Jelen tanulmány célja annak vizsgálata, hogy a kortárs színház miképpen viszi színre és forgatja fel a Shakespeare-játszás repertoárját. Elemzésemben az egyik legfontosabb kortárs amerikai színházi kollektíva, a Wooster Group 2006-ban bemutatott Hamlet című előadásán keresztül szeretnék rávilágítani arra, hogyan válhat Shakespeare drámája egyrészt az újrajátszás (re-enactment) műfajának, másrészt a Shakespeare-nosztalgia képzeteinek lebontójává és újraértelmezőjévé.

A KRÉTAKÖR SZÍNHÁZ HAZÁMHAZÁM CÍMŰ ELŐADÁSÁNAK ELEMZÉSE
Tanulmányom kiindulópontja az a lehmanni-i gondolat, miszerint a politikával kommunikációt folytató színházi előadások nem tehetnek mást, mint megismétlik mindazt, amelyet hétköznapi mediális tapasztalataink egyfajta politikummal azonosítanak. Ebben a kritikai vélekedésben tetten érhető egyrészt a színházi játékmód aktualitásigénye, másrészt ezen játékmódnak politikussága, amely Lehmann véleménye szerint inkább az észlelés politikusságát jelenti […]

VISKY ANDRÁS LEGÚJABB DRÁMÁJÁRÓL
Visky András Caravaggio terminál című darabját 2014-ben mutatta be a Kolozsvári Állami Színház, a dráma szövege pedig az Alföld 2015. novemberi és decemberi számában látott napvilágot. Ugyan a mű számos jellegzetességet megőrzött a védjegyszerű Visky-toposzokból, a dráma mégis komoly továbblépést jelent a szerző életművében […]

K2 SZÍNHÁZ ELSŐ ÉVADÁRÓL
A jubileumi 25. THEALTER díszvendége az idén ötödik születésnapját ünneplő k2 Színház, amely a 2014/15-ös színházi szezonban működött először állandó társulatként. Hogy a kezdő mondat mindhárom állítása örvendetes tény, azt a hazai kultúratámogatási és gazdasági viszonyok közepette nem szükséges bizonygatni. Érdemes viszont megvizsgálni, milyen előzmények, illetve következmények húzódnak meg a hír hátterében […]

POLITIKAI SZÍNHÁZ A SZENTESI DRÁMATAGOZATON
„Ti ennyire bátrak vagytok?” – hangzott el a kérdés 2013 nyarán a 23. THEALTER Fesztiválon, miután bemutattuk A legnagyobb magyar című előadásunkat. Csak hümmögtem, és nem tudtam igazán artikulált választ adni. Elgondolkoztam, hogy vajon miért érzi azt egy színházi kritikus, miért érzik a nézők úgy, hogy 2013-ban Magyarországon meglehetős bátorságra van szükség ahhoz, hogy egy ilyen jellegű előadást – diákokkal – létrehozzunk és bemutassunk […]

BEJEGYZÉSI KÍSÉRLET
A Via Negativa honlapján a nézőnek szánt megszólítás azt feltételezi, hogy a néző tudással rendelkezik. „Te tudod, hogy mi tudjuk, és mi tudjuk, hogy te tudod […]”, viszont a néző csupán a kérdezés, s nem a válaszadás művészetét ismeri. Ez a feltételezés a néző tiszteletéből fakad, a performatív cserében játszott kulcsszerepének figyelembe vételéből. Ezáltal lehetővé tesszük a performer tudását és – paradox módon – az előadás tudatlanságát, mindez pedig a vakegerek játékává válik […]

GERGYE KRISZTIÁN MELANKÓLIA CÍMŰ ELŐADÁSÁRÓL
Huncut dolog egy kortárs táncelőadás címében a melankólia pszichés állapotát megjelölni. A nem szokványos narratívával rendelkező, lineáris cselekményvezetést és egyértelműen behatárolható jellemeket nélkülöző művészeti esztétika, valamint a tárgy nélküli veszteségként meghatározott melankólia pszichoanalitikus definíciója egyaránt a hiány köré épül. Mondhatni, a kortárs tánc esztétikája alapvetően melankolikus […]

Ivo Dimcsev koreográfus és előadóművész, aki szá­mos nívós díjat nyert már el Európában és Észak-Ame­ri­ká­ban egyaránt. A ne­ve kortárs tánc és per­formansz ka­tegóriában mára fogalom­má vált a fesztiválokon. A bolgár közeg eleinte sem esztétikailag, sem strukturálisan nem tudta befogadni a művész „szürreális” jelenlétét. Néhány évvel később, miután Ivo külföldön tanulva és dolgozva világszerte sikereket ért el […]