Hell’sgodmachine, avagy a berlini gépszív

VILLE HYTÖNEN FINN KÖLTŐ SZEGEDI KÖTETBEMUTATÓJÁRÓL

Nem várni ki azt, hogy abbamaradjon az üvegcsörömpölés és a rendelések sorozata, és nem időzni el egy asztaltársaság zajai vagy egy kávégép gőzpálcájának sipítása fölött – igen, így is el lehet indítani egy irodalmi programot. November 21-én, hétfőn a Millenniumi Kávéházban legalábbis így történt, hisz míg a valamiféle jelző lövésre váró hallgatóság magával törődött, addig a pódiumi asztal mellől felálló Ville Hytönen finn költő, null körítés nélkül, hangosan, egyszer csak elkezdte felolvasni Légy bűnös című versét: „[…] szomorúság – légy falu, ahol / rólad suttognak, légy / beszédedben csendes […]”[1]. És ennyi elegendő is volt ahhoz, hogy a széttartó figyelem feszültséggé fokozódjon. Nem lehetett kitérni a vers útjából.

Az első felocsúdásból aztán Pusztai-Varga Ildikó, a felolvasóest moderátora vezette át a közönséget a következőbe, a ’82-es születésű Ville Hytönenről ugyanis hamarosan kiderült, hogy nemcsak vagabund költő, aki öt saját- és kettő álnéven kiadott kötettel rendelkezik, de könyvkiadó, könyvesbolt- és alkotóház-tulajdonos is egyben. Vagabund, vagyis „élő” költő – magyarázta Pusztai-Varga Ildikó –, a jelen halmazállapotát közvetítő személyiség, aki európai fesztiválok mellett, csavargóköltőként buszmegállók és kocsmák random közönsége előtt is képes reagálni a közélet eseményeire, és versbe csomagolva házhoz szállítani az „időazonos élményeket”. Az ehhez kapcsolódó kérdésre, ti. hogyan is került Ville egy ilyen lapos vidékre, a szerző (magyar hangja: Tóth Viktória) elárulta, hogy ezt a hónapot egy budapesti alkotóházban tölti – onnan ugrott le Szegedre –, talányosan fogalmazva: a „finn állam akaratából”, és egy utópisztikus regényen dolgozik, amelynek az apropója nem más, mint hogy a jövőre századik évfordulóját ünneplő finn köztársaság „kíváncsivá vált”, hogy telik majd a következő száz esztendeje. A mostani finn viszonyokról röviden összefoglalva megtudhattuk, hogy a munkanélküliség, és a politikai morál súlytalansága „gyulladt” légkört teremtett északi rokonainknál, mindehhez viszont tréfásan annyit azért hozzátett a szerző, hogy reméli, regénye jobbra fordíthatja országa sorsát, hisz a fő történetszál máris ígéretesnek tűnik: két Turkuban ébredő alkoholista beszélgetésbe kezd egy, az előző éjszaka delíriumában megálmodott jövő-vízióról.

A további beszélgetés alapját egy youtube-ról betöltött videó, moving poem adta, amelynek elkészítését egy Ville számára ismerős cég kezdeményezte, és amely végül a szerző legújabb, 2015-ben megjelent kötetének, a Helvetinjumalankone-nek (angol fordításban: Hell’sgodmachine) azonos című versét dolgozta fel klipszerűen. Ebben a finn költő által már kamaszkorban (punk!) is nagyra tartott dalszerző, Ari Taskinen volt a stáb segítségére, akit, minthogy hatvanéves is elmúlt akkoriban, a forgatás idején különösen nehéz volt bejuttatni a szögesdrótokkal is védett, zárt, katonai területnek számító helyszínre (mindez Észtországban), ahol egy forgalomból kivont vízerőmű mellett elöntött épületek romjai is részeivé válhattak a sokszor valóban poétikus felvételeknek – mesélte el Ville. (A vers szövegének angol fordítása a videó alatti leírásnál található.)

Helvetinjumalankone című kötetből, melyet a költő Berlinben való tartózkodása alatt kezdett el összerakni, és amely az Európa-trilógiának nevezett kötet-együttesének utolsó darabja is egyben, ezután több vers is felolvasásra került: először finnül, majd pedig azok magyar fordításai, Sipos Márk gimnazista előadásában – „[…] sör és szamba az üres náci repülőtér felsőszintjén // ahogyan az emberek a dolgokat látják, a testükből fakad, ahogy / Berlin erei és csontjai is, de Berlin mégis csak egy gép // aminek a használati utasítása költözés közben elveszett […]”.[2] A hosszú és hömpölygő sorok meghallgatása után nem érte váratlanul a közönséget, hogy Pusztai-Varga Ildikó a kötetben központi helyet elfoglaló város megformálására terelte a szót, hiszen ebben a költészetben Berlinnek mint egy európai történelemmel átitatott térnek a tendenciózus elgépiesítésének lehetünk szemtanúi. Ennek kapcsán a költő elmondta, hogy az Európáról való költészeti koncepciójában Berlin egy mindig és mindenhol jelenlévő lelkiismeretként hat az európai történelemben, és szerinte éppen ezért a benne rejlő romantika is folyton meg tud újulni, meglehet, már eltorzultabb és fémesebb formákban.

A kötet szerkesztése kapcsán Pusztai-Varga külön kiemelte, hogy neki a fordítás során sokszor segítséget nyújtottak az NDK-ról való emlékei, hiszen a fal, az ellenőrzések, mind olyan jegyek a szövegekben, melyekről egy kétkamrájú európai szív juthat eszünkbe; és üdvözölte a kötetbe bevett, ismeretlen berlini családok hagyatékaiból beválogatott anyagokat is. Erre reagálva, Ville kifejtette, hogy Berlinben nem is olyan nehéz hozzájutni örökségi tárgyakhoz, hiszen miután a rokonok elhordják egy hagyaték számukra meghatározó elemeit, hozzáférhetővé válik a „maradék”. Így például, amikor válása utáni első randevúján egy kelet németországi női súlyemelő érmeivel jelent meg, az számára teljesen hétköznapi eseménynek számított – jóllehet, a másik fél részéről ez némi megdöbbenést okozott.

Az est vége felé Pusztai-Varga Ildikó még megkérte a szerzőt, hogy meséljen egy kicsit a trilógiába rendeződő köteteinek első két darabjáról is, és olvasson fel belőlünk. Ville ezek kapcsán abban ragadta meg az első, Kuolema Euroopassa (2006), vagyis Halál Európában című és a második, Idän musta joutsen (2009), azaz Kelet fekete hattyúja című kötete közötti különbséget, hogy míg az előbbi inkább Európa történelemi mélységeivel és romantikájának magasságaival kooperál, addig az utóbbi már a keleti periféria országainak (Ukrajna, Balkán-területek) groteszk diverzitásával foglalkozik. A Kelet fekete hattyúja az, ahol a halál betegséggé, a szerelem pedig erotikává módosul.

Szutorisz Szabolcs

[1] Ville Hytönen: Karsikkopuu (Tammi 2011), ford: Halálfa, vers finn címe: Olesyyllinen. Fordította: Pusztai-Varga Ildikó.

[2] Ville Hytönen: Helvetinjumalankone (2015), ford: Ördögi gépezet, vers finn címe: Helvetinjumalankone. Fordította: Pusztai-Varga Ildikó.

Ville Hytönen: Helvetinjumalankone

Finnország, 2015

100 oldal

17,10 €