01.12.
| Vers l’infini. Konok Tamás életmű-kiállítása (1930–2020) >>>
12.08.
| Figyelem és irgalmasság – Iványi Gábor és Liszkai Tamás >>>
12.07.
| Edda Művek, Prognózis, Ámen és Sziámi albumokkal zárul a Lemezjátszó Classic >>>
12.07
| Egy nő – Művész Távmozi (online premier) >>>
12.03.
| Civilként az állam működési hézagaiban – L. Ritók Nóra előadása >>>
12.01.
| ArteKino 2020 – Nézz egy hónapig ingyen európai fesztiválfilmeket! >>>
11.27.
| A Szépírók Társasága XVI. fesztiválja >>>
11.26.
| Indul az e-Trafó online programsorozat >>>
11.26.
| Asztali beszélgetések… – Tompa Andrea és Szabó B. András disputája >>>
11.25.
| Olasz világsztárral, „operapástétommal” és adventi koncerttel folytatódik a Müpa Home műsora >>>
11.25.
| Sajtó és ideológia a hatvanas években >>>
NAPI TANDORI

12.15.
| Humorban gazdag Ájvonne érkezik a REÖK-be >>>
12.13.
| Trafó – Mi a te ügyed? >>>
12.11.
| Izgalmas kortárs krimi Podmaniczky Szilárd új könyve? >>>
11.18.
| Ezer újkori metszetet tesz digitális közkinccsé az Országos Széchényi Könyvtár >>>
11.13.
| Kürti László és Ross Gillett kapja a Balassi Bálint-emlékkardot >>>
10.30.
| Lemezen adták ki Keith Jarrett legendás müpabeli koncertjét >>>
10.30.
| Hogyan mutatja be egy bevásárlóközpont értékvilágát egy logó? >>>
10.30.
| A művészet, az együttműködés és a kihívásokon felülkerekedő kreativitás ünnepe volt a 29. CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál >>>
10.29.
| Asztali beszélgetések… – Sztehlo Gábor, az embermentő >>>
10.17.
| Swimathon Pécs 2020 >>>
10.15.
| Embertani érdekességek a Határtalan Régészet őszi számában >>>

Báger Gusztáv, Bob Dylan, Komor Zoltán, Lengyelfalvi Egbert, Nyirán Ferenc, Talabér Miklós, Zalán Tibor versei
William Shakes­peare szonettjei Fazekas Sándor fordításában
Abafáy-Deák Csillag, Csabai László, Hegedűs Imre János prózája
Lengyel András, Marjanucz László, Tverdota György, Zimonyi Zoltán tanulmánya
Nagy József: Mnémosyne

>>>

Mindenkit nagy szeretettel várunk a SZTE JGYPK Rajz-Művészettörténet Tanszék hallgatóinak közös ólomüveg-kiállítására
2020. november 4. 17 óra 
Tiszatáj Szalon (Szeged, Roosevelt tér 10-11.)

>>>

Ahol a szál szakad
2017.01.09 - tiszatáj

FEKETE VINCE: VAK VISSZHANG

Az időt megállítani nem lehet. Folyik, örvénylik, iramlik, zúdul, vagy éppen csordogál – de mindenképpen halad, s nemegyszer a fizikát is megcsúfoló módon: változó sebességgel. Elsodor s olykor el is temet. Az ember pedig megkövülten szemléli, mert nem tud mit kezdeni vele. Múlik körülötte minden. Egyetlen menedék marad számára: az emlékezés. A fontos vagy fontosnak vélt emlékpontok keresése. És nem mindig csak az a fontos, ami szép. Fontosak a kényszerek is, a fájdalmak is. Minden, ami irányt szab. És az is, ami nem. Mert néha jó eltévedni is.

Az ember tehát folyton jön-megy, lázasan keres, kutat, nézelődik (olykor lát is), érez, tapint, faggat, firtat, kérdéseket fogalmaz meg, válaszok után jár. Mert érteni akar mindent. Megérteni. Magyarázatot találni.

