06.30.
| Grand Café – Gurubi Ágnes Szív utca című regényének bemutatója >>>
06.19.
| A Tricikli Fesztivál részletes programja >>>
06.09
| Grand Café – Ráolvasás 06. – Krusovszky Dénes: Áttetsző viszonyok >>>
06.08.
| A Szőke Óceán – Szépírók a Vígmatrózban >>>
05.27.
| Isteni testek – kötetbemutató >>>
05.17.
| Munkácsy-díjas festőművész kiállításával nyit újra a REÖK >>>
05.14.
| Online Túlélősóval jelentkezik Szegedről a MASZK Egyesület >>>
04.06.
| Bálint Ádám: Fóliók >>>
03.19.
| Civilként az állam működési hézagaiban – L. Ritók Nóra előadása >>>
 TiszaLINE Szalon

ILYENEK VOLTUNK

A gyermekkor velejárója volt a munka is. Bármily hihetetlenül is hangzik ez most, 30 vagy több év távlatából, kedves jogvédők. Merthogy a családok többsége akkoriban állatot tartott, zöldséget, gyümölcsöt termesztett a háztájiban. Természetes volt, hogy a gyermekek is dolgozgattak ezt-azt.

A legtöbb kertben tengerit lengetett a szél. Csak a miénk volt eltérő, mert a kertész apuka éppen tengeriből vetett a legkevesebbet, de minden másból volt egy-egy kicsi. Kisiskolás korunkban még nem sokat zavartunk a kertben. Inkább a játék egyik helyszíne volt. Majd kértünk egy négyzetméternyi földterületet magunknak. Ez volt a mi kertünk. Amibe, apát utánozva, ültettünk mindenből egy kicsit. Egy-két epertövet, paprikát, paradicsomot, egyebet. Lelkesen gondoztuk, öntöztük, gyomláltuk, sőt szőlővesszővel be is kerítettük ezt a liliputi kertecskét.

Később elmaradt a kertészkedő lelkesedés, de ahogy nőttünk, mi is egyre többször ki kellett vegyük a részünk a kert műveléséből. Főleg kapálás és ásás jutott a fiúgyerekeknek. Mindenki a maga módján csinálta. Az én elvem az volt, hogy minél nagyobb földdarabokat emeljek az ásóval, hogy aztán mehessek vissza olvasni. Apám vakarta a fejét, nem tetszett neki ez a sietős, lélektelen munka. Azt mondta, ez olyan, mintha traktor szántotta volna.

Két másik kertben is segédkeztünk. Ezekben jobbára tengerit lengetett a szél. Itt kapálni kellett. Nyilván nem fűlött a fogunk hozzá, pedig apánk ígért fűt-fát, szalonnasütést, vadnyúl-keresést és Körös-menti kirándulást. De hiába, a gyerekember akkor is csak a játszást kedvelte leginkább. A kiadott munkát azonban el kellett végezni. Lázasan lestük hát a sor végét, számolgattuk a hátralévő sorokat.

Aztán jött a tehénke, amire mi kellett felvigyázzunk. Eleinte sokat, később kevesebbet. Gyermekként még örömünket leltük a legelőn való ücsörgésben. Közel volt a patakpart és a vasút. Számos érdekesség vonzotta a figyelmünket. A tinédzser persze akkor is fáradt ellenkezéssel kereste a kiutat és próbálta valahogy kivívni a maga is elfoglaltságát. Így jutott pányvára a tehén, mi meg delente kikerekeztünk megitatni a Tasád hűs vizében a szomjazó Gyöngyöst. Ha suli volt, az ember könnyűszerrel kihúzhatta magát a feladatok nagy része alól, de a vakációban biza be kellett állni a sorba.

Sokszor irigyeltük a szomszéd gyereket, akit soha nem láttunk a kertben. Igaz az apját sem. Náluk kapálás nélkül kapaszkodott a tengeri. Meg a gaz. Versenyt futottak egymással. Aztán ott volt egy-két jobb módú pajtás, akik egykék voltak, és azt sem tudták merre van a kertjük. Ilyenkor persze nehéz volt elfogadni, hogy nekünk bezzeg segíteni kell. Részt vállalni a családi munkában. Akkor még észre sem vettük, hogy a mi kertünk mennyire különbözik a többitől. Talán csak akkor, amikor már felnőtt fejjel hazalátogattunk és kisétáltunk a kertbe szépet látni. És nem győztük csodálni és nézni azt a sokszínűséget, amit apánk odavarázsolt. Reggeltől estig tartó munkával.

