Benedek Miklós versei

Esőben

valami plusz kellet

és akkor kinéztem az ablakon

az esőcseppek végigfolytak az üvegen

könnyekhez hasonlítottam volna

ha korábban mások már nem

így hát nekem csak az utánzás maradt

és miután már azt is elfelejtem

hogy miért is döglődöm

jöjjön a megvilágosodás

hogy tényleg én is csak

a szerelembe estem bele

utat karcolsz a poros üvegre

miután leértél az ablakpárkányra

mozdulatlan maradsz

mintha kiterítettek volna

hogy más ne is lásson

de mintha már ezt is megírták volna előttem

ha nem százszor

de néhány tucatszor

már biztosan elsiratták

a jobbik felüket

a biológia adott

Úton

kikapcsolta a számítógépét.

megtömte a hátizsákját.

elindult.

az utca végén visszafordult.

intett egyet.

szaniék kutyája csóválta a farkát.

a vasútállomáson egyirányú jegyet vett.

felszállt a vonatra.

öt óra múlva egy nagyvárosban leszállt.

bolyongott néhány percig az utcákon.

felült egy autóbuszra ami elvitte az országhatárig.

újonnan szerzett állampolgárságának hála könnyen átjutott.

egy benzinkúton vett két kólát és egy doboz csokis kekszet.

néhány kilométert gyalog tett meg.

egy kamionos vette fel.

jól elbeszélgettek bár utólag a sofőr egy mondatát sem tudta felidézni.

ezt a hidat már többször látta.

kedvenc videoklipjében sokszor megfigyelhette

ahogy a kamera

mintha a hídon áthaladó vonathoz lenne erősítve

végigszáguld rajta

majd a híd végén hirtelen felemelkedik

ahogy a fecskék szoktak

nyaranta a falujában

amelyből már évekkel ezelőtt elköltözött.

a tengerszint különbség miatt zúgni kezdett a füle.

furcsa nyomást érzett a fejében.

a mellette ülő idős hölgy befogta a fülét

és csukott szemmel mormogott magában valamit.

csak bámult kifele az ablakon.

olykor az üvegre lehelt és egy j betűt rajzolt a párafoltba

amit azonnal le is törölt.

élvezte hogy nem érti a körülötte lévők beszédét.

mindig is olyan helyre vágyott ahol teljesen egyedül lehet

és érzelmek nélkül kerülgetheti a járókelőket akikhez semmi köze.

egy olcsó motelben aludt kényelmetlen ágyon.

erről a folyóról a keresztanyja mesélt neki

aki évekkel ezelőtt külföldre távozott

és ott alapított családot.

már csak karácsonykor és húsvétkor látták egymást.

a folyóban ezen a szakaszon tilos fürdeni.

a közeli bőrgyár folyamatosan szennyezi a vizét.

leguggolt és megmosta a kezét.

már nem használja a térképet sem.

távolról havas hegycsúcsok látszanak.

a felhők mintha Judit arcát formáznák.

(Megjelent a Tiszatáj 2016/9. számában)