AVAGY AZ IMMÁR TOLÓKOCSIS KÖLTŐ MÉG EGYSZER AZ ÖREGSÉGRŐL

Kész talány, barátaim, hogy mi (értsd: izgága poétafajunk néhánya)
hogyan élhettük túl a „gyilkos huszadik századot”
s éltük meg immár az öregkor fosztóképzős etapját is
(lásd: fogatlan, mosolytalan, tökéletlen,
és még vagy száz -etlen, -atlan).
Egymással is csak a telefon hallótülkén át értekezve,
napjában próbáljuk kibogozni e csomót.
[…]

SUSANNA CLARKE: PIRANESI
A regényben megjelenő belső és intertextuális utalások valójában már Piranesi nevében benne rejlenek. Nemcsak a Másik neve válik beszédessé, hanem a narrátoráé is, hiszen utal Giovanni Battista Piranesire, egy olasz építészre, rajzművészre, akinek rajzai hasonlóak a Clarke által megálmodott Csarnokokhoz, mindez pedig egy újabb külső referencia lehet az olvasók számára a kötet mélyebb megismeréséhez, értelmezéséhez… – BORBÍRÓ ALETTA KRITIKÁJA

RÉSZLET A CEAUȘESCU ELVTÁRS, PAJTÁS CÍMŰ REGÉNYBŐL

A hargitai megyeközpontban hajnalodott. A város az igazak álmát aludta, a nagy nap előtt. De nem mindenki. A Taps-térre vezető sugárúton, az éjszakai közvilágítás sápadt és halvány fényénél egy furcsa egyveleget alkotó társaság szorgoskodott. Talán negyvenen lehettek. Volt köztük salopétába öltözött munkás, öltönyös-nyakkendős úriember, sőt tányérsapkás, egyenruhás milicista is. „Na, még húsz méter a főtérig és megvagyunk”, sóhajtotta a megyei párttitkár […]

Apu ma nagyon bátor,
kitett magáért,
azzal ijesztgette a főnökét,
hogy elárulja, elmondja mindenkinek,
hogy nem is beszél hét nyelven,
és a számítógéphez sem ért.
A főnöke azt válaszolta,
ha apu ezt megteszi,
darázsfészekbe fog nyúlni,
erről kezeskedik.
Ha jól meggondolom,
apu azért mégse annyira bátor
[…]

VESZELKA ATTILA: A KÖLTŐ, AKI HÜLYE VERSEKET ÍRT
Azt már tudjuk – József Attila révén is –, hogy: Aki költő akar lenni/ pokolra kell annak menni. A „főhősnek” (egyes szám harmadik személyben íródott önéletrajzról beszélünk) is alá kellett szállnia, mert költő akart lenni. És az lett is. Már addig sem volt szokványos az élete, de: „Aztán leszállt az alvilágba, nem sejtve még, hogy további életében tartósan ott is marad”… – JAHODA SÁNDOR KRITIKÁJA

IT ’S YOUR TURN
Rilke-parafrázis

…   légy ’   …   láthatatlan   …
–  ennyi  –   …   hidd  el  …  nem  kell   több
…  :   már  ’   …   ez   …   is   …   elég

Szőlőszem bennem a bánat –
majd összeaszalódik, akár egy
tavaszi este. Te vagy a bánatom
tárgya, a költő, ki mindig azt
leste, hogyan úszik el a gyerekkor.

Az anyád két kezébe fogta, majd
csendesen… Azt a mosolyt kerested
minden nőben, fűben, fában, gyökérben,
földgöröngyben, s lettél köztünk bolonddá,
mert hagytuk, hogy rágjon. A lelki nyomor.
[…]

JÓZSEF ATTILA KÖZÖSSÉGI KÖLTŐSZEREPÉNEK SZÜLETÉSE
Ha elfogadjuk azt a klisét, amely szerint József Attila proletárköltő volt, vagy óvatosabban: hogy szocialista költő volt, akkor eleve elvetjük annak a gondját, hogy kiderítsük: mikor és hogyan került kapcsolatba a baloldali munkásmozgalommal, mikor hangolta össze költői világát a marxi ihletésű világképpel. Egy időben az uralkodó narratíva az volt, hogy a költő mintegy spontán belenőtt a szocializmusba […]

EGY SORSFORDÍTÓ ÖNMEGHATÁROZÁSI KÍSÉRLETRŐL
József Attila „Nincsen apám, se anyám” kezdetű, Tiszta szívvel című verse 1925. március 25-én jelent meg a Szeged című – nomen est omen – szegedi napilapban. A vers egyike a költő legtöbbet emlegetett, legnevezetesebb, személyes sorsát is messzemenően befolyásoló költeményeinek. Botránykővé vált, s ugyanakkor hírét s nevét is megalapozta […]

KARINTHY GÁBOR ÖSSZEGYŰJTÖTT VERSEI
Ha az olvasó egy olyan költő kötetét veszi a kezébe, amelyik harminc-negyven évvel ezelőtt bizonyos újdonsággal és máig érvényes hatással volt rá, akkor kétféle szempont érvényesül a versek olvasása közben. A félelem vagy csak óvatosság, hogy ennyi idő elteltével vajon ugyanazt az elragadtatást, ugyanazokat az érzelmeket éli újra át, vagy pedig a szöveg már nem talál benne olyan mély visszhangra, az irodalmi köznyelv, az olvasók ízlése megváltozott, és a relevancia helyett inkább irodalomtörténeti meghatározásra kényszerül… – SÁNTHA JÓZSEF KRITIKÁJA