Azt hiszem, ez a két dolog (emlékezés és magyarázat) a legfontosabb eleme Fekete Vince új válogatásgyűjteményének. Ez adja azt a vázat, amire a szerző felfűzi a húsz évnyi verstermés fontosnak ítélt darabjait. Az emlékezést, mint kulcsot adja kezünkbe a költő. Ez nyit és zár mindent. S míg emlékeink vannak, biztonságban vagyunk.

Fekete Vince írásai létértelmezések. Középpontjukban az ember és az őt körülvevő világ, az általa teremtett környezet és a természet áll. Az erdők, a hegyek, a patakok, a városok, az utcák, a piacok, a kávézók, a kocsmák, a szállodai szobák, az ágyak.

Az élet maga egyfajta utazás. A célállomások, a helyszínek, az útitársak olykor változnak, s általuk mi magunk, az utazók is változunk. De amivel találkozunk, az a miénk. Ám az élmény, az emlékké színeződő valóság megosztható. Egy ilyen emlék-utazás részesei lehetünk e kötet verseit olvasgatva.

Egy versválogatás persze szükségszerűen szubjektív, és többnyire egy adott pillanat leképeződése. Hiszen azt, hogy mit érzünk (mit érez a költő) fontosnak, erősen befolyásolja az adott állapot, a hangulat, és az is, hogy mit akarunk (mit akar) hangsúlyozni, hogy mi a kialakított rendezőelv, a tematika.

Ugyanakkor – főleg, ha a válogató ragaszkodik a kronológiához – szükségképpen egyfajta irányt is jelez. A honnan-hová kérdésre adható válasz Fekete Vince jelen kötete esetében nagyon is egyértelműen kiviláglik. Kijelenthetjük, hogy az egykori lázadó, a „transzközép”-hez tartozó költő mára hazatalált. Ötvözni tudta mindazt, amit a 90-es évek lírájából fontosnak vélt megőrizni a hagyományokkal. Miként azt Sturm László nagyon pontosan megfogalmazza: e válogatásban „nyomon követhető, ahogy az első évek közérzetlírája világszemléletté érik a 2000-es években”. Ezt erősítik az utolsó ciklus (Vargaváros) új versei is.

Míg a 90-es évek költője amolyan adys hevülettel bíró, s mint ilyen: akarnok-természetű, követelődző és roppant céltudatosnak látszó egyéniség – miként azt az Invokáció alábbi sorai is jelzik: „atyám segítsd hitetlen szolgád / ki hívő volt és megalázott / vidám halált adj ne tanácsot” –, addig az elmúlt évek írásai egy a világgal és önmagával ugyan még mindig harcban álló, de mégis konszolidáltabb, békekeresőbb állapotot tükröznek.

A súlyponti versek szinte minden ciklusban az emberi kapcsolatokkal (a szeretet és a szerelem), illetve az élet és halál kérdésével foglalkoznak.

A szikár, pontos leírások rendkívüli feszültségteremtő erejét már a korai költeményekben is tetten érhetjük. Kiváló példa erre a Hétvége című vers, mely egy kapcsolat végét, a szakítás utáni zaklatott és tétova pillanatokat írja le rendkívül árnyaltan: „Nem hívtalak. Ezt tudtad. Nem hívtál. / Ez várható volt. Azok után. Kétségek / kizárva. Hat év. Ennyi. Volt. Üres / hétvége. Kávé, cigaretta. Csoszogás // a fürdőtől a konyháig. Le sörért. Vissza. / Három nap. Hívjalak? Ne. Hívjalakne!?”.

De hasonló olvasható ki a dilemmáját elfedni próbáló, öngyilkosságra készülő férfi hétköznapinak és pótcselekvésnek ható mozdulatait ábrázoló sorokból is: „Időzött még a táskaszíjjal is, / hogy fején a kalap, lám, jól van-e?” (A.).

