Veréb László versei
Kaptunk egy trabantot, karton- papírból hajtogattam. Ahogy anyu sóhajtott, szürke ez a sorban állás, a végére is értem. Szépen szállt, egyre csak nézelődtem utána, az emberek arcát fürkésztem. Lábpiros korokon át, ismeretlen koponya- töredékeken landolt az én papír Trabantom. Kopaszodó…