| | | Pinceszínház – Ágens Társulat – Tragédia: Az ember >>> |
| | | Pinceszínház – Maggi és Lillemor >>> |
| | | PesText – Vigyázat, ez Bob Dylan! >>> |
| | | Pinceszínház – Ágens Társulat: Kurtizánképző >>> |
| | | Egy ragyogó tehetség a tűzhányók és gleccserek országából – Víkingur Ólafsson végre ismét a Müpában >>> |
| | | Roma Hősök – Európai drámák kötetbemutató >>> |
| | | A Pinceszínházban tartja Ady-estje ősbemutatóját Jordán Tamás >>> |
| | | A Szentendrei Teátrum produkcióival folytatódik a MASZK őszi kollekciója >>> |
| | | Nemzetközi sztárírók és a hazai kulturális élet legjava a 2021-es PesText fesztiválon >>> |
ILYENEK VOLTUNK
A kenyérsütés ünnep volt. Becsülete volt a finom, foszlós, kemencében sült kenyérnek. Az otthon különleges helyszíne volt a búboskemence. A gyerekembernek valami misztikus, varázslatos, titkokat rejtő építménynek számított, ami csodákra képes. Mégsem féltünk tőle, mert tudtuk, hogy munkájával életet ad, életre táplál. És bár sokszor csak dologtalanul ásított ránk hatalmas szájával, amikor beizzították, nyomban az otthon központi szereplőjévé vált.
Taligakeréknyi kenyerek, finom cipók, ínycsiklandó kalácsrudak kerültek ki a gyomrából. Az életünk körforgását jelző, életadó eledelek. Ezért a kemence nagy becsben volt tartva. Sokszor hetekig pihenhetett, tétlen szemlélője volt életünknek, de amikor eldöntetett, hogy holnap kenyérsütés lesz, mindenkinek felcsillant a szeme. A gyerekember ujjongott a leghangosabban, hiszen tudta, eseménydús nap vár rá, neki is jut egy kis jólesően fontoskodó munkálkodás a vén kemence közelében, meg persze a frissen sült cipó, amit elégedetten majszolhat a nap végén.
A szülői háznál a modernizálódó életet a kemence nem élte túl. Az apai nagyapa keze munkája volt. Már nem az új házban, hanem csak hátul, a színben kapott helyet. Egy ideig még használták az ifjú szülők, de végül győzött a kenyérvásárlás. Gyerekként még sokat bámultuk a szín számos érdekességet rejtő világában a munkanélkülivé vált alkotmányt, ami így, dolgavégezetlenül, a kenyérsütés csodája nélkül megfakult, elveszítette titokzatosságát. Később, amikor a helye felszabadult, még több szerszám, tüzifa és fűrészpor jutott a színbe. De azokat az utánozhatatlan és varázslatos kenyereket már nem kóstolhattuk. A több órás sorbanállás, nyomakodás után kiharcolt veknik és fekete kenyerek már semmilyen varázst és titkot nem hordoztak.
De a kenyérsütés misztériuma ezzel még nem illant el teljesen az életünkből. A nagyszülők, a maguk kis falujában, amíg csak bírták, kemence nélkül is folytatták az évezredes, élettápláló hagyományt. Mert, ha nekik nem is volt, de volt a szomszédasszonynak, aki özvegyként tán még örült is, ha időnként mozgás támadt az udvarán. Még előző nap elkezdődött a munka. Előkerült a dagasztóteknő, megpihent benne a kenyértészta, ami másnap gyékényből, szalmából fonott szakajtóba vagy lábasba került.
Ebben ugyan nem segíthettünk, de büszkén, a nagyfiúkat utánzó fontoskodással hordoztuk a szőlővenyigét a kemence mellé, a fűtést végző Tata keze alá, és megbabonázva bámultuk ahogy a tűz felemészti a vékonyka gallyakat, a kéményből pedig felcsap a szikra és a füst. Később előkerült a szénvonó, egy hosszú nyélre erősített deszkalap, amivel gondosan kihúzták a kemencében összegyűlt a parazsat, a szája előtti mélyedésbe. Izgalmunk a tetőfokára hágott, amikor a deszkából készült sütőlapáttal a kemence gyomrába vetették a kenyereket. Itt véget is ért a látványosság. A kemencét egy nagy vasajtóval lezárták és hazatereltek, amíg sült a kenyér.
Két órát sült. Ismét előkerült a sütőlapát és egyik csoda a másik után került elő, szépen barnára sütve. A frissen sült kenyérillat bódulatában alig vártuk, hogy kezünkbe vegyük a nekünk járó kiscipót. A munkánk jutalmát. Mama gondosan leseperte a kenyerek alját, majd megmosdatta őket, hogy szép fényesek legyenek. A verőfával pedig leverte a külső, égett kérget.
A kenyerek sütőabroszban hűltek, mi pedig sok napon át fogyasztottuk az utánozhatatlan ízű és állagú taligakerék-kenyereket. Mindenhez etette magát. Leveshez, csirkecombhoz, zsírhoz, szalonnához, lekvárhoz egyaránt kitűnő volt, csakúgy, mint a frissen fejt, még habzó és szinte meleg tejéntejhez. Mikor megszikkadt, piritósként is kipróbáltuk az öreg spóron forgatva. Fokhagymát dőrzsöltünk el a tetején, majd egy Mama fabrikálta tollseprűvel olajat kentünk rá. Mama-ízű teával, fejedelmi étek volt!