Ez a fajta szikár pontosság – a szinte tőmondatszerű kijelentések alkalmazása – még a következő kötet nyelvezetére is rányomja bélyegét: „Kávé, cigaretta, majd levelet ír. / A hatos időben érkezik. Bérletét kifi- / zeti. Senkinek sem tartozik. // Csak az Úristennek… /…/ Most a Fennvaló is / szelíd. Nem veri. Lám, van meleg víz. / És félig a troli.” (Cseprők). De felbukkan a 2010-ben megjelent Védett vidék egy-egy írásában is: „Aztán a piac kiürül, az akasztószögekről eltűnnek a / csizmák, fazekak, cipők, már fut is a kicsi inas bőrös / húsért Győrffihez. Bindernél ma friss csapolás lesz.” (Vargaváros. Századelő).

Ugyancsak megfigyelhetők bizonyos kulcsszavak: a homok, a szél, a tél, a hó, a víz, a köd többször visszaköszönnek a kötet lapjairól, és sohasem csupán a táj ábrázolására hivatottak, hanem a lelkiállapot feltérképezését is segítik.

Kibukik a versekből korunk akarnok világa is: „Komisz légy, becsvágyó, rideg, / kaparj, kapaszkodj száz körömmel, / taposs, tiporj lázzal, örömmel, / ne szánj, s ne szánjon senki meg!” (A Mester. Fiaihoz). A Tompa-féle klasszikus mű (A madár, fiaihoz) sugalmazásával szemben mindez már a megmaradásnak egy embertelenebb valóságát vetíti elénk. Ahogy a 89-es fordulatra, a Ceauşescu-rezsim bukása utáni oldódás is más irányt vett, mint amit a kortársak reméltek: „Az ingázók oda-vissza. / S akik csak át, és onnan is át, és / még tovább. // Hogy mennyire vártuk! Miként / vizet a föld – szárazság után. / Szorongva, tétlenül, sután.” (S egy utolsó kattanás).

És megjelennek a veszteségek. A halál is a mindennapok tartozéka. Elfogadni mégis nehezen tudjuk. Főleg ha testi és lelki szenvedéssel jár a távozó és az itt maradó számára is: „mert iszonyatos betegség ólálkodik / körülöttem, a testemet / nyaldossa lángoló nyelvével, kóstolgat, / mint áldozatát fenevad, / és én riadtan pislogok körbe, várom / a megmentő kendőt, de nincs / nagyanyám, aki homlokom letörülte” (A kőműves fia). A halál leggyakrabban nem választás kérdése. Ám bekövetkezhet olyan helyzet, amikor valóban megváltásként hat: „Tudod, te, mit ér az élet, s azt is, hogy ha / így kell élni, akkor… nem is / olyan nagydolog a halál.”

A búcsú, az utolsó pillanat, az utolsó mozdulat emléke azonban sokáig kísért: „Egy bő hónappal a halála előtt visszaléptem egy / kézfogás erejéig a szobába, ahol feküdt, hogy / elköszönjek tőle. /… // Szó nélkül a szájához húzta, és megcsókolta / a kezemet.” (Az ántivilág vége).

A távozás mellett az érkezés is fontos hangsúlyt kap. Egyrészt a Piros autó lábnyomai a hóban című 2008-ban megjelent kötetből adott válogatás miatt, amelyben egy kisgyermek szemével meséli el a történetet a szülők egymásra találásától (sőt még korábbról) a gyermek születésén keresztül annak eszméléséig. Másrészt terítékre kerül a mindennapok szokványos hazatalálásának, az otthon fontosságának, mint létfeltételnek a kibontása is: „azért ez a tömbháznyi / világ hogy majd valahol be- / csöngethessen és felkattintsák / a villanyt és beengedjék a jó / meleg szobába…” (két tompa fényű lobbanás).

És persze a szerelem. A vágy, a vágyódás, az otthonosság keresése közben a titkos kapcsolatok moralitása többször visszaköszön a kötet verseiből: „homály a kölcsönkért, vagon típusú lakás középső, / legnagyobb szobájában. A szégyenlősen levetett / ruhák…” / … / a sötétedés bevárása, a szomszé- / dok elől rejtőzködő, a lépcsőházban óvatosan le- / osonó vigyázkodás…” (Bódító, fanyar). A bujkálás, a lopott percek varázsa, az idegen városokban, panziókban való rejtekezés számtalan szövegben felbukkan: Inkognitó, Alkonyat, ragyogás, Idegen város stb. Ahogy az érzékiség, a testi szerelem varázsa is visszatérően jelen van a kötet lapjain: „szád nyelved lázasan sietve nem kutat / forró völgy legmélyén eredő sós kutat” (Térden-könyökön), vagy: „ mert mégsem természetes az mégsem / – suttogja izgatottan – / hogy csak úgy a kezével a szájával / mert nem tud ő többé szembenézni / sem vele sem önmagával aztán” (sem vele sem önmagával aztán).