Aztán, amikor egyik napról a másikra kiesett a kezéből a kerti szerszám, azt mondogattuk egymásnak, nézzük meg még most, még ebben az évben jó alaposan a kertet, mert már soha nem lesz olyan, amilyen eddig volt. Olyan pompás, virágzó, egyenletes, gondozott, ami magán hordozza munkás kéz nyomát. És így is lett. Már a következő ősszel elvadult állapotok fogadtak, ahová rossz volt kilépni. Talán gondolatban néha még beazonosítjuk a gyermekkori kertecskénk helyét, meg azt a kis, szőlőlugashoz erősített „házat”, a kuckónk helyszínét, amit mi építettünk és ahová be-behúzódtunk iskola után, mondván, ez a mi házunk, ez a mi szobánk. És mivel már jött az ősz, mindenféle kabátokkal, szőnyegekkel béleltük a belsejét.

Ahogy múlnak az évek, a kert egyre kevésbé olyan, amilyen régen volt. Az elmúlás szele söpör rajta végig. A gazdátlanság tort ül az elvadult fákon és bokrokon.

Mert minden elmúlik egyszer.

Fábián Tibor

még több >>
05.17.
| Középiskolások irodalomról – szóval, képpel >>>
06.03.
| Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!) >>>
06.03.
| Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei) >>>
06.02.
| Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája) >>>
06.04.
| Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017) >>>
04.28.
| Előkerültek Pilinszky álmai >>>
04.27.
| PesText 2021 – Négyszázezer forint összdíjazású irodalmi pályázat >>>
04.26.
| A nomádok földje kapta a legjobb film Oscarját >>>
| Tandori Dezső: Szellem és félálom >>>

Acsai Roland, Fenyvesi Orsolya, Lanczkor Gábor, László Liza, Maurits Ferenc, Németh Zoltán, Mary Oliver, Veszprémi Szilveszter versei
Molnár Lajos, Tarcsay Zoltán prózája
Tőzsér Árpád naplójegyzetei
Balázs Katalin, Balogh Gyula, Kelemen Zoltán, Milián Orsolya tanulmánya
Diákmelléklet: Gerencsér Péter a Jókai-regények filmes adap­tációiról

>>>

VERSENY A SZEGEDI EGYETEM FENNÁLLÁSÁNAK
100. ÉVFORDULÓJÁRA
Az SZTE Gyakorló Gimnázium és Általános Iskola magyar nyelv és irodalom munkaközössége áprilisban irodalmi vetélkedővel ünnepelte a Szegedi Tudományegyetem kettős – a szegedi egyetem létrejöttének 100 éves, illetve a szegedi „összegyetem” megalakulásának 20 éves – évfordulóját. Az eseményhez kapcsolódóan a gimnázium az elmúlt év őszén 3 fordulós irodalmi pályázatot hirdetett középiskolás diákok számára […]

>>>

2021.06.15 - tiszatáj

CIROK SZABÓ ISTVÁN: AGANCSPARK
KORMÁNYOS ÁKOS: PARAVÁN
Írjuk le anyánk kezét, írjuk le partnerünk testét. Cirok Szabó István Agancspark című kötetében párhuzamként kínálkozik az erdő. A Paraván beszélője ezzel szemben próbálja analitikusan, anatómiai pontosságra törekedve leírni partnere testét, mégis csak az agytekervények közé jutva kiált fel: „Megtaláltalak. / Itt eredsz. / Itt vagy.” A szelíd Agancspark és a nyers Paraván eredője, a felismerés mégis ugyanaz: ember és természet csak együtt értelmezhetők […]

Tovább olvasom >>>
2021.06.15 - tiszatáj

DÓMKERTI ZENÉS ESTÉK
A „püspöki fészek” udvarán ezen a nyáron is megrendezik a Dómkerti Zenés Estéket, a következő évadban pedig világsztárok is fellépnek Szegeden a Filharmónia Magyarország koncertsorozatában, a Tisza bérletben […]

Tovább olvasom >>>
2021.06.14 - tiszatáj

CIROK SZABÓ ISTVÁN: AGANCSPARK
Az utóbbi időben számos fiatal költő figyelemre méltó kiadványát vehette kézbe az érdeklődő olvasó. Ezek egyike az Agancspark című verskötet volt, Cirok Szabó István tollából. A karcsú, mintegy hatvan oldalt kóstáló könyvecske három ciklusába – Lékhorgászat, Nem tapsol senki, A madarak már elmentek, most a halak vándorolnak – mindössze harminchárom verset gyűjtött össze a szerző… – BERETI GÁBOR KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.06.12 - tiszatáj

BESZÉLGETÉS SZABÓ IMOLA JULIANNÁVAL
Június 19-én Szabó Imola Julianna is vendége lesz a Tricikli Fesztiválnak. A Megálló Közösségi Házban a gyerekirodalom és illusztrációk viszonyáról beszélget majd Kollár Árpáddal, segít bemutatni Darvasi László Pálcika, a detektív című könyvét, és részt vesz a Grand Café Ráolvasás Extra elnevezésű zenés felolvasásán. A szegedi meghívás apropóján gyermekirodalmi-szépirodalmi-illusztrátori pozíciójáról, a 2020 decemberében megjelent Holtak aranya, holdak ezüstje című könyvéről, és a fesztivállal kapcsolatos várakozásairól, terveiről kérdeztük… – VESZPRÉMI SZILVESZTER INTERJÚJA

Tovább olvasom >>>
2021.06.12 - tiszatáj

Acsai Roland, Fenyvesi Orsolya, Lanczkor Gábor, László Liza, Maurits Ferenc, Németh Zoltán, Mary Oliver, Veszprémi Szilveszter versei
Molnár Lajos, Tarcsay Zoltán prózája
Tőzsér Árpád naplójegyzetei
Balázs Katalin, Balogh Gyula, Kelemen Zoltán, Milián Orsolya tanulmánya
Diákmelléklet: Gerencsér Péter a Jókai-regények filmes adap­tációiról

Tovább olvasom >>>
2021.06.11 - tiszatáj

GUNDA
Növényi táplálkozást szorgalmaz, leölt állatok milliárdjai ellen szólal fel. Szerencsére azonban Viktor Kosszakovszkij nem nyílt propagandában érdekelt: a Gunda intim közelségből szemléli egy mikroközeg állatvilágát… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.06.09 - tiszatáj

OPERA ÚJRA ÉLŐBEN – ANDREA CHÉNIER
Az opera azért nagyszerű dolog! Különösen élőben, színpadon. Vagy 8 hónap után ismét élőben hallgatni operát – leírhatatlan mámor! Különösen, hogy az ember egyik kedvencét, a francia forradalom balladáját zúdítja rá a Magyar Állami Operaház amúgy nem létező társulata. Május 29-én Giordano szeszélyes remekének sodró dallamai csendültek föl az Erkel Színházban. Nehezen indul a történet […]

Tovább olvasom >>>
2021.06.08 - tiszatáj

GRÁF DÓRA: KÖRNYEZETISMERET
Az érzékiség halmozása érzéketlenséghez vezet – rendszerint ez a premisszája azoknak a történeteknek, amelyekben a főszereplő az egymást tételesen követő randevúiról, viszonyairól számol be. Monoton sorban felbukkanó és eltűnő (fél)idegenek, utánuk egyre nagyobb űr, elszakadás a valóságtól, stb. – gyakran találkozunk ennek a lélektani folyamatnak az ábrázolásával. Gráf Dóra Környezetismeret című, debütáló lírakötete először is azzal lep meg, hogy habár jelentős részben ilyen versszituációkból építkezik – a női beszélő férfiakkal találkozik, akik valamilyen benyomást tesznek rá, függetlenül attól, (kiderül-e,) mi történik köztük –, merőben szokatlan irányba futtatja ki a szövegeket. Ugyanis derű sugárzik belőlük… – PUROSZ LEONIDASZ KRITIKÁJA

Tovább olvasom >>>
2021.06.06 - tiszatáj

EGY LÉTKÖTÉLEN EGYENSÚLYOZÓ GONDOLATAI A TÚLSÓ PART FELÉ.
Nem kellett ehhez a rövid esszéhez címet keresnem. Maga a kötet fedőlapja annyira találó. Nem tudok jobbat. Emlékidő. Őszintén megvallva, nem az esztéta igényességével, hanem a személyes érintettség miatt olvastam el, szinte egy szuszra, a kötetet. Javíthatatlan individualistaként, mindig magamat, a saját életemet kerestem – és találtam meg – a versekben… – BOTOS KATALIN ÍRÁSA

Tovább olvasom >>>
 
 
 
 
 
 
 
 
 

CULTCAP
2021. június 8-án tartották Szegeden, a Hági Udvarban a CULTCAP – Természeti és kulturális értékek megőrzése Szeged és Magyarkanizsa térségében elnevezésű projekt nyitó rendezvényét.

>>>

– Kicsoda?
– Én vagyok!
– Ja, bocs.
– Mi van? Nem ismered meg a hangomat?
– De, de… Dehogynem… Csak megy a meccs, és pillanatonként történik valami.
– Jó, most figyelj egy kicsit. Meg kéne nézned a szakács…
– Most? Most nem tudok megmozdulni se…
– Ne hülyéskedj! Felmész az emeletre, ott a szakácskönyvek…
– Ne viccelj, én most nem tudok felmenni az emeletre, 2:1, mi vezetünk… áááá, a rohadt életbe! 2:2.
[…]

>>>

CIROK SZABÓ ISTVÁN: AGANCSPARK
KORMÁNYOS ÁKOS: PARAVÁN
Írjuk le anyánk kezét, írjuk le partnerünk testét. Cirok Szabó István Agancspark című kötetében párhuzamként kínálkozik az erdő. A Paraván beszélője ezzel szemben próbálja analitikusan, anatómiai pontosságra törekedve leírni partnere testét, mégis csak az agytekervények közé jutva kiált fel: „Megtaláltalak. / Itt eredsz. / Itt vagy.” A szelíd Agancspark és a nyers Paraván eredője, a felismerés mégis ugyanaz: ember és természet csak együtt értelmezhetők […]

>>>

CIROK SZABÓ ISTVÁN: AGANCSPARK
Az utóbbi időben számos fiatal költő figyelemre méltó kiadványát vehette kézbe az érdeklődő olvasó. Ezek egyike az Agancspark című verskötet volt, Cirok Szabó István tollából. A karcsú, mintegy hatvan oldalt kóstáló könyvecske három ciklusába – Lékhorgászat, Nem tapsol senki, A madarak már elmentek, most a halak vándorolnak – mindössze harminchárom verset gyűjtött össze a szerző… – BERETI GÁBOR KRITIKÁJA

>>>

Álmomban két hatalmas dán dog
vezetett át egy réten,
úgy lépkedtek a magas fűben, mintha
keresnének valamit, hegyezték a fülüket,
aztán én is meghallottam,
valami nyüszített a rét másik végében,
már nem lépkedtek, hanem futottak a dán
dogok, én pedig utánuk, és ahogy
közeledtünk, egyre hangosabb volt,
mi nyüszíthet ott a fűben,
mit kerestetek, dán dogok, egy ideje én is
keresek valamit, mutassátok meg nekem is
[…]

>>>

Matt a konyhában azon töri a fejét, melyik szekrénybe kerüljenek a serpenyők, és melyik elég magas ahhoz, hogy beférjenek a gabonapelyhes dobozok. Én a hálószobában pakolom ki a ruhákat. A hálónk soha nem lesz ennyire üres, mint most. Még nem raktuk össze az ágyat. Darabokban hever, a falnak támasztva, olyan, mintha létrák vezetnének tőlünk a felettünk lévő lakásba. Tegnap éjjel törülközőkön aludtunk, párnák helyett összecsavart pulóvereken. Ébredéskor Mattnek összekuszált kábelszerű lenyomatok maradtak az arcán. Behunytam a szemem, végigfuttattam rajtuk az ujjaim, mint a Braille-íráson […]

>>>

BESZÉLGETÉS SZABÓ IMOLA JULIANNÁVAL
Június 19-én Szabó Imola Julianna is vendége lesz a Tricikli Fesztiválnak. A Megálló Közösségi Házban a gyerekirodalom és illusztrációk viszonyáról beszélget majd Kollár Árpáddal, segít bemutatni Darvasi László Pálcika, a detektív című könyvét, és részt vesz a Grand Café Ráolvasás Extra elnevezésű zenés felolvasásán. A szegedi meghívás apropóján gyermekirodalmi-szépirodalmi-illusztrátori pozíciójáról, a 2020 decemberében megjelent Holtak aranya, holdak ezüstje című könyvéről, és a fesztivállal kapcsolatos várakozásairól, terveiről kérdeztük… – VESZPRÉMI SZILVESZTER INTERJÚJA

>>>

Április végén születtem.
A köldökzsinórt anyám vágta el,
pulykacsibék ették a méhlepényt.
Mikor megtettem az első lépéseket,
még láttam a repedést vályogházunk falán.
Pulykákat neveltünk minden tavasszal,
eladtuk őket.
Emlékszem rájuk,
az ágy alatt csipogtak.
[…]

>>>

több szó több gondolat
több betű
nem fér már belém
agykérgem rendezetlen
pályáin már egy
fűszálnak egy
gombostűhegynek sincs hely
életem lapján
egyetlenegy fehér folt sincs
tudod merkúr
régen sem volt könnyű
de ilyen nehéz sem
futottunk kergetőztünk
[…]

>>>

ez a póló gecironda
de játszani jó lesz
vagy elteszem 80 éves koromra
lazacszínű
és én csak enni szeretem a lazacot
mert azt nagyon király megenni
de most nem szeretném magamra húzni
teljesen szürreális
egyszerre pasztell
és kiégeti a szemedet is
[…]

>>>

OPERA ÚJRA ÉLŐBEN – ANDREA CHÉNIER
Az opera azért nagyszerű dolog! Különösen élőben, színpadon. Vagy 8 hónap után ismét élőben hallgatni operát – leírhatatlan mámor! Különösen, hogy az ember egyik kedvencét, a francia forradalom balladáját zúdítja rá a Magyar Állami Operaház amúgy nem létező társulata. Május 29-én Giordano szeszélyes remekének sodró dallamai csendültek föl az Erkel Színházban. Nehezen indul a történet […]

>>>

ÚJ FORMÁBAN, ÚJ IGAZGATÓVAL, RÉSZBEN A RÉGI PROGRAMMAL
Előfordult már, hogy a Szegedi Szabadtéri Játékoknak és a Szegedi Nemzeti Színháznak ugyanaz volt a vezetője. Pár év különélés után az önkormányzat idén tavasszal ismét az összeköltözés mellett döntött, ám ezúttal a színház főigazgatójának, Barnák Lászlónak a hatáskörét terjesztette ki a szabadtérire. Vele az idei, félig megörökölt évadról és hosszabb távú terveiről beszélgettünk… – MÁROK TAMÁS INTERJÚJA

>>>

ABAFÁY-DEÁK CSILLAG
ÉS KÖLÜS LAJOS
Az OFF Biennálé kiállítás-sorozata professzionálisan tálalja, taglalja a szabadság kérdésköreit, a levegőhiányt. Valami van a levegőben! (Valami van a levegőben, valami, ami éjjel összerak/ Van valami a levegőben, valami, ami reggel szétszed – Halott Pénz együttes dala 2015-ből). Nehéz volt választani a programok között […]

>>>

A HALÁL A KÖZÉPKOR IRODALMÁBAN ÉS FESTÉSZETÉBEN
A haláltánc műfaja a középkorban a pusztító pestis- és kolerajárványok idején terjedt el, ábrázolása pedig egyházi épületeken, templomok, temetők falain látható. A középkori Párizs legnagyobb és legismertebb temetője a Cimetière des Innocents volt. A sírkert legjelentősebb dísze a Danse Macabre volt, egy tizenöt képből álló sorozat, amelyet 1424-ben festettek a temető belső falára. A képek a XV. századi egyházi és világi feudális társadalmat mutatják be […]

>>>

A BÜRO imaginaire által szervezett kiállítás az OFF-Biennále 2021-es Levegőt! kiadása keretében valósult meg. A kiállítás a címében megjelölt témát – az ételeket, az evést és az emberi testet – dolgozza fel, mégpedig első pillantásra úgy tűnhet, hogy teszi ezt a kortárs művészeti kiállítások megszokott eszközeivel: a fehér falú teremben egy térkép segítségével installációkat, videoműveket, műtárgyakat, audioszobát járhatunk végig, miközben gazdag műleírásokban is elmélyedhetünk… – BODÓNÉ HOFECKER ZSUZSANNA ÍRÁSA

>>>

GUNDA
Növényi táplálkozást szorgalmaz, leölt állatok milliárdjai ellen szólal fel. Szerencsére azonban Viktor Kosszakovszkij nem nyílt propagandában érdekelt: a Gunda intim közelségből szemléli egy mikroközeg állatvilágát… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>

Remélhetnénk, hogy a Netflix kreatív szabadsága nagyobb teret biztosít a zömmel vérbő horrorokat jegyző Alexandre Ajának, csakhogy izgalmas cselekmény ide, visszafogottság oda, végleg kiderül, a rendező nem más, mint egy önértékén középszerű iparos… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>

NŐ AZ ABLAKBAN
Le a turkálós doboz aljára. A. J. Finn sikerregényének feldolgozása intelligensebbnek próbálja hazudni magát az átlagnál, de igazából már a játékidő felénél vakvágányra fut, plusz némi agymunkával könnyen leleplezhetőek az átlátszó csavarjai… – SZABÓ G. ÁDÁM KRITIKÁJA

>>>

DÓMKERTI ZENÉS ESTÉK
A „püspöki fészek” udvarán ezen a nyáron is megrendezik a Dómkerti Zenés Estéket, a következő évadban pedig világsztárok is fellépnek Szegeden a Filharmónia Magyarország koncertsorozatában, a Tisza bérletben […]

>>>

BESZÉLGETÉS A VACSORA ZSUZSIVAL ZENEKARRAL
Május 13-án jelenik meg a Vacsora Zsuzsival zenekar új EP-je Talán nincs baj címmel. A tagokkal 2020 szeptemberében a Gribedli stúdió udvarán, egy felvételszünetben beszélgettünk tagcserékről, koncertélményekről, és a már rögzített, de kiadatlan számok sorsáról… – SZUTORISZ SZABOLCS INTERJÚJA

>>>
Könyvajánló
H. Balogh Gyula: Alsóvárosi hitregékBakos András: Isteni testekSzathmári István: Spanyol reggeliSántha József: BörtönkarnagyNormal Gergely: KörletellenőrzésJanáky Marianna: Paplan alattTandori Dezső: Nincs beszédülésPetőcz András: A visszaforgatott időLengyel András: Tömörkény-tanulmányokKálnay Adél: Szivárványország (Utazz velem!)Virág Zoltán (szerk.): Színkép, hangkép, összkép (Írások elméletről és gyakorlatról)Hódosy Annamária: Biomozi (Ökokritika és populáris film)Mennyek a szederbokorban (A kortárs szlovén irodalom antológiája)Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!)Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei)Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája)Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017)Fried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)Lanczkor Gábor: Tájsebzett SzínházTandori Dezső: A szomszéd banánhalSeregi Tamás: Művészet és esztétikaÉszlelési gyakorlatok (Kortárs horvát költészet és rövidpróza)Zalán Tibor: Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején)„Ragyogó pusztulás” – kortárs osztrák irodalmi antológia (szerk.: Bombitz Attila)Lengyel András: Ellenkultúra, peremhelyzetben (Marginalitástörténeti vázlatok)Bíró-Balogh Tamás: Az irodalom személyességekabai lóránt: semmi színSzlováknak lenni csodás…Petőcz András: A megvénhedt IstenDemény Péter: Portrévázlatok  a magyar irodalombólTandori Dezső: Szellem és félálomKálnay Adél: Hamvadó időSzepesi Attila: IstenporPéter László: Olvassuk Juhász Gyulát!Sághy Miklós: A fény retorikájaTandori Dezső: Csodakedd, rémszerdaSándor Iván–Féner Tamás: Hamlet visszanézCsiki László: A kaptárBaka István: Műfordítások III.Jász Attila: Fürdőkádból a tengerTandori Dezső: A Rossz Reménység FokaBíró-Balogh Tamás: TollvonásokFried István: Magyar irodalom(történet)