Ez a kenyér volt a kezdet és a vég. Életünk kiegyensúlyozója, annak biztonsága és nyugalma. Az alap, amivel indult és végződött a munkás kezek napja. És amikor ők, a csodák látói jobblétre szenderültek, itt maradtunk nélkülük és igazi kenyér nélkül. Talán harminc év is eltelt, míg újra ehettem kemencében sült kenyeret. És ahogy Marcel Proust-ot a madeleine sütemény, úgy engem ez a kenyér röpített vissza a múltba. Pár pillanatra ismét ott álltam kisfiúként Mama és Tata mellett és bámultam, ahogy a kemencéből felszáll a szikra és a füst, és tudtam, hogy csoda részese vagyok.
Fábián Tibor
még több >>| | | Kardos Sándor kapja a ZSIFF idei életműdíját >>> |
| | | Középiskolások irodalomról – szóval, képpel >>> |
| | | Kálnay Adél: Tündérhajszál (Foglalkozz velem!) >>> |
| | | Jenei Gyula: Mindig más (az emlékezet versei) >>> |
| | | Hogyan legyél mesterlövész? (A kortárs szerb irodalom antológiája) >>> |
| | | Géczi János: Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015–2017) >>> |
| | | Előkerültek Pilinszky álmai >>> |
| | | PesText 2021 – Négyszázezer forint összdíjazású irodalmi pályázat >>> |
| | | A nomádok földje kapta a legjobb film Oscarját >>> |
|
DANTE KÖREI Tandori Dezső verse, Petrarca, Pier Paolo Pasolini művei Kerber Balázs válogatása,a kortárs olasz költészetből Vígh Éva, Máté Ágnes, Szörényi László, Kabdebó Lóránt, Nádasdy Ádám, Kocziszky Éva, Yilmaz-Mészáros Enikő, Pál József írása Dante művészetéről >>> |
|
VERSENY A SZEGEDI EGYETEM FENNÁLLÁSÁNAK |
KÖVES MARGIT BESZÉLGETÉSEI INDIAI EGYETEMISTÁKKAL 
BAKONYI ISTVÁN: PETŐCZ ANDRÁS ÚJABB KORSZAKA Az apámat alig ismertem, korán felvarrta anyám őt ( – Tóth Erzsébet születésnapjára – ) [ Pestről 
Közel 80 fellépővel és több mint 50 programmal rendezik meg idén a PesText világirodalmi és kulturális fesztivált. A rendezvény keretein belül szeptember 17-26. között nyolc vidéki és budapesti helyszínen vehetnek részt a látogatók, köztük az A38 Hajón, a B32 Galériában, az Ottlik-kertben és a Petőfi Irodalmi Múzeumban […] >>>
SZABÓ IMOLA JULIANNA: LAKÁSA VAN BENNEM NYOLCADIK ÉNEK üvegházban puhulunk beengedjük A halott múlja maga a szappan, végül ami marad belőle, 
SZUBJEKTÍV A BUDAPESTI KÖNYVHÉTRŐL 
BESZÉLGETÉS |
Nagy úr a véletlen, talán Isten akarata a sajátunkkal szemben. (Hogy létezik-e Isten vagy saját akarat, azt hagyjuk, egyelőre.) Nem terveztem, hogy három hét alatt háromszor is színházba menjek, ráadásul minden alkalommal magyar színdarabot nézzek, mégis így alakult… – HORVÁTH PÉTER KRITIKÁI >>>
CSEHOV SIRÁLYA BARNÁK LÁSZLÓ RENDEZÉSÉBEN A SZEGEDI KISSZÍNHÁZBAN 
SZALAI ALEXA RITA TÁNCMŰVÉSZ, AZ 1984 KOREOGRÁFUS-ASSZISZTENSE 
FERENCZY ORSOLYA MUSETTA SZEREPÉRE KÉSZÜL 
ARANYI SÁNDOR ÉS TANÍTVÁNYAI 
HORVÁTH DÁNIEL FESTŐMŰVÉSZ MÁS TÁJAK CÍMŰ KIÁLLÍTÁSA A K GALÉRIÁBAN 
RED ROCKET 
ZŰRÖS KETTYINTÉS, AVAGY PORNÓ A DILIHÁZBAN 
STILLWATER 
SOMOGYI JÚLIA FUVOLAMŰVÉSZ A MUZSIKÁLÓ UDVARBAN |
![Tandori Dezső: Felplusztulás, leplusztulás (Előzetességek és utólagosságok [2018–2019])](https://tiszatajonline.hu/wp-content/uploads/2021/09/tandori-címlap.jpg "Tandori Dezső: Felplusztulás, leplusztulás (Előzetességek és utólagosságok [2018–2019])") |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | ![Fried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)](https://tiszatajonline.hu/wp-content/uploads/2017/12/FI-borító.jpg "Fried István: Túl jól fest holtan (A soknevű [madár]felügyelő Nat Roid-regényeket ír)") |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |