06.30.
| Grand Café – Gurubi Ágnes Szív utca című regényének bemutatója >>>
06.19.
| A Tricikli Fesztivál részletes programja >>>
06.09
| Grand Café – Ráolvasás 06. – Krusovszky Dénes: Áttetsző viszonyok >>>
06.08.
| A Szőke Óceán – Szépírók a Vígmatrózban >>>
05.27.
| Isteni testek – kötetbemutató >>>
05.17.
| Munkácsy-díjas festőművész kiállításával nyit újra a REÖK >>>
05.14.
| Online Túlélősóval jelentkezik Szegedről a MASZK Egyesület >>>
04.06.
| Bálint Ádám: Fóliók >>>
03.19.
| Civilként az állam működési hézagaiban – L. Ritók Nóra előadása >>>
 TiszaLINE Szalon

05.17.
| Középiskolások irodalomról – szóval, képpel >>>
06.03.
| Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!) >>>
06.03.
| Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei) >>>
06.02.
| Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája) >>>
06.04.
| Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017) >>>
04.28.
| Előkerültek Pilinszky álmai >>>
04.27.
| PesText 2021 – Négyszázezer forint összdíjazású irodalmi pályázat >>>
04.26.
| A nomádok földje kapta a legjobb film Oscarját >>>
| Tandori Dezső: Szellem és félálom >>>

Acsai Roland, Fenyvesi Orsolya, Lanczkor Gábor, László Liza, Maurits Ferenc, Németh Zoltán, Mary Oliver, Veszprémi Szilveszter versei
Molnár Lajos, Tarcsay Zoltán prózája
Tőzsér Árpád naplójegyzetei
Balázs Katalin, Balogh Gyula, Kelemen Zoltán, Milián Orsolya tanulmánya
Diákmelléklet: Gerencsér Péter a Jókai-regények filmes adap­tációiról

>>>

VERSENY A SZEGEDI EGYETEM FENNÁLLÁSÁNAK
100. ÉVFORDULÓJÁRA
Az SZTE Gyakorló Gimnázium és Általános Iskola magyar nyelv és irodalom munkaközössége áprilisban irodalmi vetélkedővel ünnepelte a Szegedi Tudományegyetem kettős – a szegedi egyetem létrejöttének 100 éves, illetve a szegedi „összegyetem” megalakulásának 20 éves – évfordulóját. Az eseményhez kapcsolódóan a gimnázium az elmúlt év őszén 3 fordulós irodalmi pályázatot hirdetett középiskolás diákok számára […]

>>>

Karlo Hmeljak: A boldogság zsarnoka
2016.11.05 - tiszatáj

 

Karlo Hmeljak Koperben született 1983-ban. 2007-ben jelent meg első kötete Dve leti pod ničlo (Két év a nullpont alatt) címmel, amellyel a következő évben részt vett a Pranger-fesztiválon, a legjobb első kötet díjára nevezték. 2012-ben a Demo c. kötetben publikálta Ljubavne (Szerelmes) című versciklusát, a LUD Literatura kiadónál pedig a Krčrk címűt, amellyel 2013-ban szintén részt vett a Pranger-fesztiválon, és amivel elnyerte a Veronikina nagradat az év legjobb verses kötetéért. Az Idiot c. folyóirat szerkesztőbizottságának tagja.

 

A tisztaságot

kitépi,

hogy a földre vesse.

Ha majd egyszer nem

nem fog történni semmi.

Megnéztem magam,

hogyan lettél egyre kevesebb,

hogyan havazik figyelembe se véve, hogy március van,

Juarroz után hallgat,

utánad nem létezik.

Néztem a sötétben a foszforeszkáló

feliratokat, a fényforrásokat vigasz nélkül.

Éjszaka, egyedül a sorban, a részlegen,

láttam részben, láttam rémülten, békében,

hogyan ragyogtak ugyanúgy távoli reptükben:

la tierra se abrio, és:

Spanyolország – fehér a hó alatt.

Valami képzet kitart,

valami bizonyosság tompán a földre hull.

Ige

kétszer:

bent vagyok.

Önmagunkból kiindulni

semmi közöm hozzá.

Legtovább maradni, és nem mondani.

Legtovább kívánni, jobban kívánni,

legtovább beszélni,

legtovább álmodni egy és ugyanazt,

legtovább végezni anélkül, hogy

zuhogna, a fűre,

az aszfaltra, a folyóra, mindenre.

Legtovább remegni ezen,

legtovább ismételni: nem.

 

Ezt mérni az idővel.

Mint folyamat, mint időjárás,

kézszorítás, pofon, mint egykor.

És szigorúan mérni, amennyire

lehet, elhanyagolni

tényeket, elfedéssel, ordítással,

ismét, amikor sokáig bolond,

megtanulni a mozdulatokat, helyeket, kevesebbet,

alakot, gyúrni az emlékeket, magunkat

megterhelni, át, parázs, fekély, mák,

méz, jég, fokozatosan, de tényleg

eltűnni, és magad magadat csinálni.

„Időnként képtelen vagyok megmozdulni.” R. Juarroz

 

Egykor minden francot tudtam:

a versenytársak vitorlaszámát,

betűzni az idegen szavakat, hajtottak a

verssorok, amelyek Tomažból ömlöttek

a papírra, és a papírról belém.

Ha láttam valamit, először láttam:

a szemeim megolvadtak és kiégtek.

Egykor tudtam, hány verssor

kellett legalább tíz szlovén költő és

költőnő első könyvéhez.

Megszámoltam egyenként.

Volt idő, amikor a világ szétnyílt, mint

egy gyümölcs, és minden alapos és buzgó

várakozás véget érhetett.

Elég volt elengedni a fogást, találtam

valamit, amitől továbbálltam volna.

Úgy nézett ki, mintha sűrű sötétben mozognék

az emberek közt, és senkibe se ütköznék.

Azt mondtuk magunknak: a végtelen kedvességem.

A levegő szaga keserű volt. A dolgok, amelyek érthetetlenül

folytak egymásba, akkumulálódtak, eligazodtak…

máskor felzabálták a verssorokat, és a verssorok a világot. És csak

azok a dolgok maradnak meg nekem, amelyeket:

keresek, kitalálok, nem zabálok fel.

És ezzel nem valami kitartóan halottat vagdosok,

bizonyos fájó részedet. Ha megmozdulok,

állandóan eltalálok valamit,

ami visszhangzik, nem áteresztő, amit nem ismerek fel,

ami távoli, amihez nincs közöm, ami él, és én közelítek felé,

és ami sem közelről, sem az életben, sem valamikor,

egyszer sem, nem hagyja, hogy átnevezzék.

Kár a papírért.

Ami biztosan jön: emberek.

Jogos volna valaminek ellent mondani:

az érkezés módjának,

a sónak, ami nem durva,

annak, ahogy gondolsz rá,

az életnek a saját munkámban,

a nyelvnek, amin nem mondod: félelem,

a bőség idejének.

Kell valamit hosszan ismételgetni

és elejteni.

Vizet venni a tenyeredbe, átnézni a hártyán,

magadon, élő sövényen, élő futóhomokon, élelmiszeren,

ónos eső jégpáncélján, át a régvolton, azon a lenyesett és hegyesen.

Újra csak, más helyett, azt mondani: szia.

Ugyanúgy nem lenni ott és itt.

Nem sürgős sehová

Palackok egymás hegyén hátán,

felemelni dolgokat a földről, felállítani,

véletlenszerűen letenni, elhajítani

magadat, oldalra, ahol keresgéltél,

nem is, úgy, hogy senki sem marad

tovább, a helyzetben, túl közel

vagytok, befurakodni, kihúzni egy

új vonallal, több áttekinthetetlennel,

több holnap, kevesebb, sokkal kevesebb

kihagyás.

Itt lenni, jelentsen ez bármit is.

Két víztükör között acél, felhajtóerő és

csavarmenet, hely a levegőnek, dermedtség

az elhagyásnak, elválás a hullásnak. Annyi,

hogy ne repedjen, úgy választani el magadat

a testedtől, a beszédtől, a szereptől,

a műveltségtől, magadtól. És megengedni,

hogy nyomás alatt repedjen.

Így mondani: nem.

Ez van a felszínen, ahol érzek

és érzéketlenné válok.

Lent nyugodt tengert rejt

valami, forrón gőzölög és tekeredik.

Üresen belép, a szembe, a tengelyek közé.

Érvénytelen, cibálom a maradékot, a

vitában a tengelyek meglendülnek, kedvesen, ha van

egy pillanat, azaz, elég kézzel nekimenni,

meggyőzni, magadat meg nem adni,

igen, összeszedni magadat, belevetni magadat, következtetni,

szigorúan magadra mutatni, merre, és

mikor nincs, meddig, nem vagy.

 

Valami súllyal gabalyodunk egymásba,

és a súly tudja, hogy győzni fog.

Valójában nem félek semmitől,

csak ettől félek most és egész idő alatt.

A szlovén költő hívja a fiatal szlovén költőt.

A kurva anyanyelved, világnapok, megemlékezés,

a történelem, a pillanatok, a kontra felhasználása,

bolyong, zerge, hibás, térdet hajtani, nyerítés, a

földre rogyni, felzabálni, felzabálni mindezt, virrad,

többes számban, egyenlővé tenni a testtartást a betűvel, törvény, muszáj, muszáj,

muszáj ismételned, ismételni magadat, a nap óráiban, annál,

hogy élsz, szüntelenül, egyúttal, vese, egyúttal

tévedéssel, ajkakkal és ágyúkkal, körökkel, amit csak maguk

hívnak körnek, erősen ügyelni a parketten, mielőtt

szétnézel, mintha valamit megérintett volna, dél, eső után,

a késleltetésben és a suhogásban, az inercia jeleiben, a közöny

az emlék nyomaiban, keményen kimondott elhatárolódás, halkan várni

az ürességben. Te mind között, te mellette, te kétségtelenül,

te épp olyan, számodra érthető, téged senki nem kerül el, te jól tudod.

Tripartit megfogalmazás.

Eldönteni a kötelességeket, megtartani a dühöt.

Nem megbocsátani: a lapoknak sem, a világnak sem, az embereknek sem,

nem remegni, de nem odébb menni, de, de

olvasni: reszketek, olvasni: mint a levegő, olvasni: ugyanúgy.

Helyben maradni akkor is, ha mások mozdulnak:

valami leginkább a békében, személyesen, akkor is, ha a talajról van

szó, lemezről, síkról, a hely gyökereiről, a legközelebbi

témáról, legtöbbször a sötétben ismételve, a legtöbb fa,

legtöbbször a szemben akkor is, ha utána mindannyiszor erre gondolsz.

Itt maradni. Nyakaddal egy élhez közeledni, és mondani: torok,

mondani: reszket, mondani: a hangba ásni. Gondolni a hangra,

együtt, vérkeringés, most, gondolni a kimondott kisebb osztalékra,

az esőre az óceánon, és mindig így maradni; nem birtokolni sokat,

tengereket, látóköröket, mindenféle vonalakat, mindenféle vonalakat,

mielőtt, minden felsorolás előtt megenyhülni, lemondani

a tömegről, a földről, mert vonz, magadról, mert vonzol, a tengelyekről, mert

forognak, a nyakakról a fejek miatt, nyolcakról, mert sorban vannak,

arcokról a szájak miatt, szemekről a nevek miatt, a logikáról nem,

sem a cégekről, sem a munkáról. Kedv szerint megszüntetni, és még tovább

maradni. Nem elmenni, amikor meglegyint a szél, szétporladva

belül és a világban, meglegyint azért is, mert még nem gyanakszol.

A távozással nem jelen lenni, megkülönböztetni rengeteg vizet.

A hangomban friss leveleim voltak,

vad, lesben állva, lelegelte.

 

Bakonyi Gergely fordításai

 

(Megjelent a Tiszatáj 2016/1. számában)


Címke: , , , , ,
2021.06.23 - tiszatáj

AZ ARTÉR EGYESÜLET KIÁLLÍTÁSA
Art-art: összetart!
Az Artér Egyesület immár több, mint 15 éve alakult Budafokon. Tagjai olyan művészek, akik különböző szálakon kötődnek Budapest XXII-ik kerületéhez. A hivatásos alkotók szakmái az alábbiak: festő, grafikus, szobrász, keramikus, ötvös, divattervező, textiltervező, fotográfus, üvegtervező, formatervező, építész, illetve restaurátor […]

Tovább olvasom >>>
2021.06.23 - tiszatáj

– MONDJA CSUZDI ESZTER, A SIMÁNDY-ÉNEKVERSENY EGYETLEN MAGYAR GYŐZTESE
A Szegeden tanuló vajdasági szoprán, Csuzdi Eszter lett az idei Simándy-énekverseny egyetlen magyar győztese. Temesi Mária növendéke nemcsak az aranyéremmel járó félmillió forintot kapta meg, hanem koncertezni hívták Moszkvába, és további különdíjakat is nyert… – HOLLÓSI ZSOLT INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
2021.06.22 - tiszatáj

ABAFÁY-DEÁK CSILLAG
ÉS KÖLÜS LAJOS
A kiállítás címe, Magánélet, nem sokkoló, csak tényt közöl. Miközben kísérlet(ek) tanúi vagyunk. Sajnos nem csak tanúi, a mi bőrünkre is megy (és ment) a játék. Soha eddig meg nem élt helyzetbe kerültünk, valamennyien. Váratlanul csapott le ránk a vírus, a karantén, a ránk kényszerített bezártság, a reménytelenség, az egyedüllét, a kettős, vagy többes magány, amiből semerre se léphettünk ki […]

Tovább olvasom >>>
2021.06.21 - tiszatáj

OPERARAJT-PROGRAM INDÍTÁSÁT JELENTETTE BE ÓKOVÁCS SZILVESZTER
A szegedi Simándy-verseny tapasztalatai nyomán ötven énektanárral 2022-ben országszerte elindítanák a tehetségfejlesztő Operarajt-programot – jelentette be a vasárnapi díjátadó gálaesten a zsűri elnöke, Ókovács Szilveszter. A Magyar Állami Operaház főigazgatója szeretné, ha több fiú választaná ezt a pályát, és trendivé tenné az éneklést… – HOLLÓSI ZSOLT BESZÁMOLÓJA

Tovább olvasom >>>
2021.06.21 - tiszatáj

SZABÓ GÁBOR: TÖRTÉNETEINK VÉGE
Szabó Gábor tanulmánykötete a mikrohistória és az újhistoricizmus létrejötte óta igen intenzíven gyarapodó emlékezet-diskurzuso­kat bővíti kortárs magyar regények, rövidprózák, esszékötetek és Petri György lírai munkásságának mélyreható elemzésével. Első látásra is kitűnik, hogy Szabó nemcsak a legszűkebb és legelitebb kortárs kánon kínálatából válogat, hanem egy-egy szerző kevésbé előtérben lévő szövegével, vagy az idő próbáját még ki nem állt műveivel is előszeretettel foglalkozik… – KISS A. KRISZTA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.06.20 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS SIMÁNDI KATALINNAL, A LEGENDÁS TENORISTA LEÁNYÁVAL
Több mint két évtizeden át Simándy József özvegye képviselte a családot a legendás tenorról elnevezett szegedi énekversenyen. Jutka asszony köszöntőt mondott, díjat, ajándékot adott át, igyekezett segíteni a fiatal operaénekesek pályakezdését is. Halála után részben egyik leányuk, Simándi Katalin vette át ezt a feladatot, akivel a pénteki döntők szünetében beszélgettünk… – HOLLÓSI ZSOLT INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
2021.06.19 - tiszatáj

ÁRAMSZÜNETTEL ZÁRULT A MARATONI SIMÁNDY-VERSENY
Négy kategóriából négyben déli szomszédaink énekesei győztek a szegedi Simándy-versenyen, pontosabban a II. korcsoportban Temesi Mária növendéke, a szerbiai Padéról indult Csuzdi Eszter, a szegedi művészeti kar hallgatója szerezte meg az első díjat. A győzteseket a vasárnapi díjátadó gálakoncerten hallhatja a közönség a Szegedi Nemzeti Színházban… – HOLLÓSI ZSOLT BESZÁMOLÓJA

Tovább olvasom >>>
2021.06.17 - tiszatáj

SHIVA BABY 
Forma és tartalom ritkán olvad ilyen hibátlan egységbe. Sőt, Emma Seligman kritikai hozsannákkal útra bocsátott dramedyjéhez még nagyszerűbb bravúr köthető: a járványidőszakban piacra dobott művek talán legtökéletesebbje, plusz megoldásai bármelyik filmtörténeti irányzat díszére válnának… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.06.17 - tiszatáj

DARVASI LÁSZLÓ: PÁLCIKA, A DETEKTÍV
Darvasi László az első Pálcika-könyvében már megteremtette azt a színes, kedves és élettel teli mesevilágot, amely otthont ad a második kötet, A nagy Gerbera-nyomozás cselekményének is. Habár a könyv folytatás, a szerzői előszó összekapcsolja annak előzményével és el is választja tőle: „Ez most egy új mese” – így a szerző. A második kötet önmagában is megállja a helyét, bár ha valaki ezzel a kötettel ismeri meg a Pálcika-világot, annak valószínűleg egy picit fészkelődnie kell, mire a beszélő, izgő-mozgó tárgyak között kényelmesen elhelyezkedik. Mert itt megesik, hogy Pálcikának ceruzákat kell kivallatnia, az ereszt Endrének hívják és szereti heccből az emberek nyakába csorogtatni a vizet, és különös szerelem születhet egy fogpiszkáló és egy kutyatej virágocska között… – KATONA ALEXANDRA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
H. Balogh Gyula: Alsóvárosi hitregékBakos András: Isteni testekSzathmári István: Spanyol reggeliSántha József: BörtönkarnagyNormal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattTandori Dezső: Nincs beszédülésPetőcz András: A visszaforgatott időLengyel András: Tömörkény-tanulmányokKálnay Adél: Szivárványország (Utazz velem!)Virág Zoltán (szerk.): Színkép, hangkép, összkép (Írások elméletről és gyakorlatról)Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Fried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházTandori Dezső: A szomszéd banánhalSeregi Tamás: Művészet és esztétikaÉszlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Zalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)„Ragyogó pusztulás” – kortárs osztrák irodalmi antológia (szerk.: Bombitz Attila)Lengyel András: Ellenkultúra, peremhelyzetben (Marginalitástörténeti vázlatok)Bíró-Balogh Tamás: Az irodalom személyességekabai lóránt: semmi színSzlováknak lenni csodás…Petőcz András: A megvénhedt IstenDemény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólTandori Dezső: Szellem és félálomKálnay Adél: Hamvadó időSzepesi Attila: IstenporPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Sághy Miklós: A fény retorikájaTandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézCsiki László: A kaptárBaka István: Műfordítások III.Jász Attila: Fürdőkádból a tengerTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaBíró-Balogh Tamás: TollvonásokFried István: Magyar irodalom(történet)