Tiszatájonline | 2016. október 29.

Szinte a fényben

GEORGES DIDI-HUBERMAN: TÚL A FEKETÉN
Élet és halál hozója a gyermek. Egy hatszavas mondat, amely talán a legjobban foglalja össze a Túl a feketén című esszélevelet, sőt nem túlzás azt állítani, hogy magát a Saul fiát is. Georges Didi-Huberman nyílt levele Nemes Jeles Lászlóhoz félig a sötétségben, félig pedig a kikényszerített világosságban áll. S ez az a kontraszt, ami az egész művön keresztül egy erős satuba zárja az olvasót, de mégis összhangot és harmóniát teremt… – SEKULIĆ LARISA KRITIKÁJA

GEORGES DIDI-HUBERMAN:
TÚL A FEKETÉN

Élet és halál hozója a gyermek. Egy hatszavas mondat, amely talán a legjobban foglalja össze a Túl a feketén című esszélevelet, sőt nem túlzás azt állítani, hogy magát a Saul fiát is. Georges Didi-Huberman nyílt levele Nemes Jeles Lászlóhoz félig a sötétségben, félig pedig a kikényszerített világosságban áll. S ez az a kontraszt, ami az egész művön keresztül egy erős satuba zárja az olvasót, de mégis összhangot és harmóniát teremt. Egy gyönyörű pokol, egy paradox jelenség, amelyet a Didi-Huberman által leírt vizuális hatások hoznak létre, amelyek olykor hátborzongató jellegétől a holokausztról való előzetes tudásunk sem ment meg. Tudni, és ezt a tudást megelevenedve látni különböző, ahogyan erre az író tökéletesen rávilágít.

Az ún. „fekete lyuk” kibontása, a fekete felfedése, világosságra hozása az, amit lépésről lépésre nyomon követhetünk. A szerző ehhez Adornónak a fekete eszméjéről alkotott elképzelését is alapul veszi, s rámutat arra, hogy a színek hiánya egyfajta elszegényedés a vizualitást és a művészetet illetően. Didi-Huberman színskálája érzékletessé teszi a szörnyűségeket, s mégis képes ezekben ártatlanságot találni. Míg a fekete az emberölés, a bűn, a borzalom, amit a képkockákon a füstölő hullák színeként látunk, addig a fényképezőgép ebben a mély pokolban, ezáltal pedig a fényképészi aktus – azaz a kép megteremtése – lesz az, ami világosságot teremt. A sötétből egy lépéssel közelebb a fény felé. A jelenetek képkockáinak, s azok intenzivitásának megragadása, valamint ezek kontrasztba állítása kiemelendő érdeme a szövegnek. Az élénk zöld mező szemben Saul meggyötört, érzelmektől mentes arcával a hirtelen váltásokra és a satu két oldalának erősségére mutat rá. A dinamika megalapozói ezek, emellett a szerző által később kifejtett dokumentarista precizitásban is fontos szerepet játszanak az építészeti pontosság, illetve a beszélt nyelvek megjelenése mellett.

A film technikai részének elemzése a laikusok számára is érthetővé és tisztán láthatóvá teszi, mit és miért használtak a forgatás során. A kameramozgás, a digitális képek elhagyása az összképet hivatott megteremteni, aminek nem csupán az esztétikai megjelenítés a célja, hanem a nyers, száraz, valós félelem követése és a reménytelenség megtestesülése.

Külön említést érdemel a történet filozófiai szempontú elemzése. A szövegen végigvezetett motívum, maga a fekete az, ahonnan kilépünk a halott gyermek – ezáltal szimbolikusan a – halál életben tartásakor. Egy újabb satu közé zárt, kiúttalan, paradox jelenség. A halálban mindennapjait töltő Saul, aki örök haldoklóként szinte nemlétezővé teszi az elmúlást, s mindezt, ahogy Didi-Huberman írja: „a tiszta téboly szerkezetén keresztül”. Saul mesehősként való kezelése némiképp bagatellizálja valódi karakterét, de ebből a zsákutcából mégis a kafkai interpretáció jelent kiutat. Ahogy Franz Kafka szereplői is egy reménytelen helyzetből próbálnak meg kiutat találni, úgy a halálra váró Saul számára is kínálkoznak lehetőségek. S ezen a ponton válik egyértelművé a kettő közti párhuzam: csodák ugyan vannak, de csak halálra ítélve.

A szöveg legerősebb pontja kétségtelenül a mózesi hasonlat, hiszen kiválóan tükrözi a halott gyermek elengedését a vízben: „egy egész nép valódi, történelmi halála, szemben ugyanennek a népnek a bibliai, mitikus születésével.” Az utolsó képkockák leírása teszi egyértelművé a film mesteri befejezését, a rendezői kiválóságot. A gyermek, aki életet és mosolyt hozott – a gyermek, az ártatlanság maga, aki egyben halált is hozott.

A levél valódi ereje abban rejlik, hogy a film ismerete nélkül is tiszta, átfogó és világos magyarázatokkal teli írást kapunk, ami eléri a célját, túljutunk valami sötéten, valami feketén, meglátva a fényt.

Sekulić Larisa

e22239Jelenkor Kiadó

Budapest, 2016

52 oldal, 1999 Ft