Plüss Műhely | 2016. december 7.

Kézifékes fordulással a gyerekirodalom felé

GYEREKIRODALMI KONFERENCIA
Érdeklődőkkel telt meg a Károli Gáspár Református Egyetem Dózsa György úti épülete november 11-én, pénteken. A kíváncsi tömeg a „…kézifékes fordulást is tud…” gyerekirodalmi konferenciára érkezett. Az egyetem Gyermek- és Ifjúsági Irodalmi Kutatócsoportja (GYIIK) a Magyar Gyerekkönyv Fórum (HUBBY) szakmai támogatásával szervezte gyerekkönyv-konferenciáját.

 

Ha érdekel a kortárs gyerek- és ifjúsági irodalom, ha kíváncsi vagy, mitől jó egy szöveg, olvasd a Plüss Műhely kritikáit, tudósításait, interjúit!

A Plüss teret ad a gondolkozásnak és a vitának.

A Plüss Műhelyt Szekeres Niki és Varga Betti szerkeszti.

GYEREKIRODALMI KONFERENCIA

Érdeklődőkkel telt meg a Károli Gáspár Református Egyetem Dózsa György úti épülete november 11-én, pénteken. A kíváncsi tömeg a „…kézifékes fordulást is tud…” gyerekirodalmi konferenciára érkezett. Az egyetem Gyermek- és Ifjúsági Irodalmi Kutatócsoportja (GYIIK) a Magyar Gyerekkönyv Fórum (HUBBY) szakmai támogatásával szervezte gyerekkönyv-konferenciáját. A délelőtt kilenckor kezdődő rendezvényen már az első előadást teltház fogadta.

A konferencia délelőtti szekcióját Hermann Zoltán köszöntője nyitotta meg; ezt követően öt előadásnak lehettünk tanúi. A program rendkívül sokszínűnek ígérkezett. Hallhattunk romákról szóló népmese gyűjteményről, Adamik Zsolt Bibedombi szörnyhatározójának jelenleg készülő bábszínházi adaptációjáról, Takács Mari grafikusművész magas színvonalú, összetett képeiről a Gufó című mesekönyvben, illetve egy, az írott mesék színpadra vitelének problematikájáról az irodalomtudomány nyelvén szóló előadást is figyelemmel kísérhettünk. Nem maradt ki Laboda Kornél MátéPONTindul című könyvének a vallás felől felfejthető jelentésrétegeinek vizsgálata sem.

A szünetek előtt minden blokkot vita zárt, amelyek az előadások kapcsán párbeszédet indítottak az előadók és a hallgatók közt. Tanulságos, az előadásokat kiegészítő információk és vélemények hangzottak el. Az értékes eszmecsere természetesen nem jöhetett volna létre a hallgatóság aktív részvétele nélkül. A szünetekben nem csak fizikai, hanem szellemi táplálék is várta a vendégeket, hiszen a kávé mellett egy jókora standon a Pagony és a Parakletos Könyvesház köteteit lehetett megvásárolni.

Az ebédszünet után a konferencia szervezői kínos helyzetbe hozták a közönséget, hiszen a délutáni előadások két helyszínen, párhuzamosan zajlottak. Míg az egyik szekcióban gyerekkönyvekről, meseregényekről volt szó, a másikban az ifjúsági- és a young adult irodalom volt a téma. Az összesen tizenkét előadásból nem volt könnyű választani, hiszen a címek alapján mindegyik izgalmasnak tűnt, én végül úgy döntöttem, hogy igazságosan elosztva mindkét szekció felét-felét hallgatom meg. Alig ért véget a fiatalabb korosztálynak szóló könyveket tárgyaló előadássorozat első három darabja, egyből belecsöppentem a másik közegbe, ahol nem csak regényekről, de a kortárs ifjúsági novellákat tartalmazó Jelen című antológiáról is szó volt.

Ebben az utolsó blokkban, a konferencia vége felé közeledve a figyelem egyre inkább a young adult irodalom mint kategória definiálása felé fordult. Az előadásokat követő hosszú és tartalmas vita is e téma kapcsán bontakozott ki. Az előadókkal együtt gondolkodva próbáltuk meg még egyszer körüljárni, hogy jelenkorunk gyerek- és ifjúsági irodalmát milyen szempontrendszer és kategóriahálózat érvényesítésével ildomos szemlélnünk, értelmeznünk, és a vita kezdetekor már csúszásban lévő konferenciát még egy, a tervezettnél jóval hosszabb diskurzus zárta. A beszélgetés után Hermann Zoltán zárszóként azt is elmondta, hogy rég vett részt olyan konferencián, amelyben az utolsó szekció utáni vitán is ilyen nagy létszámmal szerepelt volna a hallgatóság.

Véleményem szerint a konferencia legnagyobb erénye annak interdiszciplináris jellege volt. Az eltérő tudományterületek képviselői mind a saját szakmájuk perspektívájából szemlélték a kijelölt szövegkorpuszt. Az előadók között találhattunk néprajzkutatót, dramaturgot, grafikusművészt, irodalomtörténészt, szerkesztőt, művészetterapeutát, doktorandusz hallgatót, kritikust és mesekutatót is. Ebből következik, hogy a rendezvény nem csupán a hallgatók és az előadók, hanem a különböző humán tudományok szakemberei között is fontos párbeszédet indított el. Várjuk a folytatást!

Górász Péter