Ha valaki csupán Villon egyik legismertebb versét, a Ballada a párizsi nőkről című balladát olvassa el, avagy emlékszik a Franciaországban szállóigévé vált refrénjére: Nincs jobb, mint a párisi csőr!, teljesen téves képe alakul ki a nők szerepéről a költő életében és műveiben. Mint Villon sok más verse, ez is is utólag került a Nagy Testamentumba. Ebben a balladában még nyoma sincs sem a testi örömöket hajhászó, sem a szerelmi csalódás miatt nőgyűlölővé vált, sem a nőt az elmúlás szimbólumának tekintő költőnek […]

FELJUTHAT-E GÉRECZ ATTILA
A PARNASSZUSRA?
1989-ig a magyarországi nyilvánosságban Gérecz Attila neve sem jelenhetett meg. Verseinek rejtegetett példányait senki nem mutatta meg másnak, és még a legközelebbi hozzátartozók sem volt tisztában azzal, hogy Gérecz Attila költő volt. Zrínyi közel száz évet „pihent”, mire az utókor ráismert benne a költőjére. Gérecznél ez talán rövidebb idő lesz, és ha megvalósul, azt elsősorban életben maradt költőtársainak (füveskertiek), másodsorban a Nyugaton élő magyaroknak köszönhetjük […]

JUHÁSZ FERENC VERSTESTE(I) EGYETEMESSÉG ÉS FORMÁTLANSÁG HATÁRÁN
Juhász Ferencről akarok beszélni, de ez a beszéd akadályoztatva van, kisiklatott és veszélyeztetett. Akadálya maga a verstest, melyet Jean-Luc Nancy nyomán corpusnak nevezek. A Juhász-féle corpus egyik jellegzetessége, hogy mindent el akar maga körül némítani, hiszen maga akar az a Minden lenni, ami egyáltalán mondható. Vagyis az egyetemes corpusról, vagy a corpus egyetemességéről kellene beszélni, mely a beszéd „helyét” egyedül magának tartja fenn. A Juhász-életműnek ez az univerzalitás-vágya jellegzetes – a XVIII. századi humanista titanizmusban gyökerező – modernista esztétikai ideológia, mely az emberi tudás egészét összegyűjthetőnek, rendezhetőnek és megformálhatónak tartja […]

1914-ben Apollinaire-re nehéz idők köszöntenek. Augusztus 10-én, egy képeslapon írja olasz barátjához, Ardengo Soffici-hoz: „Aláírtam kérvényemet, és remélem, augusztus végéig besoroznak.” A hadseregbe való felvételi kérelmének indoklásaként Apollinaire kijelenti, hogy beszél németül, jól ismeri Köln környékét és jól bírja a gyaloglást. Kérvényét elutasítják. Terve később mégis sikerül. 1914. december 4-én megjelenik a nizzai sorozóbizottság előtt, amely alkalmasnak tartja a katonai szolgálatra, és december 6-án a költő megkapja katonakönyvét, amely szerint Nîmes-ben a harmincnyolcadik ezred tüzére lesz.

PÁRHUZAMOK GÉRECZ ATTILA ÉS KUNCZ ALADÁR RABSÁGBAN IHLETETT MŰVEI ÉS UTÓÉLETÜK KÖZÖTT
Gérecz Attila 1956 hősi halottja, a váci börtönben alakult füveskerti költőcsoport legtehetségesebb tagja sem a történelmi, sem az irodalmi emlékezetben még nem foglalja el méltó helyét. Ennek okait több tanulmányban igyekeztem megfejteni, s éltem a hasonlítás lehetőségével, ahogyan sokan mások irodalomtörténészeink közül. Legutóbbi munkám bírálatában merült fel újabb referenciaként Kuncz Aladár neve […]

ALBERT CAMUS: A BOLDOG HALÁL ÉS AZ IDEGEN 
1936-ot írunk. Camus huszonhárom éves, és befejezte filozófiai tanulmányait Algírban. Követhetné Sartre példáját filozófiatanárként, ám tüdőbaja ebben megakadályozza. Szenvedélyesen veti bele magát a színházi életbe. Közben ír, az 1937-ben megjelenő Színe és visszáján dolgozik. Ugyanakkor egyre inkább foglalkoztatja egy regény megírásának gondolata, aminek nyomait a Carnets I lapjain láthatjuk […]

A barátok mellett szerelmei hagytak a legmélyebb nyomokat Guillaume Apollinaire életében és költészetében. Az angol nevelőnő, Annie Playden, akibe reménytelenül volt szerelmes, a múzsa és szerető, Marie Laurencin (a vele való szakítása után született meg a világirodalom egyik legismertebb verse, A Mirabeau-híd), a szeszélyes és szenvedélyes Louise de Coligny-Châtillon, a háború alatt megismert és elhagyott Madeleine Pagès és felesége, Jacqueline Kolb […]

BARTÓK IMRE JERIKÓ ÉPÜL CÍMŰ REGÉNYÉRŐL
Ennél sötétebb metafizikát kortárs regény aligha tudna olvasói elé tárni. Milyen jó, hogy az olvasó is hozzáteheti, sőt, talán szükségszerűen hozzá is kell, hogy tegye a maga (pusztán) értelmezői, mégsem passzív aktusát a regényhez azzal, hogy a Jerikó épül szövegegységeit nem egyszerűen hibrid szövegekként, hanem a meg‑nem‑írt versek előszavaként vagy hiányának körvonalaiként is olvassa. Abban az értelemben teszem ezt, hogy mindeközben folyamatában és szünet nélkül feltételezem, hogy ez a regény abból a hitből és indulatból született, hogy a személyes élet költészete is lehet irodalom […]

A BIOPOÉTIKA ÉS A HIBRIDITÁS NYELVI ÉS POÉTIKAI VONATKOZÁSAI NÉMETH ZOLTÁN KÖLTÉSZETÉBEN
Németh Zoltán költészetének egyik meghatározó aspektusa a test színrevitele, a testtapasztalat és a szubjektivitás viszonyrendszerének a feltárása, amely azonban a szerző különböző köteteiben eltérő egzisztenciális téttel, más-más nyelvi és esztétikai keretek között valósul meg. Az egymással interakcióba kerülő vagy épp szerveikre bomló korpuszok, az orvosi/objektív/analitikus vagy a szerelmi lírában érvényesülő, erotikus tekintet által teremtett testkoncepciók egyaránt az emberi test terhelhetőségét, ezáltal azonban az emberi mivolt határhelyzeteit érzékeltetik […]

Kulcsár- Szabó Zoltán tanulmányának középpontjában Kertész Imre Jegyzőkönyv című elbeszélése és a mű által felvetett izgalmas kérdések állnak. A Kertész művében megosztott tipikus közép-európai történet, a határok átléphetetlenségéről és mégis-átlépéséről szóló, parabola-szerű magán-epizód, a rendszerváltó évek kollektív, helyi traumáit az írói nyelv eszközeivel dokumentáló szöveg, Kulcsár-Szabó értekezésében elszakad keletkezése-megjelenése körülményeitől és a tanúsítás időtlen tettét demonstráló művészi gesztusként nyer értelmet. […]