangzik el. Benedek a történeteket azonban a játék keretében helyezi el, hiszen kezdő és záró verse is a fociról szól, sőt az utolsó ciklusként is értelmezhető szöveg a Lapok és poharak a kártyajátékot és játékszenvedélyt is bevonja a kötet terébe. A foci azonban, mintha hangsúlyosabb lenne, tekintve, hogy az élet metaforájaként is ábrázolódik a legelső Albert Flóriánnak is emléket állító Flóris című szövegben, ami különböző írók szövegeit gyúrja össze. A versben az élet fontos területeit, mint például a Szeretet, Mondat, Férfibarátság, Gyermek a nagypapa azonosítja a pályán lévő pozíciókkal, mint Középhátvéd, Irányító középpályás, Jobb oldali csatár, Center. A kötet zárlatával együtt – Gólszerzők – a foci, úgy tűnik, a kötet éléből vesz el, amennyiben játékként értelmezi az életet, és így a kötetben megjelenő világot is.

A játék a kötet további egységeiben is megjelenik (papírhajó vagy úszó dinnyehéj formájában), ahogyan a gyerekkori emlékeket felidéző Napokról és évekről ciklusban is, egy Hermész-szobor kapcsán (Érmék). Az egységre azonban jobban jellemzőek az olyan hangvételű szövegek, mint a Már egy hete József Attilát idéző vers, amely egy egyszerű jelenettel, a kiskamasz szerelem megfogalmazásával egyszerre tud reagálni a „dolgok változására” mind egy gyerek, mind egy falu életében: „Másik iskolába jár, az Alvégen, / azt mondták, valamikor szegények jártak oda […] De azóta sok minden megváltozott. / És igaz, hogy a dolgok változnak, / mert előtte csak a mamára / egy hete viszont csak / arra barna hajú lányra gondolok,”. Az ehhez hasonló, prózai szövegek (pl. Oszlopok, Hétvége) mellett nagyon sutának és odavetettnek tűnnek az olyan pár soros szövegek, mint az Angyal, az Esti, vagy a Megértés című versek (?). Az Esti és a Megértés (amikor elérünk egy szintet) szövegei különösen kilógnak a kötetből („Esti akkor a barátom volt. / – Haver, te ittál? – Hogyne már hánytam is.” illetve: „Már szavak nélkül is… / igaz, félre.”), poénra építkezésük inkább lusta, kidolgozatlan ötletek hatását keltik. Ezekhez hasonló hangvételében a Felbasz, hogy téged nem basz fel szonett, s bár ez az egyetlen kötött formába öntött szöveg, s talán éppen a szonett hagyományát kívánja ütköztetni egy indulatos, káromkodó nyelvvel, ez a törekvés félresiklik – a szerkesztési munka folyamán e verseknek talán érdemesebb lett volna fennakadni a rostán.

Az utazás, várakozás és maradás kérdése a Nématérképekről ciklusban lesz igazán hangsúlyos (Az utazó, Vártunk, Vártam rá, Kikötő), amelyben a lírai hang maradását a falu kiürülésével ütközteti Benedek számos szövegben (Exodus, Elköltöztünk). A hely egyszerre tűnik fel olyanként, ahová megérkezni nem lehet: „Ám mi kitartóan vártuk a vonatot, / mint később kiderült, hiába. / Nem voltál rajta” (Vártunk), ám ugyanakkor – legalábbis a lírai énnek – elhagyni sem könnyű: „a limeseken túl / nem találom a helyem” (Az utazó).
A falu olyan kiürült végpontnak tűnik fel, amelyben már csak kutyák, üres házak maradnak, ahogyan azt az Exodus című szöveg ábrázolja: „Mára csak én maradtam a faluban. Meg néhány kutya, amely hűségesen követ”. Az Exodus szövege azonban arról is tanúskodik, hogy tudatos maradásról van szó, nem a lehetőségek hiányáról: „Hívtak, hogy menjek velük, / de maradtam. / És továbbra is maradni fogok.”. A már korábban említett sámán-világ és az uráli népek ebben a ciklusban is szerepet kapnak, példaként említhető az Arról, hogyan pusztult el városunk, amelyben szelkupok támadják meg a várost, s a város lakói hiába védekeznek egy ideig, végül a sámán javaslatára kivonulnak a városból és a szelkupok földig rombolják otthonukat. Ez a szöveg bár látszólag egy idegen város történetét mondja el, nagyon jól illeszkedik a ciklusba, főként az Exodus fényében válik érdekessé, a kivonulás és a vállalt maradás ütköztetésében. Az Arról, hogyan pusztult el városunk, egyfajta próféciának is tekinthető, a magára maradt város gyengeségét és ezáltal jövőjét jósolhatja meg. Ezt a magára maradottságot pedig talán leginkább az Emberek és állatok egység mutatja meg, ahol a halottat is csak a kint nyávogó macska veszi észre (A szomszéd vak macskája), a kutyák foglalják el a kiürült tereket: „Egyre több kutya jelenik meg / a repkénnyel benőtt kastély udvarában. […] Nem merek kilépni az ajtón. / Az ablakból is félve nézek ki.”. Emberek közül pedig már csak kéregetők maradtak, vagy rosszabb esetben csupán a saját árnyék emlékeztet az emberre.