De a szerelemnek is vannak veszteségei. A csalódás, a kiábrándulás, a szakítás fájdalma is átüt a verseken. A döntés, a döntésig való eljutás, a halogatás gyilkos kínja, az egymás pusztítása és ennek következményeként a közös emlékek elhomályosítása a majdani hiányt növeli: „Talán jobb lett volna, ha akkor egyből vége. / Mert így szálanként tépdestük ki magunkból pár / év minden apró rezzenését.” (Védett vidék).

Márpedig az élet ilyen. Tele kezdetekkel és végekkel. Szakadó kötelékekkel, szűnő vagy elhomályosuló kapcsolatokkal, elfeledett barátságokkal, távolság gyötörte viszonyokkal. Épp ezért folyamatosan figyelmet és feladatot ad: „Ott ahol mindig a szál szakad / oldani kötni szálakat” (Tízezer éj).

S mindez ott hullámzik az idő és tér kötelékében. A múlandó csak úgy fogadható el, csak úgy vehető tudomásul, hogy ha látjuk mellette a viszonylagos állandót. Ám ez csak a természetben érhető tetten. Az emberlakta városok, falvak folyamatosan átöltöznek, veszítik régi színüket, varázsukat. Már a kocsmák sem ugyanazok. A piacok, az utcák sem. Az ember maga is átalakul. Csak a természet tűnik viszonylagosan állandónak. Mert a folyamatos változás – akárcsak az évszakok változása legyen is az – ellenére is megmarad benne minden, ami szerethető. Amit látni kell, amit látni érdemes. E tekintetben a címadó vers, a Vak visszhang kérdése egyben válasz is: „Vajon látni kell-e mindent, / érteni, érezni, fogni? Közeledik-e majd / a megmentő viharlámpák imbolygó fénye? / Hallja-e, meghallja-e majd a rekedt kiáltást? / És jó-e ott az alomágyon, jó volt-e ott neki?”

Ahogy megszületett Fekete Vince válasza a valahova való tartozás firtató kérdésre is: „Mert létezik egy postafiók valahol, / s benne, mint egy levél, egy nyelv, s ezen a nyelven / az élők közül egyedül csak te értesz…” (A szülőhely kartotékai. Egy nyelv).

Mint azt a fenti idézetek is bizonyítják, hogy a kötetbe csempészett utolsó ciklus (az új versek) ragyogóan egészítik ki és zárják le válogatást. Persze ez a lezárás csak időleges és nagyon is pillanatnyi. Egy negyedszázados költői pálya reprezentációja.

A kötet első látásra borongósnak tűnik. Ez irányba mutat a cím is (Vak visszhang). De ha alaposabban átgondoljuk az írásokat, s magát a címet is, már korántsem olyan egyértelmű a helyzet. A visszhang ugyanis egyfajta rezonálás a dolgokra. Jelzés. S amíg a visszhangot érzékeljük, az életet érzékeljük.

Oláh András

 

feketeSétatér Könyvek

Kolozsvár, 2015

200 oldal

 

 

 

 

 

 


Címke: , , , ,
2021.01.14 - tiszatáj

MÜLLER DEZSŐ:
ALÁMERÜL ATLANTISZOM
Indulás és érkezés, és ami közte van. Egy tartalmas életmű stációi sorakoznak Müller Dezső legújabb verseskötetében. Ahogy öregszik az ember, gondolatai egyre többször elidőznek a Máté Péter által megénekelt „lázas ifjúság”-nál… – FÁBIÁN TIBOR KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.01.13 - tiszatáj

MAURER DÓRA IXEK 7-1 CÍMŰ TÁRLATA A VINTAGE GALÉRIÁBAN
Új, színpompás tárlatát tekinthetjük meg Maurer Dórának, a magyar avantgárd jeles képviselőjének, alkotójának. A Kossuth-díjas grafikus és festőművész IXEK 7-1 címet viselő munkái újdonsült szériájának, az IXEK 22-nek (2019-2020) válogatott darabjai. Három alapszínben: vörösben, sárgában, kékben „ragyogó” geometrikus alakzatok… – TAKÁTS FÁBIÁN ÍRÁSA

Tovább olvasom >>>
2021.01.13 - tiszatáj

KONOK TAMÁSRA EMLÉKEZTEK A LUDWIG MÚZEUMBAN
z Asztali beszélgetések sorozat és a Ludwig Múzeum közös online rendezvényén a Nemzet Művésze címmel kitüntetett Kossuth-díjas festőművészre, Konok Tamásra emlékeztek pályatársai, barátai a művész 91. születésnapján, 2021. január 9-én… – GALAMBOS ÁDÁM BESZÁMOLÓJA

Tovább olvasom >>>
2021.01.11 - tiszatáj

PIECES OF A WOMAN
Mundruczó régebben sem idegenkedett a melodrámától, ám némi kitérő után forgatott legújabb filmje mintha a zsáner legtisztább párlata lenne, kérdés, milyen végeredménnyel… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.01.08 - tiszatáj

MÁRTON LÁSZLÓ: KÉT OBELISZK
Márton László legújabb regénye, a Két obeliszk továbbhalad a szerző által már jól kikövezett poétikai úton: a fikcionalitás és a referencialitás dichotómikus rendszerének fel-, illetve megbontását tűzi ki célul. Ami azonban az előző két kötethez, A mi kis köztársaságunkhoz és a Hamis tanúhoz képest változott, az az, hogy ezúttal nem (csak) a magyar történelem egy jelentős eseménye (Vésztői köztársaság, tiszaeszlári vérvád) kerül a Márton-féle fikciós krónika középpontjába, hanem egy nemzeteken átívelő szerelmi történet… – KLAJKÓ DÁNIEL KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.01.06 - tiszatáj

MÉG EGY KÖRT MINDENKINEK
Zenitjén már túljutott az egyik legünnepeltebb kortárs dán rendező, ettől függetlenül Thomas Vinterberg vígdrámája szoros kezekkel összetartott, potens szerzői teljesítmény, amely mindenképpen a pályakép jobban sikerült darabjai között foglal helyet… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.01.06 - tiszatáj

INTERJÚ PETŐCZ ANDRÁSSAL AZ IRODALMI TEHETSÉGGONDOZÁSRÓL 
Petőcz András Babérkoszorú-díjas költő beszél irodalmi tehetséggondozásról, a Kodolányi János Egyetemen általa vezetett kreatív írás tanfolyamon végzett munkáról, annak tapasztalatairól… – PÁNCZÉL ANDRÁS INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
2021.01.03 - tiszatáj

ÁFRA JÁNOS: RÍTUS
Útmutató, vizualizáció, meditáció. Efféle benyomást keltenek a Rítus egyes szám második személyben írott versei. Az olvasó részben ennek köszönhetően érezheti: ősi örökség rejtélyeibe vezető beavatástörténet részese. Áfra János harmadik verseskötete egyszerre kezeli komolyan a rituális konstrukciók előírásait, és ébreszt megdöbbenést az abszurdba forduló, de nagyon is ismerős magatartásformákkal szemben… – URBÁN ANDREA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2020.12.30 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS MILCHO MANCHEVSKI FILMRENDEZŐVEL
Legtöbben az Eső előtt rendezőjeként ismerjük, ám a macedón direktor az elmúlt közel 30 évben sem tétlenkedett. Miután Velencéből a legjobb filmnek járó Arany Oroszlánnal távozott, öt újabb munkával jelentkezett: a hazai forgalmazásba is bekerült Árnyékok és Anyák után a Fűzfát is megtekinthették az érdeklődők, igaz, a pandémiára való tekintettel csak a Művész Távmoziban… – SZABÓ G. ÁDÁM INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Normal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő