Egy-egy jól ismert regény, irodalmi mű adaptálásával készült film megtekintése után nagy késztetést érez a befogadó, hogy az utóbbi értékeit az előbbihez mérve ítélje meg, s olyan megállapításokat tegyen, hogy, teszem azt, a mozgóképi alkotás méltó volt a szöveg nagyságához, vagy éppen ellenkezőleg, messze alulmúlta azt, esetleg eredeti módon építette tovább annak valóban fontos motívumait és így tovább. Ehhez hasonló, azaz összevetésen alapuló, erős értékítéletek olvashatók ki például azokból az elemző kritikákból, melyeket a 2005-ben bemutatott Sorstalanság film recepciójából válogattam […]

A LENGYEL FILM HÁROM ÉVE
Ennek az áttekintésnek a címe a minden évben Gdyniában rendezett nemzeti filmszemle (Festiwal Filmowy w Gdyni) logójára utal: a tengerparti fesztivál kiadványain három stilizált vitorla látható. A hajós metaforát a továbbiakban nem szeretném elhasználni, bevezetésként csupán annyit jeleznék, hogy a lengyel film nagyon jó állapotban van – ezt az elmúlt három év eseményeinek és teljesítményeinek értékelése talán meg tudja mutatni.

Mészöly Miklós regényének készült egy adaptációja, mégpedig Surányi András rendezésében, Darvas Iván és Temessy Hédi főszereplésével. Vajon ez a film mennyiben harmonizál a könyvből kiolvasható esztétikai elképzelésekkel? […]

  <<< Előző   Vajon miképpen viszonyul az eddigiekben leírt filmkészítési eljárásmódhoz Surányi András Film… című adaptációja, mely már címválasztásában is a történet alapját adó Mészöly-re­gényt idézi? A Surányi-film egy hajléktalan-szerű figura szálláskeresésének eseményeivel kezdődik. Miközben a nehezen meghatározható (szereplő) státuszú ember kapukon nyit be, udvarokon halad át, belső terekben bolyong, narrátor hangot hallunk, mely előre vetíti – kissé didaktikus módon –, mit fogunk majd látni a „tényleges” (belső) történetben, és hogy ennek a láttatásnak a lekövetés lesz a módszere, vagyis a „kamera” nem akar majd ítélkezni és hangsúlyokat kijelölni, csupán elfogulatlanul rögzíteni és megmutatni, ami elé tárul.[11] Azt lehetne mondani, ez a narrátori monológ lényegében a Mészöly-regény forgatástörténetének egyik alapelvét visszhangozza, mely az elfogulatlanságot és pontosságot teszi meg a legfőbb esztétikai elvnek. Az is egyértelműen a regényhez kapcsolja a Surányi-filmet, hogy az utóbbi alkotásban szintén egy öregasszony és egy öregember halál előtti utolsó napjának történetét kísérhetjük nyomon („dantei kálváriáját” – […]

KÍSÉRTETIES VITALITÁS A MAGYAR NEOAVANTGÁRD FILMEKBEN
Tanulmányomban a ’70-es évek magyar neovantgárd filmtörténeti korszakának (különösképp a Balázs Béla Filmstúdió filmjeinek) elméleti implikációival, kiemelten Jeles András művészetével foglalkozom, (anti)esztétikájának dekonstruktív jegyeit vizsgálom különös tekintettel a filmes perszonázs köztes, kísérteties ontológiájára […]

DAVID LYNCH INLAND EMPIRE CÍMŰ FILMJÉNEK ELEMZÉSE MISZTIKUS SZEMPONTBÓL
Lynch 2006-os filmjének szinte ugyanaz a koncepciója, mint a Mulholland Drive-nak, csak most még nyomasztóbb, egyben érthetőbb, mit akar elmesélni nekünk a Mester. Egyetérthetünk a rendező meglátásával, miszerint a digitális kamerával végzett munka jót tett az alkotásnak. A film egy sötét, színes rémálom […]

„A Project X tehát attrakciós montázsfilm, ami látszólagos nyersességével és semlegességével mond kritikát.” – Szilágyi Szabolcs filmes esszéje […]

MACSKÁSSY GYULA ANIMÁCIÓS FILMJEI
A Magyar Nemzeti Digitális Archívumra (MaNDA) átkeresztelt Magyar Nemzeti Filmarchívum a 2012. évi gyermeknapra időzítve jelentette meg a Macskássy Gyula animációs filmjeit tartalmazó DVD-sorozat első darabját […]

SZÍJÁRTÓ IMRE AZ ÚJ LENGYEL FILMRŐL
A kortárs lengyel filmről szóló áttekintésünket kezdjük egy gyorsjelentéssel: 2012 elején a nézettségi listák csúcsain két saját gyártású film is szerepelt, közülük az egyik (Levelek M‑hez) kétmillió nézőt vonzott […]