Az, hogy hogyan alakult az a bezárt és kiürült tér, amely a Nématérképek és az Emberek és állatok ciklusok sajátja, úgy tűnik az Újra csendes egység fényében érthető meg igazán. Ebben az egységben kerülnek elő a háborús történetek, legyen az a nagyszülők, vagy a dédnagyszülők múltjából felidézett világháború, vagy az 1999-es NATO bombázások. Ez az a része a kötetnek, amely igazán személyes hangvételt üt meg, legyen szó a dédszülők megismerkedéséről és egybekerülésükről, amiről többek közt a háború is döntött, vagy egy gavallérral való találkozásról, aki a második világháború alatt megköszönte a határban való munkát az akkor még fiatal nagymamának. Ennél azonban még személyesebb a Tokkal, biciklivel című szöveg, amely az 1999-es bombázások kezdetét eleveníti fel: „Éppen valami etűdöt játszottam / […] amikor befejeztem, / mindketten halk kopogásra figyeltünk fel / […] És akkor megszólalt a […] sziréna. […] A félelemtől teljesen lebénultam […] A történtek után hetekig / nem tudtam hegedűhöz nyúlni.”. Benedek kötetében nincs már helye a jelennek, a múlt szól a kiürült faluból, nincs miért itt lenni, olyan teret ábrázol, ahol már csak történetek maradnak.

A Mintha emberekből állna jól szerkesztett, arányosan felépített kötet. A szövegek kiegészítik egymást, párbeszédben állnak egymással, néhol kizökkentve az olvasót, sámánok és uráli népek rituáléjával, de mégis megteremtve egy alapvetően egységes hangvételt. Benedek Miklós szövegei a prózaversek erősödésével szikárabbak lettek, az első kötetre jellemző enyhe modorosságtól mindinkább szabadulni látszanak. Kérdéses, hogy az egyes szövegek önmagukban hogyan állják meg a helyüket, de a kötet kontextusában legtöbbjük a mozaiknak egy darabkájaként nélkülözhetetlennek bizonyul. Mint korábbi kötetében, Benedek most is felidéz olyan költő-elődöket, mint József Attila, Kosztolányi Dezső, Weöres Sándor vagy épp Domonkos István. A Mintha emberekből állna egyszerre méltó folytatása és meghaladása a Nem indul a hajónak, olyan második kötet, amelyben a harmadik ígérete is benne rejlik.

Gorove Eszter

 

covers_330201Forum Könyvkiadó

Újvidék, 2014

110 oldal, 1800 Ft

 

 

 

 

 

 


Címke: , , , ,
2021.04.21 - tiszatáj

TVERDOTA GYÖRGY: HAGYOMÁNY ÉS LELEMÉNY
Kiemelkedően fontos tanulmánykötet jelent meg éppen két éve. Nagy időhatárokat fog egybe, harminc év terméséből állt össze. Az esetleges rossz nyelvek igyekezetét állítsuk meg rögtön. A gyűjtemény nem egy egyébként létező – tipikus – igyekezet terméke, hogy egy szerzőnek legyen sok év után, akár régi szövegekből is, újból egy kötete. Az egész itt lényegesen nagyobbat ad ki, mint az egyes tanulmányok sejtetnék… – SZÉCHENYI ÁGNES KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.17 - tiszatáj

THE FATHER 
Mielőtt bárki kedvét szegné az esetleges teatralitás, nyugodtak lehetünk: Zeller színdarab-adaptációja nemcsak a formai gyerekbetegségektől szabadul meg, hanem egy tematikai irányzat kurrens csúcsdarabjává is avanzsál… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.16 - tiszatáj

Székely Örs szerény költő, még nincs Wikipédia-szócikke se, de pár adat összegyűjthető róla. 1992. május 7-én született Kolozsváron. Brassóban zeneiskolában tanult, majd a Babes-Bolyai Tudományegyetem magyar-német tanári alapszakos hallgatója volt, a mesterképzést viszont már az ELTÉ-n végezte esztétikán. Jelenleg a doktori disszertációját írja. Tanulmányai mellett volt kántor, alkalmi tudósító vagy service desk agent, ez utóbbi akármit is jelentsen… – BÍRÓ-BALOGH TAMÁS LAUDÁCIÓJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.15 - tiszatáj

SYPORCA WHANDAL: VÁKUUM CÍMŰ TÁNC- ÉS PERFORMANCE FOTÓI KAPCSÁN
A szavak elmerültek benne… A bennfentes (mégis független) nézőpontok koncentrált köröket, spirális érzeteket gerjesztettek… A mozdulatok fázisai befelé szakadtak, tér-tágító gondolatokat teremtettek, változatosan és visszatérően sokszorozták önmagukat…

Tovább olvasom >>>
2021.04.15 - tiszatáj

SUSANNA CLARKE: PIRANESI
A regényben megjelenő belső és intertextuális utalások valójában már Piranesi nevében benne rejlenek. Nemcsak a Másik neve válik beszédessé, hanem a narrátoráé is, hiszen utal Giovanni Battista Piranesire, egy olasz építészre, rajzművészre, akinek rajzai hasonlóak a Clarke által megálmodott Csarnokokhoz, mindez pedig egy újabb külső referencia lehet az olvasók számára a kötet mélyebb megismeréséhez, értelmezéséhez… – BORBÍRÓ ALETTA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.14 - tiszatáj

DRY CLEANING: NEW LONG LEG
Kötelességemnek érzem azzal kezdeni, hogy annak, amit az angol Dry Cleaning zenekar csinál, tulajdonképpen nem kellene működnie – nem is úgy működik, ahogy a mezei zenehallgató azt megszokhatta kedvenc A- vagy épp Zs-listás Spotify-előadóitól. A londoni banda áprilisban megjelent debütáló albuma, a New Long Leg éppen azért érdekes annyira, mert az egyre görcsösebb pózokba merevedő gitározós-éneklős zenekarok világában egyszerre zavar össze, villanyoz fel, érint meg, és gondolkodtat el arról, milyen is a lesújtó mindennapok felemelő popzenéje 2021-ben… – NAGY AMBRUS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.04.12 - tiszatáj

Borsi Bálint, Fekete Vince, Fellinger Károly, Gerevich András, Jász Attila, Kiss Anna, Markó Béla, Siska Péter, Szálinger Balázs, Veszelka Attila versei
Grecsó Krisztián, Petrik Iván prózája
„Hogy, ha a csend…” (Szabó Csaba Hölderlin-nyersműfordításai és kommentárjai)
Tanáralakok Németh László, Márai Sándor műveiben (Ifj. Sipka Sándor, Szilágyi Zsófia tanulmányai)
Tiszatáj Diákmelléklet, újra: Hansági Ágnes: Mit jelent ma Jókait olvasni?

Tovább olvasom >>>
2021.04.10 - tiszatáj

KARINTHY GÁBOR ÖSSZEGYŰJTÖTT VERSEI
Ha az olvasó egy olyan költő kötetét veszi a kezébe, amelyik harminc-negyven évvel ezelőtt bizonyos újdonsággal és máig érvényes hatással volt rá, akkor kétféle szempont érvényesül a versek olvasása közben. A félelem vagy csak óvatosság, hogy ennyi idő elteltével vajon ugyanazt az elragadtatást, ugyanazokat az érzelmeket éli újra át, vagy pedig a szöveg már nem talál benne olyan mély visszhangra, az irodalmi köznyelv, az olvasók ízlése megváltozott, és a relevancia helyett inkább irodalomtörténeti meghatározásra kényszerül… – SÁNTHA JÓZSEF KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Normal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő