06.30.
| Grand Café – Gurubi Ágnes Szív utca című regényének bemutatója >>>
06.19.
| A Tricikli Fesztivál részletes programja >>>
06.09
| Grand Café – Ráolvasás 06. – Krusovszky Dénes: Áttetsző viszonyok >>>
06.08.
| A Szőke Óceán – Szépírók a Vígmatrózban >>>
05.27.
| Isteni testek – kötetbemutató >>>
05.17.
| Munkácsy-díjas festőművész kiállításával nyit újra a REÖK >>>
05.14.
| Online Túlélősóval jelentkezik Szegedről a MASZK Egyesület >>>
04.06.
| Bálint Ádám: Fóliók >>>
03.19.
| Civilként az állam működési hézagaiban – L. Ritók Nóra előadása >>>
 TiszaLINE Szalon

05.17.
| Középiskolások irodalomról – szóval, képpel >>>
06.03.
| Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!) >>>
06.03.
| Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei) >>>
06.02.
| Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája) >>>
06.04.
| Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017) >>>
04.28.
| Előkerültek Pilinszky álmai >>>
04.27.
| PesText 2021 – Négyszázezer forint összdíjazású irodalmi pályázat >>>
04.26.
| A nomádok földje kapta a legjobb film Oscarját >>>
| Tandori Dezső: Szellem és félálom >>>

Acsai Roland, Fenyvesi Orsolya, Lanczkor Gábor, László Liza, Maurits Ferenc, Németh Zoltán, Mary Oliver, Veszprémi Szilveszter versei
Molnár Lajos, Tarcsay Zoltán prózája
Tőzsér Árpád naplójegyzetei
Balázs Katalin, Balogh Gyula, Kelemen Zoltán, Milián Orsolya tanulmánya
Diákmelléklet: Gerencsér Péter a Jókai-regények filmes adap­tációiról

>>>

VERSENY A SZEGEDI EGYETEM FENNÁLLÁSÁNAK
100. ÉVFORDULÓJÁRA
Az SZTE Gyakorló Gimnázium és Általános Iskola magyar nyelv és irodalom munkaközössége áprilisban irodalmi vetélkedővel ünnepelte a Szegedi Tudományegyetem kettős – a szegedi egyetem létrejöttének 100 éves, illetve a szegedi „összegyetem” megalakulásának 20 éves – évfordulóját. Az eseményhez kapcsolódóan a gimnázium az elmúlt év őszén 3 fordulós irodalmi pályázatot hirdetett középiskolás diákok számára […]

>>>

Torokra fagyott szó
2017.02.28 - tiszatáj

PIANISSIMO
A LAVINA ÁRNYÉKÁBAN

A helyszín Temesvár, egész pontosan a Csiky Gergely Állami Magyar Színház stúdiószínpada. A nézőteret egy áttetsző, ám vastag hang- és hőszigetelő fólia választja le a játéktérről. Mire a közönség lassan a helye felé araszolva nézegeti a székek számozását, át-átles a fólián túlra, ahol már elhelyezkedtek a színészek. A háttérben sejtelmes zene szól. Kezünkben a már előre kiosztott fülhallgatót babráljuk. Ám a darab nem igényel fordítást, figyelmeztet erre előre a színház beengedő embere, akinek névjegyén a következő lényegre törő felirat olvasható: jegytépő.

Ahogy a helyem felé oldalazok, magam is gyorsan végigpásztázom a színpadot, és arra tippelek, hogy egy láger- vagy gulág-darab sivár kezdőképei fogadnak. Álmatlanra és elgyötörtre maszkírozott színészek fekszenek a díszletben párosával, szűken összezsúfolódva, szinte teljesen kitöltve az egész játékteret. Egy idős pár balra egy ágyban, egy középkorú páros jobbra egy padból és székekből összetákolt priccsen fekszik összebújva, és a színpad hátsó részén, egy lépcső tetején levő barlangszerű mélyedésben a legfiatalabbak kuporognak a takarójuk alatt. A díszlet érdekes módon Jeles András Álombrigád című filmjét és annak is emlékezetes Rátonyi-epizódjának jégvermét idézi, amelyben a narrátor szövege akár a színdarab mottója is lehetne: „e léken bezúduló hideg szél remélhetőleg fegyelemre szoktat”.

A környezet miatt az ember nem is gondolná, hogy az egyik legolvasottabb kortárs török szerző, Tuncer Cücenoğlu darabjának színpadra fogalmazását látja. Sokkal inkább gondolnánk Bergmanra, vagy legalábbis valamelyik északi szerző tollából származó karcolatra. Kedves Emőke rendező érdeklődése azonban nem véletlenül fordulhatott a félig a nyugat felé hajló, félig a bigott múltban ragadt ország egyik legkiválóbbjának világlátása felé.

A történet cselekménye a klasszikus családi mindennapokat igyekszik megmutatni egy olyan világban, ahol az év egy jelentős részében a falu lakóit elzárja a külvilágtól a hó. A dermesztő tél idején, ahogy a dialógusok utalnak rá, a falu népének egy része távoli földeken dolgozik, hogy a közösség otthon maradt tagjainak elegendő segítséget tudjon nyújtani az ínséges időszakra. Ez az ottani életmód körforgása. A darab középkorú, illetve idős házaspárja már bejárták ezt az utat, elmentek, majd visszatértek a hó és jég fogságába, hiszen ez a berögzült szokásrend, ez a törvény, ez az élet. Persze minél több ideje tart ez a kényszersors, annál nehezebben viselhető. A három generáció ennek az állapotsornak három stációját igyekszik megjeleníteni. Leginkább a legidősebbek viszonyán mérhető le az elfojtottság ridegségébe való belebetegedés, majd a középgeneráció lassú elhidegülésén érhető tetten, és végül a legifjabbak még forrongó eszképizmusában kulminál az elégedetlenség.

Erre rakódik rá a generációk közti súrlódások elkerülhetetlensége, és a személyes múltakban megbúvó feldolgozatlan titoktörténetek időnkénti felszínre törése. Jelentse ez az abortált kis életek felvillantását, vagy egy pontról pontra felemlegetett régi történetet a lázadó báty sorsáról. Ám a rendszer drákói törvényei miatt a gépezetbe nem kerülhet helyrehozhatatlan hiba. A rendszeresség a rendszer ismérve. Ennek érdekében minden nap megismétlődő mozdulatsorok, egy puska állandó megolajozása vagy a folytatólagos fonalgombolyítás jelzi, hogy a napok történetszövésének szálai szinte teljesen megegyezőek. Az élet ezek folytán bejáratottan működik tovább és tovább.

Ennek a körkörös folyamatnak a hajtómotorja a címben is szereplő lavina, illetve a zaj hatására könnyen elinduló lavinától való félelem. Ezért a színészi játék egyik legfőbb követelménye a suttogó intonáció. Ez nem kis feladat a szerep-megformálásokat illetően, hiszen a bezártság fojtogató atmoszférájában az ordító őrület határait feszegeti minden, ami emberi. Az átlátható plexivel leválasztott tér egy antropológus pozíciójába helyezi a nézőt – ehhez hasonló érzésünk lehetett a félbevágott iglut szemléltető Nanook, az eszkimó című film esetében. A fűtött nézőtérről leválasztódik a színpadi dermesztő hideg, és leválasztódik a halkított beszédmód is. Ezért van a nézők filmes vágószobára utaló helyzete, és ezért vannak a fülhallgatók  is.

A dramaturgiai fordulópontot ennek az időtlenségnek a megtörése hozza el. Hiszen a suttogások folyamatát csak egy sikoltás törheti meg. Legyen az egy vajúdó anya sikolya és egyszerre az újszülött első felsírása. Legyen a csendben az a kiáltás, ahogy a semmit valamivé szippantja a teremtődés vákuuma.

Akaratlagosan nem írtam Istent, mert minden, ami a színpadon történik, emberi, emberi oly módon, hogy az épp az embertelenségben érhető tetten. A bezártság okozta őrjítő időtlenség érzését az ember végességének tudata, a biológiai óra ketyegése tompíthatja. De mi történik, ha az az óra egy véletlen kapcsán elállítódik? Mit lehet tenni, ha egy megszületendő gyermek nem kilenc hónapra jön? Mit lehet tenni, ha időzített bombaként ketyeg, és a robbanás egy mindent elsöprő láncreakcióval fenyegeti a közösséget? Mi lesz, hogyha a lavina maga alá temet mindent?

A darabban itt jelenik meg a bűn problematikája. A még meg nem született ártatlanság foganhatott-e bűnben? Ha bűnben fogant, ártatlan-e? Ha nem ártatlan, akkor bűn nélkül elpusztítható-e? Ezen a narratív ponton lép be ténylegesen a hatalom a családi otthon szűk közösségébe. Megjelenik a bába, aki megállapítja a veszély tényleges voltát. Megjelenik a törvény ideológiai védelmezője – a közösség vezetője –, és vele együtt a karhatalom is.

A szinte górcső alatt vizsgált egyébként is szűk tér ekkor végleg megtelik. Visszaidéződnek az előadás szekvenciáit végig a játék során el-elválasztó térhatású videoprojekciók, melyek a tér mélységére és a történet többdimenziós elemelkedettségére is utalnak egyszerre. Visszaidéződnek továbbá a hibernált világra utaló lassított mozgáskoordinációk, melyek a kimerevített jeleneteket hangsúlyozzák, továbbá az élő organizmusok testhőmérséklet alatti lassulását is hivatottak voltak jelezni. Talán azért, hogy a néző-antropológus még következetesebben tanulmányozhassa alanyainak sajátos körülmények közti viselkedését, így reflektálva egyben önmagára is.

Tovább elemezve a művészet szűrőjén átvilágított szociológiai látleletet: a törvény betartására hivatottak a tradíciók betartásának ürügyén próbálják meg elhurcolni a vajúdó fiatalasszonyt, hogy a régi rituálékat követve élve eltemessék. Ezáltal is felmentve magukat a csecsemőgyilkosság bűne, azaz az erkölcsi dilemma terhe alól. Ám a fiatal férj megszakítja a megszokás fonalát, és az ártatlanság védelmében puskát ragad. Érdekes módon Kedves Emőke átirata nem követi a megszokott sallangot, sem a török eredetit. Ez a puska nem sül el. De dramaturgiai funkciójának eleget tesz. Sarokba szorítják vele a lavinától rettegő végrehajtókat. Ezzel megteremtődik a helyzet arra, hogy létrejöjjön az új, vége legyen a rettegés alapú vak tradicionalizmusnak.

A középkorú férfit alakító Kiss Attila játéka tartja a darab által megkívánt állandó hőfokot, beletörődöttsége remek viszonyítási alapot nyújt partnereinek: egykedvűségénél több negatív vagy pozitív érzelmet kell belevinniük játékukba. A fiatalok párosát hozó Simó Emese és Csata Zsolt kettőse számos esetben bibliai tisztaságot áraszt a színpadi tértől elemelkedett ablakfényi homályban, a közös jelenetek étoszát erősítendő. Bandi András Zsolt karakterábrázolása az öregember mozgását tekintve néha abszurdba hajlik, és olykor a L’art pour l’art társulat sokakban felidéződő figurájára emlékeztet. Előadásmódja mintha egy árnyalattal több dévajságot tartalmazna, mint amit a szerep megkívánna, de akkor, amikor az ágyban fekvő beteg ember hagymázas fecsegésére helyeződik a nyomaték, igyekszik játékával helyrebillenteni az egyensúlyt. Éder Enikő éles nyelvű anyókája, mind a férjével való csatározások közepette, mind bölcs és sokat megélt öregasszonnyá fordulva sokatmondó a történeti szál végigvezetése szempontjából. A női szerepek közül az övénél csak Borbély B. Emília kapott hálásabb feladatot, akinek a cselekmény összes résztvevőjéhez van komolyabb kötődése, amit játékának cizelláltságával igyekszik is meghálálni. Molnár Bencén mint a törvény képviselőjén és hatalomgyakorlón látszik az erő, de lehetne egy árnyalattal erősebb benne a végrehajtó akarat. A Csata Zsolttal való, etikaiból ideológiaivá váló torzsalkodása érzékelteti ugyan a figura igazság iránti igényét, de az asztal tetejére szorult jelenet talán más (rendezői) megoldást igényelne, mint ami egy szemétdombi kakasviadalt juttatna a publikum eszébe. Elképzelhető, hogy a porkolábokat alakító két szereplő kölcsönözhetne törvényerejű hatalmának nagyobb potenciált. Az őket alakító Molnos András Csaba és Mátrai Lukács Sándor ugyanis kissé a háttérbe száműzötten téblábol. A szintén a hatalom szolgálatában álló bába (Tarr Mónika) valamivel nagyobb hangsúlyt kap: szükséges és hűséges oszlopa ő a kiépült rendszernek.

Ahogy a többszörös vastapssal jutalmazó nézősereggel együtt megkezdeném a teremből való kiaraszolást, még vetek egy utolsó pillantást az elválasztó plexifalra, illetve a fények megváltozása miatt homályosan kivehető tükörképeinkre. Szól-e rólunk is ez az előadás? Elsőre nem tűnne ismerősnek a Lavina rideg és csendes valósága, de míg az előtérben a sálam a nyakam köré tekerem, egyre erősebben beszűrődik a kinti tömeg skandálása és a felharsanó pár kürtszó.

Ebben az időszakban Románia több nagyvárosában, többek között Temesváron is hangosan tüntető tömegek lepték el az utcákat. Olyan méretű tömegek, amik legutóbb a totalitarista Ceaușescu-rezsim megdöntésre verbuválódtak. A népnek ismét elege lett a hallgatásból, a közügyekből való kirekesztésből, az uszításból, a lehetséges veszéllyel, háttérhatalommal való riogatásból. Elege lett a suttogásból, kieresztette a hangját.

Beretvás Gábor

 

3371_75f5a 3369_e0906 3367_ba0e7 3365_43388 3359_89b9e 3353_a5be1

Képek: www.tm-t.ro

 

 

0496_c7210Lavina (Csiky Gergely Állami Magyar Színház)

írta: Tuncer Cücenoğlu

fordította: Szőllőssy Balázs
rendező: Kedves Emőke
díszlet- és jelmeztervező: Dorothea Iordănescu
hangzásvilág: Dorothea Iordănescu
videó: Lucian Maximilian Matei
világítástervező: Ștefan Iordănescu

előadók: Éder Enikő, Bandi András Zsolt, Simó Emese, Csata Zsolt, Kiss Attila, Borbély B. Emília, Tar Mónika, Molnár Bence, Molnos András Csaba, Mátrai Lukács Sándor

 


Címke: , , , , ,
2021.06.23 - tiszatáj

AZ ARTÉR EGYESÜLET KIÁLLÍTÁSA
Art-art: összetart!
Az Artér Egyesület immár több, mint 15 éve alakult Budafokon. Tagjai olyan művészek, akik különböző szálakon kötődnek Budapest XXII-ik kerületéhez. A hivatásos alkotók szakmái az alábbiak: festő, grafikus, szobrász, keramikus, ötvös, divattervező, textiltervező, fotográfus, üvegtervező, formatervező, építész, illetve restaurátor […]

Tovább olvasom >>>
2021.06.23 - tiszatáj

– MONDJA CSUZDI ESZTER, A SIMÁNDY-ÉNEKVERSENY EGYETLEN MAGYAR GYŐZTESE
A Szegeden tanuló vajdasági szoprán, Csuzdi Eszter lett az idei Simándy-énekverseny egyetlen magyar győztese. Temesi Mária növendéke nemcsak az aranyéremmel járó félmillió forintot kapta meg, hanem koncertezni hívták Moszkvába, és további különdíjakat is nyert… – HOLLÓSI ZSOLT INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
2021.06.22 - tiszatáj

ABAFÁY-DEÁK CSILLAG
ÉS KÖLÜS LAJOS
A kiállítás címe, Magánélet, nem sokkoló, csak tényt közöl. Miközben kísérlet(ek) tanúi vagyunk. Sajnos nem csak tanúi, a mi bőrünkre is megy (és ment) a játék. Soha eddig meg nem élt helyzetbe kerültünk, valamennyien. Váratlanul csapott le ránk a vírus, a karantén, a ránk kényszerített bezártság, a reménytelenség, az egyedüllét, a kettős, vagy többes magány, amiből semerre se léphettünk ki […]

Tovább olvasom >>>
2021.06.21 - tiszatáj

OPERARAJT-PROGRAM INDÍTÁSÁT JELENTETTE BE ÓKOVÁCS SZILVESZTER
A szegedi Simándy-verseny tapasztalatai nyomán ötven énektanárral 2022-ben országszerte elindítanák a tehetségfejlesztő Operarajt-programot – jelentette be a vasárnapi díjátadó gálaesten a zsűri elnöke, Ókovács Szilveszter. A Magyar Állami Operaház főigazgatója szeretné, ha több fiú választaná ezt a pályát, és trendivé tenné az éneklést… – HOLLÓSI ZSOLT BESZÁMOLÓJA

