02.20.
| Kurtág 95: élőben közvetíti a zeneszerző születésnapi koncertjét a Müpa >>>
02.25.
| Duda Éva Társulat: Prizma >>>
02.18.
| Az Erdélyi Magyar Írók Ligája rendezvényei a Magyar Széppróza Napja alkalmából >>>
02.16.
| Homo Ludens Project – Beszélgetés Dr. Beck Zoltánnal, Dr. Kelemen Zoltánnal, Orsós Jánossal >>>
02.15.
| Plakátkiállítás a Visegrádi csoport 30. évfordulója alkalmából >>>
02.15.
| A Magyar Művészeti Akadémia Elfolyó idő c. tárlata a Pesti Vigadóban >>>
02.13.
| Csáth és démonai bemutató a Vígstreamházban >>>
02.11.
| Egy nő filmvetítés ingyenes · Online esemény >>>
02.06.
| Februári új kiállítások, programok, események a Deák17 Galériában >>>
02.06.
| Otthonába költözik a színház! – indulnak a Miskolci Nemzeti Színház online közvetítései >>>
 TiszaLINE Szalon

02.04.
| A Szépírók Társaságának felhívása >>>
12.15.
| Humorban gazdag Ájvonne érkezik a REÖK-be >>>
12.13.
| Trafó – Mi a te ügyed? >>>
12.11.
| Izgalmas kortárs krimi Podmaniczky Szilárd új könyve? >>>
11.18.
| Ezer újkori metszetet tesz digitális közkinccsé az Országos Széchényi Könyvtár >>>
11.13.
| Kürti László és Ross Gillett kapja a Balassi Bálint-emlékkardot >>>
10.30.
| Lemezen adták ki Keith Jarrett legendás müpabeli koncertjét >>>
10.30.
| Hogyan mutatja be egy bevásárlóközpont értékvilágát egy logó? >>>
10.30.
| A művészet, az együttműködés és a kihívásokon felülkerekedő kreativitás ünnepe volt a 29. CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál >>>
10.29.
| Asztali beszélgetések… – Sztehlo Gábor, az embermentő >>>

Quan Barry, Báthori Csaba, Becsy András, Csehy Zoltán, Alan Dugan, G. István László, Németh András, Radnai István, Vas Máté versei

Mátyás Győző, Petőcz András prózája

Mítoszok, mesék, testamentumok – Margaret Atwood szövegvilágairól (Benczik Vera, Kérchy Anna, Kovács Fruzsina, Kürtösi Katalin, Martonyi Éva, Sághy Miklós tanulmányai)

>>>

Mindenkit nagy szeretettel várunk a SZTE JGYPK Rajz-Művészettörténet Tanszék hallgatóinak közös ólomüveg-kiállítására
2020. november 4. 17 óra 
Tiszatáj Szalon (Szeged, Roosevelt tér 10-11.)

>>>

2016.10.27 - tiszatáj

HOLLÓS ÁDÁM: DISCOMFORT

A fiatal festőművész, Hollós Ádám (1984, Budapest) 2011-ben diplomázott a Képzőművészeti Egyetem festő szakán. A Várfok Galéria fiatal tehetségeket felkutató és bemutató külön kiállítótermében már szereplő alkotónak ez az első nagyszabású, javarészt idei munkákból álló kiállítása a galériában.

Hollós Ádám a városi lét hétköznapjaiból kiragadott pillanatképeket jelenít meg festményein, a közegükből kiragadva premier planba helyezve, s ezzel irányítva figyelmünket, miközben az egymástól elütő elemek társításával egy sajátos ütköztetést hoz létre, ez eredményezi a discomfort érzését, s ezt erősíti a földszínek és az „ütő” neonszínek együttes alkalmazásával is. Előszeretettel használ fatáblát, annak térbeli kiterjedése és tömegbeli minősége okán, amire az akril festéket különböző eszközökkel viszi fel; a széles sörteecset mellett szivacshengerrel, festékszóróval is dolgozik, vagy éppen spaklit, festőkést használ a visszakaparáshoz.

A tárlat kapcsán készült kisfilm a fiatal művész gondolatait rögzítő interjú mellett az alkotófolyamatba is bepillantást enged. A festőnek, saját bevallása szerint, furcsa viszonya van a „szemét”-tel; nem tud észrevétlenül elmenni mellette. Egy-egy ilyen „találkozás” alkalmával a benne felvetődő kérdések vizuális és tartalmi asszociációkat sugallnak számára, ily módon az azok kapcsán felmerülő mögöttes tartományt vizsgálja, mint például a tárgyak, dolgok és a „szemét” megnevezés közötti határmezsgyét. Mikortól az egyik, és egy másik tartományba átlépve, mikortól már inkább a másik.

 

hollos_adam_egy_fal_tele_rossz_otletekkel_sorozat_2_2016

 

A dolgok – akár a szemét – „sorsa” jelenik meg a képeken, áthallással az emberi létre. Felvetődik a korrózió és a romlás pusztító, alakító tényezője, s ahogyan a valóságban dolgok, úgy a képen a motívumok elvesztik részleteiket, jellegük megváltozik, míg végül már nem tudják betölteni korábbi funkciójukat. Ezzel megkérdőjeleződik létjogosultságuk? Akár csak az emlékek, megfakulnak, és a kopottság, a töredékesség, a hiány az emlékezet mintázatát rajzolják ki. Ez egy olyan „szürkezóna”, melyben a bizonytalanság, valamint a katarzis és megnyugvás lehetőségének kételye és reménytelenségének szorongató érzése fejeződik ki. Mindez nem tisztán kivehető, nem körvonalazódott valami, ily módon inkább leírható mint két minőség, „létmező” egymásnak feszülése. A merev és rideg képtér ezáltal egyfajta kietlen senkiföldje ingoványában és homályában fellelhető ütközőzóna feszültségét foglalja magába, s a kitörés képtelenségének béklyójával szembesülünk általa. A szándékosan szenvtelen és hűvös festmények a valóság egyénileg megélt, bennünk keltett érzületeinek leképződései. A képek a magány, a sivárság, a hiábavalóság, a kiúttalanság, a reményvesztettség momentumai, melyek társadalmunk vállát nyomják.

Hollós Ádám az alkotásai által igyekszik felmutatni a környezetünkben tapasztalható szokatlan és gyakran visszás léthelyzeteket, a méltatlan vagy bizarr szituációk általi disszonanciát.

 

hollos_adam_adria_2016

 

Ékes példája ennek a rácskerítésen át szemlélt kietlen játszótéri részlet, az elhagyatott és lepusztult vidámpark, vagy a még mindig figurákat nélkülöző festménye, a tájba kivetett ódon televíziós készülékek kettőssége, ahol a képernyőn tükröződve megjelenik a táj képe, valamint az Adria című festménye, melyen a rozsdásodó, szétesőben lévő, hajdan szórakozást és kikapcsolódást jelentő lakókocsik jóideje állhatnak használatlanul, s a kiszáradt és töredezett talaj szinte apokaliptikus hangot üt meg.

Az ember még mindig csak utalás szintjén jelenik meg a Menhir című képén, ahol az oda-vissza haladó útsávok között a jelző lámpa iránymutató és átkelést biztosító csomópontjánál – s annak ellenére –, mécsesek és koszorúk jelzik a tragédiát. A sors, az életút drámája fejeződik ki a Midas című festményen is, már emberi alakkal, ahol a felhalmozott lim-lom sokasága ellenére magányosan ül a kép perifériájára szorult férfialak. Jobban megnézve szembeötlik nincstelensége, hiszen nem csak az őt körül vevő tárgyak ócskák, de kusza környezetében csak lebeg, s az életterét tekintve inkább asszociálhatunk növényzetre, mint házra.

Jól példázza ezt az ütköztetésből építkező alkotói metódust Inverz című munkája is, melyben az egyén elmagányosodása, elszigetelődése fogalmazódik meg, holott a változtatásra, a kezdő lépés megtételére a tér és lehetőség a rendelkezésére állna. Önként vállalt elzárkózás ez, vagy észrevétlen és fokozatosan bekövetkező elcsökevényesedése az emberi kapcsolatoknak? Az érzelmi és szellemi sivárság megöli az embert, és a művész nem tehet mást, mint óvva int.

László Melinda

Várfok Galéria, Budapest, 2016. október 20 – november 19.

 

hollos_adam_movie_magix_2016 hollos_adam_no-8_2016 hollos_adam_rossz_szavak_2016 hollos_adam_adria_2016 hollos_adam_ambedo_2016 hollos_adam_egy_fal_tele_rossz_otletekkel_sorozat_1_2016 hollos_adam_egy_fal_tele_rossz_otletekkel_sorozat_2_2016 hollos_adam_inverz_2013 hollos_adam_liberosis_2016 hollos_adam_maestro_2016 hollos_adam_menhir_2016 hollos_adam_midas_2016 hollos_adam_monachopsis_2016

 


Címke: , , , , ,
2021.03.04 - tiszatáj

MARKÓ BÉLA: AMIT AZ ÖRDÖG JÓVÁHAGY. SZONETTEK
A keresés kényszere – talán ezzel írható le az az erő, ami ott munkál a kötet egésze mögött. Mi lakozik a festékrétegek alatt? Mit rejthet egy sötét folt a vásznon, mit lepleznek a ruhák redői, mit vet ki a partra a tenger? Hol vannak, hová vezetnek az alkotáson hagyott nyomok – legyen szó festményről, épületről, versről, a teremtett világról? Ahogy a szonettek beszélője a festmények vonalaiban, foltjaiban próbál „egy-egy üzenetre lelni” (47), úgy keresi a soráthajlásokban, a szabályos és szabálytalan szonettrészletekben az olvasó is az értelmezés kapaszkodóit… – VARGA BETTI KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.03.03 - tiszatáj

GYÖRGY PÉTER: FAUSTUS AFRIKÁBAN. SZERZŐDÉS A VALÓSÁGGAL
György Péter Faustus Afrikában című könyvének, mely időben és térben széles kulturális horizonton vizsgálja a művészet és a valóság viszonyát, alapvető tézise, hogy a hatalmi, politikai viszonyok döntően befolyásolják, milyen művészi „szerződések” köthetők a valósággal egy adott korban, és ebből következően ezek a paktumok azt is nagymértékben meghatározzák, hogy miképpen közvetíti, vagy talán helyesebben: hozza létre számunkra a művészet a valóságot… – SÁGHY MIKLÓS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.03.02 - tiszatáj

POÓS ZOLTÁN: ROCK & ROLL ÁRUHÁZ – EZ A DIVAT, 1957–2000
A divat nemcsak az individualitás kifejezésének ad lehetőséget, hanem a közösségi létezésnek is. Ott képes működni, ahol megvalósul a szabadság társadalmi struktúrája és emberi közösségek jönnek létre. Ehhez pedig rugalmas társadalmi és gazdasági feltételek szükségesek. Az ötvenes és hatvanas évek Magyarországára az előbb felsorolt körülmények kevéssé voltak jellemzők. Ugyanakkor a divat igénye volt az egyik legnagyobb ösztönzője a rendszer demokratizálódásának… – HERCEG LILLA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.03.01 - tiszatáj

JIM THOMPSON: 1280 FŐ
Unalmasnak, sőt, ostobának látszó, valójában simulékony, jéghidegen könyörtelen, ravasz gonosztevő: ismerős karaktertípus az oklahomai író több, mint 30 évet felölelő ouvre-jában, Daniel Woodrell (Winter’s Bone) cseppet sem véletlenül jegyzi meg a reprint 2011-es előszavában, hogy Thompson legalább kétszer építette fel ugyanazt a figurát. És valóban, az 1280 fő az 1952-es, gyakran csúcsműként aposztrofált A bennem élő gyilkos […] párdarabja, összekötő motívumuk egy seriffuniformisba bújt pszichopata bomló elméjének mélyanalízisével kecsegtet – nem véletlenül hivatkoznak a skizofréniát, halált, átverést dőlt betűkkel hangsúlyozó szerzőre Stephen Kingtől Jo Nesbóig… SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.28 - tiszatáj

BORSIK MIKLÓS: ÁTOKNAPTÁR
Borsik Miklós Átoknaptár című debütáló munkája ennél jobb időzítéssel nehezen tudott volna megjelenni. Lírájának ismerős és közeli tapasztalatainkat kényelmetlen, groteszk fénytörésekbe állító mozzanatai ugyanis most, 2021 elején olvasva akarva-akaratlanul visszatükröznek valamit a minket körülvevő világ aktuális kizökkentségéből, a bizonytalanság és az abból fakadó feszültségek természetéből. Elég csupán egy kicsit figyelmesebben körülnéznem a magam környezetében, hogy hasonlóképp tűnjön fel előttem is minden, mint Borsik vonaton ülő versbeszélője előtt… – TOKAI TAMÁS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.27 - tiszatáj

BENEDEK MIKLÓS: MIKÖZBEN HALKAN
Pontos képet sosem fest, csupán a precíz körvonalakkal érzékeltet. A lírai alanyok egészen aprónak látszanak ebben a kötetben, míg az őket körbevevő környezet, társas kapcsolatok, primitív viszonyulások hangsúlyossá válnak. A mondatvégi írásjelek (kivételt képez a pont és néhol a kérdőjel) teljes elhagyása sűrített formát eredményez, mégis ennek ellenére minden egyes szabadvers kifejtve, hosszabb szövegfolyamként is megállná a helyét… – WERNER NIKOLETT KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.26 - tiszatáj

LEGÉNDY JÁCINT: FÖLDALATTI OLTÁR
Látványos és sokatmondó a kötet borítója, amelyen a szer­ző félmeztelen, alvó portréja látható kékes derengésben, amely nagyon illeszkedik a tematikához. A sejtelmes portré a kitárulkozás és a zártság aktusaként egyszerre jeleníti meg az underground individuum önmagát felvállaló, kifejező testnyelvét, ugyanakkor a modellnek a nézők felé tanúsított közömbös passzivitását, a nyugalom, a békés önmegadás magatartását. Az oldalmargókon végigfuttatott illusztrációk, amelyek a költő saját kollázsaiból készültek, már önmagukért beszélve idézik meg a ’80-as évek újhullámának hangulatát, mintegy annak oltárképeiként… – HORVÁTH ÉVA KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.02.24 - tiszatáj

TÉREY JÁNOS: NAGY TERVEKKEL JÖTTEM ROSMERSHOLMBA
Térey János egész lírai életművét áthatja a nagyság igénye. Már az első kötetekben feltűnő volt a beszélő erőteljes hangja, a megszólalás provokatív élessége, a sokat emlegetett természetes arrogancia. A nagyság itt leginkább a gyengeség (és gyengédség) hiányában, a kíméletlen határozottságban, illetve a nyelvi eredetiségben, elevenségben, pezsgésben érvényesült… – GÖRFÖL BALÁZS KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
Könyvajánló
Normal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattHódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Könyvhét - Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Könyvhét - Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Könyvhét - Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Könyvhét - Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházFried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Észlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Seregi Tamás: Művészet és esztétikaTandori Dezső: A szomszéd banánhalZalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)Demény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólSzlováknak lenni csodás…kabai lóránt: semmi színPetőcz András: A megvénhedt IstenTandori Dezső: Szellem és félálomTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaJász Attila: Fürdőkádból a tengerBíró-Balogh Tamás: TollvonásokBaka István: Műfordítások III.Csiki László: A kaptárOlasz Sándor: Magány és társaság közöttSághy Miklós: A fény retorikájaPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Fried István: Magyar irodalom(történet)Tandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézSzepesi Attila: IstenporKálnay Adél: Hamvadó idő