Tovább olvasom >>>
2021.06.21 - tiszatáj

SZABÓ GÁBOR: TÖRTÉNETEINK VÉGE
Szabó Gábor tanulmánykötete a mikrohistória és az újhistoricizmus létrejötte óta igen intenzíven gyarapodó emlékezet-diskurzuso­kat bővíti kortárs magyar regények, rövidprózák, esszékötetek és Petri György lírai munkásságának mélyreható elemzésével. Első látásra is kitűnik, hogy Szabó nemcsak a legszűkebb és legelitebb kortárs kánon kínálatából válogat, hanem egy-egy szerző kevésbé előtérben lévő szövegével, vagy az idő próbáját még ki nem állt műveivel is előszeretettel foglalkozik… – KISS A. KRISZTA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.06.20 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS SIMÁNDI KATALINNAL, A LEGENDÁS TENORISTA LEÁNYÁVAL
Több mint két évtizeden át Simándy József özvegye képviselte a családot a legendás tenorról elnevezett szegedi énekversenyen. Jutka asszony köszöntőt mondott, díjat, ajándékot adott át, igyekezett segíteni a fiatal operaénekesek pályakezdését is. Halála után részben egyik leányuk, Simándi Katalin vette át ezt a feladatot, akivel a pénteki döntők szünetében beszélgettünk… – HOLLÓSI ZSOLT INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
2021.06.19 - tiszatáj

ÁRAMSZÜNETTEL ZÁRULT A MARATONI SIMÁNDY-VERSENY
Négy kategóriából négyben déli szomszédaink énekesei győztek a szegedi Simándy-versenyen, pontosabban a II. korcsoportban Temesi Mária növendéke, a szerbiai Padéról indult Csuzdi Eszter, a szegedi művészeti kar hallgatója szerezte meg az első díjat. A győzteseket a vasárnapi díjátadó gálakoncerten hallhatja a közönség a Szegedi Nemzeti Színházban… – HOLLÓSI ZSOLT BESZÁMOLÓJA

Tovább olvasom >>>
2021.06.17 - tiszatáj

SHIVA BABY 
Forma és tartalom ritkán olvad ilyen hibátlan egységbe. Sőt, Emma Seligman kritikai hozsannákkal útra bocsátott dramedyjéhez még nagyszerűbb bravúr köthető: a járványidőszakban piacra dobott művek talán legtökéletesebbje, plusz megoldásai bármelyik filmtörténeti irányzat díszére válnának… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.06.17 - tiszatáj

DARVASI LÁSZLÓ: PÁLCIKA, A DETEKTÍV
Darvasi László az első Pálcika-könyvében már megteremtette azt a színes, kedves és élettel teli mesevilágot, amely otthont ad a második kötet, A nagy Gerbera-nyomozás cselekményének is. Habár a könyv folytatás, a szerzői előszó összekapcsolja annak előzményével és el is választja tőle: „Ez most egy új mese” – így a szerző. A második kötet önmagában is megállja a helyét, bár ha valaki ezzel a kötettel ismeri meg a Pálcika-világot, annak valószínűleg egy picit fészkelődnie kell, mire a beszélő, izgő-mozgó tárgyak között kényelmesen elhelyezkedik. Mert itt megesik, hogy Pálcikának ceruzákat kell kivallatnia, az ereszt Endrének hívják és szereti heccből az emberek nyakába csorogtatni a vizet, és különös szerelem születhet egy fogpiszkáló és egy kutyatej virágocska között… – KATONA ALEXANDRA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
H. Balogh Gyula: Alsóvárosi hitregékBakos András: Isteni testekSzathmári István: Spanyol reggeliSántha József: BörtönkarnagyNormal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattTandori Dezső: Nincs beszédülésPetőcz András: A visszaforgatott időLengyel András: Tömörkény-tanulmányokKálnay Adél: Szivárványország (Utazz velem!)Virág Zoltán (szerk.): Színkép, hangkép, összkép (Írások elméletről és gyakorlatról)Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Fried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházTandori Dezső: A szomszéd banánhalSeregi Tamás: Művészet és esztétikaÉszlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Zalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)„Ragyogó pusztulás” – kortárs osztrák irodalmi antológia (szerk.: Bombitz Attila)Lengyel András: Ellenkultúra, peremhelyzetben (Marginalitástörténeti vázlatok)Bíró-Balogh Tamás: Az irodalom személyességekabai lóránt: semmi színSzlováknak lenni csodás…Petőcz András: A megvénhedt IstenDemény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólTandori Dezső: Szellem és félálomKálnay Adél: Hamvadó időSzepesi Attila: IstenporPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Sághy Miklós: A fény retorikájaTandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézCsiki László: A kaptárBaka István: Műfordítások III.Jász Attila: Fürdőkádból a tengerTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaBíró-Balogh Tamás: TollvonásokFried István: Magyar irodalom(történet)